Kelet-Magyarország, 1985. április (42. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-23 / 94. szám

4 Kelet-Magyarország 1985. április 23. Kommentár r Éber gyász Meghalt Tancredo Neves, Brazília megválasztott elnö­ke. A kormány nyolcnapos hivatalos gyászt rendelt el, de egészen biztos, hogy a ha­talmas, százharmincötmillió lakosú ország népe ennél jó­val tovább emlékezik kegye­lettel a népszerű, idős poli­tikusra. Brazília népe eufórikus örömmel vette tudomásul, hogy a parlament Neves sze­mélyében végre polgári el­nököt választott. Mint tud­juk, a sors közbeszólt, az új államfő nem foglalhatta el magas hivatalát. Egy hónap alatt hétszer operálták meg, és most megjött a szomorú hír, amely Tancredo Neves haláláról tudósított. A brazil alkotmány természetesen megszabja az utódlás rend­je1:: az elnök akadályoztatá­sa betegsége, halála esetén az alel nőké az államfői bár­sonyszék. Mire e sorok meg­jelennek, Brazília nemzet- gyűlése már eleget tett al­kuim /os kötelességének ás elnök' nyilvánítja az öt­ven r esztendős Jósé Sar- neyt ... ág — és a szub­1 1 — helyzetének is­r . ónban mégsem hes­S!k el maguktól a kí- Ss.. .rdést: vajon hosz­S/— .ob távon nem válhat-e ^-meredő Neves egyéni tra­gédiája Brazília politikai ■ rámájává? elgondolkodtató, hogy Ar­ge' tinóban, ahol pedig a ' ások és a Falkland-vere- . g után mélypontra süly- lyedt a juntamundér becsü­lete, még mindig mozgoló­dik a hadsereg. Elgondolkod­tató ez azért is, mert Brazí­liában sem zárható ki ez a veszély, ahol a hadsereg „ereje teljében” várakozik a laktanyákban. Az alkotmány biztosítja ugyan a zökkenő­mentes utódlást, de a főtisz­tek sosem törődtek sokat a nemzet alapokmányával, így Brazília számára a gyász napjai alighanem az éber figyelem napjai is lesznek. Hazánkba érkezik a román kormányfő Constantin Dascalescu életrajza Constantin Dascalescu, a Román Szocialista Köztársa­ság kormányának miniszter- elnöke 1923. július 2-án szü­letett. 1965-ben lett tagja a Román Kommunista Párt Központi Bizottságának. Egy évvel.később — 1973-ig — az RKP Galati megyei Bizottsá­gának első titkára volt. 1972- ben tagja lett az államta­nácsnak, amelynek a követ­kező esztendőben már alel- nöke. • 1973-tól két évén át az RKP Központi Bizottságának osztályvezetői funkcióját töl­ti be; 1976-ban a KB mező- gazdasági ügyekkel foglalko­zó titkára. 1976 és 1979 kö­zött a Mezőgazdasági Terme­lőszövetkezetek Országos Szövetségének, valamint a Társadalmi Szervezetek Te­vékenységét Koordináló Köz­ponti Tanács elnöke. A román közélet aktív képviselőjét 1978-ban a Ro­mán Kommunista Párt Köz­ponti Bizottsága Politikai Végrehajtó Bizottságának tagjává választották. Ugyan­ebben az évben a Gazdasági és Társadalmi Szervezési Ta­nács elnöke, valamint a Ro­mán Szakszervezetek Általá­nos Szövetsége Központi Ta­nácsának elnökhelyettese lett. 1979-től az RKP KB Politi­kai Végrehajtó Bizottsága Állandó Irodájának, 1980-tól a Szocialista Demokrácia és Egység Frontja Országos Ta­nácsának tagja. 