Kelet-Magyarország, 1985. március (42. évfolyam, 50-75. szám)

1985-03-09 / 57. szám

II Magyar Szocialista Munkáspárt Szabolcs-Szatmár megyei Bizottságának

beszámolója a XII. kongresszus óta végzett munkáról

A XII. kongresszus és a megyei pártértekezlet óta eltelt öt esztendő alatt tovább fejlődött Szabolcs-Szatmár politikai, társadalmi, gazdasági és szellemi élete. A megye pártszervei a kongresszusi határozatok szellemében végezték munkájukat, az állami, társadalmi és tömegszervezetekkel együttműködve mozgósították a gazdasági egységeket, az intézményeket a célok megvalósítására. Munkájuk meghatározóan járult hozzá megyénk szocialista viszonyainak fejlődéséhez, az előttünk álló feladatok megoldásához. Politikai céljaink elfogadtatása és megvalósítása folyamatában erősödött a pártszervek, az -alapszervezetek és a lakosság együttműködése.

A megye pártszerveinek és -szervezeteinek többsége képes volt alkalmazkodni a változó körülményekhez, erősítette befolyását. Érettebb, reálisabb lett a párttagság és a lakosság helyzetismerete, nőtt felelősségérzete. Nagyra értékelik az eredményeket, érzékelik a körülmények bonyolultságát és készek vállalni a nehezebb feladatokat. Ebben kifejeződik lakosságunk békeakarata, és az a felismerés, hogy belső építőmunkánk szorosan összefügg a nemzetközi helyzet alakulásával. Mindezek mellett megyénk közvéleményében szaporodnak a kérdések társadalmunk fejlődésének perspektívájával kapcsolatban. Egyre többen féltik szocialista vívmányainkat, reagálnak érzékenyebben a jövedelemkülönbségekre, a megélhetési költségek növekedésére, az egoizmus terjedésére, a közösségi értékeket sértő magatartásformákra.

A megye történelmi hátrányának csökkentésére tett központi és megyei erőfeszítések a korábbiakhoz képest szerényebb eredményeket hoztak. Az elmúlt öt évben fejlődésünk üteme lassult, céljainkat nem sikerült minden területen megvalósítani. Több vonatkozásban — mint a foglalkoztatás, a bérezés, a termelőszövetkezetek és vállalatok gazdálkodási színvonala, a lakosság életszínvonala — megmaradt vagy növekedett a különbség Szabolcs-Szatmár és az ország fejlettségi szintje között. A megye fejlődését szolgáló közös munka és annak eredményei nyomán világosabbá vált, hogy erősödnie kell az osztályok és rétegek érdekközösségén alapuló összefogásnak, aktivitásnak, a korábbinál sokkal nagyobb szerepet kap a területi, üzemi, intézményi belső tartalékok feltárása.

A megye társadalmi viszonyainak fejlődése

A szocialista tulajdonviszonyok erősödése, fejlődése úgy ment végbe, hogy a szükségesnél kisebb mértékben és differenciáltan növekedtek, korszerűsödtek a gazdálkodó egységek termelési alapjai. Valamelyest előreléptünk a termelési és a termékszerkezet korszerűsítésében, a piaci szükségletekhez igazodásban. Magasabb színvonalú a gazdálkodás irányítása és szervezése. Rendkívül kedvezőtlen feltételek közepette jelentkeznek az intenzív gazdálkodás kezdeti eredményei. A gyorsabb kibontakozást nehezítik a megyénk sajátos helyzetéből következő gondok, mint pl. a mezőgazdaság kedvezőtlen természeti feltételei, az üzemek egy részének elavult technikai felszereltsége, a gyáregységi keretek gondjai, az üzemi demokrácia fejlődéséhez is nélkülözhetetlen önállóság hiánya.

Az elmúlt időszakban csökkent a megye lakossága, ennél kisebb mértékben az aktív keresők száma, így némileg javult a keresők és eltartottak aránya. Míg 1980-ban 100 aktív keresőre 132, jelenleg 129 inaktív kereső és eltartott jut. Az aktív foglalkoztatottak egynegyede az iparban, 29n0-a a mezőgazdaságban dolgozik. Ezek az arányok jelentős mértékben eltérnek az országostól. Megyénkben az ezer főre jutó ipari keresők száma mintegy 70%-a az országosnak, a mezőgazdasági keresőké viszont lényegesen meghaladja azt. A beruházások mérséklődése és a hatékonyabb foglalkoztatás következtében csökkent az iparban, kereskedelemben és különösen az építőiparban dolgozó fizikaiak száma. Növekedett ugyanakkor a közlekedésben és a nem anyagi ágazatokban dolgozó fizikaiaké, továbbá a szellemi alkalmazottaké és a kistermelőké, kiskereskedőké. A melléküzemági tevékenység bővülése következtében kétezerrel nőtt a mezőgazdaságban dolgozók száma. Minthogy a foglalkoztatottságot nem tudtuk bővíteni, ismét emelkedett az elvándorlók és a megyéből ingázók száma. További feszültséget okoz a több ezer főnyi szabad munkaerő.

A foglalkoztatottság kismértékű csökkenése és az átrétegződés lelassulása miatt a megye társadalmi szerkezetében lényeges változások nem következtek be. Az alapvető osztályok és rétegek körében az általános, a szakmai és a politikai ismeretek gyarapodása, a magatartás, az élet- és munkakörülmények alakulása terén azonban az elmúlt időszakban is érzékelhető volt a pozitív vonások erősödése. A munkásság jelenléte, felkészültsége és felelőssége meghatározó a megye és a munkahelyek politikai, gazdasági életében. Ugyanakkor körükben is tapasztalható a belső differenciáltság növekedése. Az iparban foglalkoztatottak 38%-a szakmunkás, 37%-a betanított munkás. A munkások több mint kétharmada ma is falun él, ami befolyásolja életviszonyaikat (utazás, kisegítő tevékenység stb.). A munkások többségének lakáskörülményei — többek között a családi házakra kiterjesztett kedvezmények által — javultak, de ez jelentős pluszterheket is ró rájuk. Ez azért gond, mert az ipari kereset több száz forinttal marad el az országos átlagtól és az anyavállalatokban elérhető szinttől. Különösen alacsonyak a jövedelmek az elsősorban nőket, betanított munkásokat foglalkoztató könnyűipari üzemekben. Nehezíti a helyzetet, hogy a keresőknek az országosnál lényegesen nagyobbak az eltartási terhei.

A termelés technikai színvonalának emelkedése, a termelési rendszerek elterjedése és az ipari tevékenység bővülése kedvezően befolyásolta a mezőgazdasági munka jellegét. A termelőszövetkezetekben és az állami gazdaságokban dolgozóknak közel negyede szakképzett, jelentős része pedig betanított munkás. Tovább tart a fiatalodási folyamat. Az urbanizáció előrehaladása révén is csökkent a&.igari és mezőgazdasági munka, illetve a falu és a város közötti különbség. A Talun élők lakáskörülményei, ellátási és kulturális feltételei a kistelepülések kivételével kedvezőbbé váltak. Mindez pozitívan hat az életmódra, a gondolkodásra. A termelőszövetkezeti dolgozók mind nagyobb részt vállalnak a gazdaság és a lakóhely fejlesztésében, megnövekedett az érdeklődésük és részvételük a helyi politika alakításában.

Falvaink többsége gyarapodott, ugyanakkor a falu társadalmi viszonyai több ellentmondást is tartalmaznak. Nagy gondunk például, hogy a legfontosabb megyei termékek termelési és értékesítési feltételei romlottak, ami kedvezőtlenül hat a jövedelmekre. Elsősorban a megye szatmári és beregi részében még mindig nem a kívánt mértékben nőtt a foglalkoztatás. A nálunk jelentős számú kistelepüléseken az ellátás alapvető hiányokkal is küzd. A falvakban jelentős társadalmi feszültség forrása, hogy a termelőszövetkezeti nyugdíjasok és járadékosok jövedelme alacsony, sok közülük a magára maradt, a társadalom segítségére szoruló.

Fejlődésünk mai szakaszában megyénk életének minden területén fontos szerepet kap a szellemi tevékenység, amelynek személyi feltételei tovább gyarapodtak. Az értelmiség felkészültsége és összetétele mindinkább igazodik a gazdaság, a közoktatás-közművelődés és az igazgatás növekvő követelményeihez. A termeléssel közvetlen kapcsolatban levő agrár és műszaki szakemberek száma kedvezően alakult, de még mindig nincs elegendő közgazdász, pénzügyi, számviteli szakember és jogász, s ez nagy gondokat jelent a gazdálkodás színvonala, a vállalati érdekképviselet fejlesztésében. Az értelmiségen belül a szükségesnél kisebb arányú az egyetemet végzettek száma, kevesebb a tudományos alkotó tevékenységre vállalkozó szakember. A megye lakosságához és az igényekhez képest kevés az orvos, különösen a szakorvos. A párt-, állami szervek igényelték az értelmiség

részvételét a megye fejlődését célzó programok kidolgozásában és megva--------■■■

lósításában, ami elsősorban a városokban és a városiasodó településeken sok alkotó erőt hozott felszínre. E területen azonban még nagyon sok a tartalék, az értelmiség bevonása iránti igény jelentős eltéréseket mutat. Különösen elmarad a szükségestől a fiatal, a pályakezdő értelmiségiek közéleti aktivizálása, szellemi energiáiknak igénybevétele. A szellemi erők hatékonyabb bevonásának gátja az is, hogy az értelmiségi munka — bár ez rétegenként eltérő — még mindig nem kapja meg az őt megillető társadalmi megbecsülést.

Az utóbbi években növekedett a mezőgazdasági kisárutermelők, a kisiparosok, és a kiskereskedők száma. E rétegek általában valós szükségletre termelnek, hiányokat pótolnak. Tevékenységük megítélése azonban — az olykor tapasztalható negatív jelenségek miatt — a közvéleményben a tényleges helyzetnél kedvezőtlenebb.

Az urbanizáció szép példája: a mátészalkai városközpont.

Megyénk lakosságára — korábban és részben ma is — az országosnál magasabb természetes szaporodás, a fiatal korosztályok magás aránya a jellemző. Ebből következően nagy erőfeszítéseket kellett tenni a gyermek- intézmények, a közoktatás, a továbbtanulás, illetve a munkába állás feltételeinek megteremtéséért, javításáért. E területen a beszámolási időszakban is születtek eredmények. Az aktív keresők között is nagyobb a fiatalok aránya és örvendetes, hogy körükben a műveltség és a szakképzettség tekintetében lényegesen kedvezőbb a helyzet, mint az idősebb korosztályoknál. Ifjúságunk döntő többsége becsületesen tanul és dolgozik, vállalja a szocialista építésből reá háruló feladatokat. A munkába állás, a pályakezdés és a családalapítás gondjai — a beruházások szűkülése, a lakásárak és a megélhetési költségek emelkedése következtében — az utóbbi időben növekedtek. A család, az iskola, a munkahelyi párt-, ifjúsági és társadalmi szervezetek sokat tettek az ifjúságért. A nem mindig összehangolt és nem elég hatékony nevelőmunka következtében azonban számos negatív jelen-