Kelet-Magyarország, 1985. április (42. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-19 / 91. szám

1985. április 19. Kelet-Magyarország 3 Tények tanúsága HOSSZÚ IDŐSZAK meg­szokása munkál bennünk, amikor úgy gondoljuk, az a fejlődés, az a gyarapodás, amikor valamit avatni, át­adni, büszkén mutogatni lehet, s most, a június 8- án esedékes általános vá­lasztásokra készülve, kü­lönösen lábra kaphat ez a téves megszokás. Téves, mert — nincsen olyan települése a megyének, az országnak, ahol rezzenés­telenül telt volna el a fél évtized, ahol a társadalom teremtette közös javakból a társadalom — az állam­polgárok — ott élő tagjai­nak kisebb vagy nagyobb csoportja ne részesedett volna. Ennek a részesedés­nek a mértéke természe­tesen eltérő, ám amit leg­többünk nem vesz szám­ba jussaként, mert annyi­ra megszokta: az az évről évre kiadott tekintélyes összeg, amelynek közérde­kű felhasználása a taná­csok kötelessége. A műkö­dési költségvetés teremt fedezetet az iskola fel­újítására, a körzeti orvos bérére, a közvilágítás számlájának kiegyenlíté­sére, az óvoda fűtésére, azaz ezerféle köznapian közönséges dolgokra, ame­lyek már-már észrevétle­nek; ha hiányoznának, ha gond lenne velük, akkor válnának egyszeriben fon­tossá, emelkednének szem­betűnővé. Veszedelmes dolog lenne az egésztől a részt elkülö­níteni, azt vallani, hogy az ország egy-egy települé­sén nem érdekes az, ami a haza bármely pontján tör­tént; nem érdekes az, hogy 1984-ben 84,1 milliárd fo­rintot fizettek ki a nyug­díjasok kezéhez, hogy a magánerőből megvalósuló lakások átlagos alapterü­lete 1980 és 1984 között hetvenhatról 82 négyzet- méterre nőtt, hogy 1981 és 1984 időszakában 33 600 óvodai hely került tető alá, és így tovább. És így to­vább, hiszen mindenütt ér­dekes — mert az ott élő családok gyermekeit is érinti, mert testvérek, a rokonok másutt élnek —, miként alakulnak a közép­iskolai, a felsőfokú okta­tási lehetőségek, hol milyen útépítésre kerül sor, mi módon javítják a televí­ziót, a rádió műsora véte­lének lehetőségeit... a példák sora szinte tetszés szerint folytatható. Mégis, meggyőződésünk, tapasz­talataink egyaránt azt mu­tatják, egész és rész min­denkor szoros egységben hatásos csupán, külön-kü- lön kevésbé az. Ezért, hogy a szűkebb környezet helyzete nem hiányozhat a választásokat előkészítő beszélgetések, fórumok, gyűlések egyi­kéről sem, ezért nem elég pusztán arról szólni, ami — bármennyire is tiszte­letet érdemelnek társa­dalmunk közös erőfeszíté­seinek gyümölcsei — ott, amott, az ország más ré­szein, tájain, gazdaságá­nak különböző terepein történt. Társulnia kell az egészhez a résznek: annak, ami a városban, a község­ben, a választókerületben a legutóbbi öt esztendőhöz kötődik, ami ebben a szű­kebb környezetben tör­tént — és persze az is kap­jon hangot, ami történhe­tett volna, azaz léteztek, megteremthetőek lettek volna a feltételei, mégsem következett be —, mert a tények tanúsága a legha­tásosabb meggyőző erő. Az apró lépések rangját, becsületét szorgalmazzuk, mert hiszen igaz: a nagy lépések ritkák, tíz- meg százmilliós fejlesztésekre, beruházásokra kevésbé nyílik mód, mint a kisebb értékűekre, ám nem ok­vetlenül csekély jelentő- ségűekre! Valami minde­nütt mozdult, hol jobban, hol kevésbé, valami min­denhol történt; ahol a ke­vésnek nincsen becsüle­te, ott kétséges, s soknak lenne-e? Szó sincsen ar­ról: a szükségesből erényt fabrikáljanak itt vagy amott, amikor