Kelet-Magyarország, 1985. április (42. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-13 / 86. szám

FIATALOKRÓL. - FIATALOKNAK

__________________________________________________________________________

most készülök, a Kandóra felvételire.

o

—■ Hogyan lettek művezetők?

Mudri János:

Művezetők. Mindhárman harminc éven innen. Nevezik őket a termelés parancsnokainak, ütközőknek a munkások és a vezetők között, akadékoskodó partnereknek, s az őrmester szerepében tetszelgőknek. „Lent” főnöknek, akiknek hatalmától függ, hogy pénzes melót kap-e valaki, vagy olyat, amelytől felkopik az álla, mert ha belege- bed a munkába, akkor sem tud a várakozásnak megfelelően teljesíteni. Valójában kik a művezetők? Hol állnak a termelés nagy gépezetében? Mi a feladatuk? Van-e pontosan körülírt munkakörük? Hogyan lesz nálunk valakiből művezető? Képe- zik-e őket? Választják, netán kinevezik? Van-e rangja, presztízse a beosztásnak? Ők hogyan látják? Ezekről beszélgettünk három fiatal művezetővel a BEAG Universil Nyíregyházi Gyárában.

o

— Van-e munkaköri leírása a művezetőnek?

Farkasinszki Gyula, , 25 . éves tesz április 28-án... ,

— Konkrét munkaköri leírásom nincs. Legalábbis olytan, armi okmiánytba lenne foglalva. Viszont a főnökeim egy atLapos beszélgetéssel eligazító ttjaik, amikor munkába állítottak. Elmondták jogaimat, feladataimat, kötelességei met. Ez felért egy munkaköri leírással. Többre is tartom, mert volt nekem leírt munkaköröm az előző munkaihelyemen, mint műhelyvezetőnek, mégsem tudnék elmondani belőle annyit,

FARKASINSZKI GYULA

Nem a szakmáról adott papír érdekel

mint amennyit az itteni három évvel ezelőtti beszélgetésből. Egy beszélgetés, ha az magvas, jobbam megmarad az emberben. A mérőeszköz üzem roitaméter műhelyének szerelő és fémeszköz® y ártó részlegének vagyok a művezetője bő másfél éve.

„Ne úgy legyenek nálunk művezetők az emberek, hogy a legjobb szakmunkások sorsot húznak, jövőre ki legyen a művezető. Es az lesz a művezető, aki a rövidet húzza, mert a többi addig pénzt keres. Ezen is gyökeresen változtatni kell.” (Kádár János kongresz- szusi vita-összefoglalójából.)

Mudri János, 29 éves, másfél éve művezető:

— Van munkaköri leírásom.

Nagy László, 29 éves, egy éve művezető:

—• Igein van, Én az elektroakusztikai üzem 3-as szereldeiének vagyok a művezetője. Most 36 munkás dolgozik az irányításom alatt.

Q

— Az írásba foglalt vagy elmondott munkaköri teendők közül melyeket teljesítenek szívesen a művezetők?

Mudri János:

— Az az igazság, hogy valamennyit meg kell csinálni. Én legszívesebben a termelés közbeni ellenőrzést csinálom. Szeretem látni»- tudni, ki mit csinál jól, illetve rosszul, s ha valami hiba van, azonnal közbe tudunk avatkozni. Zsebbe vágó ügy ez. Mindenkinek. A szereidében vagyok művezető, erősítőiket gyártunk a hazai és a külföldi piacra, s nem mindegy milyen minőségben, Én is bemérő voltaim, s tudom, hogy a gyártásközi- ellenőrzéssel lehet befolyásolni legjobban a minőséget. Ha minden rendben van, akkor kevesebb munkát adunk a bemérőknek. Egy készülék 10 ezer forintnál kezdődik. S nem mlnd-egy mennyi javítani való van rajta, vagy nincs is. Pénz az idő, a minőség, gyorsabban kerülhet a hazai kereskedelembe és a külföldi piacra is.

Nagy László:

— Én a legszívesebben jutalmazok. Ez a dolog 1-eglkel- lemesehb oldala. Utána könnyebb az emberekkel bánni. Valójában tőlem és a műhelybizalmitól függ, ki milyen arányban részesedik a jutalomból, órabéremelésből. Mi teszünk javaslatot a kitüntetésre is.

Farkasinszki Gyula:

— Szívesen teljesítem valamennyi művezetői feladatot. Vállaltam. Nekem is van kedvencem. Ez a termelésszervezés. Magával tud ragadni. Nem véletlenül, hiszen a mi műhelyünknek elég nagy a terheltsége.

1983-ten még 25 millió,

1985-toen már 40 millió a termelési tervünk. Rotamétere- ket, áramlásmérőket gyártunk érte. Ezek között már vannak olyan precíz, pontos műszerek, amelyeket itthon és külföldön is laboratóriumi mérésekhez használnak. Gyártunk ilyeneket a Szegedi Orvostudományi Egyetemnek, a MEDICOR-iniak az oxigénilélegeztető-készü- lókekhez, de eljutnak a Szovjetunióba és a tőkés országokba is. Ezek feldobják az embert, sikerélményt nyújtanak.

