Kelet-Magyarország, 1985. március (42. évfolyam, 50-75. szám)
1985-03-11 / 58. szám
Tanácskozott a megyei pártértekezlet A Magyar Szocialista Munkáspárt XIII. kongresszusára készülve Szabolcs-Szatmár megye 33 ezer párttagjának képviseletében 344 küldött jelenlétében szombaton Nyíregyházán, a Móricz Zsigmond Színházban kezdte meg tanácskozását a megyei pártértekezlet. A megyei pártbizottság nevében Varga Gyula első titkár köszöntötte a küldötteket, a meghívott vendégeket, majd a küldöttek megválasztották a pártértekezlet elnökeit, az elnökség tagjait, a jegyzőkönyv vezetőit és hitelesítőit, valamint a munkabizottságok elnökeit és tagjait. Ezt követően elfoglalta helyét a tanácskozás elnöksége: Berecz János, Biszku Béla, Erdei Lászlóné, Hegymegi István, Tóthné Kiss Mária, a Központi Bizottság tagjai, Farkasinszky Zsuzsa, a KB alosztályvezetője, Takács József, a KB munkatársa. Az elnökség tagjai voltak: Ballai István, a munkásőrség megyei parancsnoka, Balogh Lászlóné botpaládi növénytermesztő, Bánóczi Gyula, a megyei pártbizottság titkára, Csatlós Ibolya, a vásárosna- ményi üveggyár művezetője, Cservenyák László, a nyíregyházi tanárképző főiskola főigazgatója, Ekler György, a megyei pártbizottság titkára, Erdei Bálint, a papírgyár főmérnöke, Farkas Ferenc, a megyei pártbizottság fegyelmi bizottságának elnöke, Fe- nyőfalviné Torma Piroska, a nagykállói posztógyár ellenőre, Gőcze István honvéd ezredes, Gulácsi Sándor, a megyei rendőr-főkapitányság vezetője, Gyuricsku Kálmán, a Nyíregyházi Városi Tanács elnöke, Hajdú Sándor, a KISZ mb. első titkára, Heizer György határőr ezredes, Hepp Jánosné, a Nyíregyházi Konzervgyár művezetője, Kovács Géza, a szabolcsbákai termelőszövetkezet elnöke, Kovács János záhonyi MÁV-műveze- tő, Köbli Ferencné, a nyíregyházi gumigyár csoportvezetője, Makai Lászlóné, a csengeri cipőgyár munkásnője, Mándoki István, a tisza- vasvári Alkaloida igazgatója, Oláh László veterán, Palcsu Lajos, az újfehértói Lenin Tsz gépcsoport-vezetője, Pet- ruska Sára, a nyíregyházi egészségügyi pártbizottság titkára, Pózer József, a raka- mazi községi pártbizottság titkára, Soltészné Pádár Ilona, a HNF megyei titkára, Szemerszki Miklós, a nyíregyházi városi pártbizottság első titkára, Tar Imre nyugdíjas megyei első titkár, Tisza László, a megyei tanács elnöke, Tóth Géza, az SZMT vezető titkára és Vakula Ágnes záhonyi tanítónő. A pártértekezlet levezető elnöke, Tisza László köszöntötte ezután a jelenlévőket, a Nemzetközi Nőnap alkalmából meleg szavakkal méltatta megyénk asszonyainak, lányainak helytállását, majd javaslatot tett a pártértekezlet napirendjére: 1. A megyei pártbizottság beszámolója a XII. kongresz- szus óta végzett munkáról, javaslat a további feladatokra. 2. A Központi Bizottság kongresszusi irányelvének vitája, állásfoglalás, javaslat a szervezeti szabályzat módosítására. 3. A pártbizottsági tagok és a kongresszusi küldöttek megválasztása. A küldöttek elfogadták a napirendi javaslatot, majd Varga Gyula terjesztett elő szóbeli kiegészítést a pártbizottság írásos dokumentumaihoz. Ezután megkezdődött a vita. Délután Tóthflfré Kiss Mária töltötte be a pártértekezlet elnöki tisztét. A kora esti órákban Varga Gyula foglalta össze a vitát, majd a küldöttek elfogadták a pártértekezlet dokumentumait. Vasárnap Bánóczi Gyula elnökletével zárt ülésen folytatta munkáját a pártértekezlet. Ekkor választották meg a megyei pártbizottságot, a kongresszusi küldötteket. A testület megtartotta alakuló ülését, ahol megválasztották a pártbizottság első titkárát, titkárait, a végrehajtó bizottság tagjait, a fegyelmi bizottság elnökét, tagjait, a párt- bizottság munkabizottságait, valamint kinevezték a megyei pártbizottság osztályvezetőit, az oktatási igazgatóság igazgatóját és a Kelet- Magyarország főszerkesztőjét. (Ez utóbbiról lapunk 6. oldalán tudósítunk.) KUN KelétVILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK I lllagyarorszag AZ MSZMP SZABOLCS-SZATMÁR MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANACS LAPJA XLII. évfolyam, 58. szám ARA: 1,80 FORINT 1985. március 11., hétfő Többet kell tennünk megyénk fejlődéséért Varga Gyula szóbeli kiegészítője A küldöttek a beszámolót hallgatják. A pártbizottság írásos beszámolójához és a XIII. kongresszus irányelveivel kapcsolatos megyei állásfoglaláshoz Varga Gyula első titkár fűzött szóbeli kiegészítőt. A többi között hangsúlyozta: az elmúlt hónapokban — az év végi beszámoló, a vezetőségválasztó — és az Irányelveket megvitató taggyűléseken — beható eszmecserét folytatott a megye párttagsága. E tanácskozások jó alapot adtak a továbblépéshez. Az egyik legfontosabb következtetés, hogy az elmúlt öt esztendő munkája megítélésében a párttagság és a megye lakosságának nagy többsége teljesen egyetért. A pártbizottság szükségesnek tartja, hogy az írásos beszámolóból néhány gondolatot külön is kiemeljünk. Fontos aláhúznunk, hogy a IV. és az V. ötéves tervben végbement iparosítás a megye egyik legnagyobb eredménye. Ez a felzárkózás — mint azt a beszámolóban is jeleztük — most valamelyest lelassult. A megyei pártbizottság, de bátran mondhatom, Szabolcs- Szatmár kommunistái is tudják: az ország most nincs abban a helyzetben, hogy minden közösség, minden megye nyitott tenyérrel közeledjen a kormány, a központi alapok felé. Mégis szükségesnek tartjuk megfogalmazni, hogy a megyének van néhány olyan gondja, melyből saját erejére, pusztán saját lehetőségeire támaszkodva nem képes elmozdulni. Ezek között elsőnek a foglalkoztatottságot tekintjük. További nagy gondunk a megye mezőgazdaságának kedvezőtlen természeti, közgazdasági feltételei. Az országos átlagtól lényegesen gyengébb minőségű földterületnek az ország legnagyobb számú mezőgazdasági népességét kelt eltartani. Harmadik ilyen gondnak a megye iparszerkezetét tekintjük. Gyáregységeink jelentős része 'a szükségestől és lehetségestől lényegesen kisebb önállósággal dolgozik. Megyénk jó néhány — elsősorban a kisebb — településén gond van még az alapellátással. Elégtelen fal- vaink infrastruktúrája, segítségre lenne szükség, hogy meggyorsíthassuk például a vezetékes víz, az úthálózat, s nagyon-nagyon sok helyen egyszerűen a járda építését, megoldjuk az alapvető szolgáltatásokat, a hírközlés lehetőségét. A fenti kérdésekben a megye továbbra is számít az ország megkülönböztetett figyelmére és segítségére. Varga Gyula szóbeli kiegészítőt mond. Pártbizottságunk beszámolója is jelzi azonban, hogy az országos támogatás iránti igény mellett az egyes településeknek, kollektíváknak, szerveknek, szervezeteknek is többet kell tenni gyorsabb fejlődésünkért, és ehhez igen sok tartalékkal rendelkezünk. Ipari termékeink egy része túlzottan anyag- és energiaigényes. A műszaki fejlesztés, a termékek minőségének javítása érdekében tett lépések még csak kezdetiek. Iparunk teljesítőképessége, hatékonysága nemcsak o kívánatostól, a lehetségestől is elmarad. A munka- és üzemszervezésről többet beszélünk, mint teszünk, s kívánnivalót hagy maga után a munkaidő kihasználása, a munkafegyelem is. Fontosnak tartjuk megjegyezni: nálunk is szembe kell nézni azzal a gondolattal, hogy a teljes foglalkoztatottság nem üzemi, hanem állami feladat. Az ezzel párhuzamosan jelentkező emberi gondokkal, problémákkal való törődés sem ment fel bennünket az alól, hogy a politikai munka minden eszközével támogassuk a munkaerő hatékony, racionális felhasználását. A megye gazdasági életében a jövőben is igen nagy lesz a mezőgazdaság szerepe, hiszen legtöbb községünkben a termelőszövetkezet jelenti a megélhetés egyetlen forrását. Mezőgazdasági üzemeink vezetői gyakran panaszkodnak a szabályzókra, az elvonásra, az ipari eredetű anyagok árának gyors növekedésére. Ám a szabályzókat lehet szidni, dicsérni, azonban meg kell tanulni velük együtt élni, hozzájuk aktívan alkalmazkodni! A tsz-ek termék- szerkezete, a munkaerő képzettsége és száma, a helyi termelési tradíciók és a piaci igények ismeretében minden termelőszövetkezetnek magának kell eldönteni, mit tud a lehető legeredményesebben termelni, milyen kiegészítő tevékenységet képes eredményesen és nyereségesen folytatni. Az ilyen jellegű elemzés nélkülözhetetlen és ezzel jár együtt az ésszerű kockáztatás is. E helyről is szeretném megfogalmazni, hogy a gyenge minőségű föld, a termelőszövetkezeteinket jellemző tőkeszegénység ellenére is jelentős tartalékaink vannak elsősorban a tervezés, az elemzés, a fegyelmezett és pontos munka, a jó minőségi és a körültekintő üzleti tevékenység területén. További helyi tartalékunk a kádermunka. Az élet minden területén az olyan vezetőket kell támogatni, akiknek érzékük van az új iránt, akik mernek vállalkozni, s akik az újhoz meg tudják nyerni vezetőtársaikat, az adott kollektívát. Kádermunkánk legfontosabb feladata az ilyen vezetők felkutatása, számukra a bizalom megteremtése, ezután a támogatás. A kommunista vezetőktől elsősorban nem több, hanem eredményesebb munkát, a körülmények változásainak időben történő felismerését és az ahhoz való alkalmazkodást kell megkövetelni. És az erkölcsi tisztaságot, a feddhetetlenséget, az érzékenységet az emberek ügyei-gondjai iránt. A pártmunkával kapcsolatosan kiemelte: mindenekelőtt a taggyűlés az a hely. ahol mélyrehatóan, komolyan és érdemben kell megvitatni minden lényegbe vágó kérdést. A cél az alkotó vita megteremtése, a tagság valóságos részvétele a politika alakításában, a feladatok kimunkálásában, a döntések meghozatalában és végrehajtásában. A legnagyobb gondunk abban foglalható össze, hogy a hozott határozatok végrehajtását nem kíséri kellő következetesség. Jelentős része el sem jut a párttagsághoz, emiatt az alapszervezetek tagjai nem ismerik az irányító pártszervek állásfoglalásait. Sok esetben elmarad a párttagság tájékoztatása és elmarad az ezzel összefüggő meggyőző munka is. A tagság egészének ismernie kell a határozatokat, azok célját, hiszen csak így tud azokért lelkesedni, cselekedni. A határozatok végrehajtásához szükség van a jó légkörre, a végrehajtásban részt vevők erkölcsi-politikai érdekeltségének megteremtésére. Nagy tartalékok vannak a pártmunka további korszerűsítésében, a társadalmi munka megosztásában. Pártunk nem egyszerűen közvetítő szerepet szán a tömegszervezeteknek, hanem úgy osztják meg a munkát, hogy azok a politikát saját tennivalóikra, saját tömegeikre és saját nyelvükre fordítsák le, egyszersmind részt is vegyenek annak alakításában, formálásában. A megye pártszervei számára is egy nagy próbatétel lesz az 1985-ös országgyűlési és tanácstagi választás. Felelősségünk és egyben a következő évek eredményének egyik záloga: sikerül-e megoldani, hogy minden helyre legalább két, minden tekintetben alkalmas, a párt politikájával azonosuló, azt szimpatikusán képviselni tudó és a megvalósításban választóit mozgósítani képes jelöltet találjunk. Végül arról szólt, hogy ebben az évben ki kell dolgozni a megye VII. ötéves tervét. E munka során a szükségletek és lehetőségek összevetése révén — megfelelő társadalmi vita után — a megyei pártbizottságnak és a megyei tanácsnak kell majd meghatároznia a különböző prioritásokat. Ki kell dolgozni egy rövidebb és hosszabb időre szóló tervet a foglalkoztatási gondok enyhítésére, támogatni kell a vezetékes ivóvízzel el nem látott községekben a víz, három városunkban a gáz bevezetését, másutt a járda, a szennyvízcsatorna építését. A kiemelt társadalmi programok közé kerül majd az egész közoktatás, illetve az egészségügy elmaradt területeinek fejlesztése. Ezután kérte, hogy a küldöttek vitassák meg az előterjesztett beszámolókat. (Folytatás a 2. oldalon) A pártértekezlet elnöksége.
