Kelet-Magyarország, 1985. április (42. évfolyam, 76-100. szám)
1985-04-13 / 86. szám
1985. április 13. Kelet-Magyarország 3 A JELÖLŐ GYŰLÉS JOGA A szabadság négy évtizede Nagyhalászban Megfontoltan, felelősen A jelölő gyűlés joga a jelöl és, azaz a tanácstagi, országgyűlési képviselői tisztségre legalkalmasabbnak Ítélt állampolgártársak megnevezése. Az 1983. évi III. törvény II. fejezete 8. paragrafusa (l) bekezdése így szói: „A választókerületekben az országgyűlési képviselők, valamint a helyi tanácstagok jelölésének jogát a választópolgárok jelölő gyűlései gyakorolják; minden választókerületben két vagy több személyt jelölnek”. ÁPRILIS 15. ÉS MÁJUS 15. KÖZÖTT kell megtartani a jelölő gyűléseket. Nehogy úgy véljük, nem olyan nagy dolog ez, hiszen összejönnek az érdeklődők, az elnök megnyitja a ... Igen, az országban összesen negyvenkétezer tanácstagi és hétszáznál több képviselői jelölő gyűlést nyit majd meg — a népfrontbizottságok előkészítő munkája nyomán — az elnök; tanácstagi választókerületenként egy, országgyűlési képviselői választókerületenként legalább két ilyen összejövetelre kerül sor. A kettős, vagy többes jelölés eredményeként legkevesebb — kerekítve — 85 ezer (!) fő, az, aki polgártársai bizalmából hozzájut a megtisztelő szerephez, fontos közéleti tisztség lehetséges várományosává lép elő. Ami nemcsak számára felelősség; azok számára is az, akik jelölték. tapintatra, az emberi érzékenység tiszteletére, a látszatok kerülésére, mert egy közösség önmagát is, a jelölteket is lehetetlen — és kínos — helyzetbe hozza, ha utóbbiak nem azonos súlycsoportból választatnak ...! A világ sok országában járt, vezetőként nagy szakmai tudást, gazdálkodási sikert felmutató igazgatónak miként lehetne a jelöltpártja az a fiatalasszony, aki betanított munkás, két gyereket nevel, s bár sok elismerésben volt része termelési, közéleti tevékenységéért munkahelyén, erős túlzás lenne azt hinni róla, hogy úgy ismeri a település adott részének — választókerületének — egész lakossága, mint az igazgatót. A találomra megfogalmazott példa, lehetséges eset, korántsem a végletesek közül való! emberi Érettségből VIZSGÁZIK TEHÁT a jelölő gyűlés, de ugyanakkor állampolgári ismereteinek, felkészültségének is próbája ez a fórum, hiszen tudnia kell a résztvevőknek, mi tartozik lehetőségei, jogai közé — például az, hogy több jelöltre is szavazhat, hogy az lesz képviselőjelölt, aki a jelölő gyűléseken megjelent választópolgárok szavazatainak legalább egyharmadát megkapta —, s ha másként nem megy ez, akkor úgy, hogy magán a jelölő gyűléseken kér részletekbe menő felvilágosítást. A jogokkal jól élni csakis a jogok alapos ismeretében lehet, a jelölés, a döntés egyszerre feltételezi és követeli meg a felelős jog- gyakorlást. A felelősség mindenkor közös: a jelölté az, hogy megfeleljen a bizalomnak, a jelölőké az, hogy a jelölt képes legyen megfelelni a várakozásnak. A képviselet hatásossága ugyanis döntően annak függvénye: az állampolgárok kiket, miként választanak ki — a jelölő gyűléseken, majd a szavazólapokon — képviseletükre. V. T. Talán nem felesleges — és nem okoz félreértést — a nagy francia forradalmár, Jean-Jacques Rousseau szavait idézni, aki A társadalmi szerződésről című művében ezt írta: „A nép önmagától mindig jót akar, de nem mindig látja önmagától, hogy mi a jó. Az általános akarat mindig helyes, de nem mindig kormányozza felvilágosult ítélőképesség". Most már, ennek ismeretében, igazolhatónak látszana bármi is, ami sérti a jelölés törvényes — és a törvényben rendkívüli alapossággal, részletezően megszabott — menetét? Szó sincs erről! Sokkal inkább arról van szó, hogy a körültekintés, a felelős mérlegelés, a megfontoltság elengedhetetlen a sikeres jelöléshez. Sikeres jelöléshez? A törvény VII. fejezete 37. paragrafusa (2) bekezdése így hangzik: „A jelöltekre javaslatot tehetnek a jelölő gyűléseken a Hazafias Népfront szervei, a politikai, társadalmi, érdekképviseleti szervek, a munkahelyek dolgozóinak képviselői és bármely választópolgár". A lehetőség sokfélesége nem csökkenti, hanem éppen megnöveli annak, azoknak a felelősségét, aki, akik azt mondják, javaslom, javasoljuk ... Mert hiszen tudniuk kell: miért a megnevezettre gondoltak. A JELÖLÉS: MEGTISZTELTETÉS. Jelölőknek, jelölteiknek így kell — és csakis így szabad — felfogniuk, azaz ehhez a megtisztelő döntéshez —, amelyeknek meghatározó befolyása van arra, mi történhet a választás napján — aligha szolgálhatnak megbízható alapul felületes benyomások, ismeretek. A tisztségre alkalmasnak ítélt személyt hiba lenne pusztán egy-egy jellemzője, tulajdonsága alapján kiválasztani, mert a mindennapi munkában az, hogy valaki „jól odamondogat”, meg „ő ráér, hiszen nyugdíjas”, s így tovább, bizony keveset, vagy éppen semmit sem ér. Jellemzők, tulajdonságok, munkahelyi, lakóhelyi igyekezet, magatartás, eddigi közéleti tevékenység összegezése, az, ami nyomatékossá teheti az igent vagy a nemet. Elengedhetetlenül szükség — van a kötelező kettős jelölés végett — a nagyfokú V. KOKLJUSKIN: Hét ember - hét jellem A KÖ Hősünk felemelt egy követ. — Tyű! Szörnyű nehéz! — sóhajtott fel. — Pedig drágakő! — — mondták neki a többiek. — Jaj, jaj! Miért ilyen kicsi?! — Nem is igaz, csak tréfáltunk — mondták a körülötte állók. — Segítség! Segítség! Kiraboltak ...! A KÉP Egy másik ember kiállításon volt. — Rossz! — állapította meg az első képről. — Ez még rosszabb! — mondta a következő festményről. — Ez még falvédőnek sem lenne jó! — így minősítette a harmadik képet. — Ez igen, ez már döfi! — nyugtázta megelégedését a tükör előtt állva. — Csak kár, hogy olyan hülye képe van. A HAL A következő hősünket nagy szerencse érte: aranyhalat fogott. — Bármit kérhetsz tőlem, teljesítem — mondta a hal. — Tégy engem okossá! — kérte a férfi. Hősünk még sokáig kísérte szemével a habokban fel-alá merülő hatalmas aranyhalat, majd hirtelen felállt, és a fejéhez kapott: — Ekkora ökör hogy lehettem?! A HANG Azt a régi épületet, amelyben negyedik hősünk lakott, lebontották. Egy új, modern, emeletes házban kapott szobát. így gondolkodott: „Ha most nős lennék, nem egy ilyen kis lyukat kaptam volna. Ha esetleg már gyerekünk is lenne, akkor két szobában pihentethetném fáradt csontjaimat. Sőt, ha nem egy gyerekünk lenne, hanem három...” — S ha nem lettél volna olyan fukar, akkor most nem sóvárognál — szólt közbe a lelkiismerete. — Hogy? Micsoda? — Nem értette hősünk a súlyos szavakat. — Zsugori vagy? — mondta utoljára a lelkiismerete, majd csöndesen ki- gyult. AZ ÍRÓ Ötödik hősünk életében járt keleten, nyugaton, északon és délen. Eljött az idő, amikor elhatározta, hogy megírja útiélményeit. így: „Én, Szemjon Nyikolajevics Tolsztov, életemben jártam keleten, nyugaton, északon és délen.” Pontot tett a végére. Elgondolkodott egy kicsit, és kiegészítette: „Nagyon érdekes volt.” A TELEVÍZIÓ Hősünk a tévét nézte. A képernyőn szépségükkel, fiatalságukkal kacérkodó, elbűvölő nők vonultak fel. Emberünk titokban a feleségére pillantott, tetőtől talpig végigmérte, és felsóhajtott: „Haja j!” Másnap bátor, tehetséges sportolókkal készített riportot mutatott a tévé. Hősünk közömbös arccal nézte a képernyőt. Hirtelen felesége sóhajtására lett figyelmes: „Hajaj!” A KERESZTREJTVÉNY — Legszívesebben bőgnék, de nem vagyok gyerek. Nem tudom megfejteni ezt a keresztrejtvényt. Nézd csak, mindössze öt betű az egész: „így nevezik azt az embert, aki nem tudja megfejteni ezt a keresztrejtvényt.” Az utolsó előtti betű ipszilon, az utolsó „e"... Saiga Attila fordítása Vasúton innen s túl A kisvasúti sínek keskeny csíkja távolba nyúlik a kopott kis állomás mellett. Vékonyka köldökzsinór, amely ezelőtt 80 évvel mégis az ország nagyobb vérkefingésébe csatolta Nagyhalászt, a vizek járta, déli részén homokfútta faluk Azt a települést, amelyet manapság joggal mondhatunk átlagos nagyközségnek, átlagos feltételekkel. Amint illik, beszámolhat modem üzemről, nemrég átadott iskoláról, megélénkülő építési kedvről, új boltokról, a fénynek csupa csil- lámlásáról. S amint illik, szemérmesen hallgat a rogyadozó tanyákról, a vert falú házak áporodott szegényszagáról, a kötaség peremén virágzó cigánytelepről. Fények és árnyak váltják egymást, s a mérleg serpenyője akkor billen a jó oldatra, ha több színről, több változásról tudunk beszámolni, mint amennyivel a múlt maradványai szolgálhatnak. Panelekből lehet építkezni: könnyű összehasonlítani a nagybirtok nyomorította, földre éhes falu negyven évvel ezelőtti nincstelenségét a mai virágzás megannyi jelével. Hiszen elég annyit mondani, hogy az átutazónak ismeretlen, vasúton túli részen él a mai Nagyhal ász hatezernyi lakosságának kétötöde. Azon a részen, amit a földosztás után parcelláztak fel, osztottak ki házhelynek. S nyilvánvaló, hogy az akkor, sebtiben felhúzott vályogházakat ma már az újak váltják fel, emeletes, téglából épült, vidéki paloták. Miközben megesik, hogy ellentételként a mindig tehetős főutcán meg kitört ablakú, enyészetnek ajánlott házat lát az anra járó. (Nem sokáig, mert keresik a telkeket, a betonút mellett könnyebb új házat építeni.) Rajzát nem mutathatjuk, csak leírását az 1750-ben készült községi pecsétnek: „Közepén függőleges helyzetben hal, a háttérben nádas, előtte balról és jobbról egy-egy fa, Utcakép. „Az akkor, sebtiben már az újak váltják fel” a nádas előtt, a hal alatt csónak, jobb végén evező. A hal fejétől balra csillag, jobbra hold. A szélén kettős kör között balról Nagy, jobbról Halász felirat.” S ne higgyük, hogy a régmúlt jelképe mindez. Mert az itteni gazdának is a vízzel kellett megküzdenie a boldogulásért. Annak az 1300 családnak is, aki a földosztással lett tulajdonos, de mihamar rádöbbent, egyedül nehezen halad. Mindennek tudója Ruttkai Mihály, aki 28 évig, az 1948- ban alakult Vörös Csillag Tszcs-től dolgozott a mozgalomban, hogy végül a két falut átfogó Petőfi Tsz főkönyvelője legyen, majd párttitkárként vonuljon nyugdíjba. Kétszáz gépiéit oldal kéziratot kötött könyvbe, hogy végigkísérje a termelőszövetkezeti mozgalom fejlődését a halászi 13 ezer holdon. S ma már csak megmosolyogtató, hogy az 1956-ig működő kilenc gazdaság között még ilyen név is szerepelt: Első Megyei Tanácskozás Tszcs. — A legrosszabb tsz is jobb volt, mint azelőtt bármi — vallja Ruttkai Mihály. — Annyira hittem ebben, bíztam, olyan társadalmat fogunk építeni, amiben jól fogunk élni. Tulajdonképpen nem csalatkozott. Csakhogy az idő múlásával kiderült, kevesebb ember kell a föttdekre. „Már jóformán a kapát, kaszát se ismerik” — mondják azokról, akik gépiek nyergébe szállnak, úgy művelik a földet. így érthető, hogy máshová kellett húzódnia, aki vastagabb kenyeret akart. Helyben az egyetlen ipari szövetkezet az ibrányival egyesült, húsz évvel ezelőtt a kendergyár a maga embertelen körülményeivel tüdőbajt, ízületi bántaimaikat tartogatott, viszont a döcögő kisvonat mellett megjelentek a gyorsabb, fürgébb buszok, amefelhúzott vályogházakat ma lyefc a húsz kilométerre levő Nyíregyháza fejlődő iparának szállították a szorgalmas munkásokat. (Ma is a munkában levők fele naponta ingázik, s nem helyben dolgozik.) S azoík, akik felkerekedtek, eljutottak Borsodba, a fővárosba is. Nem lehet, nem szabad kárhoztatni azért őket, mert a közvetlen szülőföld vonzásából kiszakadtak, új helyet kerestek és találtak magúiknak másutt az országban. A száguldó kortól kissé lemaradt falu előreara- szolgatását kevésnek találták. Egy jókora faluval, kétezerrel csökkent a nagyhalászi népesség negyven év alatt, miközben az akkori 1160 lakóház helyett mitategy ötszázzal több van. Igazából látványos fejlődést az utóbbi másfél évtizedben tapasztalhattak a nagyhalász iák. Nemcsak azzal, hogy új középületeket kaptak, eljutott hozzájuk a vezetékes víz áldása, hanem azzal is, hogy a hajdani kendergyár helyén új üzemet alapoztak. A mostani zsákgyár pedig szédületes fejlődési tempót diktált. Régi masinákkal kezditek, s ma a harmadik cserénél tartanak, Európában is egyedülálló, automatizált gépsorokkal tőkés exportra szállítanak. — Kettős szorongással jöttem a gyárba, s két szem- pontbóft elfogult lehetek. Ügy is, mint nagyhalászi, úgy is, mint az üzem vezetője — mondja Kovács Sándor igazgató. — Az együk szorongásom az volt, hogy nagy feladatot bíztak rám 13 évvel ezelőtt. A község párttitkára voltam, onnan kértek fel az üzem vezetésére. Tudtam, éreztem, milyen feszültséget old fel, hogy végre helyben adunk munkát, nők is dolgozhatnak. A másik szorongásom, hogy mint őslakos nézzek szembe rokonnal, ismerőssel, legyek képes nemcsak jutalmazni, hanem büntetni is, ha erre sor kerül a többség érdekében. A község gyarapodásához, a házak csinosodásához az is kellett, hogy több legyen a biztos kereset. A zsákgyár a maga évi 58 ezer forintos jövedelmével a megyei átlag fölött fizet, a termelőszövetkezeti keresetekre, a háztájiból szerzett jövedelemre sincs különösebb panasz. A régi pecséten a víz szorítását érzékeltették. Most is tudják, hogy a mellékutcákon az utak építése, burkolása a legégetőbb feladat, mert a sár nem cs'alk marasztal, eltaszíthat is. Ám a pecséten a névadó hal mellé jobbról-balról a pislákoló csillag és halovány hold helyébe fénysugarak léphetnek, amelyék kivilágítanak _ a múltból, mutatják a fejlődő Nagyhalászt. A kisvasúti állomás. „Vékonyka köldökzsinór” Lányi Botond