— Mit törölne, vagy mivel bővítené a munkaköri leírást?

Nagy László:

— Az ég világon semmit sem törölnék belőle. Nem is bővíteném.

Farkasinszki Gyula:

— Aihogy én a beszélgetéskor kapott „eligazításra” visszaemlékezem, annak nem volt felesleges része. Ha valamelyik részt kivennénk, olyan lenne, minit a tető nélküli ház vagy amiből a téglát kifelejtették.

Mudri János:

— Neihéz kérdés. Tudom, hogy szükség van a balesetvédelmi oktatásra, de ezt nem szívesen csinálom. Nem szeretek beszélni az egész műhely előtt. Én bővítettem a művezetőik munkaköri leírását. Nagyobb hatáskörit adnék a fegyelmezésire. Most maximum tíz százalék bér,megvonást javasolhatunk. Ezt is vagy elfogadják, vagy nem. Ha megtudom indokolni, akkor igen.

o

— Hova sorolja magát, a munkásokhoz, vagy a műszakiakhoz?

Farkasinszki Gyula:

— Én egyértelműen a mű- szalkiakihoz sorolom magiam. A végzettségem is gépész- üzemmérnök. Egyrészt ezért is, de talán nem is a végzettség ami ebben dominál, hanem a műszaki igények, feladatok, amelyeket a művezetőinek kell megoldani is ide sorolnak bennünket.

MUDRI JÁNOS

Tíz százalék bérmegvonást javasolhatunk

Mudri János:

— Munkás vagyok. Bemérő műszerészként kezdtem kilenc éve, s csak egy esztendeje vagyok művezető. Azt hiszem a szívem még mindig munkás, ha művezető is vagyok.

Nagy László:

— Én már ezen többször meditáltam. Teljesen ma sem tudom eldönteni. Talán egy felárnyékkal műszáki vagyok, hiszem 36 munkás munkájáért, minden tevékenységéért felelősséggel tartozom. Ezért billen a mérleg nyelve a műszaki felé Meg talán azért is, mert mechanikai műszerészként

— A volt főnököm elment az üzemből és először megbíztak, majd kineveztek. Őszintén, nem nagyon örültem neki. Jobban szerettem 8 árában dolgozni a bemérő asztal mellett. Kevesebb volt a gondom, nyugodtan aludtam és többet kerestem, mint most!

Farkasinszki Gyula:

— A honvédségtől történt leszene lésem után Sasvári András, a gyárrészlegvezető beszélt velem. S amikor a munkára került a sor megpendítette, hogy a gyárvezetés arra gondolt: a jövőben művezetőként kíván foglalkoztatná. Négy hónapi megbízatás után neveztek ki, 1984. január elsején. Várható volt, hogy mirtt üzemmérnököt nem fognak hosszabb ideig előkészítő technikusként foglalkoztatni.

Nagy László:

— 1975-óta dolgozom a gyárban. Ez idő alatt legalább kilenc (!) művezetőm volt. Mind i'tthaigyta a gyárait. Mindnek azt volt a problémája, ahogy én tudom, hogy nem voltak megfizetve. Jobb anyiagiiaik reményében mentek el. Sajnos az én fizetésem is elég kevés. Lehet mondani, kevesebbet keresek, mint a beosztott mérő- műszerészeim, vagy csoportvezetőim. Korábban kitüntettek, elismerték a munkám, erre a beosztásra is felkértek. Valójában az motivált, hogy meguntam már a művezető változásokat. Sajnáltam az embereket. EZ az Igazság. Nem voll nekem gondom egyetlen művezetővel sem, s mint művezető-helyettes vezettem a csoportot. No és az igazságihoz tartozik: szeretek az emberekkel bánni. Ezért vállaltam.

o

— Hová sorolná magát az elismerés ranglétráján?

Farkasinszki Gyula:

— Az elismertek közé. Ez megnyilvánul abban, ha egy feladatot sikeresen végrehajtok, azt értékelik. Ha sikertelen akkor is! Ez jelentkezik elismerésben, fizetés- emelésben, jutalomban vagy ezek megvonásában, csökkentésében. Olyan nagy bakit azért nem követtem még el, hogy teljes megvonást eszközöltek volna. Mással már előfordult ilyen.

Nagy László:

— Nem sorolom magam. Néha magamban mérlegelek, visszanézek, vajon megtet- tem-e mindent? Én mindig vonakodtam attól, hogy magam rangsoroljak.

Mudri János:

— Munkám elismerik, az elsők között vagyok. De még így, a kétszeri fizetésemeléssel sem érem el azt, amit bemérő műszerészként kerestem! Szerintem jobban meg kellene fizetni a művezetőiket.

o

— Milyen képességekkel kell rendelkeznie a jó művezetőnek?

Mudri János:

— Ismernie kell a szakmát, a gyártmányokat, amelyeket készítünk, s ember- ismeretre is szüksége van. Azt gondolom ennyi elég.

Nagy László:

— Legyen szakmáját szerető és értő ember, s ezzel

együtt jó emberismerő. Az

adott szituációkban legyen jó helyzetfelismerő és hozzon olyan döntéseket, amelyek az egész kollektíva javát szolgálják. S persze legyen példamutató, mert ez semmi körülmények között nem hanyagolható el.

Farkasinszki Gyula:

— A művezető rendelkezzék jó szervezési készséggel és emberismerettel. Fontos, hogy értelmesen tudjon gazdálkodni az emberek szellemi képességeivel, a gépekkel, eszközökkel. Így szület- htetnek minőségi termékek.

o

— Lehet-e képezni művezetőt?

Nagy László:

— Ha valákit kiválasztották vezetői posztra, mindenképpen keltene gondoskodni képzéséről is. Mivel a művezetők a termelés parancs^ nokái, speciális képzésükről is keltene gondoskodni.

Mudri János:

— Gondolom igen. Gyárunkban most van vezetőképző tanfolyam. Tanulunk. Speciális képzésre tenne szükség. Nem tudom, hogy ezt megkapjuk-e?

Farkasinszki Gyula:

— Alapot lehet adni, de szerintem a mai oktatási rendszerben senkit nem funkcióra képeznek ki. Ha a képességei megvannak egy embernek, akkor tudja betölteni a művezetői beosztást, hivatását. Mert én ezt hivatásnak érzem.

o

— Melyik kapcsolatot

tartja a legfontosabbnak7‘

Nagy László:

— Egyaránt fontosnak tartom a dolgozókkal és a felső vezetőikkel való jó kapcsolatot. Csak így tehet sikeresen gazdálkodni, a feladatokat teljesíteni. És nem tartom magam e kapcsolat ütközőpontjának.

Farkasinszki Gyula:

— Rangsorban első a dolgozókkal való jó kapcsolat. Természetes, nem játszhat alárendelt, mellékes szerepet a különböző vezetőkkel való kapcsolat sem.

Mudri János:

— Én a csoportvezetőkkel való kapcsolatot helyezem az első helyre. Ök vannak közvetlen és állandó kapcsolatban a 28 munkással, s a termelési programban előírtaik megvalósítása jórészt tőlük függ. Rajtuk múlik az is, hogy végeredményben mennyit keres a csapat, s mennyi időre van szükség egy termék gyártásáról a másikra átállni.

— Hogyan adja ki a munkát a művezető?

Mudri János:

— Feltétlenül figyelembe veszem az egyes emberek képességeit. Ha olykor sablonmunka van, akkor mindenkire osztok. Ne érezze senki, hogy előnyben vagy hátrányban van a másikkal szemben.

Farkasinszki Gyula:

— Elsősorban a képzettséget és a szakmai gyakorlatot veszem figyelembe. Nem a szakmáról adott papír érdekel, hanem elsősorban a végtermék minősége, pontossága és esztétikai külleme. Elsősorban ezek alapján értékelem a beosztottak munkáját.

Nagy László:

— Elsősorban a hatékonyságot nézem, azt, hogyan tudjuk a több-jobb terméket biztosítani. Ez a fő szempont. De ezzel jár jól, ez az érdeke a kollektívának is, hisizen mindenki azt a részfeladatot végzi, amihez a legjobban ért, legtöbbet, -jobbat teljesíthet és kereshet. S ebből nincs sértődés

sem. Ennek alapján értékelem a munkát is. Aki többet, jobbat ad, többet kap. A 100 százalékon felüli teljesítményért járó pénzt a bizalmival együtt ezek alapján osztják el. Ez a 36 munkásnak havonta átlag 6—7 ezer forintot jelent.

o

— Remél-e e posztról előlépési?

Farkasinszki Gyula:

— Még korai lenne. Később bizonyára számításba vesznek más poszton is. Ha igen, remélem ott is bizonyítani fogok.

Mudri János:

— Ebből a beosztásból az előlépés nem jellemző. Hová? őszintén, nem is mennék szívesein. Esetleg az irodába? Nem nekem találták ki. Szeretek a termelésben tenni, ott, ahol látom az alkotás értelmét, a munka eredményét.

Nagy László:

— Előlépés? Ö még mesz- sze van. Most tanulnom kell, mérnök szeretnék lenni. Ezért igyekszem mindent megtenni. S tehet, furcsának találja, de mérnökként is el tudom képzelni, hogy a jövőben művezetőként dolgozom a gyárban. Szép dolog az emberekkel foglalkozni, új, korszerű termékeket gyártani, s ezekben mindig megújulni.

NAGY LÁSZLÓ

Félámyékkal műszaki vagyok

........Képességeiket próbára tevő feladatokat,.. megbízatásokat kell adni... a fiataloknak. Mert enél- kül soha nem derül ki, melyikük alkalmas a nagyobb megbízatások teljesítésére, és melyikük nem.” (Kádár Jánosnak a XIII. kongresszuson elmondott vitaösszefoglalójából.)

Farkas Kálmán— Gaál Béla riportja

1985. április 13. Q

KM HÉTVÉGI MELLÉKLET

Parancsnoki poszt fél sikerrel

o