1981-ben aj Központi Bizottság titkárává választották meg. Constantin Dascalescu 1982. [ május 21. óta kormányfő je­lenleg is tagja az RKP Köz­ponti Bizottságának, a Poli-': tikai Végrehajtó Bizottság- j nak, valamint a PVB Állan­dó Irodájának. A választók bizalmát élvezve képviselő a Nagy Nemzetgyűlésben; tag-[ ja a Szocialista Demokrácia és Egység Frontja Országos Tanácsának. Elnökhelyette- i se a Román Szakszervezetek Általános Szövetsége Köz­ponti Tanácsának, s elnöke a Legfelsőbb Gazdasági és Társadalomfejlesztési Ta­nácsnak. SZUDÁN Gesztus Délnek Ideiglenes Legfelsőbb Vég­rehajtó Tanács néven a hét végén katonai testület ala­kult a polgárháború dúlta Dél-Szudán adminisztrálásá­ra. Abder-Rahmán Szuvár ed- Dahab altábornagy rendele­tét a nemzeti adóállomás, az omdurmani rádió ismertette vasárnap este. Szuvár ed-Dahab április 6-án vértelen államcsínnyel vette át a hatalmat az akkor egyiptomi földön tartózkodó Dzsafaar Nimeri államelnök­től, heves népi megmozdulá­sok után. A Déli Ideiglenes Legfel­sőbb Végrehajtó Tanács ké­Bonnban tanácskozást kezdtek a Nyugat-európai Unió had- ügy- és külügyminiszterei. Képünkön: Genscher nyugat­német és Dumas francia külügyminiszterek, valamint Wör- ner nyugatnémet és Hernu francia hadügyminiszterek. (Te- lefotó — AP—MTI—KS) sőbb a pénzügyi, a közigaz­gatási és a közszolgáltatási teendők intézésére biztoso­kat nevezhet ki. Szuvár ed- Dahab a dél-szudáni Dzsu- bát nevezi a testület székhe­lyének. A rendelkezés politi­kai gesztus és mintegy az au­tonóm jogkörök helyreállítá­sának ígérete. Csütörtök óta' azonban az úgynevezett Szu- dáni Népi Felszabadító Had- j sereg, élén John Garang ez-‘ redessel, megint harcol a; központi kormány csapatai 5 ellen. Garang nem fogadta el | a tizenöt tagból álló ideig­lenes katonai tanács tárgya-j lási javaslatát, mivel az ál-í tala megszabott egyhetes ha- í táridőn belül a hatalomra! került főtisztek nem adták át \ a helyüket polgári politiku-j soknak. Argentína Puccsra készültek Az argentin polgári kor-j mány ellenfelei államcsíny! végrehatására akartak rábír-1 ni magas rangú katonatiszte-! két — közölte vasárnapi te-S levíziós beszédében Raul Al-> fonsin elnök. Az argentin államfő bő-: vebb részleteket nem közölt; az összeesküvésről, csupán: annyit mondott, hogy a tisz-j tek visszautasították az in­dítványt és maguk jelentet-, ték az ügyet. Raul Alfonsin í hangot adott annak a véle-; ményének, hogy az ország súlyos helyzete ellenére na­gyon valószínűtlen egy kato­nai puccs eshetősége. Mind­azonáltal felszólította Buenos Aires lakóit, hogy pénteken tömegtüntetésen biztosítsák támogatásukról a polgári de­mokráciát. Argentínában hétfőn kez­dődik az 1976-ban hatalomra jutott katonai rendszer ki­lenc vezetőjének — köztük három volt államfőnek — a pere. A tábornokokat gyil­kosságokkal, kínzással és emberrablásokkal vádol­ják. A katonai kormányzás nyolc esztendeje alatt leg­kevesebb kilencezer ember tűnt el nyomtalanul a latin­amerikai országban. Amikor Raul Alfonsin 1983 decembe­rében átvette a hatalmat Ar­gentínában, bizottságot ho­zott létre a katonai junták bűntetteinek kivizsgálására. Pintér István dnkumentumsnrezata (1.) Az út vége „Súlyos harcok következnek“ Köztudomású: a Berlin­ben körülzárt német csapa­tok 1945. május -2-án letet­ték a fegyvert. A hitlerista Harmadik Birodalom fővá­rosát Zsoikov és Konyev csapatai foglalják el, az 1. Belorusz és az 1. Ukrán Front katonái. Fővárosuk eleste megpecsételte a töb­bi fronton harcoló német alakulatok sorsát is. A fa­siszta Németország képvi­selői előbb 7-én a nyugati szövetséges csapatok főha­diszállásán, Reims-ben, majd május 8-án helyi idő szerint 22 óra 42 perckor, moszkvai idő szerint pedig május 9-én 0 óra 42 perc­kor aláírták a feltétel nél­küli fegyverletételről szóló okmányt. Ezután néhány óráig még tovább harcoltak Csehszlovákiában a Hitlert követő Dönitz-kormány