Kelet-Magyarország, 1985. március (42. évfolyam, 50-75. szám)

1985-03-09 / 57. szám

A megyei pártbizottság beszámolója a XII. kongresszus óta végzett munkáról közvéleményt érdeklő kérdések megvitatásához, a különböző nézetek üt­köztetéséhez, világnézeti-politikai tartalmuk elemzéséhez. A pártoktatás jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy a megye dolgozói reálisabban lássák az ország helyzetét, a megoldandó feladatokat, és ezekben jobban érzékeljék saját helyüket és szerepüket. A gazdaságpolitikai propaganda erősítette a közgazdasági szemlélet terjedését, hozzájárult a gazdaságirányítás korszerűsítésének támogató fo­gadtatásához. Nehézséget jelentett azonban, hogy a hatékonyság és nyere­ség gazdaságpolitikai elvei és gyakorlata a közvéleményben gyakran üt­között régi ideológiai és erkölcsi értékszempontokkal. Több témában el­veinknek és céljainknak ellentmondó személyes tapasztalatok is nehezí­tették a meggyőző munkát. A gazdaságpolitikai propaganda nem tudta el­lensúlyozni az egyenlősdi szemlélet torzító hatásait, a jövedelemszabályo­zás gyengeségei miatt nem tudott kellőképpen érvelni amellett, hogy a ter­melés és teljesítmény szerepe meghatározó a dolgozók életkörülményeinek alakulásában. A pártoktatás hozzájárult, hogy széles körben mélyült a szocialista demokrácia jelentőségének, fejlesztése fontosságának felismerése. Azzal, hogy a különböző oktatási formákban lehetőséget nyújtott az aktuális gaz­dasági, politikai, ideológiai kérdések elemzésére, segítette a politikai kul­túra formálását, a dolgozók közéleti aktivitásának fejlesztését, felelősség- érzetének növelését. Központi szerepet kapott a szocialista hazafiság és internacionalizmus mai tartalmának vizsgálata. A pártpropaganda — érzékelve a közvélemény érdeklődését — a történelmi közelmúlt vitatott kérdéseit, a nemzeti és a nemzetiségi problémák történeti és osztályszempontú megvilágítását állí­totta középpontba. Helyet kapott az oktatásban a nacionalizmus mai meg­jelenési formáinak a bírálata. A pártoktatás kritikusan reagált a szocia­lista társadalmi berendezkedés sajátosságait történelmietlenül szemlélő szubjektív megközelítésekre. A politikai-ideológiai nevelőmunka eredménye is, hogy az eltelt idő­ben erősödött a kötődés a hazához, tudatosult a népi-nemzeti összefogás szükségessége. Mélyült a meggyőződés, hogy vívmányaink megőrzésének, önálló nemzeti fejlődésünknek nélkülözhetetlen feltételét képezik a Szov­jetunióhoz, a KGST-hez és a Varsói Szerződéshez fűződő kapcsolataink. Az internacionalista gondolkodás formálásához jelentősen hozzájárult az MSZBT-tagcsoportok tevékenysége és az a tény, hogy mélyültek kap­csolataink a testvérmegyékkel. Tovább gazdagodtak és szélesedtek a köl­csönösen előnyös kapcsolátaink a Szovjetunió Kárpátontúli területével. Magyar—szovjet határtalálkozók erősítik népeink barátságát. Az elmúlt időszakban az agitáció középpontjában a politika napi ten­nivalóinak megértetése, a cselekvésre mozgósítás állt, ezért a korábbinál lényegesen többet foglalkozott belpolitikai kérdésekkel, érzékelve, hogy a dolgozók továbbra is a párttól várják a választ az új kérdésekre. Az új követelmények megértése és érvényesítése azonban esetenként késve és eltérő színvonalon valósult meg. Közrejátszott ebben, hogy az alapszerve­zetek nem mindig kaptak elegendő segítséget ahhoz, hogy a párttagokat felkészítsék a politikánk melletti hatékony érvelésre, s a párttagok egy ré­szének közömbössége és felkészületlensége miatt a pártfórumok, a tag­gyűlések sem alapozhatták meg kellően az egységes kiállás feltételeit. Elő­fordul, hogy a párthatározatokat nem elemzik, nem értelmezik, nem érvel­nek mellettük, emiatt egyes párttagok magatartásában időnként elbizony­talanodás mutatkozott. A tapasztalatok azt mutatják, hogy az utóbbi idő­ben pártszervezeteink már több figyelmet fordítanak a párttagok, agitáto­rok felkészítésére, tájékoztatására. A pártszervezetek munkájának eredményeként fokozódott a politikai műveltség iránti igény, fejlődött a marxista természet- és társadalomszem­lélet. A politikai nevelőmunkában eredményesebben foglalkoztak a mar­xista világnézet, gondolkodás és politikai szövetség dialektikájának meg­értetésével, az egyházak, a vallás szerepének tisztázásával. Az eszmei-po­litikai nevelőmunka meggyőző erejének fokozása mellett mind több párt- szervezet fordít figyelmet az emberek mindennapi gondjaira, az olyan hát­rányos élethelyzetekre, amelyek táplálói lehetnek a vallásosságnak. Az utóbbi időben egyes területeken megyénkben is élénkült az egyházak — különösen a kisegyházak — tevékenysége. Fokozódó erőfeszítéseket tesz­nek az ifjúság, néhány éve pedig a városi nagy lakótelepeken élők, vala­mint értelmiségiek megnyerésére. Társadalmi céljaink és szövetségi poli­tikánk szempontjából nagy jelentősége van annak, hogy egyházpolitikai törekvéseink érdekeinknek megfelelően alakulnak, a vallásos emberek és az egyházak képviselői támogatják társadalmi törekvéseinket. Nőtt az igény mind a párttagság, mind a lakosság körében az infor­máció, a gyors és tartalmas tájékoztatás iránt. Az információ a pártszervek és alapszervezetek számára a legtöbb helyen a napi politikai munka szük­ségleteinek megfelelően jelzi a gyorsan változó körülményeknek az embe­rek életére, gondolkodására gyakorolt hatását. Lehetőséget nyújt arra, hogy az emberek nézetei, kételyei, aggodalmai nyíltan felszínre kerüljenek. Még­is, miközben a közéleti fórumokon, politikai tanfolyamokon, munkahelyi rendezvényeken, beszélgetéseken egyre többször bontakozik ki élénk vita politikai, társadalmi, gazdasági kérdésekről, ezekről az információ még nem mindig képes megfelelően árnyalt képet adni. A pártszervezetek többségé­ben előtérbe került a lakosság politikai, társadalmi közérzetének, a külön­böző rétegek, csoportok véleményének gyors és reálisabb közvetítése, s ennek figyelembevétele a politikai munkában. A párt vezető testületéi hasznosítják a véleményeket, a párthatározatok és állami döntések fogad­tatásáról adott jelzéseket. Az elmúlt időszakban a párt-, állami és tömegszervezetek tájékoztató tevékenysége fokozódó szerepet töltött be a közvélemény formálásában, a meggyőzésben és mozgósításban. Hozzájárult ahhoz, hogy növekedett ala­kosság egy számottevő részének aktív részvétele a döntések előkészítésé­ben. A taggyűléseken a párttagság mind több helyen kap folyamatos és ér­demi tájékoztatást a végzett munkáról, azokról a feladatokról, amelyek a munkahelyi közösség előtt állnak. Növekedett azoknak a pártszervezetek­nek a száma, amelyek pártfórumokon adnak választ a lakosságot, a párt­tagságot foglalkoztató kérdésekre. Tartalmasabbak lettek a pártnapok, a falugyűlések, a munkahelyi fórumok. Fontos szerepet tölt be a megyei tömegtájékoztatásban a Kelet-Ma- gyarország és a Magyar Rádió Nyíregyházi Stúdiója. Információs, világ­nézeti, politikai orientáló és kultúraközvetítő funkciójukat felelősséggel, javuló szakmai színvonalon látják el. Munkájuk az elmúlt években gazda­godott azzal, hogy a társadalmi élet mind szélesebb körét érintő kérdések­ről tájékoztatnak, nyújtanak eligazodási lehetőséget a lakosság számára. Időnként azonban az egyes cikkek, riportok elkészítését nem előzi meg a szükséges körültekintés, előfordul pontatlanság, esetenként megalapo­zatlan általánosítás is. A XII. kongresszus és a megyei pártértekezlet alapvető célkitűzései a pedagógusok lelkiismeretes munkája eredményeként a közoktatás terén is megvalósulnak. Mindinkább érezhető a kedvező hatása annak, hogy az oktatás ügye a társadalmi érdeklődés középpontjába került, mindenekelőtt az általános iskolai fejlesztés a kiemelt programok között szerepelt. A VI. ötéves terv időszakában megyénkben az intézmények mennyiségi fejlesz­tésének feladatai együtt jelentkeztek a tantervi korszerűsítés, a tartalmi­pedagógiai tevékenység megújulásának követelményeivel. A közoktatás iránti társadalmi igények kielégítése, az iskolai funkciózavarok mérsék­lése az irányító szerveket, az iskolai pártszervezeteket, a pedagógusokat az utóbbi években nehéz próbatétel elé állította. Az intézmények és a pe­dagógusok egy része küszködött azzal, hogy az iskolának gyorsan változó társadalmi környezetben kell teljesítenie funkcióját. Az iskolát, a fiatalokat érintő környezeti hatások a korábbinál sok­színűbbé, több vonatkozásban ellentmondásosabbá váltak. Az iskolának e hatások kiegyenlítésében játszott szerepét még ma is sokan alá-, illetve túlbecsülik. Ez is nehezíti az iskola, a család és a környezet közötti harmo­nikus kapcsolatrendszer és munkamegosztás kialakítását. Figyelemreméltó a párt- és tanácsi irányítás számára a pedagógusok egy részének bizony­talansága, ami elsősorban a fiatalok körében felvetődő kérdések megvála­szolásában, gondolkodásuk és magatartásuk formálásában,'a társadalmi és az emberi értékekhez való viszony alakításában jelentkezett. A tantervi korszerűsítés követelményeiből adódó feladatok megvaló­sítására a pedagógusok többsége felkészült, további felkészítésük folyama­tos. A tantervi intézkedések azonban több esetben zavart keltettek. Hát­ráltatja a tartalmi munka színvonalának emelését, hogy a közoktatás kor­szerűsítésének feltételrendszerét még sok vonatkozásban nem sikerült meg­teremtenünk. A pedagógus-továbbképzés fogyatékosságai is gondokat okoz­nak. Az iskolák tevékenységében a kedvező lehetőségek, korszerű törek­vések, illetve a hátráltató tényezők együttesen hatnak. Az utóbbi években a világnézeti nevelőmunka iskolai, társadalmi, kör­nyezeti körülményei ellentmondásosan alakultak. Tervszerűbb lett a tár­sadalmi, történelmi, állampolgári és politikai ismeretek megalapozása, gaz­dagodtak a közösségi-közéleti tevékenység gyakorlásának lehetőségei. Tu- datosabbá és meggyőzőbbé vált a fiatalok világnézeti, hazafias és interna­cionalista nevelése, javultak a honvédelemre való felkészítés lehetőségei. Az eredmények ellenére az iskolák még sok helyütt nem képesek a társa­dalmi hatásokat összehangolni, a nem kívánatosakat ellensúlyozni. A fia­talok jelentős része nem tudja a tanult ismereteket a tapasztalt társadalmi gyakorlattal összeegyeztetni. A fiatalok körében tapasztalható a tanulmányi fegyelem lazulása, a műveltség lebecsülése, negatív magatartási formák, viselkedési szokások terjedése. A tanulók egy része nem képes elsajátítani a korszerű művelt­séganyagot, növekvő gondot jelent az alapkészségek kialakítása. Az egyes iskolafokozatok között nem zavartalan az átmenet. Tovább folytatódott az óvodafejlesztési program. Emelkedett az óvodai nevelésben részesülő gyermekek aránya, javult az ellátás minősége. A me­gye óvodáiban egyre eredményesebben valósítják meg az óvodai nevelési programot, készítenek fel az általános iskolai tanulmányok megkezdésére. Segítette az óvodai munka tartalmi fejlődését, hogy mintegy 420-szal nőtt az óvónők száma, csökkent a képesítés nélküliek aránya. Az általánős iskolai ellátás fejlesztése a VI. ötéves tervben a korábbi­nál is nagyobb figyelmet kapott. Az intézményhálózat gyarapodása — anyagi lehetőségeink többszöri kedvezőtlen módosulása ellenére is — je­lentős. Többségében tervszerű és egyenletes az iskolák építése, bővítése és felújítása. Miközben az általános iskolai oktatás feltételei számottevően javultak, néhány településen a korszerűtlen körülmények, a városokban — különö­sen Nyíregyházán — a zsúfoltság, illetve a szükségmegoldások okoztak és okoznak gondot. Napjainkra sajátos feszültségforrássá vált, hogy a diffe­renciált foglalkoztatás, a gyermek- és ifjúságvédelem intézményi háttere, személyi ellátottsága, szakszerűsége és eredményessége elmarad a szük­ségletektől.

Next

/
Thumbnails
Contents