Kelet-Magyarország, 1985. március (42. évfolyam, 50-75. szám)

1985-03-29 / 74. szám

2 Kelet-Magyarország 1985. március 29. Á szerkesztő bizottság jelentése Óvári Miklós beszél.-------------------------------------------------------------------------------------. Mihail Gorbacsov távirata Kádár Jánoshoz KÄDÄR JANOS ELVTÄRSNAK, a Magyar Szocialista Munkáspárt , főtitkárának Kedves Kádár elvtárs! A Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizott­sága és a magam nevében szívből köszöntőm önt a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkárává történt megválasztása alkalmából. A Szovjetunióban mély tisztelet övezi önt, a test­véri Magyarország és a magyar kommunisták pártjá­nak vezetőjét, a nemzetközi kommunista és munkás- mozgalom kiemelkedő személyiségét. Közismert az Ön tevékenysége, amelyet a magyar—szovjet barátság és együttműködés erősítése, valamint a békéért és a szo­cializmusért folyó közös harcunk érdekében kifejt. Kívánok Önnek, kedves Kádár elvtárs, Magyaror­szág kommunistáinak és minden dolgozójának újabb sikereket a fejlett szocialista társadalom építésében, az MSZMP XIII. kongresszusa határozatainak végrehaj­tásában. MIHAIL GORBACSOV, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának főtitkára v ____________________________/ Grigorij Romanov és Kádár János az elnökségben. Fogadás a pártkongresszus külföldi vendégei tiszteletére Óvári Miklós jelentette a kongresszusnak, hogy a szerkesztő bizottság elvégez­te munkáját. Megállapította, hogy a határozat tervezete összhangban van a Közpon­ti Bizottság és a Központi Ellenőrző Bizottság beszámo­lójával, Kádár János elvtárs és Gyenes András elvtárs szóbeli kiegészítésével. A kongresszuson felszóla­ló küldött elvtársak kifejez­ték egyetértésüket a határo­zat tervezetével. A tartalmi mondanivalót érintő módosí­tó javaslatok nem hangzot­tak el, és ez megkönnyítette a szerkesztő bizottság mun­káját. Mégis úgy ítéltük meg, hogy a vitában elhang­zottak figyelembevételével helyes néhány hangsúlyos mondattal gazdagítani a ha­tározat szövegét. A kongresszus előtti vitá­kat, a pártértekezletek állás- foglalásait is figyelembe vé­ve javasoljuk, hogy a kong­resszusi határozatban is fo­galmazzuk meg: a párt fon­tos feladatának tartja, hogy folyamatosan figyelemmel kísérje a munkásosztály helyzetének alakulását, és azt is, hogy — bár a város és a falu közötti különbség csökken — a falusi lakosság életkörülményeinek javítása a jövőben is fontos feladat marad. Szükségesnek tartottuk, hogy a határozat foglalkoz­zon az ellenőrzés fontossá­gával. Ezért a határozatban javasolunk egy mondatot ar­ról, hogy a szocialista törvé­nyesség érvényesítése meg­követeli a következetes és határozott ellenőrzést, és en­nek részeként a népi ellen­őrzés munkájának fejleszté­sét. A pártértekezletek és a hozzászólások alapján java­soljuk annak az igénynek a megfogalmazását, hogy az irodalom és a művészetek járuljanak hozzá a valóság ismeretének gazdagításához, az emberek életszemléleté­nek. magatartásának alakítá­sához. Többen szóltak kongresz- szusunkon az emberi ténye­zők fontosságáról. Ezért ja­vasoljuk, hogy a határozat­ban is szerepeljen a feladat: a tudomány, a kultúra, a művelődés fejlesztésével se­gítsük az emberek alkotóké­pességének kibontakoztatá­sát. Ugyancsak nyomatékosan szóltak a küldött elvtársak az alkotó munka, a szocia­lista értékek megbecsülésé­ről. Javasolták és elfoga­dásra ajánljuk, hogy a tö­megtájékoztatásban is kapja­nak ezek nagyobb hang­súlyt. Már az előzetes viták­ban is többen javasolták, hogy egy-egy kérdést alapo­sabban elemezzünk és tér­jünk ki részletesebben a fel­adatokra. A Központi Bizottság kongresszusi irányelveinek vitája és az itteni vita is javaslatokban, gondolatok­ban sokkal gazdagabb volt, mint ami végül is a határo­zatban megjelenik. Ezt én nem tartom hibának, sőt ter­mészetesnek ítélem. Mégis azt javasolom, hogy a hatá­rozat ne menjen bele a részletekbe. Ha ugyanis azt akarjuk, hogy a kongresszus legfontosabb mondanivalója eljusson a párt tagságához, sőt egész népünkhöz, arra kell törekednünk, hogy ha­tározatunk a legfontosabb kérdésekkel foglalkozzon. Ne legyen túl terjedelmes és részletező olvasmány. A tervezet a párt politikai irányvonalának folytatásából indul ki. Ez felel meg egész pártunk és népünk óhajának és a felszólaló küldött elv­társak egyértelmű állásfog­lalásának is. Ez egyben azt is jelenti, hogy a párt veze­tő szerveinek korábbi fon­tos határozatai — csak pél­daként említem: a szakszer­vezeti munkáról, az ifjúsági mozgalomról, a gazdaságirá­nyításról, az oktatásügyről szóló határozatokat — válto­zatlanul érvényben vannak, és ezért most az elfogadás­ra javasolt határozatban nem szükséges ezeket rész­letesen megismételni. A te­endők részletezése ellen szól az is, hogy a határozat meg­hozatalával a munka nem fe­jeződik be. Mondhatnánk azt is, hogy valójában csak ez­után kezdődik. A Központi Bizottság és a párt végre­hajtó szervei öt éven át e határozatok szellemében fog­nak dolgozni, és legfonto­sabb feladatuk, hogy a te­endőket konkretizálják és a végrehajtásra részletesebb programot dolgozzanak ki. A szerkesztő bizottság megállapította azt is, hogy a határozat tervezete tartal­mazza annak a széles körű vitának a legfontosabb ta­pasztalatait, amely a kong­resszus előkészítésének idő­szakában országszerte folyt a kommunisták aktív részvéte­lével, és nem kis számban szövetségeseinek, a szocia­lizmus pártonkívüli hívei­nek a bevonásával. Nagyon fontosnak tartom, hogy a megyei szintű párt­értekezletek a politika fő kérdéseiben azonos állás­pontra jutottak, és ezek egy­beesnek a Központi Bizott­ság véleményével. A pártér­tekezletek állásfoglalásai, amelyek természetesen han­got kaptak a kongresszusi felszólalásokban is, nem te­szik szükségessé a határoza­ti javaslat érdemi módosítá­sát. A kongresszus előtti hóna­pokban a Központi Bizott­sághoz számos levél is érke­zett. Kivétel nélkül mind­egyik levélírót az a szándék Vezette, hogy segítse a kong­resszus munkáját. Ezúton is szeretném a levelek íróit tá­jékoztatni arról, hogy min­den levelet figyelmesen elol­vastunk, a javaslatokat mér­legeltük. Közülük bizonyára sokan ráismernek gondola­taikra az elfogadásra java­solt határozatban. A levél­írók között voltak fiatalok, dolgozó felnőttek, nyugdíja­sok, munkások, parasztok, ér­telmiségiek. Voltak, akik a párt politikájához szóltak hozzá, és voltak, akik saját gondjaik megírásával próbál­tak általánosabb problémá­kat érzékeltetni. Voltak kö­zöttük olyanok, akik sok év­tizede párttagok, és olyan pártonkívüliek is, akik pár­tonkívüli kommunistának vallották magukat. Megható volt olvasni a munkában megfáradt munkáskezek és a gondosan fogalmazó értelmi­ségiek észrevételeit. És meg­ható tudni, hogy sókan nem egyéni érdekből, hanem a közügyek iránt érzett fele­lősségből vették a fáradtsá­got, tanulmányozták a Köz­ponti Bizottság irányelveit, gondolkodtak és tollat ragad­tak. Az észrevételek egy részét természetesen nem tudtuk hasznosítani közvetlenül a kongresszusi határozati ja­vaslatban. Ügy érzem, hogy a levélírók item is ezt vár­ták. Ahogy egyikük fogalma­zott: „Levelemmel azt sze­retném elérni — írja —, hogy valahol valakik odafi- gyeljenék az apróbbaknak tűnő problémákra is”. Ezt az észrevételt én nagyon fontos­nak tartom. A kongresszus sok fontos ügyet nem tud részleteiben szabályozni. De ha azt akarjuk, hogy a tár­sadalomnak jó legyen a köz­érzete, minden párt-, állami és társadalmi funkcióban lé­vő elvtársunknak foglalkoz­nia kell ezekkel a kisebbnek látszó ügyekkel. Ugyanezt mondhatom a kongresszuson elhangzott számos olyan észrevétellel kapcsolatban is, amelyek nem kerültek be a határozat­ba. Az itt elhangzott szavak­nak súlyuk van. A Központi Bizottság végrehajtó szervei­nek és apparátusának fontos feladata lesz, hogy tanulmá­nyozza és munkájában hasz­nosítsa a kongresszuson el­hangzott észrevételeket. Engedjék meg tisztelt elv­társak, hogy egészen röviden szóljak a határozati javaslat­tal szorosan összefüggő né­hány tartalmi kérdésről is. A kongresszus előtt megélén­kültek a viták. Ez érthető, hiszen a kongresszust nem­csak a Központi Bizottság, hanem az egész párt készí­tette elő. Ezek a viták meg­erősítették azokat az alapel­veket, amelyek a mi pártun­kat Magyar Szocialista Mun­káspárttá teszik és amelye­ket megerősíteni, megőrizni, fejleszteni kötelességünk. Ilyen alapelv az, hogy Ma­gyarországon szocializmus épül és nem valami más és ez a cél akkor is, amikor a gazdaságirányítást tökélete­sítjük, az állami életet fej­lesztjük, amikor a kulturális alkotás és a tudományos ku­tatás szabadságát valljuk. És ez a cél, ez a szándék ak­kor is, ha esetleg egy-egy új elgondolás nem minden rész­letében válik be, és ezért módosításra van szükség. Évtizedek óta sarkalatos pontja politikánknak, hogy legfontosabb vívmányunk a népi hatalom, elsőrendű kö­telességünk ennek védelme és erősítése. Ennek érdeké­ben történelmi programunk a szocialista demokrácia fej­lesztése, a szocialista nem­zeti egység erősítése. Tudatá­ban vagyunk annak, hogy a szocializmus nem spontánul fejlődik, szükség van vezető, szervező erőre, és ez a mun­kásosztály forradalmi pártja, amely fejlődése során az egész nép pártjává válik. Pártunk a marxizmus—le- ninizmus elméletét követi, de ezt nem dogmaként teszi, hanem a gyakorlati munká­ban nélkülözhetetlen irány­tűnek tekinti. A pártélet le­nini elveinek és normáinak érvényesülésén dolgozunk, s ez egyaránt vonatkozik a párt belső életére, valamint a párt és a tömegek közötti kapcsolatok építésére. Végül pártunk ilyen alap­vető jellemvonásának tekin­tem azt is, hogy hazafias és egyben internacionalista párt vagyunk, elutasítjuk a nem­zeti közömbösséget és egy­ben a nacionalizmus minden megnyilvánulását is. A szo­cialista országok közösségé­hez tartozunk, a nemzetközi munkásmozgalom része va­gyunk akkor is, amikor a békés egymás mellett élés lenini elve alapján építjük kapcsolatainkat a más társa­dalmi berendezkedésű orszá­gokkal, vagy amikor a köl­csönös előnyök figyelembevé­telével fejlesztjük gazdasági kapcsolatainkat. Pártunk po­litikájának ezek a maradan­dó érvényű elvei megtalálha­tók a határozati javaslatban, bár tudjuk, hogy ezek ismét­lésnek tűnnek. De a politika folyamatossága megköveteli ezeknek az elveknek ismé­telt leszögezését. A kongresszusi vitában vi­szonylag nagy teret kaptak történelmi kérdések is. Azt hiszem, hogy nemcsak a fel- szabadulás 40. évfordulója magyarázza ezt. Talán még az sem, hogy megjelentek vi­tatható nézetek, írások, téves állásfoglalások is. Kevésbé a tudományos művekben, több­nyire inkább visszaemlékezé­sekben, publicisztikában. A történelem és ennek része­ként mozgalmunk története számunkra mindenekelőtt azért fontos, mert segít meg­ismerni a jelent és tervezni a jövőt. Segít megérteni, hon­nan jöttünk, kik vagyunk és mivé lehetünk. A részletek­ről vitatkozhatunk, vitatkoz­ni is fogunk, de vitathatat­lan tény, hogy a felszabadu­lás gyökeres fordulatot ho­zott az ország életében, teret nyitott a cselekvésre, az ér­telmes és tartalmas emberi életre. Vitathatatlan tény az is, hogy korszakos vívmá­nyaink, amelyekről a határo­zattervezet is szól, azért való­sulhattak meg, mert a párt a nép érdekeit képviselve, a szocialista célokat szem előtt tartva napirendre tűzte a megoldásra váró kérdése­ket, mert forradalmi párt tu­dott maradni. Ez a mi viszo­nyaink közt azt jelenti, hogy le tudtuk küzdeni az akadá­lyokat és a torzulásokat, szembe tudtunk nézni saját gyengeségeinkkel, hibáinkkal is. A megújulás és a refor­mok pártja volt ez a párt már az 1956. évi ellenforra­dalmat követő nehéz napok­ban is, és ez maradt a kon­szolidált viszonyok között is. Voltak vitáink is, de ezekben a vitákban a párt vezető tes­tületéiben — beleértve mos­tani XIII. kongresszusunkat is, nem konzervatívok és re­formpártiak csatáztak, ha­nem a szocialista fejlődés hí­vei vitatták és keresték a helyzetnek leginkább megfe­lelő megoldásokat. Ez az egy­ség a mi legfőbb erőnk, ered­ményeink egyik legfontosabb kiindulópontja és jövő terve­ink végrehajtásának biztosí­téka. Megítélésem szerint a ha­tározat tervezete ebben a szellemben érinti történelmi múltunk legfontosabb kérdé­seit. Ami pedig a jövőt illeti, a határozati javaslat tartal­mazza legfontosabb teendő­inket a következő öt évre. A kongresszus egységes volt a határozati javaslat támoga­tásában. Bízom benne, hogy ugyanez az egység megnyil­vánul majd a végrehajtásban is. A Központi Bizottság a kongresszus elé terjesztette a Szervezeti Szabályzat módo­sítására vonatkozó javaslato­kat is. A küldöttelvtársak támogatják a benyújtott ja­vaslatot, további módosításra nem érkeztek észrevételek. Ezért azt javaslom, hogy a tisztéit kongresszus fogadja el a Központi Bizottság által javasoltakat az előterjesztés szövegezése szerint. Végezetül a szerkesztő bi­zottság nevében megköszö­nöm a tisztelt küldöttelvtár­sak bizalmát, és kérem, hogy jelentésünket fogadják el. Óvári Miklós előterjeszté­sét követően L osonczi Pál a kongresszus nevében meg­köszönte a szerkesztő bizott­ság munkáját, s mivel a bi­zottság jelentésével kapcso­latban kérdés, észrevétel nem hangzott el, tájékoztatta a küldötteket, hogy a jelentés­ről a határozathozatalkor szavaznak. Ezt követően az elnök bejelentette: a Köz­ponti Ellenőrző Bizottság je­lentéséhez nem hangzott el módosításit igénylő javaslat, ezért Gyenes András, a KEB elnöke elállt a külön vita­összefoglalótól. A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága és Központi Ellenőrző Bi­zottsága a kongresszus befe­jezése alkalmából csütörtö­kön este fogadást adott a ta­A Magyar Szocialista Munkáspárt XIII. kongresz- szusán részt vett külföldi de­legációk közül számos kül­döttség már elutazott Buda­pestről. Hazautazott Csehszlovákia Kommunista Pártjának kül­döttsége, amelynek vezetője Vasil Bilak, a CSKP KB el­nökségének tagja, a KB tit­kára volt. A delegáció bú­csúztatására a Ferihegyi re­pülőtéren megjelent Óvári Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a KB titkára. Elutazott Budapestről Ausztria Kommunista Párt­jának küldöttsége, amelyet Walter Silbermayr, az AKP KB Politikai Bizottságának tagja, a KB titkára vezetett; a Görög Kommunista Párt delegációja, amelynek veze­tője volt Dimitrisz Szarlisz, a GKP Politikai Bizottságá­nak tagja; a Holland Kommunista Párt küldöttsége, amelynek vezetője John Geelen, a HKP nácskozáson részt vett kül­földi vendégek tiszteletére. A meleg, baráti hangulatú fogadáson Kádár János, a párt főtitkára mondott po­hárköszöntőt. Politikai Bizottságának tagja, a KB titkára volt; a San Marinó-i Kommunis­ta Párt küldöttsége, amelyet Gilberto Ghiotti, a San Ma­rinó-i KP főtitkára vezetett; az angolai MPLA-Munka- párt küldöttsége, amelynek vezetője volt Maria Mambo Café, az MPLA-Munkapárt KB titkára; a Francia Szocialista Párt küldöttsége, amelyet Marcel Debarge, az FSZP Végrehaj­tó Irodájának tagja, országos titkár vezeteti?; a Német Szociáldemokrata Párt képviselője: Hans Schu­macher, a Die Neue Ge­sellschaft felelős szerkesztő­je; az Olasz Szocialista Párt képviselője: Angelo Gaetano Cresco, az OSZP Országos Tanácsának tagja, parlamen­ti képviselő; a Pánhellén Szocialista Mozgalom képviselője, Jan- nisz Ziagasz, a KB és a kül­ügyi bizottság tagja. Küldöttségek elutazása

Next

/
Thumbnails
Contents