fegyverletételi parancsának nem engedelmeskedő alaku­latok. De még ezen a napon őket is sikerült kapitulá­cióra kényszeríteni. Hogy hol kezdődik a né­metek vereségének történe­te? Minden bizonnyal még valahol Moszkva alatt, 1941 —42 szörnyű telén, amikor a város védői az első csa­pást mérték az addig dia­dalmas hitlerista haderők­re. A Berlin elleni roham időpontját 1945. március 29- én határozták el a Kreml­ben. Zsukovot, az 1. Belo­rusz Front parancsnokát Sztálin, a főparancsnok hi­vatta magához távírón. Zsukov egy idő óta egyben a legfelső parancsnok he­lyettese is volt. A távmon­dat közli Zsukowal, hogy vigye magával hazája fővá­rosába a berlini hadműve­letekre vonatkozó tervét. Sztálin ezzel fogadja; — Nyugaton véglegesen összeomlott a német arcvo­nal, és a németek láthatóan nem tesznek semmit, hogy megállítsák az előrenyo­muló szövetséges csapato­kat. Közben valamennyi fontos irányban erősítik a velünk szemben álló cso­portosításaikat. Itt á tér­kép, nézze meg a német csa­patokra vonatkozó legújabb adatokat. A szovjet katonai felderí­tés — amely végig kiválóan dolgozott a háborúban, ren­geteg véráldozattól kímélte meg a hadsereget — most is meglehetősen pontos adato­kat tárt a főparancsnokság elé. A Rajnánál harcoló angol—amerikai csapatok­kal szemben a németek mindössze 26 feltöltött had­osztálynak megfelelő harc­értékű hadosztályt tartanak. A szövetségeseknek a ma­guk 80 teljes (ebből 23 harc­kocsizó) hadosztályukkal' döntő a fölényük. A berlini irányba azonban a hitleris­ták mintegy egymillió em­Szovjet katonanő Berlin elővárosában — 1800 kilométert tettek meg harcolva a szovjet csapatok. (Archív fotó.) bért, 10 ezer löveget és ak­navetőt, 1500 harckocsit és rohamlöveget, 3800 repülőt vontak össze. Magában Ber­linben 200 ezer főnyi hely­őrség helyezkedik el. A szovjet hadászati ter­vek szerint három front egyesített támadása győzi le a német hadsereget. Az 1. Belorusz és az 1. Ukrán Front két héten belül fel tud készülni a támadásra, de a 2. Belorusz Frontnak (parancsnok: Rokosszovsz­kij marsall) ezenkívül még két-három hét kell az elő­készületekre. Sztálin úgy dönt, hogy a hadművele­teket a két fronttal is meg kell indítani. Egy jelentést ad át betekintésre Zsukov- nak. Ebben arról van szó, hogy a nyugatiak különbé­kéről tárgyalnak a hitleris­tákkal. -A Szovjetunió egy külföldi barátja azt is köz­li, hogy a próbálkozást el­utasították, de mindez nem teszi kizárttá, hogy a hitle­risták átengedik a szövetsé­geseknek Berlint. Sztálin megjegyzi: — Gondolom, Roosevelt nem sérti meg a jaltai egyezményt, de Churchillröl mindent el tudok képzelni. A Krím félszigeten, Jal­tában február 4. és 11. kö­zött találkozott a „három nagy”, megállapodtak egy­mással abban, hogy csak a hitleri Németország feltétel nélküli kapitulációjáról le­het szó. Meghatározták Né­metország megszállási zó­náit is. E felosztás szerint Berlint a szovjet csapatok­nak kell elfoglalniuk. A szovjet vezetők — mint a háború után kiderült, nem alaptalanul — élnek a gya­núperrel, hogy nyugati szö­vetségeseik, elsősorban az angolok, szívesen megmásí­tanák a szavukat. Az a jelentés, amely feb­ruárban, csak néhány nap­Következik: ként betör”. Leninre emlékezett megyénk pal a jaltai egyezmény után érkezett Svájcból Moszkvá­ba, alaposan elrontotta a szövetségesek közötti vi­szonyt. Bernben Karl Wolff SS-Obergruppenführer bi­zonyos különbéke-puhatoló- zásokat folytatott az- ame­rikaiak megbízottjával, Al­len Dullesszal. Wolff for­mailag Kesserling tábor­nagynak, az olaszországi né­met haderő főparancsnoká­nak nevében járt el, s csak az ottani német csapatok fegyverletételéről tárgyalt, a valóságban azonban az egész hitlerista vezetés ne­vében puhatolózott. Mielőtt Svájcba indult volna, a bi­rodalmi kancellária épüle­tében Hitler Ribbentrop, Himmler, von Hawel kül­ügyi államtitkár és Fege- lein, Himmler főhadiszállás- beli összekötője jelenlétében fogadta. Wolff nem is eredmény­telenül tárgyalt, mert Svájc­ból visszatérve azt jelent­hette Hitlernek, hogy „olyan kompromisszumon alapuló megoldás körvona­lai bontakoztak ki, amely lehetetlenné teszi az orosz beavatkozást ... A tárgya­lások jelentősége abban rej­lik, hogy azok a csapategy­ségek, amelyek a déli fron­ton nem kerülnek fogságba, képesek lesznek fenntarta­ni a rendet Németország­ban”. Churchill emlékirataiban némi nosztalgiával emléke­zik meg az ügyről, s saj­nálja kudarcát, mert amint írja: „A részleges déli ka­pituláció feltárta . . serege­ink előtt annak lehetőségét, hogy a lényegesen csökkenő ellenállás folytán Bécsig, sőt tovább, az Elbáig vagy Berlinig nyomuljanak elő­re.” „Aki első­(Folytatás az 1. oldalról) a propagandamunka mun­kásaira, élenjáróira, akik nélkül nem tudjuk elérni céljainkat — mondta beszé­dének végén a szónok, aki köszönetét fejezte ki azért a fáradozásért, amelyet me­gyénkben a propaganda- munka több ezer aktivistája fejtett ki az elmúlt időszak­ban. Ezt követően kitüntetések, jutalmak átadására került sor. Hosszabb időn át vég­zett kimagasló propagandis­ta tevékenységéért Kiváló Munkáért kitüntetést kapott dr. Széli László, a Nyíregy­házi Mezőgazdasági Főiskola tanára; a Szocialista Kultú­ráért kitüntetésben részesült Papp György, az MHSZ Nyír­egyházi városi Bizottságának munkatársa és Kovács Lász­ló, a munkásőrség megyei parancsnokhelyettese. Hú­szán a megyei pártbizottság ajándékát vették át Varga Gyula első titkártól. Ezt kö­vetően Szemerszki Miklós, a városi pártbizottság elisme­réseit, jutalmait nyújtotta át azoknak a propagandisták­nak, akik több évtizede te­vékenykednek e területen, il­letve vezető propagandista­ként, a marxista középiskola oktatóiként segítik az ideo­lógiai munkát. Ugyancsak elismeréseket nyújtott át a szakszervezeti propagandis­ták legjobbjainak Nagy László, az SZMT titkára és Hajdú Sándor, a KISZ me­gyei-bizottság első titkára. A megemlékezést követő­en koszorúzási ünnepségre került sor a nyíregyházi Lenin-szobornál. A magyar és a szovjet himnusz elhang­zása után a megyei és a vá­rosi pártbizottság, a megvei és a városi tanács, a társa­dalmi és tömegszervezetek, az üzemek, a fiatalok képvi­selői helyezték el a megem- kezés virágait a szobor ta­lapzatán. Hasonló ünnepségeket tar­tottak tegnap megyénk vala­mennyi városában, ahol meg­köszönték a propagandisták és az agitátorok eddig vég­zett munkáját. Április 23—30-iG SZATMÄR BÚTOROK KIÁLLÍTÁSA ÉS VÄSARA az Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat KISVÁRDAI BÚTORBOLTJÁBAN! (Bocskai u. 29—31.) A SZATMAR bútorgyár ülőgarnitúrái 20% ENGEDMÉNNYEL VÁSÁROLHATÓK MEG! Kraszna I. Betty szövettel 20 100,— Ft helyett 16 080,— Szatmár VI. 5 db-os 12 000,— Ft „ 9 600,— Szabolcs 25 000,— Ft „ 20 000,— Ramona Lux 27 870,— Ft „ 22 296,— Antónia 33 120,— Ft „ 26 496,— AMÍG a KÉSZLET TART! SZERETETTEL VÁRJA MINDEN VASÄRLÖJÄT A m m

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents