Kelet-Magyarország, 1985. március (42. évfolyam, 50-75. szám)

1985-03-06 / 54. szám

1985. március 6.

Kelet-Magyarország

3-JÉG YZETEK-----------------Tízes csatorna

B

ekéredzkedünk a lakásokba — mondta Bürget Lajos a nyíregyházi városi televízió műsorának jegyzetírója, s ez a találóan fogalmazott mondat határozta meg a hétfőn képernyőre került első adást. Nemcsak azért, mert a beköszöntő utáni friss és gördülékeny kis riportokban valóban becsengetett mikrofon, kamera társaságában Gönczi Mária és Hor- vát Péter a jósavárosi lakásokba, hanem azért, mert becsenget hozzánk, beké- rezkedik végre a kábel- televízió, mely — ha havonta egyszer is, — nekünk készül, rólunk szól.

A tízes csatornán fogták a jósavárosiak hétfőn este a városi adás egyórás műsorát. Készítőik újságírók, rádióriporterek a tanárképző főiskola oktatás- technikai tanszékének munkatársai: tanárok és videósok nem titkolták — sőt Szilágyi Szabolcs felelős szerkesztő többször hangsúlyozta is, — hogy: kísérleti adást látnak. Amennyiben ez a még korántsem tökéletes technikára, kamerakezelésre és világításra vonatkozik, valóban az volt, olyan kísérleti, amiből okulni lehet és kell is. Az adás színvonala, szerkesztése, a közreműködő riporterek munkája viszont a ,.nagy" televízióban is megállta volna a helyét, s korántsem kísérleti szinten.

Valaki úgy fogalmazott az adás másnapján: milyen jó, hogy a saját otthonunkban, a saját képernyőnkön láttunk valamit, ami a mienk. Ez a nagy dolog, ezért kell tovább kísérletezni, ha úgy tetszik, így ismerhetjük meg egymást, szólhatunk gondjainkról, mint ahogy az Ágoston István által vezetett stúdióbeszélgetésen az iskolaigazgató, a tanácstag, a jósavárosi párt- és társadalmi vezetők tették. Kellett, nagyon kellett már ez a városi televízió. Jusson el minden lakásba, ne kelljen sokat várnunk rá, hogy a Sza- muely-lakótelepen, az örökösföldön és a belvárosban is bárhol benyomhassuk havonta egyszer a tízes csatorna gombját.

Mester Attila

Finn est

R

angos kulturális esemény színhelye volt hétfőn este Nyíregyháza: a Váci Mihály Megyei és Városi Művelődési Ház és a Finn Baráti Kör a Kalevala összegyűjtésének 150. évfordulójára emlékező estet rendezett. A résztvevők sok új ismeretet szerezhettek barátainkról: a hangverseny előtt Outi Karanko, az ELTE tanszékének tanára beszélt a Kalevala finn nemzeti jelentőségéről, s azokról, hogy milyen nagy hatással volt az eposz a magyar irodalom jeles képviselőire, Adyra és József Attilára is. Az eposzt öt alkalommal fordították le teljes egészében magyar nyelvre, a legutóbb Képes Géza és Varga Domokos. Az általuk készített fordításból hallhattunk több részletet az est folyamán az egyes ének- és hangszeres számok előtt.

A zenei műsorban három művészt üdvözölhettünk. Baivi Heiikinheimo, a Helsinki Sibelius Zeneakadémia tanárnője először Maa- salo Linko Merikanto által feldolgozott öt dalt énekelt,

melynek alapját a Kalevala részletei képviselték, majd Toivo Kuula és Sibelius négy-négy dalát adta elő. Az első öt népdalfeldolgozás nagyban hasonlított a Bartók—Kodály által gyűjtött és feldolgozott magyar népdalokhoz, míg a Sibelius- és Kuula-dalok egy különleges északi romantikus stílust képviseltek. Fasang Zoltán fuvola- művész Toivo Kuula által feldolgozott népdalokat és táncokat, majd három karakterdarabot adott elő.

Selim Palmgren: Három prelűdjével ifj. Fasang Árpád lépett közönség elé. Ezek voltak a legeredetibb, leghatásosabb és -hálásabb művek. Sikerükhöz hozzájárult a kiváló előadás. Ifj. Fasang Árpád volt az est zongorakísérője is — érzékeny, igényes, mindenre figyelő.

Az irodalmi idézetekkel színezett hangverseny jó szolgálatot tett a baráti országok kultúrája megismerésének, s öröm, hogy a rendezvénynek megyeszékhelyünk adott otthont.

Babka József

Varrás helyett vasalás?

Vállalalati „sakklépések”

— Vasalással nem lehet szépen varrni — fakadt ki őszinte derűvel a varrási hibák ellen a pártcsoport- tanácskozáson legutóbb Molnár István, a nyíregyházi Divat Ruházati Vállalatnál.

— Miként fordulhat elő, hogy ugyanazon a reszorton lehet 95 és 140 százalékot is teljesíteni? Vagy a norma rossz, vagy a meó átengedi a hibás terméket — próbálta a termelésingadozás rejtvényét megfejteni felszólalásában Kriston Valéria.

— A szókimondás nem maradt hatástalan. Rossz volt a norma, s bizony megtörténik, hogy olykor a meó is átsiklik a hiba fölött — vallja Orha Miklósné, a DIRUVÁLL pártszervezetének szervező titkára.

Azonos

hullámhosszon

Gondosan készített feljegyzés őrzi az észrevételeket, javaslatokat. Az is megtalálható, milyen intézkedéseket tettek azok nyomán?

— Az emberek csak akkor szólnak, ha látják: van foganatja. Ezért számítunk minden észrevételre, amelyekből lemérhetjük, a vezetők és a munkásak azonos hullámhosszon gondolkodnak-e. Ellenőrizhetjük magunkat: vajon ugyanazokat a hibákat észleljük-e a termelésben, az exportmunkában, értékesítésben. mint ők — erősíti meg Holp János igazgató.

A vállalatnál ellenőrző szerepük is van a fórumoknak.

— Lehet, hogy túlzás, amit

mondok: minden lényeges

döntés előtt kéri a véleményünket az igazgató — mondja Orha Miklósné.

— Ez természetes. Az emberekkel könnyebb azokat elfogadtatni, amelyeket maguk javasolnak — válaszol Holp János.

Szalonok új szervezetben

A DIRUVÁLL pártszervezetének 38 tagja van. Közülük a közelmúlt pártfórumain legalább húsznak konkrét javaslata volt.

Gyártás közben is ellenőrzik a minőséget.

— Vállalatunk teljesítette tervét, s szépen fizettünk nyereséget is. A legtöbb észrevétel mégis a gazdasággal, a termeléssel kapcsolatban hangzott el — mondja az igazgató és hozzáfűzi: — Ez érthető is és örülünk az aktivitásnak.

Nem köthető pontos dátumhoz, hogy az elhangzott javaslatok mikor, hogyan valósulnak meg. Egy azonban biztos: egyetlen észrevétel

sem marad pusztába kiáltott szó. Szóltak arról, hogy hatékonyabban dolgozhatnának a Vállalat szolgáltatórészlegei. Sínre került az ügy, leányvállalatot szerveztek a szalonokból. Lehetőség nyílik náluk az exportmunka bővítésére és a belső tartalékok hasznosítására. Ennek a döntésnek kedvez a szabályozó rendszer is.

Korszerűbb

technika

A jó sakkozó időben és néhány lépéssel előre gondolkodva lép. Ez történik most a DIRUVÁLL-nál. Növekednek a tőkés exportkövetelmények? — Válaszul korszerűsítik a gépparkot. Speciális,

1.

. Ahogy a főútról letérve elmehetünk Kótaj—Tisza- berc^l felé, szólok barátomnak:

— Álljunk meg kissé.

— Minek?

— Kell itt lennie egy dűlőútnak, amely a régi zsilipházig vezet.

— Azt a Málga-hídtól könnyebb lenne elérni.

— De én itt szeretném.

— Ezen az úton istenkísértés.

— Akkor bemegyek gyalog.

— Azt már nem. Majd csak akad egy vontató, amelyik kihúz innen bennünket. Egyszer már javasoltad, hogy valamely dű- lőúton menjünk be a faluba.

— Az a Sóstóhegyről vezetett. Két nővérem a Her- mann-féle szőlőben volt summás akkor, s én hordtam nekik mindennap ebédet.

— Hat-hét kilométer.

— Nyolc, oda-vissza tizenhat

— Ahogy látom, kibírtad.

— Ki. Ha dolgozhat, mindent kibír az ember.

2.

Hát bementünk. Már csak kétszáz méternyire van innen a csatornapart.

— Nos, mit látsz?

— Földeket.

— Hát nem ugattam, hogy ilyet bárhol láthatsz? Szebbet is! Százszor.

— Nagy igazság. Láttam szebbeket is ezerszer. De apám az első világháború után, a Nagyatádi-Szabóféle föld juttatások idején itt kapott egy kis magyar holdat. S erre ő büszke volt.

— Erre a sárra?

— De ott fent, a domb!

— Az pedig merő Iho- mok.

— Ó, mit teremtett ő itt. Felül természetesen csak a rozs élt meg annyira amennyire.

— S itt, lent? Ez csak sár ma is.

— Ö itt káposztát plántált, sárgarépa-, petrezselyemmagot vetett. Egy ízben három szekér káposztát vittünk innen haza, két kis hordóval tapostunk, jó volt télen, piacra is jutott belőle. És paradicsomot! Egyszer termett néki itt egy csuda paradicsom. Illés nagygazda meglátta: add el nekem, mondotta, szegény apám szerette volna megenni azt a csuda gyümölcsöt, de hát nagy volt a család, adok érte annyi szalonnát, amennyit az a szem nyom.

Hetven dekát nyomott az az egy szem.

Annyi szalonnát kaptunk érte.

De abból apám nem evett.

A paradicsomot a gazda ott előttünk befalta só nélkül, kenyér nélkül, minden nélkül. Befalta! Csurgott a bajuszán a lé. Csurgott az egész pofáján a drága paradicsom leve, ő meg csak röhögött:

— Van szalonnád, koszos, egyél,' zabálj, van, adtam neked.

De mint mondám, abból a szalonnából soha apám egy falatnyit lenyelni nem tudott.

3.

Bementünk most a szövetkezet központjába. Kérdeztem az elnöktől: mit

akartok most azon a részen termelni?

Bejött mindjárt a vezető agronómus, nézegették a tervet.

— Valószínű — mondották — valami kertészeti növényféléket. Az a föld jó erre. Ám azt is megnézzük, vajon kifizetődő lesz-e?

— Ha mégis lenne ott majd paradicsom, adjatok nekem abból egy szemet.

— Amennyit akarsz. Vigyünk egy ládával, termelői áron, természetesen.

— Nem, csak egy szemet. S az a szem hetvendekás legyen. Ugyanolyan, amilyet az az ember elvett apámtól.

4.

Elvégre paradicsomi vágyak nélkül nem élhetünk.

félautomata gépeket vásárolnak.

A korszerűbb technika kihasználása érdekében márciusban megkezdik az intenzív szakmunkásképzést. A minőség, a hírnév óvása érdekében 15 dolgozó részvételével meóstanfolyamot szerveztek.

Felfedezték, hogy a korszerű, modern technika befogadására és élterjesztésére csak sokoldalúan képzett párttagság, kollektíva képes? Gondolom igen. És olyan vezetés, amely lépéselőnyt élvez a párttagság és valamennyiük okos gondolataira alapozva.

Farkas Kálmán

Kékesei alma

Gazdaságosan— szakcsoporttal

Még kedvezőbbé szeretné tenni az exportalma arányát a termésben a kékesei Üj Élet Termelőszövetkezet. Nem kis feladat, hiszen a tavaly termett 780 tonnából 520- at vásároltak meg a Szovjetunióban, ami igen jelentős teljesítménynek számít.

A minőség akkor óvható meg a legjobban, — vallják — ha minél magasabb az anyagi érdekeltség. Az idén ezt úgy kívánják elérni, hogy almatermesztési szakcsoportot alakítanak, amelyben egy vállalkozónak 50—60 fát adnak ki, legyen az tag, vagy kívülálló. Arra ösztönzik őket, hogy a szedés és a csomagolás zömét végezzék el a szedési szezon elején, amikor még zöld út van az almának a határállomáson.

Addig a termelőszövetkezet vállalja a nehezebb munkákat, így többek között a növényvédelmet, amivel a kockázat nagy részét is magára vállalja, hiszen a minőség nagyban áll vagy bukik a permetezések szakszerűségén. így a szakcsoporttagra a metszésen kívül csak a szedés és a csomagolás vár.

Jutalma, ha betartja a megállapodásban rögzített határidőket, az exportár egynegyede. Nem kis pénz üti így a vállalkozó markát, és ami külön haszon, ezután a tsz- nek nem kell fizetni a közterheket. A most alakuló szakcsoport működését tavaly tíz tag próbálta ki kísérletképpen, sikerrel.

Aki „jött ember" volt...

Sínek vonzásában

Mátészalkán az MSZMP Végrehajtó Bizottsága által alapított Elismerő Oklevelet a közelmúltban 7-en vehették át hosszú időn át végzett eredményes politikai és gazdasági munkájuk elismeréseként.

Kovács Gyula nincs még negyvenéves, de otlt volt a . kitüntetettek között. A pályája közepén érdemelte ki a MÁV körzeti üzemfőnök- ség élén kifejtett eredményes gazdiaságvezetői és mozgalmi munkájával.

„Jött ember” volt Mátészalkán:

— Amikor'több mint egy évtizeddel ezelőtt rábeszéltek, hogy vállaljam el Mátészalka állomásfőnök-helyet- tesi beosztását, nem lelkesedtem. Pár év múlva viszont minden porcikámhan mátészalkainak vallottam magam. Megszerettem a várost és az embereket, a szatmári térség vasutastársadalmát. Megismertem a város vezetőit, la kosait.

— Huszonhat éves voltam akkor, fiatal. Megéreztem ebben a városban az alkotni akarást, ráéreztam a közös szándékokra. Egy emberen nem áll vagy bukik egy ügy, de aki alkotni akart, az talált magának szövetségest a jóhoz.

— Mit jelent ebben az esetben az alkotás?

— Sokszor csak apró, látszólag talán jelentéktelennek tűnő dolgokat. Olyanokat, amik esetleg csak az adott területen dolgozóknak fontos, de mert ott fontosak, részei az együttműködésnek.

— Önnek nagy szerepe volt abban, hogy a szervezet működési alapfeltételeit közmegelégedésre alakították ki.

— A szervezeti változások

próbatételt is jelentettek. Részben kísérlet is volt ez még, egy váz, amit tartalomma1! nekünk kellett kitöltenünk. Egy feladat, amit embereknek kellett megoldaniuk.

— Mit jelent önnek a vasút?

— Édesapám, nagyapám is vasutas volt. Ahol laktunk, oda másfél kilométerre volt a legközelebbi lakott terület, de tizenöt méterre volt a sín. Általános -iskolába a MÁV nevelőotthonba jártam, majd Szegeden a vasútforgalmii technikumban, a tisztképzőn, illetve Győrben a műszaki főiskolán folytattam. Minden a vasúthoz köt.

— Szinte egy időben a kitüntetésével elhelyezték Mátészalkáról. A Debreceni MÁV Igazgatóság osztályvezetője lett. Elszakadt a várostól?

— A kinevezés megtiszteltetés. Más lesz a munkám, de nem érzem, hogy ez a búcsút jelentené. Volt egy nagy álmom: a szálkái vasúti csomópont átépítése. Ez nem valósult meg. Eddig még nem. Persze tudom, hogy ez nem a város vezetőin, és nem is a minket közvetlenül irányító vasutasokon múlott. Sokáig már nem odázható él ez a munka. Egy biztos: ha segíthetek valamiben, akkor segíteni fogok. Életem egy része mátészalkai. Megszerettem ezt a várost...

Zsoldos Barnabás

GALAMBOS LAJOS:

Autóval Kecskés-hegyen