Kelet-Magyarország, 1985. március (42. évfolyam, 50-75. szám)

1985-03-11 / 58. szám

2 Kelet-Magyarország 1985. március 11. Vita a beszámol lói k 1 <D lett Kardos Gézáné kisvárdai nyugdíjas igazgató: Nyitottabb pártéletet A pártérte­kezlet vitá­jában első­ként felszó­laló Kardos Gézáné az alapszerve­zeti munka, a pártegy­ség és a pártfegyelem aktuális kérdé­seiről beszélt. Többek kö­zött elmondta: a párthatáro­zatok megvalósításához ösz- szehangolt és tudatos erőfe­szítésre van szükség. A va­lóság nyílt és őszinte feltá­rására törekszünk, ennek alapján szabjuk meg tenni­valóinkat — mondta. — Az alapszervezetek munkájára általában a tervszerűség jel­lemző. A város*és vonzás- körzete kommunistáit a pél­damutatás jellemzi, mely azért is jelentős, mert nőttek a követelmények, nehezebbé váltak a feladatok. Az alap­szervezetek munkájában lé­nyeges, hogy a pártdemok­rácia maradéktalanul érvé­nyesüljön, a párttagság jól ismerje és értse a tennivaló­kat. A jövőben növelni, erő­síteni szükséges a taggyűlé­sek szerepét, el kell érni, hogy több helyi, konkrét kérdés kerüljön a testület elé és ne formális beszámolók jellemezzék a napirendet, mert ez alapvetően befolyá­solja a tagság aktivitását. Napjaink bonyolult körülmé­nyei között türelmesebben, szívósabban, egyértelműbben kell állást foglalnunk külön­böző kérdésekben — mondta. Sürgette, hogy a pártszerve­zetek élete váljék még nyi­tottabbá. Hangsúlyozta: a pártcsoportok nem váltak még a kötetlen vélemény- csere színtereivé. A pártta­gok munkája, magatartása nemcsak belső ügyünk, ha­nem a párt tömegkapcsola­tának fontos eleme — hang­súlyozta. Moravszki György, a tiszavasvári Munka Tsz elnöke: Feltárni a tartalékokat Bevezetőül Tiszavasvári és térsége eredményei­ről, gond­jairól szólt, majd a me­zőgazdasági ágazat hely­zetét ele­mezte. Hangsúlyozta többek között: mind a termőhelyi és közgazdasági adottságokban, mind a termelés szerkezeté­ben speciális helyzetben van a megye, s ez a tisztes ered­mények mellett is számtalan gond forrása. Az adottságok és az alacsony műszaki szín­vonal miatt még elmaradunk az országos átlagteljesítmé­nyektől. Az egyre fokozódó költségnövekedések miatt megyénk gazdaságai nehéz pénzügyi helyzetbe kerültek. A visszafogott fejlesztések miatt helyenként az egy­szeri újratermelés feltételei sincsenek meg, ami újabb és további differenciálódáshoz vezethet. A támogatások csökkentése nyomán mérsék­lődik a gazdaságok nyereség- termelő képessége. A forrá­sok közül a hitel a meghatá­rozó, mely erőn felüli terhet jelent sok esetben. Mindez országos figyelmet érdemel. Kiemelte: az objektív felté­telek mellett helyben is van még tartalék, amit fel kell tárni. Keresni kell a költség- csökkentés lehetőségéit;, fel kell számolni a hanyag és a pazarló gazdálkodást, kor­szerűsíteni szükséges az in­formációs rendszert. Fontos feladat az érdekeltség foko­zása. Az emberi tényezők érvényesülésének jelentős motíválója a személyes jöve­delem. 1985-től több válasz­tási lehetőség áll az üzemek rendelkezésére e téren, de bármelyik csak akkor éri el célját, ha az hatékony mun­kával, nyereséges termelés­sel párosul. Végezetül han­goztatta: csak olyan ember tud mozgósítani, aki maga is hisz a kitűzött célok megva­lósításában. Itt van jelentő­sége a párttagok, az irányító szervek példamutatásának. Szemerszki Miklós, a nyíregyházi városi pártbizottság első titkára: Szilárdabb pártegységet Először tol­mácsolta Nyíregyháza város 12 és fél ezer kommunis­tájának, s a vonzás- körzethez tartozó 210 ezer lakosának üdvözletét és jókívánságait, majd arról beszélt, milyen feladatokat kell elvégezni ahhoz, hogy a pártszervezetek olyan közös­séget alkossanak, amely elő­segíti a párttagok még jobb helytállását. Az alapszerve­zet — mondta — jó keret a párt politikájának közvetíté­sére, a környezet szocialista formálására, a szervezeti élet tartalmas megvalósítá­sára. Az alapszervezeti kö­zösségek túlnyomó többsége felelősséggel végzi munká­ját, a tagok teljesítik párt­megbízatásaikat. A tagság és a vezetés egyre felkészül­tebb emberileg, szakmailag, politikailag, kendőzetlen őszinteséggel szólnak, java­solnak, bírálnak, mert féltik szocialista rendszerünk el­ért vívmányait. Ám az is ta­pasztalható, hogy e közössé­gek tagjainak egy része kö­zömbös, aminek többek kö­zött oka, hogy a taggyűlések hangneme sokszor kimért, fontoskodó, nincs kellő han­gulata. Tapasztalni, hogy az alapszervezet tagsága a kö­zösség érdekeihez, jövőjé- hez, feladataihoz való vi­szony alapján rétegződik. Sokan vannak, akik tudják, hol a helyük, mit várnak tő­lük és ezt lelkiismeretesen teljesítik. Mások sokat vál­lalnak, szerveznek, mozgósí­tanak; vannak akik ötletet adnak, de a végrehajtásból kihúzzák magukat, és meg­találhatók a passzívak is. Az erkölcsi érettség is sokszínű, a lelkiismeretesek mellett megtalálhatók az önzők, a fegyelmezetlenek. A gondok megszüntetésében kulcssze­repe van a taggyűlésnek, ahol nyílt, őszinte légkört, vitatkozószellemet kell te­remteni. A pártalapszerve- zeti közösség fejlesztésében főszereplő maga a párttag, hiszen a kommunisták egy­másra gyakorolt hatása a taggyűlésen, a pártcsoport- ülésen a legnagyobb nevelő erő. A pártegység elenged­hetetlen eleme a kommunis­ták közös akarata és közös cselekvése: ezt indítja el, se­gíti a taggyűlés és a végre­hajtást is ellenőrzi — mond­ta, majd végül tájékoztatta a pártértekezletet a megye- székhely és vonzáskörzete utóbbi öt évének fejlődésé­ről, a nehezebb körülmé­nyek között kivívott ered­ményekről. Csíkos Sándor színművész: A művészei erejével — A nyír­egyházi Mó­ricz Zsig- mond Szín­ház tagja vagyok, ami azt jelenti, hogy Nyír­egyházának, Szabolcs­Szatmárnak önálló színháza van. Rajtam kívül többek között elmondhatja még ezt a színház 34 színésze, 4 ren­dezője, két dramaturgja — kezdte felszólalását, majd azt hangsúlyozta, hogy a színháznak az életre kell nevelni a művészet eszköze­ivel, az itt és most élő em­berek előtt kell ablakot nyitni az egyetemes kultúra értékeire. A színházzal meg­jelent a városban az értel­miség egy sajátos típusa, aki a művészet eszközeivel akar­ja megismertetni a világot, ezt a szűkebb világot, az itt élő embert, aki részt vállal és kér a mindennapi társa­dalmi gondokból és azok megoldásából — hangsú­lyozta, majd arról szólt, hogy a mai magyar színház hár­mas elvárásnak próbál meg­felelni. Eleget kíván tenni a szocialista kultúra kialakí­tásában rá bízott feladatok­nak; meg akar felelni a mű­vészi követelményeknek, s ki akarja elégíteni a helyi közönségigényt. Részletesen szólt e követelmények telje­sítésének feltételeiről, majd többek között arról szólt, hogy a nyíregyházi színház szerencsésnek mondhatja magát, hiszen több mai drá­maírónak adott színpadot. Elmondta: nemcsak a szín­ház, a színész vizsgázik min­den este, hanem a közönség is, miközben véleményt mond az előadásról. Szólt a szín­házi élet gazdasági oldalá­ról, annak ellentmondásai­ról, majd méltatta azt a nagy erőfeszítést, amit Sza- bolcs-Szatmár megye és Nyíregyháza tett a, színházi élet feltételeinek javításáért. — Amikor köszönetét mon­dunk az önálló színház ügyé­ben kifejtett áldozatos mun­káért, a ^támogatásért, hang­súlyozni szeretném: hisszük, hogy minden újból átgon­dolt, megoldott probléma még közelebb visz bennün­ket az emberre szabott szo­cializmus, a békés, művelt, gazdag Magyarország fel­építéséhez. Soltészné Pádár Ilona, a Hazafias Népfront megyei bizottságának titkára: Támogatjuk pártunk politikáját tette: a Szabolcs- Szatmár leg­átfogóbb po­litikai tö­megmoz­galma inevé­ben köszön­tötte a párt­értekezletet, majd kifej- tanácskozás doku­mentumaiban foglalt prog­ram alkalmas arra, hogy a megye egész lakosságának programja legyen. Megvaló­sításából a népfrontmozga­lom is részt kér, tennivalókat vállal: a párt szövetségi poli­tikájának szellemében szé­leskörű együttműködést szer­vez és ápol a lakosság külön­böző rétegeivel — idősebbek­kel. fiatalokkal, munkások­kal, parasztokkal, értelmisé­giekkel, marxistákkal és val­lásos emberekkel, a városok­ban, a falvakban és a tanyá­kon élőkkel egyaránt. A továbbiakban a népfront égisze alatt működő több száz társadalmi bizottság munkájáról beszélt, kiemelve a társadalmi tevékenység hasznosságát, lehetőségeit, amelynek során rendszeresen elemzik a különböző rétegek helyzetét és igyekeznek segít­séget adni a gazdasági, poli­tikai és társadalmi vonatko­zású problémák felismerésé­hez és megoldásához. A kultúrpolitikai törekvé­sek megvalósítása érdekében tett népfront-erőfeszítésekről szólt ezután, majd hangsú­lyozta: fontos, hogy a párt politikáját közvetítő, magya­rázó szerep mellett kapjanak a jövőben nagyobb figyelmet a népfrontmozgalom kezde­ményezései is. Felszólalásának befejező részében a közelmúltban be­fejeződött falugyűlések, és más népfrontfórumok tapasz­talatai alapján elmondta: társadalmunk legnagyobb ré­sze egyetért pártunk politiká­jával, támogatja azt. Nem csökkent a lakosság segítő­készsége sem, amely rendkí­vül fontos, hiszen a kistele­pülések lakosságmegtartó ere­jének fokozásáért sokat kell tenni, mind nehezebb az ala­csony nyugdíjjal rendelkező öregek élete. Végül a társa­dalmi munka hasznosságáról beszélt a népfront megyei bi­zottságának titkára, s hang­súlyozta a közért tevékeny­kedők munkája elismerésé­nek fontosságát. Rudi Béla, a Nyíregyházi Konzervgyár igazgatója: Felszabadult energiák Felszólalá­sában a vál­lalati önál­lósággal já­ró tenniva­lókról, gon­dokról be­szélt. Elis­merően szólt a korábbi évtized iparfejlesztési ered­ményeiről, amelyek fontos társadalmi gondot segítettek megoldani megyénkben. Napjainkban a megváltozott közgazdasági feltételek hatá­sára mindinkább megmutat­koztak és jelentkeznek a nagyvállalathoz és a tröszt­höz kötődés hátrányai — mondta, mivel a megye ipa­rára jelentős részben a köz­ponti irányítás a jellemző. Ennek hiányosságát az évek során fokozta a nagy távol­ság, s a nagyvállalati érde­kekre specializálódott ter­melési szerkezet. A kedve­zőtlen hatások csak lassan szűntek, ezért az állam kény­telen volt beavatkozni és gyorsítani a vállalatok önál­lósodását. A Nyíregyházi Konzervgyár kollektívája is átélte ezt a folyamatot, 1982- től önálló gazdálkodást foly­tat. Az új helyzet kedvező­en hatott a vállalati belső életre, hasznos energiákat szabadított fel. Pályázatok útján az utóbbi években olyan műszaki fejlesztési tá­mogatást nyertek el, melyek lehetővé tették a belső in­novációt, s módot nyújtot­tak több mint 300 millió fo­rint beruházásra, a techno­lógiák megújulására. Az ön­állóság adta másik lehető­séggel is éltek: megnyílt az út a gazdasági integráció előtt. Ma már a Nyíregyházi Konzervgyár gesztorságá­ban négy társulás működik, melynek 24 tsz is tagja. Nagy gazdasági erőt jelent ez éppen most, amikor a beruházási források igen szű­kösek. Az önállóvá válás sür­gette a belső tartalékok fel­tárását, az irányítási rend­szer korszerűsítését, a szer­vezéstudomány és a számí­tástechnika segítségével. A rugalmasabb gazdálkodás, a kockázatvállalás, a vállalko­zói szellem erősödése meg­hozta az eredményt, hiszen a gyár árbevétele ma már megközelíti az évi másfél milliárd forintot, melynek 30 százaléka tőkés exportra jut. Az önállósodás folyama­tát több megyében gazdálko­dó egységnél is kívánatos volna felgyorsítani, s a sza­bályozó rendszernek kellő­képpen honorálnia kellene az együttes cselekvést — mondta, majd részleteseb­ben szólt a zöldség-gyü­mölcs termelés és értékesí­tés feladatairól, az éleződő piaci versenyről, az anyagi érdekeltség szerepéről, s ar­ról, hogy a létrehozandó vállalati tanácsok hatéko­nyan segíthetik a termelés stratégiai céljainak kitűzé­sét, elérését. Farkas Ferenc, a megyei pb. fegyelmi bizottságának elnöke: Megtartani a pártélet normáit A pártélet, pártfegye­lem kérdé­seiről szólt elsőként. El­mondta: Szabolcs- Szatmár kommunis­táinak dön­tő többségé pártbeli kötele­zettségének megfelelően, pél­damutatóan élt, dolgozott a beszámolási időszakban. Ezt — a beszámolóval egyezően — alátámasztják a fegyelmi munka tapasztalatai is. A két pártértekezlet közötti idő­ben megyénk pártszervei to­vább erősödtek, emelkedett a pártmunka színvonala, ja­vult a szervezeti élet. Ezt a megállapítást igazolják a fe­gyelmi bizottságok által vég­zett olyan témavizsgálatok is, melyek nem konkrét fegyel­mi ügyek vizsgálatát céloz­ták, hanem a pártszervezetek működési rendjéről, ellenőrző tevékenységéről adtak tájé­koztatást. A felszólaló hangsúlyozta: a kedvező tendenciák mellett tapasztalható, hogy a pártta­gok egy része elbizonytala­nodott, nem tanúsít kellő ha­tározottságot a párt politiká­jának képviseletében, nem áll ki egyértelműen mellette, holott ez a pártegység alap­vető fontosságú eleme. — Pártunk eszmeileg, po­litikailag egységes — fejtette ki —, ami akkor is igaz, ha akadnak megyénkben a párt­tagok között olyanok, akik a párt politikájának egy-egy részkérdésében más vélemé­nyen voltak. Előfordult, hogy tájékozatlanság, vagy nem megfelelő felkészültség miatt foglaltak tévesen állást. Ezek megoldásához elengedhetet­len a pártszerű vita, a néze­tek közös tisztázása. Ezzel kapcsolatban a fegyelmi bi­zottság elnöke kiemelte: a pártszerű vitát nem szabad összetévesztenünk a pártfe­gyelem megsértésével. Gond az, hogy akadnak olyan párt­tagok, akik párton kívüli fó­rumokon vitatják meg a párt egyes politikai határozatait, döntéseit. Ez ellen fel kell lépni. Felszólalásának második részében sorra vette a fegyel­mi bizottság öt év alatt vég­zett munkájából leszűrhető konkrét tapasztalatokat, ten­denciákat. A felsorolt fegyel­mi vétségekből, több fegyel­mi ügy fontos tanulságaként azt összegezhetjük, hogy ha idejében és rendszeresen megtörténik az ellenőrzés az alapszervezetek és felsőbb pártszervek részéről, akkor a súlyosabb fegyelmi vétségek elkerülhetők. Varga András, a kisvárdai városi pártbizottság első titkára: Mozgósítani céljainkért A beszámo­ló és a kongresszusi irányelve­ket tárgyaló taggyűlések helyi ta­pasztalatai­ról beszélt elsőként, majd így folytatta: — A gazdasági célok meg­határozásánál, a gazdálko­dásról folyó viták irányítá­sánál a pártszervezetektől azt kérjük, hogy ne csak tájékoztassanak, informál­janak, hanem egyetértésre kell jutni, hogy mozgósítani tudjunk céljaink elérésére. Az eredményes közös cse­lekvés feltétele a vita, a meggyőzés, az egyetértés. A meggyőző, érvelő politi­kai munkáról szólva a fel­szólaló hangsúlyozta: a fel­adatokat rangsorolni szük­séges, mindenekelőtt a leg­fontosabbak megismertetésé­re és elfogadtatására kell tö­rekedni. Ez most, a gyorsan változó, s legtöbbször nehe­zebbé váló gazdasági körül­mények között különösen lé­nyeges. Kisvárda és a térség el­múlt öt évben elért ered­ményeiről beszélt ezután, majd néhány gondot emlí­tett meg. Ezek közé tarto­zik például, hogy a pártbi­zottsághoz tartozó területen nem mindenütt sikerült kel­lő mértékben előbbre lépni a differenciált bérezésben, — ugyanakkor néhányan — ki­használva az új vállalkozá­si formákat és egyéb lehe­tőségeket — kiemelkedően (esetenként érdemtelenül) magas jövedelemhez jutnak. Egyenlősdit nem akarunk, de kirívó társadalmi egyenlőt­lenségeket sem, mert az újabb társadalmi feszültsége­ket okozhat, sérti az embe­rek igazságérzetét. Felszólalásának befejező részében a munkaerő-gaz­dálkodás új jelenségeiről és az azzal összefüggő politikai munkáról beszélt, annak alapján, hogy Kisvárdán a közelmúltban több mint 350 dolgozót kellett új munka- területre átcsoportosítani. Hangsúlyozta annak fontos­ságát, hogy az ideológiai, politikai nevelő munkát egy­re inkább hozzá kell kap­csolni a mindennapi tenni­valókhoz. (Folytatás a 3. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents