Kelet-Magyarország, 1985. április (42. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-13 / 86. szám

4 Kelet-Magyarország 1985. április 13. A Hazafias Népfront választási felhívása Választópolgárok! A magyar közélet fontos eseményére készülünk: 1985. június 8-án országgyűlési képviselőket és helyi tanácstagokat választunk. Az országgyűlésnek, a taná­csoknak — szocialista államunk képviseleti szervei­nek — kiemelkedő szerepük van a nép haltalmának, akaratának érvényesítésében, a demokrácia gyakorlá­sában. Honf itánsak! Négy évtizede szabad hazánkban történelmünk ki­emelkedően jelentős korszakában élünk. Az elmúlt öt esztendőben — a rendkívül nehéz körülmények köze­pette is — megőriztük népgazdaságunk stabilitását és alapvető társadalmi vívmányainkat, öt év előtti válasz­tási programunkat lényegében teljesítettük. Ez né­pünk erőfeszítéseinek jelentős eredménye. Fenntartot­tuk az ország fizetőképességét, javítottuk a népgazda­ság külső és belső egyensúlyát. Az ország anyagiakban és szellemiekben gazdagodott, nőtt a nemzeti jövede­lem, az ipari és a mezőgazdasági termelés. Kibontako­zóban van a termelés minőségi tényezőire: a termelé­kenységre, az ésszerű anyag- és energiafelhasználásra alapozott gazdasági fejlődés. A lakosság életszínvonalá­ban — a gondok növekedése és egyes rétegek helyze­tének nehezülése ellenére — jelentős visszaesés nem következett be. Népünk bebizonyította: képes úrrá len­ni a nehézségeken és megteremteni a továbbhaladás feltételeit. A Magyar Szocialista Munkáspárt XIII. kongresz- szusa a hazáért érzett felelősségtől áthatva — a kom­munisták és pártonkívüliek közreműködésével — kö­zös cselekvésünk számára kidolgozta az évtized végéig szóló programot. A Hazafias Népfront ennek megvaló­sítására hív minden állampolgárt! Arra szólítunk fel, hogy tervszerű és szervezett munkával, népünk tehet­ségének kamatoztatásával tárjuk fel és hasznosítsuk a szocialista rendszer tartalékait, növeljük a népgazdaság teljesítményét. Értékeink megbecsülésével és gyarapí­tásával, a gazdaság élénkítésével teremtsük meg azo­kat az anyagi alapokat, amelyek módot adnak az élet- színvonal emelésére, az életkörülmények javítására, a szociális biztonság erősítésére. A fejlődés meggyorsításához szükséges feltételek hazánkban adottak, vagy hozzáértő, szorgalmas, haté­kony munkával megteremthetők. A magasabb követel­ményekhez igazodik a gazdálkodás. Választók és válasz­tottak közös akarata és cselekvése a fellendülés új for­rásait nyithatja meg. A Hazafias Népfront magáénak vallja a pártkong­resszus országunk építésére irányuló programját. Közös céljaink eléréséhez kéri a népfront mindenkitől — kö­zösségektől és egyénektől, a munkahelyeken és a köz­életben — tudása legjavát! Ezeket a célokat szolgáljuk népképviseleti intézményeink fejlesztésével, az ország- gyűlés és a tanácsok szerepének, felelősségének és de­mokratizmusának növelésével. Ez az egyik legfontosabb záloga a haza és az egyén boldogulását elősegítő szo­cialista nemzeti egység fennmaradásának és erősödésé­nek is. Választópolgárok! Szavazzunk a Magyar Népköztársaság közvélemé­nyünk által eddig is támogatott, nemzetközileg elis­mert külpolitikájára! Ennek céljai változatlanok: bé­két és biztonságot minden országnak! A társadalmi ha­ladás lehetőségét minden nemzetnek! Szabadságot min­den népnek! Nemzeti érdekeink alapján erősítjük szövetségün­ket, barátságunkat és együttműködésünket felszabadí­tóinkkal, a Szovjetunióval s a szocialista országok kö­zösségével az élet minden területén. Szilárdítjuk és bővítjük kapcsolatainkat a haladást és a béke védel­mét képviselő nemzetközi erőkkel. Változatlanul vall­juk, hogy nincs olyan vitás kérdés, amelyet a kölcsönös jóindulat alapján, tárgyalások útján ne lehetne megol­dani. Támogatunk minden olyan javaslatot és törek­vést, amely egy kevesebb feszültséggel terhes, fegyve­rektől kevésbé fenyegetett világ megteremtéséhez segíti az emberiséget. Szabad hazában, békében akarunk élni gyermekeinkkel, unokáinkkal együtt. Honfitársak! Felhívunk minden állampolgárt, a városok és fal­vak népét, a munka- és lakóhelyi közösségeket, a csalá­dokat és az egyéneket: közös munkával tegyük még otthonosabbá és szebbé ezt a fődet, szeretett hazánkat! E munkában számítunk a munkásokra, parasztokra, értelmiségiekre, nőkre és férfiakra, magyarokra és nemzetiségiekre, materialistákra és vallásos emberekre, idősebbekre és fiaitalokra — az egész nemzet összefo­gására. Arra kérünk minden választót: vegyen részt gyű­léseinken, véleményével, javaslataival, szakmai és köz­életi munkájával segítse ennek a programnak a valóra váltását! E felhívás szellemében jelöljünk képviselőknek és tanácstagoknak olyan állampolgárokat, akik becsülettel teljesítik kötelességüket, példamutatóan élnek és dol­goznak, önzetlenül vállalják a köz szolgálatát és válasz­tóik képviseletét, akiknek van tapasztalatuk és elkép­zelésük a helyi és a nemzeti program minél jobb meg­valósítására. Válasszunk június 8-án a nép képviseletére méltó, a kisebb és nagyobb közösségek érdekeinek kifejezésé­re alkalmas embereket az országgyűlésbe és a helyi ta­nácsokba! Erősítsük a dolgozó nép hatalmát, társadalmunk szocialista egységét! Támogassuk a párt népfront-poli­tikáját! Dolgozzunk odaadással szeretett hazánkért, a Ma­gyar Népköztársaságért! Óvjuk a békét, építsük a szocializmust! A Hazafias Népfront Országos Tanácsa Barcs Sándor, a Magyar Távirati Iroda nyugalmazott vezérigazgatója. Bartha Tibor, református püspök. Bíró Imre, római katolikus kanonok. Bognár József, akadémikus. Duschek Lajosné, a Ma­gyar Nők Országos Tanácsá­nak elnöke. Gáspár Sándor, a Szak- szervezetek Országos Taná­csának elnöke. Gyenes András, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Ellenőrző Bizottságá­nak elnöke. Havasi Ferenc, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának titkára. Hámori Csaba, a Magyar Kommunista Ifjúsági Szö­vetség Központi Bizottságá­nak első titkára. Jakab Róbertné, a Magyar- országi Szlovákok Demokra­tikus Szövetségének főtit­kára. Katona Imre, a Magyar Népköztársaság Elnöki Taná­csának titkára. Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt fő­ititkára. Káldy Zoltán, evangélikus püspök. Kállai Ferenc, színművész. Kállai Gyula, a Hazafias Népfront Országos Tanácsá­nak elnöke. Kiss János, római kato­likus címzetes kanonok. Lázár György, a Magyar Népköztársaság Miniszterta- csának elnöke. Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Ta­nácsának elnöke. Mandity Marin, a Magyar- országi Délszlávok Demokra­tikus Szövetségének főtit­kára. Márk György, a Magyaror­szági Románok Demokratikus Szövetségének főtitkára. Nánási László, nyugdíjas, a Fogyasztási Szövetkezetek Országos Tanácsa Felügyelő Bizottságának elnöke. Németh Károly, a Magyar Szocialista Munkáspárt fő­titkár-helyettese. Óvári Miklós, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának titkára. Pesta László, a Fővárosi Tanács nyugalmazott elnök- helyettese. Péter János, nyugalmazott külügyminiszter. Pozsgay Imre, a Hazafias Népfront Országos Tanácsá­nak főtitkára. Réger Antal, a Magyaror­szági Németek Demokratikus Szövetségének alelnöke. Salgó László, főrabbi. Sarlós István, az ország- gyűlés elnöke. Straub F. Brúnó, akadé­mikus. Szabó István, a Termelő- szövetkezetek Országos Ta­nácsának elnöke. Szakács József, a Szabad- egyházak Tanácsának elnöke. Szentágothai János, aka­démikus. Trautmann Rezső, nyugal­mazott építésügyi és városfej­lesztési miniszter. Varga Imre, szobrászmű­vész. ★ A Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsa az országos választási listán induló kép­viselőjelöltek névjegyzékét benyújtotta az Országos Vá­lasztási Elnökségnek. Az Or­szágos Választási Elnökség megvizsgálta a jelölés törvé­nyességét, és megállapította, hogy az a választójogi tör­vényben foglaltaknak megfe­lel. Ezért a Hazafias Nép­front Országos Tanácsa név­jegyzékében szereplő szemé­lyeket országgyűlési képvi­selőjelölteknek elfogadta. A proletariátus küzdőtere: a demokrácia Hatvan éve alakult a Magyarországi Szocialista Munkáspárt A legutóbbi pártkong­resszus előtt megtartott me­gyei küldöttválasztó érte­kezletek között aligha volt egy is, amelyen ne lett vol­na jelen néhány olyan régi harcos, aki hatvan évvel ez­előtt rész vett az akkori MSZMP, a Magyarországi Szocialista Munkáspárt megalakításában vagy ké­sőbbi munkájában. Ott vol­taik közülük néhányan — Hunya István, Rostás Ist­ván, Sebes SÍándor, Sze ré - nyi Sándor és mások — a XIII. kongresszuson is. Bi­zony már valamennyien nyolcvan körüliek, de emlé­kezetűikben még élénken élnek az akkori esemé­nyek ... ELÉRKEZETT AZ IDŐ. Már a század elejétől, de különösen a háború évei­ben és azután, a munkás- mozgalom soraiban nőtt az elégedetlenség azok ellen, akik vezető tisztségekben, mint a szociáldemokrata pártszervezetek és a külön­böző szakmák képviselői túlzóan alkalmazkodó, na­gyon kevéssel beérő, gyak­ran elvtelen engedmények­re is kész politikát folytat­tak. Baloldali, radikális el­lenzéki csoportok alakul­tak az egész országban, a különböző munkásszerveze­tekben, ezekből kerültek ki azok az emberek, akik hat­van éve, kitűnő politikai érzékkel elérkezettnek lát­ták az időt arra, hogy erői­ket pártba tömörítsék. Fel­ismerve Bethlen miniszter­elnök törekvését, hogy a nyugati kormányok előtt — amelyekhez kölcsönért fo­lyamodott — az ellenforra­dalmi rendszer alkotmá­nyosságát bizonyítsa, s azt a szándékát is, hogy az ittho­ni gazdasági talpraállás kezdetét valamilyen politi­kai konszolidációval akarja összekötni, engedélyt kértek az új, legális munkáspárt megalakítására. A kormány köreiben voltak, akik azt várták, hogy az MSZMP létrehozásának kezdemé­nyezői, minthogy a szociál­demokrata veeaetéssel elége­detlenek, netalán jobbfe- lől támadják majd, s ha ki­válnak régi pártjukból, gyengíteni fogják a szociál­demokrata mozgalmat és a szakszervezetet. E téves fel- tételezések után hamarosan kiderült, hogy Vági Isván, a szociáldemokraták volt győri, majd pécsi titkára, az építőmunkások egyik bá­tor és tehetséges vezetője a meglevő munkáspártnál bal- oldalibb, következetesebben marxista pártot kíván létre­hozni. Így is akadtak a ha­talom képviselői között, akik türelmet ajánlottak, „majd meglátjuk, mi lesz" alapon. A munkásmozgatom, a párttörténeti kutatás mára csaknem teljes egészében feltárta, hogy milyen szé­les körű, maradandó értékű munkát végzett az MSZMP a húszas évek közepén. Jó­magam sok résztvevő visz- szaemlékezése alapján ír­tam meg Sollner József éle­téről szóló „A nagy opti­mistacímű könyvemet, amely sok epizódot elevenít fel ennek a korszaknak iz­galmas eseményeiből. Azon a napon, április 14-én a baloldali ellenzék képviselői Budapesten, az Aréna út és az Abonyi ut­ca sarkán levő Gradó-kávé- ház különtermében gyűltek össze. Megalakították az új pártot, ismertették prog­ramját, amely a többi kö­zött hangoztatta: „A de­mokrácia a legalkalmasabb küzdőtere a proletariátus­nak ... A demokrácia csak köztársasági államformában jöhet létre ...” Ez a prog­ram volt az első, amely az agrárkérdést valóban mar­xista irányelvek szerint kí­vánta megoldani. A PÁRT AGITÁTORAI. A jobboldali pártok és saj­tójuk mind türelmetleneb­bül ismételgették, hogy az MSZMP a törvényen kívül helyezett Kommunisták Ma­gyarországi Pártjának fedő­szerve. A rendőrség sem maradt tétlen. Som bor­Schweinitzer József, a poli­tikai osztály vezetője már június 30-án ezt jelentette a belügyminiszternek: „Vá­gi István politikai hitvallá­sából félreérthetetlenül