Kelet-Magyarország, 1985. március (42. évfolyam, 50-75. szám)

1985-03-09 / 57. szám

ség is felszínre került. Tapasztalni a fiatalok egyes csoportjai körében po­litikai, közéleti közömbösséget, fegyelmezetlen magatartást, italozást és emelkedik a fiatalkorú bűnözők száma is. Gond, hogy az ifjúságnak önma­gáért, a felnőtt nemzedéknek a fiatalokért érzett felelőssége elmarad a kí­vánatostól és az idősebbek magatartása sem mindig követésre méltó. A megyénkben élő nők helyzetét javították az utóbbi öt évben kiterjesz­tett társadalompolitikai intézkedések, a szolgáltatási szektor fejlesztése, az üzemek és a háztartások technikai korszerűsödése. Az elmúlt időben nem sikerült számottevően növelni foglalkoztatottságuk szintjét. A családi mun­kamegosztás tovább élő hagyományai, szakmai képzettségük — továbbkép­zésük nehézségei miatt mind a munkahelyeken, mind a közéletben tovább­ra is lassú az előrejutásuk. Ezeket szemléleti okok is befolyásolják. Megyénk népesedési helyzete, a népesség száma, az országoshoz ha­sonlóan csökkenő tendenciájú, de még mindig lényegesen kedvezőbb an­nál. Az utóbbi évtizedben tovább csökkent a több gyermeket nevelő csalá­dok száma és nőtt a gyermeknélkülieké. Külön figyelmet érdemel a mint­egy negyvenezer főnyi cigánylakosság helyzete, élet- és munkakörülmé­nye. Körükben igen magas a népszaporulat, jelentős részük életmódja egészségtelen, az alkoholizmus következtében sok az egészségkárosult és az állami gondozásra szoruló gyermek. Tovább növekedett megyénkben a nyugdíjasok száma. Közülük sokan végeznek keresetkiegészítő tevékenységet. Gond, hogy gazdag szakmai és politikai tapasztalataik többnyire nem a korábbi munkahelyükön haszno­sulnak, és környezetüktől nem mindig kapnak megfelelő figyelmet. Az életkor kiterjedése, a kis jövedelmű nyugdíjasok magas száma, a gyermeknevelés és az iskoláztatás növekvő terhei, az egészségügyi hálózat szűk volta, s a központi pénzalapok csökkenése kedvezőtlenül befolyásol­ják megyénk szociális helyzetét. A megyei pártbizottság beszámolója a Az állami szervek munkája A XII. kongresszus és a megyei pártértekezlet határozatainak megfe­lelően az elmúlt öt évben megyénkben fejlődött az államélet és a szocia­lista demokrácia. Az állami szervek az irántuk támasztott követelmények­nek, a szervezeti és hatásköri változásoknak megfelelően eredményesen dolgoztak, éltek a részükre biztosított önállósággal. Fokozódott a lakosság részvétele a tanácsok és más állami szervek, testületek munkájában, nőtt azoknak a száma, akik önzetlenül vállalnak közéleti tevékenységet, kezde­ményezői a konkrét állami feladatok végrehajtásának. A szocialista de­mokratizmus fórumai tartalmilag gazdagodtak. A falugyűléseken, város­körzeti tanácskozásokon, tanácstagi beszámolókon és az állami szervek más rendezvényein az állampolgárok jelentős számban és aktívan vettek részt, számos közérdekű javaslatot, bejelentést tettek. A tanácsoknak jelentős szerepük volt a megye fejlődésében, a szoci­alista demokrácia kiterjesztésében. Tevékenységüket az állampolgárok iránti felelősséggel, a lakosság aktív részvételével végezték. Megnövekedett önállóságukkal felelősségük fokozódott, munkájuk tartalmasabbá, demok- ratikusabbá vált, módszerében gazdagodott. Javult a döntések előkészíté­se, a határozatok megalapozottabbak lettek, a végrehajtás és a számon­kérés általában következetes. Fejlődött a törvényességi felügyeleti tevé­kenység, szervezettebb, koordináltabb az ellenőrző munka. Nem mindig sikerült teljes mértékben megvalósítani a testületek sze­repének növelésére irányuló feladatokat. Az előterjesztések továbbra is terjedelmesek, egyoldalúan szakmai beállítottságúak, a határozati javasla­tok nem kellően kimunkáltak. Javult, de továbbra sem kielégítő az állami felügyeleti és ellenőrző munka hatékonysága. A tanácsok egy része nem foglalkozott kielégítően a társadalompolitikai kérdésekkel. Az országgyűlési képviselők és tanácstagok összetétele jól tükrözi a megye társadalmi összetételét. Többségük lelkiismeretesen, eredményesen dolgozik, beszámol tevékenységéről. A tanácstagok kisebb része rendszer­telenül, vagy felkészületlenül vesz részt a testületi üléseken és nem elég aktív a feladatok végrehajtásában. A megmutatkozó érdektelenség legfőbb oka, hogy nem vonják be őket a döntések előkészítésébe, a végrehajtás el­lenőrzésébe, így formális szerepük van a döntéshozatalban. A kisvárdai városháza, ahol az állampolgár ügyeit intézik. A tanácsok tevékenységében jelentőségének megfelelő helyet kapott a gazdasági szervező, koordináló munka, a város- és községpolitikai tevé­kenység. Hatáskörüknek megfelelően, eredményesen foglalkoztak az ipar, a mezőgazdaság, a közlekedés, a szolgáltatás, a közművelődés, az egészség­ügy feladataival, a lakásügyekkel és a kommunális kérdésekkel. Anyagi eszközeikkel — sokszor igen szűk döntési lehetőségek között — többnyire tervszerűen, takarékosan gazdálkodtak. A pártértekezlet határozatainak megfelelően irányították és koordinálták a terület-, településhálózat- és te­lepülésfejlesztést. így kialakultak azok az iparosodó centrumok, amelyek egyre inkább vonzáskörzetük meghatározó tényezőivé válnak. A városok fejlődése számottevő, a községek fejlődését, népességmegtartó és -ellátó képességét a differenciáltság jellemzi. A városokban és a községek egy ré­szében nőtt, vagy stagnált a népesség száma, de a kisebb falvakban továb­bi csökkenés következett be. Különösen aggasztó az elnéptelenedés a társ­községekben. Az alapellátás és a szolgáltatás tekintetében különösen a kistelepülé­sek küzdenek jelentős gondokkal. A középfokú központ szerepkörét betöltő települések funkciójukat megfelelő színvonalon látták el, a társközpontok azonban nem fejlődtek a szükségletnek megfelelően. Kialakultak és mindinkább a konkrét célokra irányulnak a tanácsok, a gazdálkodó egységek, a tömegszervezetek és tömegmozgalmak közötti együttműködés formái, módszerei, de még mindig terhelik azokat formális elemek, átfedések, párhuzamosságok és bizonyos presztízskérdések. Tanácsaink a társadalmi és tömegszervezetekkel együtt mozgósították a lakosságot társadalmi munkára. Az egy főre jutó társadalmi munka érté­ke az 1980. évi 453 Ft-ról 1984-re megközelítette a 800 Ft-ot, amely azon­ban még így is az országos átlag alatt van. A járások megszüntetésével egyszerűsödött a közigazgatás irányítási rendje, megteremtődött a városok és a községek jobb kapcsolatának lehe­tősége. Gondot okoz, hogy a megnövekedett hatáskörök gyakorlásának sze­mélyi feltételei nem mindenütt biztosítottak. A tanácsi szakigazgatási szervek hatósági tevékenységével, a tanácsi vezetők, az ügyintézők többségének magatartásával, szakmai hozzáértésé­vel a lakosság elégedett. Az ügyintézés egyszerűbbé, gyorsabbá vált, keve­sebb a határidőn túl intézett ügyek száma. A helyi tanácsok gyakorolják a hatósági jogkörök 95° 0-át. A javuló munka ellenére is előfordul, hogy az állampolgárok nem kapnak megfelelő tájékoztatást, segítséget. Néha feles­legesen küldözgetik őket, nem intézik ügyeiket kellő gyorsasággal. A he­lyenként tapasztalható rideg, bürokratikus ügyintézés az emberekben rosz- szabb megítélést alakít ki, mint amit a valós helyzet indokolttá tenne. Javult a tanácsi apparátus káderhelyzete. A vezetők és az apparátus szakmai, politikai felkészültsége fokozatosan igazodik a megváltozott kö­rülményekhez, a megnövekedett feladatokhoz. Gondot jelent, hogy — el­sősorban a kisközségekben — nehéz a szakemberek letelepítése. A nagy­községi és a községi tanácsoknál magas volt a fluktuáció. Megyénkben alapvetően rend van, megtartják a törvényeket, jogpoli­tikai elveink érvényesülnek. A törvényességért, a közrendért és közbizton­ságért felelős szervek ellátják feladataikat. A megye lakosságának többsége a szocialista erkölcs normái szerint él és dolgozik. Ennek ellenére az elmúlt öt évben emelkedett a bűncselekmé­nyek száma, és megyénk gyengén fertőzöttből közepesen fertőzött terület lett. Egy növekvő kisebbség megszegi a törvényeket és mindinkább veszé­lyezteti a becsületes többség nyugalmát, biztonságát. A bűnelkövetések zö­me Nyíregyházára és vonzáskörzetére koncentrálódik. Elsősorban ezeken a területeken romlott a lakosság hangulata, biztonságérzete, ami az egész megye lakosságára negatív hatással van. Különösen a vagyon elleni — fő­ként a személyek javait károsító — bűncselekmények száma emelkedett, de az erőszakos módon és garázda jelleggel elkövetett jogsértések — em­berölések, rablások, betöréses lopások, garázdaságok — száma is nőtt. Ko­moly gondok vannak a társadalmi tulajdon őrzésével, védelmével. Jóllehet a felderítés aránya javult, növekedett az ismeretlen bűnelkövetők száma is. A bűncselekmények között leggyakoribbak a túlzott anyagiassággal, a korrupcióval, az élősdiséggel, az alkoholizmussal, a munkakerülő életmód­dal összefüggő esetek. Erősödött a magántulajdonosi szemlélet, az egoiz­mus. Lazultak a családi kapcsolatok. Nőtt a veszélyeztetett helyzetű fiata­lok száma. A bűntettesek között mind több a munkakerülő, csavargó élet­módot folytató fiatalkorú, és növekszik a gyermekkorú bűnelkövetők szá­ma. Ez a jelenség önmagában is potenciális veszély a közbiztonságra. A megye közlekedésbiztonsági helyzete fokozatosan javul, de még mindig magas az ittas vezetésből származó közúti balesetek száma. Az ítélkezési gyakorlatra, a szabálysértési eljárásokra a törvényesség, az eredményességre való törekvés jellemző. Gondot okoz a peres eljárások elhúzódása, a növekvő családjogi perek száma, különösen magas a házas­sági bontóperek aránya. Az igazságügyi és bűnüldöző szervek dolgozóinak többsége következe­tesen és eredményesen dolgozik, bár a bűnözés növekedése fokozott terhe­ket ró rájuk. Javult, de még nem megfelelő mértékű a jogpropaganda, a bűnüldöző szervek kapcsolata a lakossággal és a különböző szervekkel. A gazdálkodó egységek belső ellenőrzése, a felügyeleti és a külső el­lenőrző szervek tevékenységének hatékonysága, összehangoltsága nem fej­lődött kielégítően. Nem mindenütt megfelelő az ügyrendi, a bizonylati fe­gyelem. A közmorál sem mindig támogatja az állampolgári és munkafegye­lem erősítésére irányuló törekvéseket. Ezek a jelenségek bátorítólag hat­nak a bűnelkövetésre. A megyében állomásozó fegyveres erők és testületek növelték felké­szültségüket a haza védelmére. A szolgálati feladatok ellátása mellett segí­tették megyénk társadalompolitikai, gazdasági feladatainak végrehajtását. Az MHSZ-szel együtt megkülönböztetett figyelmet fordítottak a lakosság, különösen az ifjúság honvédelmi nevelésére, ennek révén erősödött a ta­nuló és dolgozó ifjúság, a felnőtt lakosság készsége a haza védelmére. A fegyveres erők és testületek folyamatos kapcsolatot tartanak megyénk la­kosságával. A határőrség eredményesen látta el feladatát, növekedett az önkéntes segítők tábora, a határőrközségek száma. Szoros fegyverbarátsá­got alakítottak ki a szovjet és román határőrökkel. A munkásőrség a megváltozott társadalmi, gazdasági körülményeknek megfelelően tovább fejlesztette tevékenységét. Folyamatos kapcsolatot tar­tottak az irányító és a bázis pártszervekkel, pártalapszervezetekkel. Fejlő­dött a parancsnoki munka, színvonalasabbá, folyamatosabbá vált a szemé­lyi állomány nevelése. A fegyelem szilárd, a hadrafoghatóság biztosított. A testnevelés és sporttevékenység fejlődött, amiben nagy szerepe van a társadalmi munkások több ezres tábora önzetlen munkájának. Jelentősen előrelépett a megye versenysportja. Az utánpótlás nevelése általában terv­XII. kongresszus áta végzett munkáról

Next

/
Thumbnails
Contents