Kelet-Magyarország, 1985. április (42. évfolyam, 76-100. szám)
1985-04-19 / 91. szám
4 Kelet-Magyarország 1985. április 19. Megkezdődött az országgyűlés tavaszi ülésszaka Faluvégi Lajos beszéde — Jogos társadalmi kívánság, hogy amit ma cselekszünk szűkebb és tágabb környezetünkért, az köny- nyítsen gondjainkon, de a gazdasági ésszerűség követelményét szem előtt tartva egyúttal az utánunk jövő nemzedékek várható szükségleteivel is számoljon. Nincs olyan polgára hazánknak, akiit ne érdekelne az — vagy akinek ne volna véleménye, elképzelése arról —, hogy miképp fejlődik és milyen legyen az a környezet, ahol lakik, dolgozik, tanul, Erösüdfitt a népesség koncentrálódása — A kormány a tudomány eredményeire támaszkodva készítette elő azt a dokumentumot és határozait- í=rv - z, tét, amely most önök t-iöuL kszik. Négy év munigen sok megalapozó \ loo*;.-! . előrejelzés és fej- le.szi.oo, elgondolás készült. A mi.. „ szoros összhangban folyt - és sok szempontból egyibo-o.iódott — az ezred- fordiujig kitekintő hosszú távú épgazdasági tervezéssel. A most vitára bocsátott javaslat előkészítése során olyan értékes elgondolások is születtek, miint a budapesti agglomeráció és a Balaton hosszú távú fejlesztésének új koncepciója, illetőleg programja. Emellett minden megyében körvonalazódnak a hosszú távú fejlesztés előzetes elgondolásai. Az előkészítő munka eredményeit összegző javaslatokról a Hazafias Népfront országszerte kilencven tanácskozást szervezett. mintegy tízezer résztvevővel. Ezeken élénk, olykor szenvedélyes vita folyt az országos és a helyi feladatokról. A tanulságokat igyekeztünk hasznosítani. Ez a kormányzatot, a társadalmi testületeket, a tudományt és a területi szerveket egybefogó vállalkozás — meggyőződésünk szerint — újabb szép eredménye és bizonyítéka a szocialista demokrácia és a közmegegyezés iránt elkötelezett politikánknak. — Faluvégi Lajos ezután — rámutatva, hogy az előterjesztés a kormány által 1971-ben elfogadott terület- fejlesztési irányelvek megvalósítása során szerzett tapasztalaitokból és tanulságokból indul ki — arról szólt: melyek az elmúlt évek változásainak a jövőt megalapozó és a jövőre érvényes tanulságai. A korszakos társadalmi változások nyomán a hatvanas évek végére jelentékenyen csökkentek — bár a különféle településtípusok között továbbra is számottevőek maradtak — a gazdasági fejlettség és az életszínvonal területi különbségei. Erőteljessé vált a népesség koncentrálódása. Meggyorsult az urbanizációs folyamat. A városokba áramló munkaerősereg és a nők tömeges munkába állása hatalmas szükségleteket keltett, elsősorban a lakások, a gyermekintézmények, a közművek, a távközlés és a városi tömegközlekedés iránt. Ezzel párhuzamosan nagyarányúvá vált az ingázás. Feszültségek a településfejlesztésben Ezekből az irányzatokból és adatokból adódik az a fontos tanulság, hogy bár számottevő eredményeket értünk el az elmaradott térségek és települések közelítésében, felzárkóztatásában, e folyamatnak még korántsem jutottunk a végére. A felzárkóztatás, a kiegyenlítés tehát időtálló célunk, azt a jövőben is folytatnunk kell! pihen, egyszóval ahol élünk. A terület- és településfejlesztés hosszú távú feladatainak kijelölésében, ebben az igazi nemzeti ügyben tehát okvetlenül szükség van a legszélesebb körű társadalmi egyeztetésre és a legfelsőbb népképviseleti testület állás- foglalására. Ebből kiindulva szerepelnek önálló napirendként most — első ízben — a magyar országgyűlés ülésszakán a terület- és településfejlesztés kérdései — mondotta bevezetőben a kormány elnökhelyettese. Ugrásszerűen megnőttek a különféle szolgáltatásokkal, a pihenéssel, az üdüléssel és a motorizációval összefüggő új szükségletek. Egyfelől a megnövekedett szükségletek és a harmonikusabb fejlődésnek az igénye, másfelől a gazdaságirányítási reform bevezetésének sikereiből és a hatvanas évek végének lendületéből fakadó várakozás óhatatlanul megkívánta, hogy átfogó területfejlesztési stratégiát és tele pülésh á 1 ózat- fejles ztés i koncepciót dolgozzunk ki. Ezeket a kormány 1971-ben fogadta el. Nyugodt lelki ismerettel állíthatjuk, hogy az azóta eltelt időszak hazánk terület- és településfejlesztésében eredményes szakasz volt. Az eredményeket az expozé adatokkal is érzékeltette. •— A hetvenes évek elején 1000 lakos közül Komárom megyében 240-en, Győr-Sop- ronban 200-an dolgoztak az iparban, Szabolcsban csak 60-an. Somogybán 90-en. A legnagyobb különbség négyszeres volt. napjainkra ez a kétszeresére csökkent! Az egy lakosra jutó ipari termelőalapok értékében a fejlettség két pólusán elhelyezkedő megye közötti különbség nyolcszorosról a négyszeresre mérséklődött. Mező- gazdaságunk úgy érte el kiemelkedő termelési eredményeit. hogy az ágazatban foglalkoztatottak aránya mindenütt csökkent, különösen a hagyományosan agrár jellegű területeken. Bács-Kiskun- ban és Békésben korábban a keresőknek csaknem a fele, ma az egyhlarmada dolgozik a mezőgazdaságban. A városok száma 74-ről 109-re nőtt. A városlakók aránya 46 százalékról 56 százalékra emelkedett úgy. hogy közben a megyék közötti különbségek — e tekintetben is — csökkentek. Kii- egyenlífetettebbé váltak a települési viszonyok. Ez abban is tükröződik, hogy a tágabb értelemben vett szolgáltatásokban, az infrastruktúrában dolgozó emberieknek az aránya országosan az egynegyedével növekedett, leggyorsabnan ott, ahol ez a mutató az átlag alatt volt. 1971-ben csak minden második lakos részesült közműves vízellátásban, jelenleg százból nyolcvanan. A felzárkózás folyamatát jól példázza Szabolcs-Szaitmár megye, ahol korábban 100 lakosból mindössze 14 élvezhette ennek előnyeit, ma már 70. Miközben eredményeink megszülettek, a gazdasági körülményekben mélyreható változások mentek végbe. A megváltozott külső és belső körülmények miatt lelassult a gazdasági növekedés üteme. Ennek következményei szükségképpen megmutatkoztak — különösen az utóbbi években — a terület- és településfejlesztésben is. A növekedés lassulása számos olyan társadalmi és gazdasági problémát is felszínre hozott, amely a gyors fejlődés sodrásában rejtve maradt előttünk. Üj jelenségek mutatkoztak a társadalom szerkezetében, az életmódban és a társadalmi normákban is. Tovább differenciálódtak a szükségletek, s módosult azok szerkezete. Az 1971-ben elfogadott irányelvek tehát némely szempontból olyan belső és külső feltételekre épültek, amelyek nem voltak teljességgel előre láthatók, nem bizonyultak helyesnek vagy vagy tartósnak. Megmutatkoztak a településhálózat hierarchikus fejlesztési koncepciójának fogyatékosságai, és feszültségeket okozott a térségek adottságait, a városaink és falvaink sokszínűségét gyakorta figyelmen kívül hagyó sematikus végrehajtás is. Bebizonyosodott, hogy nem lehet egyoldalúan csak a nagyvárosokat, a kiemelt településeket fejleszteni, s nem szabad egy-egy település jövőjéről kizárólag „felülről” határozni. Az is feszültségeket okozott, hogy a hetvenes években helyenként túlerőltettük azokat a szakmai és gazdaságossági indítTudnunk kell azt is, hogy az úgynevezett intenzív szakaszban a gyarapodás, a növekedés már nem mehet másképp végbe, mint a termelőerők eltérő ütemű fejlődése révén. Ez pedig arra vezethet, hogy a különféle térségek fejlődési lehetőségei is jobban differenciálódnak. A különbségek szüntelenül újratermelődnek. Ez a fejlődéssel járó ellentmondás, de egyben a fejlődés hajtóereje is. Miközben igent mondunk a gazdaságunkban végbemenő differenciálódásra, társadalmi rendünk lényegéből fakad az, hogy az emberek számára — bárhol éljenek is — egyenlőbb esélyeket teremtsünk az elemi fontosságú ellátáshoz való hozzájutásban. Nem kevés az, amit az objektív adottságok folytán vagy történelmi okok miatt elmaradottabb vidékeknek és településeknek a kedvezőbb adottságúakhoz való közelítéséért tettünk. Mégis, még ma is nagy, helyenként növekvő a lemaradás néhány határ menti és aprófalvas térségben A közelítés útját a következő evekben abban látjuk, hogy elsősorban az ilyen adottságú tájegységek, városok és községek gazdálkodó szervezeteit igyekszünk erősíteni, s az eddiginél gyorsabban fejlesztjük az infrastruktúrát. Ehhez a jövőben is lesz állami segítség: egy olyan árnyalt támogatási rendszer működik majd, amely a kedvezőtlen adottságú térségek hátrányainak leküzdésében a tartós megoldásokat szolgálja. A jövőben nagyobb hangsúlyt kap a községek fejlesztatású törekvéseket, amelyek — a szélesebb körű társadalmi hatásokkal számot nem vetve — a termelés irányításának centralizálásától, a köz- igazgatásban, az oktatásban és a szolgáltatásban pedig az egyoldalú körzetesítéstől várták, hogy a hatékonyság és a szakszerűség javulni, az ellátás színvonala emelkedni fog. A kormány elnökhelyettese ezután arról szólt, hogy az előterjesztett hosszú távú irányelvek miben jelentenek változást az eddigiekhez képest. Az expozé ezt követően kiemelte a terület- és településfejlesztés hosszú távú feladatai közül a legfontosabb összefüggéseket és célokat. — A területek és a települések fejlesztése, amely magában foglalja a különféle országrészek, a főváros, a megyék, a városok és a községek jövőjének formálását, csakis arra épülhet, hogy á termelőerők és a gazdasági alapok erősödnek. Nem szabhatjuk meg csupán az igényekből kiindulva a fejlesztés irányait és mértékét — ha ezek még oly jogosak is. Városaink és falvaink fejlődése sem táplálkozhat másból, mint a gyárakban, a földeken, a szellemi alkotóműhelyekben gyarapodó javakból, az elosztható nemzeti jövedelem növekedéséből. A növekedés felélénkülésének feltételei — miként ezt az MSZMP XIII. kongresszusa megállapította — megvannak, illetőleg megteremthetők. Amilyen mértékben előbbre tudunk jutni munkánk hatékonyságának javításában, s ahogyan a nemzetközi gazdasági viszonyok alakulása megengedi, olyan mértékben fejlődhetnek városaink és falvaink, s javulhatnak a lakosság életkörülményei. Ez az összefüggés azonban fordítva is fennáll; igaz, erről olykor-olykor hajlamosak vagyunk megfeledkezni. A gazdaság fejlődésének irama ugyanis fokozható a terület- és településfejlesztés sajátos eszközeivel is, ha azok új növekedési energiákat szabadítanak fel. — A célok közül kiemelésre kívánkozik a természeti, környezeti és települési értékeink megőrzése. Hazánk egyike Európa sűrűn lakott országainak. Viszonylag nagy a népesség és a gazdaság települési koncentrációja. A fővárosban és az öt legnagyobb városban, valamint a hozzájuk kapcsolódó agglomerációkban él lakosságunknak mintegy egyharmndn Ez . környezetet unmu0aban is veszélyeztető körülmény. Miként az is, hogy hazánk a Kárpát-medence közepén, a vízgyűjtő területeik alsóbb részén terül el. A környezetet terhelő gazdaságföldrajzi sajátosságok hatását fokozták az olykor kellően át nem gondolt ipari beruházások. A nem mindig körültekintően alkalmazott mezőgazdasági technológiák és a viharos — ugyanakkor nem kellően korszerű — motorizáció következményei. Az önmagunk okozta és elszenvedett környezeti károk orvoslása már most is jókora erőforrásokat von el más fontos célok megvalósításától. S ha nem lépünk föl még határozottabban az újabb károsodások ellen, ha nem tudunk a műszaki haladással egyidejűleg kellő szemlélet- változást elérni környezetünk megóvásában, akkor ebbéli gondjaink csak tovább szaporodnak. Mindebből következik: azon kell lennünk, hogy valamennyiünk jobb közérzete érdekében az eddiginél jobban megbecsüljük természeti, táji, települési és építészeti értékeinket, környezetünket. E meggyőződésünk következményeit a népgazdasági, a vállalati és a tanácsi tervekben, a fejlesztési és beruháA nagyobb önállóságnak az lesz az első próbatétele, hogy a települések fejlesztéséről alkotott elképzelésrendszer harmonikus, egyszersmind a helyi közvélemény által elfogadott tervvé érlelődik-e, s hogy annak megvalósítása ilyenformán szerveződik-e meg. De az is próbatétel, hogy felismerik-e mindenütt a ma, előre nem látható tennivalókat, és megbirkóznak-e az új feladatokkal. A megyei tanácsok 1986 első negyedében hagyják jóvá hosszú távú fejlesztési elgondolásaikat, a városok és a vonzáskörzettel bíró községek tanácsai pedig 1986 derekáig munkálják ki a maguk fejlesztési terveit. Ezekkel párhuzamosan készülnek el vagy korszerűsödnek 'a települések rendezési tervei. Azt a követelményt támasztjuk. hogy csak az a tanács hagyja jóvá a saját VII. ötéves tervét, amelynek már kiérlelt elgondolásai vannak a településfejlesztés hosszú távú irányairól. Mindezzel első ízben teremtünk jó feltételeket ahhoz, hogy a hosszú és a középtávú tervek, a társadalmi és gazdasági tervek, illetőleg a műszaki tervek egymással összehangoltan készülhessenek el. — Nagyon is tudatos, hogy közvetlenül az MSZMP XIII. kongresszusa után ilyen gazdag az országgyűlési ülésszak napirendje. Az oktatásról szóló új törvényt szellemi jövőnkrő! és az utánunk következő nemzedékekről való gondoskodás jegyében fogadtuk el. A terület- és településpolitikánkAz előzetes megállapodásnak megfelelően a Varsói Szerződés tagállamai legíelzási tevékenységben következetesebben kell vállalnunk. S nem utolsósorban: érvényt kell szerezni az idevágó törvényes előírásainknak! Faluvégi Lajos ezután azzal az országgyűlés bizottságaiban és a társadalmi vitában is nyomatékosan hangot kapott kérdéssel foglalkozott: vannak-e biztosítékok arra hogy a kiűzött feladatokul meg luujuk valósítani? Mint mondotta, ennek vannak a már említett nemzetgazdasági föltételeken kívül gazdálkodási és szervezési követelményei, s vannak a helyi közélettel összefüggő vonatkozásai is. — Céljaink megvalósításának fontos föltétele az, hogy a döntéseket azok hozzák meg és végrehajtásukról azok gondoskodjanak, akik a szükséges ismeretek birtokában vannak, illetőleg akik a döntéseket a legjoban tudják végrehajtani. Evégett növeltük meg a vállalatok önállóságát, s ezért korszerűsítjük most a tanácsi gazdálkodást is. A helyi tanácsok nagyobb önállósága nem kisebbíti, hanem csak megváltoztatja a megyei tanácsok feladatkörét. Előtérbe kerül szerepük a helyi érdekek egyeztetésében, a megyén belüli és a szomszédos megyékkel való összehangolásban és a kormányzati szervek felé irányuló közvetítésben. Változatlanul feladatuk, hogy mérsékeljék a megyén belüli társadalmi és ellátási egyenlőségeket, de erről már nem a feladatok közvetlen kijelölésével, hanem előrelátó területi politikával és közgazdasági eszközöket alkalmazva kell gondoskodniuk. ról születendő határozat a jövőbeli életföltételeinket, a bennünket körülvevő környezetet formáló cselekvésnek kíván irányt mutatni. A napirenden szereplő három törvénymódosításra tett javaslat pedig szorosan kapcsolódik gazdálkodási rendszerünk átfogó korszerűsítéséhez, a reformfolyamat továbbviteléhez. Valamennyi előterjesztett javaslat tehát arra irányul, hogy segítsen megvalósítani a kongresszusi határozatban megszabott politikai programunkat. Az e program által kijelölt úton haladva megteremthetők azok a föltételek, amelyek alapján a terület- és település- fejlesztésnek magunk elé tűzött nagyszabású otthont és hazát építő feladatait közösen vállalhatjuk. E feltételek létrehozásához nélkülönzhetetlen az a párbeszéd, amely a közelgő választások előkészítése során alakul ki vagy — még inkább — folytatódik e kérdésekről. a Hazafias Népfront felhívása alapján — hangsúlyozta befejezésül Faluvégi Lajos, és a Minisztertanács nevében kérte, hogy a beterjesztett javaslatokat vitas- ság meg és fogadják el, azok megvalósulását a mindennapokban jó meggyőződéssel támogassák. Faluvégi Lajos expozéjához az ülés első napján 5 képviselő szólt hozzá. Ezután az országgyűlés tavaszi ülésszakának első napja — amelyen Cservenka Fe- rencné, Péter János és Sarlós István elnökölt — véget ért. sőbb szintű párt- és állami vezetői április végén Varsóban találkozót .tartanak. Élni a nagyobb önáltsággal I Varsói Szerződés tagállamai legfelsőbb szintű párt- és állami vezetőinek találkozóié Csökkenteni a különbségeket tése, és ez majd az állami és a megyei fejlesztési eszközök elosztásában is kifejeződik. Emiatt voltak, akik azért kezdtek aggályoskodni, hogy netán háttérbe szorul a városlakók jogos szükségleteinek kielégítése. Ez azonban elkerülhető veszély, kivált ha a fejlesztési döntések a város ás a falu kölcsönös egymásrautaltságából indulnak ki. Be kell látnunk: a városlakóknak is érdekük, hogy javuljanak a környező falvak lakóinak életkörülményei, mert ezáltal mérséklődhet a bevándorlásból a városokra nehezedő nyomás és tágíthatok a városi ellátás szűk. keresztmetszetei. A városok fejlődése ugyanakkor jótékonyan hat a községek lakóinak életkörülményeire is, mégpedig azáltal, hogy közelebbi munkaalkalmakat teremt, s hozzáférhetőbbé teszi a magasabb fokú szolgáltatásokat. A városokat és a falvakat tehát nem egymás rovására, hanem kölcsönös érdekeikből kiindulva, nem kizárólag a közigazgatási határok között, hanem a valóságos vonzáskörzetekben, a természetes egymásrautaltságban és érdekközösségben gondolkodva kell fejlesztenünk! A lényeg tehát az, hogy — a korábbi merev kategóriákat mellőzve — a települési viszonyokat és a gazdálkodás rendszerét folyamatosan olyanná formáljuk, amely minden település számára lehetővé teszi az önálló fejlődést, akár tanyacsoport az, akár üdülőtelep, kisközség, közepes vagy nagyközség, akár kisváros vagy nagyváros, netán több településnek valamilyen együttese.