ki­világlik, hogy a szociálde­mokrácia taktikázó, enge­dékenységre hajló vezetői­vel szemben ő nyílegyene­sen tör a forradalmi cél el­érésére. A gyengék oldalán áll, mondja magáról, és el­tökélt szándéka, hogy a munkásokat lépésről lépés­re elvezesse a szocialista társadalomba.” Annak ellenére, hogy ala­kulásakor az MSZMP mindössze négyszáz tagot, majd ezret tartott nyilván, a létszáma gyorsan tízezer fölé emelkedett. Szeptem­berben letartóztatták az il­legális pártmunka irányítá­sára hazatért Rákosi Má­tyást, Vas Zoltánt, a KMP sok itthon dolgozó vezetőjét és Vági Istvánt is. Az 1926 augusztusában tartott főtár­gyaláson őt bizonyítékok hiányában felmentették. Az MSZMP megkísérelte, hogy a parlamenti választásokra jelölteket állítson, de azt a hatóságok terrorja megaka­dályozta. A választási ké­szülődés mégis lehetőséget adott rá, hogy a párt agi­tátorai az egész országban félig-meddig legális gyűlé­seken szóljanak a városi és falusi tömegekhez. Végit, Szántó Zoltánt és a párt más vezetőit 1927 elején új­ra bíróság elé áldották: ezúttal mint a kommunista mozgalom irányítói súlyos fegyházbüntetésre ítélték őket. A hatvan év előtti két-há- rom esztendő minden üldöz­tetés és nehézség ellenére a magyar forradalmi munkás- mozgalom nagyarányú fel­lendülését jelentette, a párt történetének egyik leggaz­dagabb időszaka volt. SZERVEZETEK, VIDÉ­KEN. Az MSZMP-nek a fő­városon kívül erős szerveze­tei alakultak Győrben, Szol­nokon, Salgótarjánban, Ka­posvárott, Szegeden, Kecs­keméten, a Viharsarokban, a Hajdúságban, Hevesben és Zalában szegényparasz- tok, kubikosok, bányászok, magántisztviselők és értel­miségiek is nagy számban csatlakoztak hozzá. Ezzel egyidejűleg teljes erővel ki­bontakozott a burzsoá ha­talom ellentámadása: a osandőrség feldúlta a párt­helyiségeket, az ott talált könyveket, iratokat, nyil­vántartásokat, a különbö­ző kiadványokat elkobozta, a szervezeték tagjait szinte valamennyi városban és fa­luban vallatás alá fogta, közülük néhány hónap alatt 324-et felügyelet alá helye­zett, 273-at elítéltetett. A terrorhadjárat megfosztotta létfeltételeitől a pártot. En­nek ellenére egyes csoport­jai még a húszas évek vé­gén is folytatták munkáju­kat. S hogy a hatalom terror­jának mennyire nem sike­rült tétlenségre kárhoztatni a munkásosztályt, bizonyít­ja a kommunista szervezke­dés állandó megújulása, az 1931 őszén elrendelt statá­rium, a sok áldozatot köve­telő, több évtizedes harc a fasizmus és a háború ellen, a felszabadulásért folyó küzdelem, amely a negy­ven évvel ezelőtti korszak- váltó győzelemhez vezetett. V. F. Reagan-interjú a Times-ban A londoni The Times szá­mára adott interjújában Reagan amerikai elnök az űrfegyverkezéssel kapcsola­tos NATO-beli nézeteltéré­sekről tett említést, mond­ván, hogy azok magyarázata valamiféle szovjet „ösztön­zésben” keresendő. Ügy fo­galmazott, hogy Mihail Gor- bacsovnak, az SZKP KB fő­titkárának az európai raké­tatelepítés szüneteltetésére vonatkozó indítványa „a szovjet propaganda kelléke”, A szovjet—amerikai csúcs- találkozó lehetőségéről Rea­gan annyit mondott, hogy ő az alkalmat keresi „a légkör megtisztítására” és annak az óhajának a kifejtésére, hogy a két vezető nagyhatalom közötti viszony javuljon. A Hazafias Népfroat Országos laoácsáiiak képviselőjelöltjei az országos választási listára 1' : ' I A KELET SZÖV. KÉR VÁLLALAT i divatbemutatóval egybekötött engedményes vásárt rendez tavaszi-nyári ruházati cikkekből F SSr i 1985. április 17—20-ig k riy i Í a Megyei-Városi Művelődési ^ Központ I. emeletén. A DIVATBEMUTATÓ naponta — szombat ki­vételével — 16 órakor kezdődik. Árusítás: hétfőtől péntekig: 10—18 óra, szombaton: 10—14 óra. i , SZERETETTEL VÁR I i MINDEN. ÉRDEKLŐDŐT l A KELET Szöv-ker. Vállalat 1 l I és a DEBRECENI Ruhagyár. (585) 1 | - I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents