Kelet-Magyarország, 1985. március (42. évfolyam, 50-75. szám)
1985-03-09 / 57. szám
szerű és jó színvonalú. Nem sikerült kellően koordinálni a sport társadalmi és gazdasági bázisát. Néhány területen gond van az erkölcsi tisztasággal, a sportolók körében végzett nevelőmunkával. Nem kielégítő az iskolai testnevelés hatékonysága, nem sikerült kellően biztosítani a megye ta- • nulóifjóságának folyamatos és rendszeres sportolását, és kevés a tömegsportban részt vevők száma. Az állami szervek pártirányítása és ellenőrzése javuló színvonalú, elvi és politikai jellegű. Az irányító tevékenység jól segíti a párthatározatok végrehajtásának szervezését, az eredményes végrehajtást és a folyamatos ellenőrzést. Az irányítás és az ellenőrzés színvonalában még tapasztalhatók különbségek, különösen a községi pártszerveknél. Egy részük a testületek helyett az igazgatási szerveket helyezi előtérbe. Időnként nem megfelelő a hatáskörök elhatárolása. Bizonytalanság tapasztalható a tanácsi testületek kommunista csoportjai szerepének megítélésében. A megyei pártbizottság beszámolója a Gazdasági építömunka A megyei pártértekezlet a VI. ötéves terv időszakára a gazdasági építőmunka legfőbb feladatául a népgazdaság fizetőképességének és egyensúlyi helyzetének javításához való hozzájárulást tűzte ki. A vállalatok olyan termékek előállítására törekedtek, amelyeket gazdaságosabban tudtak értékesíteni. Tapasztalható volt az intenzívebb gazdálkodásra való törekvés, jobban érvényesültek a minőségi követelmények. Javult a gazdasági egységek exportorientáltsága. A termelés növekedésének üteme mérséklődött, de gyorsabb volt az országosnál. A megye iparosodása az elmúlt 5 év alatt is folytatódott. Az ipari fejlesztésben jellemző volt a rekonstrukció. Az állóeszközök értéke, ezen belül a gépek, berendezések aránya érzékelhetően emelkedett. A beépített állóeszközök értéke eléri a 18 milliárd forintot. Két új ipari üzem települt megyénkbe, az Ikladi Műszergyár és a MEKOFÉM gyáregysége Fehér- gyarmatra. Felépült a nyíregyházi kenyérgyár, 200 ezer tonna éves kapacitású almalényerő, -sűrítő, valamint a konzervgyári nagydobozgyártó üzem valósult meg. A tyukodi konzervüzemmel, a rakamazi tejfeldolgozóval bővült az élelmiszeripar megyei bázisa. Az ipari fejlesztések többsége pályázatok alapján, konvertálható exportárualap-növelő beruházások keretében valósult meg. Megyénk iparában dolgozik az összes foglalkoztatottak 26%-a, a munkások csaknem fele. Az ipar termelési értéke az utóbbi öt év alatt 31%- kal nőtt, elérte a 38 milliárd forintot. Különösen az élelmiszeripar növekedésének mértéke volt jelentős. Az ipari üzemek egy része korszerű technikával ,és technológiával dolgozik, tárgyi és személy feltételeik javultak. Az ipari foglalkoztatottak száma eléri a 56 800 főt. Az egy ipari foglalkoztatottra jutó termelési érték évenként 4—4,5%-kal nőtt. A termelés növekedését 90%-ban a termelékenység javulása eredményezte. A teljesítménybérben dolgozók aránya elérte a 65%-ot. Jelenleg nehézipari üzemeink állítják elő a termelési érték 44%-át, a könnyűipar 20%-át, a fafeldolgozó ipar 4,6%-át, az élelmiszeripar 31,4%- át. Termelőegységeink többsége gyáregység, technikai, technológiai színvonaluk nagymértékű eltéréseket mutat, eredményesebb gazdálkodásukat az önálló elszámolás hiánya, s az alacsony bérszínvonal is gátolja. Megyénk iparvállalatainál az összes export 1980-ban 9,7 milliárd, 1984-ben 13,5 milliárd forint volt, a növekedés 39,2%-os. Az összexporton belül a tőkés kivitel erőteljesebben növekedett, elérte a 63%-ot. Az exportcélokat jelentősen túlteljesítettük, s az ipari termelési érték több mint egyharmada került exportra. A termelés, a termék- és gyártmányszerkezet korszerűsítésében kezdeti eredmények vannak, főleg a vegyipari, a bútoripari, a textilruházati, a gépipari és az élelmiszeripari vállalatoknál. Ennek ellenére iparunkra a viszonylag alacsony feldolgozottsági fokú, más gazdálkodó egységek számára alapanyagul, félkész termékként szolgáló termékek gyártásának súlya jellemző. Az anyag- és energiagazdálkodásban a kitűzött célok csak részben valósultak meg. Sok termékben indokolatlanul magas az anyaghányad. A megye részesedése az ország energiafelhasználásából 2,3—2,4%. Az energiahordozók szerkezeti összetétele kedvezően módosult, pl. az olajszármazék felhasználása 20%-kal csökkent, a földgáz felhasználásának részaránya viszont 16%-ra nőtt. A pártértekezlet óta valamelyest fejlődött a vállalatok üzem- és munkaszervezése, az átlagos műszakszám kedvezően alakult, de még sok kiesést okoz a szervezetlenség, az indokolatlan veszteségidő. Az iparban dolgozók keresete 1984 végéig 22%-kal növekedett, az egy ipari foglalkoztatott éves bérszínvonala meghaladja az 54 000 forintot. Ennek ellenére az ipari keresetek indokolatlanul jelentős elmaradást mutatnak az iparági átlagokhoz viszonyítva. A megye iparában foglalkoztatott fizikaiak egyhavi átlagbére 1980-ban az országostól 592 forinttal volt alacsonyabb, ez az elmaradás 1983-ban 741 forintra növekedett. Az ipari átlagbérekben történő lemaradásnak nemcsak objektív, hanem szubjektív okai is vannak. Ipari üzemeinkben a hatékonyság, a jövedelmezőség relatíve romlott. Az élő- és holt munka hatékonyságát kifejező mutató a korábbi évekhez viszonyítva csökkenő tendenciájú. Ezt az is előidézte, hogy iparunk anyag- és élőmunka-igényes, szerkezetében az alacsony jövedelmezőségű könnyűipar részaránya igen jelentős. Üzemeink egy részében gondok vannak a tervszerűséggel, a termelési költségekkel, a gazdaságtalan termékekkel, a termelékenységgel, a helyi tartalékok feltárásával, hasznosításával. A gyáregységek önállósága nem fejlődött megfelelően, több helyütt az üzemi demokrácia is formális, a dolgozók anyagi, erkölcsi ösztönzése sem kielégítő. Egyre erőteljesebben jelentkeznek az irányítási, szervezeti, szervezési és strukturális problémák, amelyek megoldása feltétlenül szükséges az ipari termelés versenyképesebbé, hatékonyabbá tételéhez. A megye gazdaságában jelentős helyet foglal el a mezőgazdasági termelés, feldolgozás és értékesítés. Az állami gazdaságok, a mezőgazdasági és halászati termelőszövetkezetek, az erdő- és fagazdaságok az általuk integrált kistermelőkkel jelentős bázist képviselnek. A mezőgazdaság termelése a VI. ötéves tervben tovább növekedett. A termelési érték elérte a 22 milliárd forintot, ami — 1980-hoz viszonyítva — 18%-os növekedést jelent. Az alaptevékenységben a termelőszövetkezetek részaránya 42,5%, az állami gazdaságoké 5,1%, döntően a nagyüzem által integrált kisgazdaságoké 52,4%. Fejlődött a vállalatszerű gazdálkodás és önelszámolás, a termelés tervszerűsége, szervezettsége, irányítási és vezetési rendszere, az üzemek belső mechanizmusa. A mezőgazdasági termelés biztosította a lakosság élelmiszer-ellátását, az exportigények kielégítését, a feldolgozó ipar nyersanyagszükségletét. Növekedett a gyümölcstermesztés és a gabonafélék részaránya. Az állattenyésztés megőrizte 40—42%-os arányát. Bővült az alaptevékenységen kívüli tevékenység is. A termelés növekedése a termelékenység emelkedéséből származott. A VI. ötéves terv során javultak a terméshozamok, de továbbra is nagy tartalékkal rendelkezünk, különösen a kenyérgabona, kukorica, szálas és lédús takarmányok termelésében, az állattenyésztés és a takarmányfelhasználás minőségi mutatóinak javításában. A növénytermesztésben a tájjellegű kultúrák — burgonya, dohány, napraforgó, zöldség — területe, aránya csökkent. A központi gabonaprogram hatására nőtt a gabonavetések területe és termelése. Jellemzővé