fölmérik, mit hozott az eltelt öt esz­tendő, ám arról sem lehet szó. hogy megelőzzék a té­nyek tanúságát, jelenték - telenítve azt, ami ott, ak­kor, abban az esetben a lakosság egy csoportjának fontos volt, örömet oko­zott, könnyítette a közna­pokat. Nem lehet, nem szabad kizárólag forintok­hoz, hét nyolc számjegyű összegekhez kötni azt, ami nem kizárólag anyagi­ak függvénye, hanem függ­vénye a találékonyságnak, a helyi erők meglelésének, a társadalmi munka szer­vezésének, olykor csupán átgondolt intézkedést, gyor­saságot, határozottságot, és nem pénzt követel. Legyen tehát a számadás, az erre alapozott nemes értelmű korteskedés realista, azaz a valóságnak tükre, s ebben a tükörben jusson mindannak hely, ami történt, ahogyan történt helyben, az állam­polgár szűkebb világá­ban. M. O. Iskolabővítés Porcsalmán Négy tanteremmel, függőfolyosóval, zsibongóval és torna­teremmel bővítik Porcsalmán az 1-es számú Általános Is­kolát. A tizenötmillió forint költségű építés kivitelezője a Csenger és Vidéke Vegyesipari Szövetkezet építőipari rész­lege. Képünkön: az iskola régi épülete mellett az épülő — központi fűtéssel ellátott — új. (Császár Csaba felvétele) Tisztaság, udvariasság, jó áru Lépést tartaii az igényekkel Ádány Katalin Fekete József Juhász Zoltán Izgalomtól kipirult arcok Nyíregyházán, a Korona­szálló dísztermében szinte hallani a heves szívdobogá­sokat. Szerdán véget ért a kereskedelmi és vendéglátó- ipari szakközépiskolások szakmai tanulmányi verse­nye. A tanulók az eredmény- hirdetésre gyűltek össze. Az' első helyet a debreceni ke­reskedelmi és vendéglátóipa­ri szakközépiskola szerezte meg. Az intézmény három, helyezést elért élelmiszer sza­kos tanulójával beszélgetünk. Nagy Irén véletlenül, Ádány Katalin a nyolcadikos osz­tályfőnökének javaslatára, Barabás Tünde pedig egy is­merősének (tanácsára válasz­totta a kereskedői hivatást. Mindhármójuk a kereske­delem legszebb és legizgal­masabb részének az embe­rekkel való foglalkozást tart­ja. Kereskedelmi főiskolára készülnek. Arra a kérdésre: ha dol­gozni fognak, min változtat­nak, javítanak legelőször, Ba­rabás Tünde így felel: — A tisztaságra nagyon fogok ügyelni, az egy boltban alap­vető fontosságú. Ahol vol­tunk, a nyíriegyházi Lenin téri 35-ös ABC-ben, az egy jó hely. Nagy Irén az udvariassá­got említi elsőként, amit szorgalmazni fog. Azt tartja, hogy iha egy vezető példát mutat, akkor elérhető, hogy az eladók kedvesen bánja­nak a vevőkkel. Ádány Katalin hozzáteszi: — Megfelelő árukészletet kell teremteni, mert hiába az ud­variasság, ha az üzletben nincs elegendő áru. Tanáruktól, Kondorost Fé- renctöl a kereskedő-utánpót­lásról érdeklődtünk. — Debrecenben megfelelő kereskedő-utánpótlás áll rendelkezésre — mondja. — Iskolánkban 3—3,5-szeres a túljelentkezés, ami előnyös a hivatásra legalkalmasabbak kiválasztásánál. Érdekes, hogy a jelentkezők nagy részének a családjában van kereskedő, így ők már ren­delkeznek bizonyos otthoni indíttatással. Az Iskola pe­dig minden tőle telhetőt megtesz tanulói felkészítésé­ért, igyekszik lépésit tartani az igényekkel. A versenyben a nyíregyhá­zi iskolát Aranyosi Ágnes, Horváth Edit, valamint Fe­kete József képviselte. Ez utóbbi tanuló 10. helyezést ért él. Végül Juhász Zoltánt, a Belkereskedelmi Miniszté­Különböző súroló- és tisz­títószereket, szagtalanító, lég- tisztító, nedvelszívó szorben- seket, víz- és gázszűrőket, to­vábbá állattartási és takar­mányozási ásványi adaléko­kat, növénytermesztési és ta­lajjavítási ásványi anyagokat mutatnak be április 23-án, kedden 10 órától Nyíregyhá­zán, a Kereskedelmi, Pénz­ügyi és Vendéglátóipari Dol­gozók Szakszervezete Szarvas rium osztályvezetőjét a ver­seny céljáról, hasznáról kér­dezzük. — Az ilyen versenynek több minit 20 éves hagyomá­nya van — tájékoztatott. — Évről évre megrendezzük, hogy képet nyerjünk arról: hol tartanak azok a fiatalok, akikből a jövő szakemberei válnak. A tanulók és taná­raik felkészültségét jónak tartom. Meglepetésként ha­tott, hogy a Vidékiek meg­előzték a budapestieket. Nagy szükség van jó kereskedőik­re, vendéglátóipari szakem- berlekre, hiszen e szakma nagy feladatok előtt áll; an­nál is inkább, mivel Euró­pa szívében vagyunk, nagy az idegenforgalom, illetve a kereskedelem és a vendéglá­tás színvonala jelentős devi­zaforrás, közhangulat-for­máló erő. utcai művelődési házának nagytermében. A kereskedel­mi ankét helyszínén az Or­szágos Érc- és Ásványbányák hegyaljai művei, a lászlófai- vi Egyetértés Mezőgazdasági Termelőszövetkezet és a sze­rencsi Lenin Termelőszövet­kezet képviselői az említett anyagok alkalmazásával kap­csolatban szaktanácsokat ad­nak. (cselényi) Termékbemutató a KPVDSZ-ben---------------------------------------\ Részesek a tagok A bátorligeti Búzaka­lász Termelőszövetkezet sem bővelkedik fejlesztési lehetőséggel. A tavalyi esztendő — az év végi kedvezőtlen értékesítés miatt — mínuszba csú­szott, de a szövetkezet sa­ját maga rendezte a vesz­teséget. Viszont már most látszik, 1985 sokkal jobb év lesz 1984-nél. Különö­sen a cdroktermesztésre és az exportra építenek a nyírségi gazdaságban. Nyugati piaca van a cirok- szalmának, ahol dollárral fizetnek érte. Évek óta visszatérő gond a kalászosok,, s most már a cirok szárítása. Má- riapócstól Mátészalkáig minden közbeeső termelő- szövetkezet szárítójába vitték a terményt, közben a szállítással emelkedett a termelési költség. Ez tart­hatatlan állapot volt, dön­töttek a gazdaságban, szá­rítót építenek. Igen ám, de a döntésből még nem lesz pénz. S a használt szárító, amelyet újsághír- g detés útján vásárolnak, jj kétmillióval terheli meg a * szövetkezetét. Ebből egy­milliót saját fejlesztési alapjukból, hitelekből ösz- szehoznak, de még mindig ott a másik fele. Ekkor jött az ötlet, adják össze a hiányzó összeget a tsz- tagok. Különböző névér­tékű célrészjegyeket bo­csátott ki a szövetkezet, s már a meghirdetéskor osztatlan sikert aratott. Ezer forinttól kétszázezer forintig vásárolhatók rész­jegyek, és nem akármi­lyen feltételeket biztosít a szövetkezet. Leghamarabb három év után kezdik meg a visszafizetést — ha kívánja a részjegy tulaj­donosa —, évente pedig tízszázalékos kamatot fi­zetnek minden forint után. Amikor bejelentették ezt a tagságnak, volt aki fel­állt, s azt mondta: miért használt szárítót építenek a tsz-ben, vegyenek újat, van a tagoknak pénze rá. Van, hangzott a válasz, de azt vissza kell fizetni. Jól mérlegeltek a szövetkezet vezetői. A használt szárí­tó is lehet „új”, ha úgy üzemeltetik. Nem kell azonnal a legdrágábbat vásárolni, idővel megtelik majd a kassza, s több jut mindenre. Addig is része­sei, s tulajdonosai a tagok a szárítónak, mert ők ke­resik meg az árát. Sipos Béla H árom szenvedélyem van — vall Barsi Csabáné. A munkám, a csalá­dom és a közéleti tevékeny­ségem. Nem rangsorolás ez, csupán felsorolás. Ha vala­melyik hiányozna, nekem rossz lenne. így érzem, hogy teljes az életem. így nevel­tek, ezt végzem 18 éves ko­rom óta. A baktalórántházi mező- gazdasági szakmunkásképző intézet tanárnőjének, a köz­ügyek, az oktató-nevelő mun­ka, a politika, a közművelő­dés és a közéleti tevékeny­ség iránt elkötelezett meste­rei voltak: a paposi tanító „apostol”, a Kossuth-díjas Kolláth Laci bácsi és Erdős Jenő. Szívesen említi nevü­ket. Ők indították el a neve­lői pályán és segítették út­ján. Barsiné falusi tanítónő­ként végezte el a tanárképzőt Nyíregyházán, s szerzett ma­gyar—történelem szakos dip­lomát. Életútja, a családalapítás sodorta Baktalórántházára. 1973-ig az általános iskolá­ban tanított. S immár tizen­két esztendeje egyetlen nő­tanárként igyekszik bizonyí­tani a szakmunkásképzőben is. Állja a versenyt. — Hagyomány a család­ban propagandistának lenni — mondja a tanárnő. — Fér­jem is az. Itt oktat az inté­zetben húsz éve. Én a nagy­községi pártbizottságon mű­ködő marxista—leninista es­ti középiskolát vezetem 1980 óta. Lehet-e propagandistának nagyobb sikerélménye, mint az innen-onnan verbuvált hallgatókból: munkásokból és erdészből, művezetőből és szakszervezeti tisztségviselő­ből, KISZ-titkárból és vasúti alkalmazottból alkotó közös­séget kovácsolni?! Ezt kísérli meg esztendőről esztendőre Barsiné. Boldogan említi: — Az ember Szinte átszel­lemül, amikor e felnőtt em­berektől hallja vissza a hang­lemezről tanult Ady, József Attila, Radnóti vagy a mi Váci Mihályunk verseit. Nem tévedés: a tanárnő szívesen felhasználja a mar­xizmus—leninizmus oktatá­sában a hanglemezeket, az írásvetítőt, a filmeket. Itt rendszeresen kirándul az osz­tály, az egész szeminárium. — Április 24-én Nyírbátor nevezetességeivel ismerke­dik a szeminárium hallgató­sága. Személygépkocsikkal megyünk kirándulni. Szen­vedélyem a hagyományőrzés, a honismeret és szeretném hallgatóimmal is megszeret­tetni. örömét leli ebben a mun­kában. — Vallom: másokat meg­győzni csak meggyőződéssel lehet. Nem fogadom el a kö­zömbösséget. Fel kell rázni minden embert, érdeklődést keltem bennük politikánk iránt és példaadással serken­teni a cselekvésre, a mun­kára. A Barsi Csabáné által év-, ről évre teremtett közösség­ben eddig legalább százhu- szan ismerkedtek a marxiz­mus—leninizmus alapjaival. Tiszta szívvel, elkötelezett­ségre nevelve és az eszme iránti hűségre oktatva indí­totta útjára mindig minden hallgatóját. Farkas Kálmán Munkavédelem és szociálpolitika Tucatjával fordulnak elő évről évre megyénkben az üzemi balesetek. Az elmúlt négy évben csak a Kereske­delmi, Pénzügyi és Vendég­látóipari Dolgozók Szakszer­vezetéhez tartozó munkahe­lyeken több, mint 1700 üzemi baleset fordult elő. Ezek túl­nyomó többsége — 1300-nál is magasabb számban — munkavégzés közben történt; a többi pedig munkába me­net, illetve munkából jövet következett be. Még mindig rengeteg gondot okoz a mun­kavédelmi előírások megsze­gése — állapították meg a KPVDSZ megyei bizottsága kihelyezett ülésén, melyet áp­rilis 18-án tartottak Vásá- rosnaményban. A szociálpo­litikai és munkavédelmi ter­vek 1984. évi teljesítéséről szóló beszámoló mellett je­lentés hangzott el a tavalyi bérpolitikai intézkedések vég­rehajtásának tapasztalatai­ról is. A résztvevők egyúttal megvitatták az új vállalatve­zetési formákkal összefüggő szakszervezeti feladatokat. Választásra készülve A telj es élet titka

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents