Kelet-Magyarország, 1985. április (42. évfolyam, 76-100. szám)
1985-04-13 / 86. szám
KM HÉTVÉGI MELLÉKLET 1985. április 13. Tisztelt Utazó! Tudom illetlenség- mások beszélgetéséit kihallgatni, de mát tegyen az ember, ha a véletlen-ikelletlien által a vonaton telt fülkébe kerül. Különben is ön máindenlkáhtez beszélt. Ünnepek előtt ti, vendégváró hangulatában egyszuszra mesélte, két családhoz, öt unokájához utaznak. Disznót vágtak, tyúkot, kacsát kopasztottak és tele a bőrönd kőttes kaláccsal. Na és a demizson! Hasas egy jószág, de nem rossz bor van benne, kisüsti. Az útipoggyász emígyen történt leltározása után ön a kedves feleségéhez szólt, aki eladdig befelé néző szemmel ült és sóhaja sem volt. „Szegények vagyunk, de jól élünk, igaz-e mama?” A válasz hallk volt, színtelen: „Ugyan már Sándor! Csak el ne tévedjünk!” Nagy a főváros, sok ember lakja. De ön aki volt frontkatona, bejárta Európát és dolgozott Miskolcon, Özdon, egy kurta kézlegyintéssel söpörte el élete párja feleimének még az árnyékát is. Taxáival mennek Budára. A vők, az egyik Dáciát kaipott, a másik Zsigulit, ott állnak majd vdgyázzban a Nyugatiban. Tárt karokkal várják az unokák a papát és mamit. Lesz nagy öröm. A fülke lakói bólogattak. Máért is ne. Kitűnt a szóból, jól szervezett, kellően elrendezett ez az ünnepi utazás. Nincs helye a félelemnek. Különben is a várost jó magyarok lakják, ha kilyukadna is a taxi kereke, útbaigazítással szolgál minden ember. Ezt mondta ön és helyeseltek mások. Akikor a marna újra éledt. Megnőtt parányi törékenységében és kijelentette; „megnézzük a Parlamentet.” Ezek után következett az a mondat, ami miatt a levelet írom. ön tisztelt utazó restellfcedett. „A mama egy kicsit maradi — mondta —, nem járt még Pesten. A Parlamentre, a Bazilikára, a Dunára kíváncsi. És el akatr menni a Margitszigetre, a Jánas-hegyre — mintha lenne rá időnk.” Akkor a fülke felbolydult. Érvék sokasága győzködte önt, hogy a Parlament és minden nevezetesség megtekintése a budai kiskocsmánál, a habzó sörnél és sramlizenénél előbbre való. Szegyszer a mamika kedvére kell járni, legyen a húsvét az ő ünnepe. Dolgozott, küszködött érte eleget. Ön eleinte malkacskodott, ellenvetéseket tett, hogy ki süti meg akkor a disznó- húst, ki rántja ki a csirkét és ki vigyáz a legkisebb unokára, az egyéves Anikóra? Különben is van tévé a háznál, látszott abban a Parlament éppen eleget. Szó szót követett és győzött a túlerő. Szolnok táján ön kijelentette; „Hát nem bánom, ha maguk is úgy gondolják, megnézzük azt a Parlamentet...” „Köszönöm.” Ezt mondta a mama és egy mondat erejéig ki is tárulkozott; „Jó ember az én férjem, csak néha egy kicsit makacs." Ezek után már csak a tavasz és a rengeteg munka volt a téma. Erre már nem figyeltem, nem hallottam. A mamiit néztem, fekete ruháját, sötét fej- kendőjét, karos kosarát, barázdált arcát és az imént nyílt mosolyát, amit őrzött öröme jeleként, ö lenne a maradi? Tudom néha nincs értelme a gyors beszédben elhangzott saavak jelentését meglovagolni. Mert lehet, hogy aki kiejti azt a bizonyos szót, jól gondolja, de rosszul mondja. Így történt most is. A mama nem is maradi, csak elmaradott néhány dologban. És nincs abban semmi restellni való, hogy valaki leélt egy életet és nem látta Budapestet, a Bairfliamenitet, a Bazilikát. Most, hogy elteltek az ünnepek, most, hogy ki-ki a vendégjárásból a rokonlátogatásból épen és egészségesen haza- ba'láit, arra gondolok, de nagy kér, hogy a visszaútban nem találkoztunk. Meglehet, tisztelt utazó, most is hangos beszélgetéssel volt tele a fülke, amelyben haza a Nyírségbe tartottak. És el tudom képzelni miiről volt szó. Mert „makacs” — mondta a mami, — és mert szavatar- tó — látszott, — biztos sorra járták Pest Buda nevezetességeit. Gondolom visszaútban erről beszélgettek és nem arról, miiként fogyott el a fél disznó, a demi- zson kisüsti és minden földi jó. Terítékre került ezek helyett a lélek lakomája. Remélem így volt. Rusin József irodavezetővel, G Az Ön által vezetett munkaerő-szolgálati és szervező iroda létrehozása szorosan összefügg a gazdaság helyzetével: változás történt az utóbbi négy-öt esztendőben a gazdálkodási feltételek terén. Ennek hatására felgyorsult a vállalatok közötti munkaerőmozgás, új követelményt állított ez a munkaerő-gazdálkodás elé országszerte, s így megyénkben is... — Valóban, a 29/1980-as MüM rendelettel a munkaerő-gazdálkodás oldottabb formája jött létre: pontosabban oldódtak a munkaerő-közvetítés adminisztratív kötöttségei és előtérbe került a szolgáltató jelleg. Ez pedig minőségileg új kapcsolatot jelent. Azelőtt az ilyen szolgáltató jellegű munkaerő-közvetítés személyi feltétel is hiányzott, hiszen — hogy jól érzékeltessem — egy város egyetlen munkaügyi előadója nem volt képes a vállalatokkal, szövetkezetekkel, intézményekkel, valamint a munkát kereső ügyfelekkel való kapcsolattartás ezernyi feladatát ellátni egyéb más munkaerő-gazdálkodási feladatok mellett. Központi döntés született, és legkésőbb 1983. január 1-gyel a megyeszékhelyeiken működésbe léptek a -munkaerő-szolgálati és -szervező irodák. G Ez a dátum a szaboles-szatmári iroda létrejöttének időpontja is. Azóta a nyíregyházi Szarvas utca 24. számú földszintes ház udvarában lévő irodáikba futnak be a vállalatok jelzései, ide érkeznek ügyefeleik személyesen is. Mit jelentett a megye számára az iroda létrejötte? — kérdem ezt két teljes esztendő és egy negyedév távlatában. ügyfeleink nagy tübbsége tisztességes munkavállalé; §- lyan emberek ik, akik a legtöbbször csak információ hiányában nem találtak eddig munkalehetőséget.. 1984-ben munkavállalé ügyfeleink 50 százaléka szakképzett volt...“ — Megyénkben különösen fontos szerepe van annak, hogy erősödött a munkaerőközvetítés szolgáltatási jellege: ugyanis rendelkezünk még bizonyos munkaerő-tartalékkal, de az elhelyezkedés lehetőségei a megyén belül is és az ország még néhány területén is beszűkültek. G Ez bizonyára azt is jelenti, hogy nőtt a vállalatok és más gazdálkodó egységek igényessége az alkalmazandó munkaerővel szemben... — Valóban, bizonyos rétegek elhelyezkedési esélyei csökkentek, épp az ön által említett igényesség miatt. A vállalatok elsősorban az alacsony képzettségű munkaerő foglalkoztatásától idegenkednek. Irodánk pedig munkaerő-közvetítő tevékenysége során nem állhat egyoldalúan sem a vállalat, sem az ügyfél oldalán, illetve mindkét fél érdekeit szolgálnia kell. G A hasonlat bizonyára nem szakszerű, de szemléletes lehet: ha az önök irodáját házasságközvetítő irodához hasonlítom, akkor mindkét házasulandó fél elvárja a közvetítőtől, hogy a frigy tartós legyen... Több mint kétéves tevékenységüket és az eddig elmondott gondolatokat milyen „forgalmi adatokkal” tudja alátámasztani? — Az iroda és a megyében lévő, ma még három kirendeltség a mai napig 15 és fél ezer ember — munkát kereső vagy munkahelyet változtatni szándékozó dolgozó — ügyével foglalkozott. Figyelemre méltó az a tény, hogy ezzel a „forgalommal” közel azonos mértékű munkaerőigényt jelentettek be a vállalatok, szövetkezetek, intézmények. Igaz az is, hogy a működés második évében, 1984-ben már kevesebb volt a bejelentett, felkínált munkahelyek száma, mint a munkavállalók létszáma. Ez is jelzi az elhelyezés fokozódó gondját. G Az Önök irodájában és kirendeltségein megjelent ügyfelek milyen reménnyel és eséllyel kopogtattak érdeklődésükkel? — A működés első évében, 83-ban, amikor ügyfeleink száma még alig érte el a négyezret, a jelentkezők 85 százalékának tudtunk munkahelyet ajánlani. Tavaly pedig, amikor megnőtt ügyfélforgalmunk, de a munkáltatók már ezerrel kevesebb munkahelyet jelentettek be, 75 százalékra csökkent ez az arány, s ez még mindig rendkívül jónak mondható. G Milyen életkorú, végzettségű emberek és milyen jellegű munkát keresnek elsősorban? — A munkahelyet keresők mintegy 65 százaiéiba a 40 év alatti korosztályból kerül ki, de a legnagyobb a 20—29 évesek aránya. A munkarend szempontjából ügyfeleink 71 százaléka egy műszakos helyet, 21 százalékuk két műszakos munkát keres és csak 8 százalékuk érdeklődik a három műszakos munkavállalási lehetőség iránt. Teljesen érthető, hogy a nők tekintélyes része kizárólag egy műszakos elhelyezkedésre szánja rá magát. A végzettséget illetően munkahelyet kereső ügyfeleink 20 százaléka szakmunkásképzőt, 10 százaléka szakközépiskolát végzett és 16 százalékuk gimnáziumi érettségivel rendelkezik. Nos a gimnáziumot végzettek, főként a nők azonnali elhelyezése, mégpedig nem fizikai munkakörben, az egyik legnehezebb feladat. G ..Kívülről nézve” rendkívül egyszerűnek látszik a munkaerő-szolgálat és -szervezés irodájának tevékenysége. Az elnevezés úgyszólván elegendő az értelmezéshez: az egyik oldalon jelentkezik Önöknél a munkát kereső ember, á másik oldalon a munkát kínáló vállalat, irodájuk pedig segít az egymásra- találásban. De valóban ilyen egyszerű ez? — Alapjában véve igen, irodánk tevékenysége mégis ennél sokkal több oldalú. Mert az egyén, a népgazdaság és a vállalatok érdekeinek összehangolása fontos a kedvező gazdálkodási szerkezet kialakítása szempontjából, éspedig a népgazdaságilag is hasznos munkaerőmozgás elősegítése útján. G Milyen gyakorlati tevékenységet kíván meg ez a cél Önöktől? — A munkaerő-irányításban: felvilágosítást adunk azoknak, akik munkaviszonyban állnak, de munkahelyet kívánnak változtatni, s azoknak is, akik nem dolgoznak, de el akarnak helyezkedni. Megkülönbözetett figyelemmel kísérjük a pályakezdők elhelyezkedését, lehetőségeket ajánlunk szünidőre a munkavállaló diákoknak. És a múlt év októberétől bevezettük a „humán szolgáltatást” is: azt a lakossági szolgáltatást, aminek jó példája lehet a hozzánk forduló idős ember vagy családtagja és például ebéd- elhordásra, beteggondozásra vállalkozó munkavállaló „kiközvetítését” kéri tőlünk. Korrepetálásra és alkalmi munkavégzésre vállalkozók ajánlását is meg tudjuk oldani. Irodánk ilyen szolgáltatását ősz óta százan vették igénybe. Népszerű szolgáltatásunk a munkajogi tanácsadás, ami kiterjed a munkaviszonyból eredő valamennyi jogsérelemre, s e téren jól együttműködünk a megyei munkaügyi bírósággal is. G Előfordul olyan eset, hogy valamelyik vállalat bizonyos létszámú szakképzett dolgozója számára átmenetileg nem tud munkát adni, de végleg nem szívesen engedné cl munkásait, mert újra jön a „szezon”... — Ehhez az esethez kötődik az a szolgáltatásunk, amit tavaly január 1-én vezettünk be: a vállalati termelőkapacitás-felesleg és hiányközvetítés. Sajnos e téren még nem tudtunk sok jó eredményt elérni, pedig arról van szó — szemléletesen szólva —, hogy az egyik vállalat saját 20 esztergályosának munkáját az év folyamán csak 80 százalékban tudja lekötni, a szomszéd üzem pedig éppen szakemberhiánnyal küzd és munkát tudna adni erre a 20 százalékos „szabad kapacitás” lekötésére. Eddig egyetlen konkrét megoldást hoztunk tető alá a Mátészalkai Háziipari Szövetkezet és a nyír- császári Űj Élet Tsz között. A vállalat«* ma még nem érzik e tevékenységünk előnyeit, tehát még nem élnek vele. Vállaljuk ezenkívül az úgynevezett vállalati munka- erő-kirendelés koordinációs szerepkörét is. Ez aranyit jelent, hogy olyan munkahelyeken — főként a mezőgazdaságban, — ahol nem egész évben folyamatos a munkaerő lekötése, létrejöhet közvetítésünk útján munkavállalók közötti szerződés, amelynek értelmében: a dolgozó saját üzemében marad munkaviszonyban, de a másikban végzi munkáját. Tapasztalatunk, hogy ma még ettől is ódzkodnak a gazdaságok, mert tartanak tőle, hogy az átmeneti munkahelyen esetleg jobb körülményeket találó dolgozó végleg átmegy a „szomszédhoz”. G A közeljövő nagy feladatát ígéri u önök irodája számára is egy új rendelet a munkaerő szervezett átcsoportosításáról ... — A gazdasági szabályozók megdrágították a munkaerőt. A vállalatok csak a szükséges létszámmal, de hatékonyabban kívánnak dolgozni. Az ilyen munkahelyeken felszabaduló munkaerőt irodánk útján kell más vállalatoknál elhelyezni. Ezt szabályozza az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal 2/1985-ös rendelkezése, amely április elsején lépett életbe. Ez kimondja, hogy a vállalatoknál a gazdasági tevékenység folytán felszabaduló munkaerő szervezett elhelyezését a munkaerő-irányító, -közvetítő szervezet igénybevételével kell megoldani. Eddig a vállalatok elsődleges kötelessége volt ez, most az iroda feladata lett. Van ennek az új rendelkezésnek egy különösen figyelemre méltó kitétele: az egyidejűleg 10 főt meghaladó létszámleépítést a vállalatoknak három hónappal korábban be kell jelenteniük irodánknak, illetve valamelyik kirendeltségünknek. G És mit kell tenni a jövőben az új munkaerőt foglalkoztató vállalatoknak, szövetkezeteknek? — Jelezniük kell a munkaerőigényeket. Irodánk ebből a szempontból információs központ. Az új jogszabály szerint a vállalati munkaerőigény-bejelentési kötelezettsége az idén október 1-én lép életbe. Attól kezdve minden negyedév végén egy erre a célra szolgáló nyomtatványon kötelesek lesznek a vállalatok jelentést küldeni a munkaerő-helyzetképről, ugyanakkor az időközben jelentkező, tehát eseti igények bejelentésére is lehetőség lesz. Nagyon fontos, hogy ezzel is éjjenek a vállalatok, mert így irodánk jobb irányítási lehetőséget kínálhat a vállalatok és a munkavállalók részére. G Védi-e a munkaerő-szolgálati iroda a megyehatárokat? — Nem. Ennek jó példája az, hogy országosan elsőként kezdeményeztük a múlt év augusztusában a szomszédos Hajdú-Bihar megye irodájával az összefogást, azóta a Dunán inneni megyék közül kilenccel van hasonló együttműködésünk: ha mi nem tudunk munkát adni, akkor ajánlásokat kérünk más megyéktől is, például Borsodtól, Békéstől... G Milyen eredménnyel? — Borsodban egy-két hetes alkalmi munkát vállaló, mintegy háromezer fős munkaerő-kapacitás kínálkozott. A borsodi társirodával kötött szerződésünk alapján a betakarítások idejére alkalmazhatnak mezőgazdasági üzemeink ilyen „vendég munkaerőt”. Mosit, márciusban például 50 borsodi munkás dolgozott almafametszésen a fényeslitkei tsz-ben. G Térjünk vissza ide, az iroda szűk — a szó szó szoros értelmében véve szűk! — területére, ahol az induláskor, 83- ban az épületen kívül szinte semmi sem volt. Még a telefon is hiányzott. Ma pedig... — Ma még ugyanebben az épületben vagyunk, de bontakozik a jobb elhelyezés, ügyfeleink számára is kedvezőbb körülmények kialakítása. Ma már nemcsak telefonunk, hanem a gyorsabb információcserét szolgáló géptávírónk is van, s hiszünk abban, hogy előbÖ-utóbb a gépi adatfeldolgozás és a számítógépes munkaerő-irányítás Is eszköztárunkba kerül. Ma három vidéki kirendeltségünk működik: Mátészalkán, Kisvárdón és Nyírbátorban, s az év végén Vásárosmaményban és Fehérgyarmaton is szeretnénk irodát nyitni — mindenütt a városi tanácsok épületében. A nyíregyházi központi iroda megyei hatáskörű ugyan, de csak innen, a megyeszékhelyről nem lehet maradéktalanul ellátni feladatunkat. A vonzáskörzeti centrumokban létesített kirendeltségek lehetővé teszik a munkaerőirányítás helybeni megoldását, s ami ugyancsak igen fontos, ügyfeleinknek nem kell távolra utazniok. Irodánk és kirendeltségeink Szabolcs-Szatmár teljes munkaerő-forgalmát állandóan figyelemmel tudják kísérni és a megye vezetését havonta pontosan tájékoztatják, sőt információink rendszeresen eljutnak az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatalhoz is, ahol egésszé áll össze hazánk időszerű munkaerő-helyzetképe. Köszönöm a beszélgetést. Szilágyi Szabolcs
