Kelet-Magyarország, 1985. március (42. évfolyam, 50-75. szám)
1985-03-29 / 74. szám
XLII. évfolyam, 74. szám_____ARA: 1,88 FORINT_______1985. március 29., péntek Befejezte munkáját a XIII. kongresszus Újjáválasztották a Magyar Szocialista Munkáspárt vezető szerveit A párt főtitkára Kádár János, főtitkárhelyettes Németh Károly. A titkárság további tagjai: Berecz János, Havasi Ferenc, Horváth István, Óvári Miklós, Pál Lénárd, Szűrös Mátyás A Magyar Szocialista Munkáspárt XIII. kongresszusa csütörtök reggel 9 órakor a Budapest Kongresszusi Központban folytatta munkáját. A tanácskozást Losonczi Pál, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke nyitotta meg, Óvári Miklós, a Központi Bizottság titkára, a szerkesztő bizottság vezetője terjesztette elő a bizottság jelentését. Ezt követően Kádár János foglalta össze a beszámolók feletti vita tanulságait.A párt első titkárának nagy tapssal fogadott szavai után a kongresszus egyhangúlag elfogadta a Központi Bizottság írásos beszámolóját, valamint Kádár János szóbeli kiegészítését és a vita összefoglalóját. A küldöttek ugyancsak egyhangúlag elfogadták a Központi Ellenőrző Bizottság írásos jelentését és az ehhez kapcsolódó szóbeli kiegészítést, valamint a határozati javaslatot azokkal a módosításokkal, amelyeket a szerkesztő bizottság terjesztett elő. Egyhangú szavazással fogadta el a kongresszus a párt szervezeti szabályzatának módosítására vonatkozó javaslatot. Ezután a kongresszus zárt ülésen folytatta munkáját, ahol a küldöttek meghallgatták és elfogadták a fellebbviteli bizottság jelentését, megválasztották az MSZMP 105 tagú Központi Bizottságát és a Központi Ellenőrző Bizottságot. A Központi Bizottság és a Központi Ellenőrző Bizottság megtartotta első ülését, ahol megválasztotta végrehajtó szervét és tisztségviselőit, a KB mellett működő munkabizottságok vezetőit és tagjait, valamint a munkaközösségek elnökeit, kinevezte a KB osztályvezetőit, a KB mellett működő intézmények és a pártsajtó vezetőit. A párt XIII. kongresszusa plenáris ülésen Kádár János zárszavával fejezte be munkáját. Kádár János: Azért dolgozunk, hogy szocialista hazánk tovább virágozzék Tisztelt kongresszus! Kedves elvtársnők;! Elvtársak! A vitában felszólalt 58 elvtárs. összesen 199 küldött kért szót, de gyakorlatilag lehetetlen volt, hogy valamennyien sorra kerüljenek. A kongresszus jegyzőkönyvében azonban benne lesz minden írásban leadott felszólalás is, amelyeket a Központi Bizottság illetékes szervei az elhangzottakkal azonosan hasznosítanak majd a munkában. A két napirendi pont együttes vitáját nyíltnak, felelősségteljesnek és magas színvonalúnak tartom. A felszólalások szinte kivétel nélkül tartalmaztak bírálatot és önbírálatot, építő jellegűek voltak. Ez nagyon jó. A kül- döttelvtársak és meghívottak nagy fegyelemmel és figyelemmel követték a felszólalásokat. Úgy gondolom, mindez bizonyítja, hogy párttagságunk, a párt szervezetei megfelelően készültek fel a kongresszusra. A vitát hallgatva, a párt felszabadulás utáni tevékenységére gondolva eszembe jutott, hogy a kommunistáit*' akkori, ugyancsak harcedzett csapata — ahogyan az elnyomott munkásosztály soraiból kiemelkedetteknél szinte természetes — önművelő emberekből állt. Tudásuk forrása az osztályharcból, az életből merített tapasztalat, az önképzés útján szerzett műveltség volt. S ha mindezt egybevetem a mandátumvizsgáló bizottság jelentésével, akkor különösen szembeöt- lik, hogy most, 40 év múltán itt a kongresszusi küldöttek 47,9 százaléka felsőfokú politikai, több mint 63,5 százaléka felsőfokú állami végzettséggel, 10 százaléka tudományos fokozattal rendelkezik, s kilenc akadémikus van közöttük. Ebben is tükröződik pártunk, társadalmunk óriási fejlődése. Nagyszerű, hogy idáig elérkeztünk. A megtett úttal kapcsolatban egyébként szólni kívánok arról, hogy nemzetközi találkozókon a partnerek gyakran — néha félig kimondva és néha egyenes formában — felteszik a kérdést: tartós-e ez a politikai irányvonal, amely most Magyarországon érvényesül? Ha arra gondolok, hogyan és miről beszélt itt 58 felszólaló, s hogyan reagált erre a kongresszus, akkor azt mondom ez a magyarországi politikai fővonal sokáig fog tartani. Ezt a vonalat erősítette, hogy a felszólalók tudomásul vették a Központi Bizottság és a Központi Ellenőrző Bizottság beszámolóját, a Szervezeti Szabályzatot módosító javaslatokat, és egységesen támogatták a Központi Bizottság által benyújtott határozati javaslatot, ami rendkívül fontos a további munka szempontjából. Ezért szeretnék a most leköszönő Központi Bizottság és Központi Ellenőrző Bizottság, Gyenes András elvtárs és a magam nevében köszönetét mondani mindnyájuknak. Kedves elvtársak! Nehéz feladatom, hogy visszatérjek 58 felszólalásra, és mindjárt kérem is a megértésüket azért, hogy nem fogok rájuk sorban válaszolni. S mivel minden felszólalást jónak és fontosnak tartok, még válogatni sem kívánok közöttük. Hallhattunk itt a pártmunka, valamint a párt, a társadalom, népünk életének úgyszólván minden fő területéről. Szóba került a szakszervezetek, a KISZ, a Hazafias Népfront, más tömegszervezet és mozgalom munkája. Többen gazdasági, ideológiai, kulturális és művészeti kérdésekről beszéltek. Hallatta hangját hazánk fővárosa, Budapest, de sok más város és több falu is, sőt megismerkedhettünk még a Bács-Kiskun megyei tanyán élő emberek véleményével is. Felszólaltak társadalmi életünk vezetői, köztük a kormány elnöke, három minisztere, a fegyveres testületek képviselői, akik kifejtették a területükön dolgozó emberek politikai álláspontját és nézeteit, milyen törekvések vezetik őket, milyen eredményeket értek el, milyen problémákkal küzdenek, hogyan akarják a feladatukat megoldani. A legfontosabbnak azt tartom, hogy valamennyi felszólaló egységes politikai álláspontot képviselt. Összefoglalómban tehát csak néhány kérdést szeretnék érinteni, olyanokat, amelyek a vitában is felvetődtek és a párt okmányaiban, a párt életében is foglalkozunk velük. A Magyar Szocialista Munkáspártban ma teljes mértékben érvényesülnek a lenini normák. Ezek közül mi természetesen mindig kiemeltük, hogy a döntéshozatalban a kollektivitás, a végrehajtásban az egyéni felelősség érvényesül, bár ez még a mainál jobban is érvényesülhetne. Megvalósul a demokratikus centralizmus, amelynek a forradalmi munkáspártok, kommunista pártok életében alapvető fontossága van. Ez nemcsak a pártszervek fölé- és alárendeltségi viszonyát jelenti, hanem azt is, hogy a döntéshozatal helyén és annak folyamatában a lehető legszabadabb vita folyjék. A Központi Bizottság biztosította, s nagyon jó lesz, ha a jövőben is biztosítja — csakúgy, mint a budapesti párt- bizottság, a megyei pártbizottságok s valamennyi párt- bizottság és pártszervezet —, hogy á döntéshozatal folyamatában mindenki fenntartás nélkül, szabadon fejthesse ki nézeteit, és annak semmiféle hátrányos következménye az illető számára nem lehet. Nagyon fontos, hogy minden kérdést a leggondosabban, a legsokoldalúbban mérlegelhessenek és így megfelelő döntést hozhassanak. De nem kevésbé fontos, hogy amikor a döntéshozatalra jogosult testület határozott, akkor az a testület minden tagjára — bármilyen nézetet fejtett is ki a döntéshozatal előtt — egyformán kötelező, s kifelé csak a többségi döntést képviselheti. Ezen a téren még van javítanivaló. A lenini normák állandó és még teljesebb érvényesítése a párt munkaképességének és harckészségénelc alapfeltétele. Ezek nélkül forradalmi párt nem dolgozhat. Megvalósításuk fontos feltétele annak is, hogy társadalmunkban tovább fejlődjék a szocialista demokrácia. Ami a pártegység kérdését illeti: aki ezen a kongresszuson részt vett, annak nem kell bizonygatni, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt — egységes párt! Ezt erősítik majd azok a politikai és személyi döntések — hiszen a határozatok végrehajtásának személyi feltételeit is biztosítani kell — amelyek, a munkának is új, fokozott lendületet adnak. (Folytatás a 3. oldalon) Kádár János a szónoki emelvényen.