vált a gyümölcs volumenének növekedése; az almatermesztés gazdaságossága, infrastruktúrája és piaci egyensúlya azonban egyre kedvezőtlenebbé vált. Az állattenyésztés fejlődött, különösen a sertés-, baromfi-, és juhágazatban, s ez lehetővé tette a feldolgozó ipar igényeinek kielégítését, az exportárualap biztosítását. Szerkezete összhangban van a megyei és tájegységi adottságokkal. Három tehenészeti telep épült, a hízómarha-férőhely rekonstrukciós fejlesztésekkel bővült. A férőhely-korszerűsítések elsősorban a sertéságazat bővítését szolgálták. A szarvasmarha-állomány lényegében az 1980-as színvonalon maradt, a kisüzemekben csökkent. A sertésállomány az 1980-hoz viszonyítva 35%-kal nőtt, a juhállomány azonos szinten maradt. A termelőszövetkezetekben és állami gazdaságokban a tervidőszak során évről évre növekedett az alaptevékenységen kívüli tevékenység, amely 1984-re a termelési érték 30, az árbevételek 40%-át adta. 1980-hoz viszonyítva a mezőgazdaság termésátlaga 15—40%-kal emelkedett. A lehetőségektől elmaradt a legelő és rét hozamának növekedése. A kistermelői tevékenység jól igazodik a piaci igényekhez, fejlődött a sertés- és baromfitartás, növekedett a dohány, burgonya és zöldség termelése. Kenyérgabonából 53%-kal, kukoricából 30%-kal, dohányból 20%-kal, gyümölcsből 4%-kal, állati termékekből 40—50%-kal vásároltak fel többet az 1976—1980-as évek átlagához képest. A termelőszövetkezetek közös állóeszközeinek bruttó értéke 3 milliárd forinttal növekedett, az átlagos üzemnagyság elérte a 3532 hektárt. A mezőgazdasági ágazat közel hétmilliárd forint értékű beruházást valósított meg. A beruházásoknál jelentősen csökkent a saját erő és az állami támogatás, nagymértékben növekedett a hitelek volumene és részaránya. XII. kongresszus óta végzett munkáról Megyénk iparának egyik büszkesége a tiszavasvári Alkaloida. A racionális földhasználat keretében 6 ezer hektár erdőt, 3080 hektár gyümölcsöst telepítettek, az almaültetvény 5709 hektárral csökkent. Meliorációs beruházást 50 727 hektáron valósítottak meg. A termelő alapok bővítése elmaradt a korábbiaktól, a gépek és berendezések pótlása sem megnyugtató. Mindemellett kialakultak azok az arányok, ágazattársítások és feldolgozási lehetőségek, amelyek a továbbfejlesztés alapjait képezhetik. A gazdálkodás feltételeinek változásai kedvezőtlenül befolyásolták a mezőgazdasági üzemek nyereségét, különösen a 103 kedvezőtlen adottságú nagyüzemben. A termelésnövekedést jelentősen meghaladta a költségnövekedés. Emiatt, valamint a kedvezőtlen termőhelyi adottság és szubjektív okok miatt is a mezőgazdasági üzemek egy része tartósan veszteséges. A szanált termelőszövetkezetekben a veszteséget és az alaphiányt mind jelentősebb központi pénzeszközök bevonásával kellett rendezni. A gazdálkodás eredményessége — egyre mélyülő differenciáltság mellett — gyors ütemben romlik. Az alacsony jövedelmű szövetkezetek száma 52-ről 86-ra emelkedett, közülük 27 pénzügyi helyzete igen súlyos. Az állami gazdaságok többsége az alacsony jövedelmezőségű kategóriába került. A kedvezőtlen pénzügyi helyzet főbb okai: gyors ütemben romlott az alaptevékenység jövedelmezősége, a fedezeti hányad erősen lecsökkent, a költségek és árarányok változása az átlagostól nagyobb terhet jelentett a nagyüzemeinknek. A tájjellegű termékeknél csaknem másfél évtizede nem volt számottevő felvásárlási áremelkedés, ugyanakkor a bankköltség 1976- hoz viszonyítva több mint 3 és félszeresére nőtt, a felhalmozás aránya 6%- ra süllyedt. Több szövetkezetben elégtelen a szervező tevékenység, gyenge a közgazdasági munka, a tervszerűség, a szervezettség, nem tudtak megfelelően felkészülni a változó piaci igényekre. Egyes mezőgazdasági üzemekben a vezetési, irányítási színvonal nem felel meg a követelményeknek.
