Kelet-Magyarország, 1985. április (42. évfolyam, 76-100. szám)
1985-04-17 / 89. szám
1985. április 17. Kelet-Magyarország 3 Rádiójegymet Vendég: a pénzügyminiszter H étfőn vacsora után a pénzügyminiszterrel tölthette az este egy részét, aki a Kossuth rádiót negyed nyolckor bekapcsolta. A „Rádiónapló” vendége Hetényi István pénzügy- miniszter volt. Aliig van életünknek olyan, anyagi természetű gondja-baja, ami ne hangzott volna el a műsorban. Magnós felvételeket is bejátszottak a műsor készítői, de számosán telefonon és levélben is feltették kérdéseiket a pénzügyminiszternek. Aki hallgatta a műsort, az tudja, mélyen kérdések hangzottak el és milyen válaszokat adott rájuk a pénzügyminiszter. Aki nem hallotta, annak hosszú lenne felsorolni, mi mindenről volt szó, ami személy szerint mindenkit érint. A műsor tónusa, hangulata azt a megalapozott nyugodtságot árasztotta, amely jellemző gazdasági életünkre, s amiről a kongresszus is szólt, de nem kívánta tompítani a gondokat, csökkenteni a tennivalókat. Amikor a bel- és a külgazdaság kapcsolatait bogozták a kérdezők, Hetényi István úgy foglalt állást: egy olyan kis ország, mint a miénk soha nem függetlenítheti magát a világgazdaságtól. De akkor tesszük jól, ha úgy számolunk, a változtatás, a gazdálkodás javítása jó nyolcvan százalékban rajtunk múlik. Azon, hogyan dolgozunk, milyen hatékonysággal alkalmazzuk az új vállalatvezetési módszereket, ösztönzőket, hogyan bátorítjuk a kezdeményező, kockázatvállaló kedvet. Szó volt a jövedelmek alakulásáról azoknál a vállalatoknál, ahol a keresetszint szerinti szabályozás mellett döntöttek, a veszteséges, a szanálásra szoruló gazdasági egységek jelenleginél korszerűbb, rugalmasabb „átállításáról”, a vállalati gazdasági munkaközösségek, kisvállalkozások hatásáról a népgazdaság egészére és az egyéni jövedelmekre. Elmondta véleményét a pénzügyminiszter a tervezés alatt álló jövedelemadózási rendszerről, a nyugdíj- rendszerről és más fontos kérdésekről. M-i várható a jövőben? Minőségileg jobb munkával, piacképes termékekkel, önállósággal, korszerű ' vezetéssel elérhető, hogy a terv ciki us második felében egy kicsivel több jusson az asztalunkra. Ha nem is mindenki értett egyet mindenben a kérdésekre adott válaszokkal, a pénzügyminiszter tiszta okfejtése és személyes állásfoglalása közvetlenséget, meghittséget teremtett a vendég és a hallgatóság között. Őszinte párbeszéd volt. Páll Géza Filmsuli címmel hirdetett vetélkedőt általános iskolásoknak a megyei mozi- üzemi vállalat. S mivel a jubileum évében vagyunk, az orosz és a szovjet filmművészet témaköréből merítették a kérdéseket. Igaz, hogy nem egyéni, hanem csapatversenyről van szó, így a ■ válaszokat kollektív bölcsességgel és kereséssel kell megadni, de még így is tűi magasra tették a mércét a meghirdetők. Miiből merítette témáját az orosz némafilm? Melyik filmmel kezdődött az orosz film forradalmi realizmusa? Melyik filmmel indul a szovjet „újhullámosok” korszaka? Soroljatok föl magyar filmeseket, akik szovjet főiskolán tanultak! Dziga Vertov milyen új fogást alkalmazott a film forgatásánál? Ki -örökítette meg a cári híradó számára Lev Tolsztoj 80. születésnapját? Határold be a szovjet filmművészet „aranykorát”? Nem folytatjuk a kérdéseket, melyek még rajzos képmontázsfeladattal is kiegészülnek. Csupán az ajánlott irodalmat említjük még: Balázs Béla: Filmkultúra, Kállai Ernő: Patyomkin, vagy A Pa- tyomkin hullámverés című könyv, Hevessy Ivón: A némafilm egyetemes története, D. Nagy László: A látvány logikája, Nemeskürty István k A filmművészet nagykorúsága, Hermann István: Vászon és függöny. Az egyik általános iskolai tanár úgy fogalmazott: a kérdések megfelelnének a Színház és Filmművészeti Főiskolára való felvételhez is. Talán ez túlzás, de van benne valami, hisz ez még csak a selejtező, amelyre április 22-ig kell a kitöltött feladatlapokat és raj* zokat megküldeni. Azután jön a megyei döntő. A játék persze úgy jó és érdekes, ha nehéz, ha van miért megküzdeni, de azért mégsem kellene „ledokto- ráltatni” a pajtásokat film- történetből, filmművészetből ... (P) A korábbi sikeres bemutatkozásokat követően idén februárban megkezdték a KÉS—100 típusú kiseszterga- gépek sorozatgyártását a nyíregyházi VAGÉP gépészeti üzemében. Méltán vált népszerűvé rövid idő alatt ez a kisméretű berendezés, hiszen oktatási intézmények, tmk-üzemek, szervizkocsik és kisiparosok egyaránt jól ki tudják használni. A körültekintő gyártáselőkészítést követően már a századik kis- esztergát szerelik össze, s év végére várhatóan hatszázat gyártanak. A szakemberek jelenleg is a gép továbbfejlesztésén dolgoznak: a tervezőasztalon már megjelentek a ver- tikálfej és a leszúrószán körvonalai. A revolverszárnyat pedig a májusi BNV-n már be is mutatja a vállalat. Az új adapterek finomabb alkatrészek gyártását is lehetővé teszik. Képünkön: sorozatban készülnek a kis- esztergák a gépészeti üzemben. Gaál Béla Egy kitüntetés után Hagyományt teremtenek — Műszak után sokan loholnak a maszekmunka után, s még csak szóvá se tehetjük — hangoztatta Barabás Zoltán, a MÁV záhonyi üzemigazgatóságának szobafestője. Ám az elegáns öltözet és az ünnepi hangulat rácáfolni látszott a fiatalember szavaira. Azért mégsem ez a jellemző a vasutasfiatalokra, hiszen a napokban vették át a KISZ Központi Bizottsága Vörös Vándorzászlaját. Ezt pedig nem osztogatják nyakra-főre ... — Visszatérve a közösségi és a magáneMogi<ság arányára — boncolgatja a kérdést Barabás Zoltán —, nálunk nem sikk leszólni mindent, amit a nagyobb közösség érdekében talált ki valaki. Elszórtan dolgozunk sok száz munkahelyem, mégis fontosnak érezzük 'magunkat a vasút vérkeringésében. Visszavágytak Hogy mennyire így gondolják, bizonyítja az a tény is: sokuknak első munkahelye, vagy akik távolabb dolgoztak, vágytak vissza a szülőföldre. így történt ez Barabás Zoltán esetében is, ’ aki az Országos Szakipari Vállalattól kérte át magát a vas-' úthoz, vagy Papp László da- ruikezelő az Ikarusnál ismerkedett a munkásélettel. — Hosszú idő után láttuk az erőfeszítések eredményeit — így Bogacsevics János munkaügyi ügyintéző, a pályafenntartási főnökség KISZ-vezetőségi titkára. — Külön-fciMön lehet, hogy nem égbe kiálltban fontos, amit teszünk, de van egy elképzelésünk, amihez tartjuk magunkat : olyan KISZ-életet szervezünk, amilyet szeretnénk. Ha ez fiatalos, lendületes, otthon érezzük benne magunkat, szívesen vesszük a közösség által támasztott követelményeket. Közélet, magánélet — A legtöbben ifjúsági vagy szocialista brigádban is tevékenykedünk — veszi át a szót Klupta Judit vonat- mienesiztő, a fényeslitkei alapszervezet titkára. — A viszonylag alacsony kezdő fizetés, a bejárás nehézségei minkéit is hátrányosan érintenek. Ennek ellenére sértődés lenne belőle, ha valakit kihagynánk a programjainkból, ilyesmire hivatkozva. Például a széles nyomtávú kocsiparkkal .igyekszünk mi is gazdálkodni — lehetőségeinkhez mérten. Mielőbb visszaküldjük, mert az átrakás költségeit jelentősen csökkenthetjük az idő leszorításával. Látványos eredményeket sorolt Nyitrai István, a KISZ KB titkára, amikor Rusznák Andrásnak, a záhonyi MÁV KISZ-bdzottsága titkárának átnyújtotta a Vörös Vándor- zászílót. — A számítástechnikai üzem 380 millió forintos beruházása felett vállalt védnökség országos visszhangot keltett. A helyi sportpálya- építés, óvodai, iskolai patro- niálás mellett a társadalmi munkákból befolyt pénzből jelentős összeget utaltak át a vasutas ifjúmunkások a Nemzeti Színház és az úttörőstadion építésére, a gyermek- és ifjúságivédelmi alapra, a moszkvai VIT kiadásaira. „Önmagunknak tartozunk...“ — “Nemzetközileg is számon tartanaik bennünket és ez erőt ad akkor is, ha magunktól már esetleg kevésbé lelkesednénk valamiért — vallja Papp László, a gépesített rakodási főnökség da- rulkezelője. — A szovjet kom- szomol istákkal és a csehszlovákiai Tiszacsernyő fiataljaival munkaversenyt indítottunk és határ menti kulturális és sporttalálkozókat tartunk. Nem nagy dolgok ezek. De jóleső érzés, ha az utas tiszta, kifestett váróteremben tölti az idejét, s így van ez a KISZ-hen is. Kitaláltunk és következetesen folytatunk hagyománnyá érlelt rendezvényeket, mert önmagunknak is tartozunk annyival, hogy a körünkben élő fiatalok ne csak munkahelyet, hanem igazi közösséget találjanak a vasútnál. Tóth Kornélia A KEMÉV betonkeverő üzemében a nagy nyíregyházi beruházásokhoz, — ilyen a Vasvári Pál. utcai minigarzon lakásépítés, a felsősimái vízmű, a Ságvári-telepi lakásalapozási munkái — naponta 100—120 köbméter előre kevert betont készítenek. (Elek Emil felvétele) K ésőn tavaszodott, de a hosszan tartó hideg telet a természet a maga módján igyekszik ellensúlyozni. Gyorsan kipattantak a fák .rügyei, maholnap bimbóit bontja az lalmavtirág és szinte szemlátomást nő, növekszik a fű. A föld pedig vetetten. Ez némiképpen idegesítő. Nincs az a szakember, ,akinek emlialtt nyugodt álma lennie. Szécsd Zoltán, a iárpali Esze Támás Termelőszövetkezet főmérnöke Is arról beszélt, hiajmalok hajnalán mér .bejárta a határt. — Érdiekeit, hogyan indultak a gépek. A kukoricának készítjük elő a talajt. Több mint 600 hekitáy a kufcorioaföüd, . most tárcsázunk, fogasolunk és si- mítózunik. Jól halad a munka. A kukoricát zömmel a ittisZali ártérbe vetjük. A legjobb földünk. Már nem vizes, humuszban gazdag, engedékeny a talaj. Ha felmelegszik az idő, nő a taLépésbeo a múló idővel lajhőmérséklét, április 18. kör ÜL vethetünk ... . Vetni minél 'hamarabb, ez most a fontos, ezen áll .vagy bukik a gazdálkodás sikere. De vajon miként le-r hét megbirkózni az összetorlódott, a minden nagyon sürgős feladatokkal? — litt csak egy segíthet, az, ha lépést tartunk a múló idővel. Dolgozni kell látástól vtákulásig. Mert most válóban minden ösz- szejött. Feladat a kukoricán kívül 400 hektár búza felül vetésé vörös herével és 250 hektár lesz a silókukorica. is, de ránk vár a háztáji föld előkészítése burgonyának, kukoricának. Kapkodni nem lehet, nem érdemes. A tarpai határ élénk, tele van szorgalommal. Sok a munka, sokfelé dolgoznak az emberek. A több mlint hétezer hektáros gazdaságban jelentős a gyümölcstermelés, az erdészet. Kora reggel — főként kerékpárral — nagy csapat indult az erdők felé, a férfiak fakitermeléshez, az asszonyok a fiatal erdők ápolásához. A téli almásban hajnal óta a permetezőgépek köröznek. — Ez már a második permetezés. A metszést, a nyesedékzúzásit március végén befejeztük. Ezzel is úgy voltunk, mlirit most a tal)aj- előkészíitéssel, vetéssel. Körmünkre égett a munka. Januáriban, februárban a kemény hideg miatt szánté alig tudtunk dolgozni. De ahogyan az idő engedte, hozzáláttunk. Nagy volt a mozgósítás. Leáltt minden üzem, inem dolgozott a Hódikört, a 'ládaüzem, még a gépjavítóban is csak azok maradtak, akiknek -főjavításban halaszthatatlan dolguk volt. Vólt olyan, nap, amikor 150-en vagy mlég többen is metszettek. Jó a példa. Amit meg lehetett tenni az almásban, azt cselekszik a tarpaiak a földökén. A traktorok — a kisebb gépek — feszített műszákban, a nagy gépek, a Rábák éj jel-nappal járnak. Van értelme és célja. A [tsz idén a tavalyitól .növénytermesztésben 3 millióval több árbevételt kíván elérni. Az álmaterv mennyiségben 300 tonnával, forintban 4 ‘millióval több, mint volt az elmúlt évi tény. Ezért menni, hajtani kell, versenyre kelve a múló idővel. Most nemcsak egy nap, de egyetlen óra is számít. Seres Ernő Szövetkezet, vasúti pénzekkel Lassan fél éve már, hogy a Fehérgyarmati Asztalos-* és Vasipari Szövetkezet, a MÁV fejlesztési alapjából 2 millió forint vissza nem fizetendő összeget kapott, hogy korszerűsítse a rakodóparkját, s csökkentse a vasúti szállítás terheit. Az előzményekről mondja Fekete Zsigmond, műszaki vezető: — Szövetkezetünk korábbi elnöke figyelt fel a MÁV közleményére. Ugyanis a kocsiálláspénzekből, fekbérekből, kötbérekből befolyó pénzt a vasút ilyen irányú támogatásra fordítja. Mi is elkészítettük pályázatunkat, a szövetkezet telephelyén 1982-ben iparvágányt építettünk, s amikor a fehérgyarmati vasútállomásról a szövetkezethez vezető iparvágányt megépítettük, már terveztük a komplex rakodási és anyagmozgatási technológia kialakítását. Az iparvágány létesítésével szükségtelenné tettük az állomás közforgalmú rakodó- területét, illetve az onnan történő közúti fuvarozást, mely igen drága volt. Az volt a célunk, hogy az addig közúton szállított színes farostlemezeket, forgácslapokat a vasútra tereljük. A rakodás azonban kézzel történt, ezért is volt szükség a fejlesztésre, a gépesítésre. A megvalósításhoz több mint két és fél milliós saját erőt ajánlott fel a szövetkezet, s ehhez kérték — és kapták meg a MÁV anyagi segítségét. Ami dolgozóikat illeti: az 1400 négyzetméter bazaltbeton bedolgozását — a rakterűiét és az iparvágányhoz csatlakozó területen — s további 1100 négyzetméternyi közlekedő út salakos útalapjának elkészítését, s kőzuzalékkal való terítését vállalták. Mindenképpen szükséges volt egy autódaru, s két emelő- targonca is, amit rövid idő alatt — a pályázat sikere után — beszerezhettek. — Az eddigiek igazolták: helyesen döntöttünk, amikor közútról vasútra tereltük a szállítást, fogalmaz Kalydi Béla, a szövetkezet elnöke. Változatlan körülmények között is évi 770 ezer forint a megtakarítás. A MÁV szempontjából sem lehet közömbös, hogy a kocsifordulót felére csökkentettük, náluk például az év során közel 50 ezer forint többletbevétel jelentkezett, szövetkezetünk révén. íme egy miniberuházás rövid krónikája, melynek eredményei is gyorsan jelentkeztek. A századik eszterga
