Kelet-Magyarország, 1985. március (42. évfolyam, 50-75. szám)
1985-03-28 / 73. szám
2 Kelet-Magyarország 1985. március 28. Pozsgay Imre: Választójogi törvényünk nagy előrelépés a szocialista demokrácia fejlesztésében Pozsgay Imre, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára, a Bács-Kiskun megyei küldöttcsoport tagja kiemelte: Amikor a Magyar Szocialista Munkáspárt, az 1957-es országos pártértekezlet alapján kezdeményezte a népfront újjászervezését, abból a mindmáig érvényes elvből indult ki, hogy a szocializmus a marxista—leninista párt irányításával az egész nép számára, az egész nép részvételével épül. Ez az elhatározás is része volt a vállalt és mindmáig követett, továbbra is követendő lenini irányvonalnak, s bizonyságul ehhez hadd idézzem itt Lenin egyik 1921-ben elmondott gondolatát, amely így hangzik: „A munkások, a parasztok, az értelmiségiek tömegében szép számmal akadnak tehetséges, becsületes pártonkívüliek, akiket a gazdasági építés fontosabb posztjaira kell állítani, oly módon, hogy a szükséges ellenőrzést és irányítást a kommunisták végezzék. Másrészt viszont szükség van arra is, hogy a pártonkívüliek ellenőrizzék a kommunistákat. Ebből a célból olyan párton- kívüli munkások és parasztok csoportjait, akiknek becsületessége kiállta a próbát, be kell vonni a munkás-paraszt felügyeletbe, és minden hivatali állástól függetlenül, formaságok nélkül be kell vonni őket a munka ellenőrzésébe és megítélésébe.” A legújabbkori magyar történelem a kommunisták és a párton kívüliek együttműködésének sajátos, tartalmas formáját találta meg a népfrontban. A társadalmi viták számának gyarapodása, a párt- és állami szervek döntés-előkészítő munkájának további demokratizálása jótékony hatással van a népfrontra is. Amilyen mértékben a közkiadásokkal való takarékosság megnövelte a helyi kezdeményezés szerepét a településfejlesztésben, olyan mértékben erősödött a népfrontbizottságok és a tanácsok együttműködése, s nőtt meg a lakosság aktivitása ezen a területen. Amíg az ötödik ötéves tervben összesen 20 milliárd forint volt a településeket fejlesztő társadalmi munka értéke, addig a hatodik ötéves terv első négy esztendejében ez elérte a 40 milliárdot. Ezek a teljesítmények a nép sikerei, önkormányzatra való képességének bizonyítékai. Mindenki számára nyilvánvaló, hogy a közösségi célokra megmozdult emberek nem fogják elherdálni a közösségi szükségletek kielégítésére teremtett javakat. Ezek a helyi közösségi teljesítmények akkor születtek, amikor csökkent a reálbér, alig emelkedett a reáljövedelem, csökkent a községeknek, városoknak juttatott költségvetési támogatás reálértéke — hangsúlyozta Pozsgay Imre, majd így folytatta: Mozgalmunk szempontjából különleges jelentősége van az egyházakkal kialakult együttműködésnek. Politikailag jó feltételt biztosított ehhez az állam és az egyházak viszonyának konstruktív alapokra helyezése, hosszú távra mutató elrendezése. A vallásos hivők nemcsak tudomásul vették a szocializmust, hanem dolgos, tevékeny építői lettek. Az egyházak híveikkel és hazájukkal tartottak ebben az ügyben, s így a velük való együttműködés a béke védelmében vállalt feladatoktól a közélet szélesebb területeire is kiterjed. Jó együttműködés alakult ki a Hazafias Népfrontban a nemzetiségi szövetségekkel. Egyetértek azokkal a gondolatokkal, amelyeket a Központi Bizottság beszámolója tartalmaz mind a hazánkban Pozsgay Imre élő nemzetiségek, mind a határainkon túl élő magyarságot illetően. Továbblépésünk nélkülözhetetlen nemzetközi feltétele, hogy a szocialista országok közösségében itt, Kö- zépkelet-Európában együtt boldoguljanak a népek, megszabadulva előítéletektől, rossz közérzettől és későn jött, de annál kihívóbb nacionalizmusoktól, elfeledve a rossz szomszédság átkát, megtanulva becsülni egymást és becsülni a családi körbe tartozó kisebbségek, nemzetiségek létjogát, közösségteremtő szándékát. Civilizált állam rangját a XX. században csak az az ország igényelheti, amelyik megtanulta és alkalmazza a lenini elvet, hogy a többségi nemzetnek kell előzékenységet tanúsítania a kisebbségi nemzettel szemben: amely megtanulta, hogy a kisebbségek nem gátjai, hanem előmozdítói lehetnek a többségi nemzet államalkotói, társadalomfejlesztési szerepének. Amit mi, magyarok erről mondunk, annak megvan a hitele a népek szemében, mert mindenki tudja, hogy országunkat micsoda nemzeti tragédiák, sorscsapások érték a XX. században. E tragédiák ellenére, azokból okulva Magyarország a jószomszédságot, a történelmileg egymásra utalt testvérnépek közösségének erősítését és nem a történelemhamisítással szentesített önigazolást, régmúlt, vélt vagy valódi sérelmek fel- hánytorgatását tartja a járható útnak. A hazánkban élő nemzetiségeket és a határokon túl élő magyarokat népeinket összekötő hídnak tekintjük. A Hazafias Népfront az alkotmány szellemében, a humanista politika jegyében így gondolkodik erről, s ebben kifejeződik népünk nagy többségének gondolkodás- módja is. A felszólaló ezután a társadalomban jelentkező egyes konfliktusok feloldásáról, lehetőségeiről, szükségességéről beszélt, hangsúlyozva: — Az utóbbi negyedszázad sikeres politikájának egyik legfontosabb tanulsága, hogy a párt a társadalomban keletkező feszültségeket képes volt idejében feloldani. E konfliktusfeloldó képesség összefüggött a hatalomgyakorlás módjában bekövetkezett változással, azzal, hogy a párt érdekegyeztető, konfliktusfeloldó politikájában támaszkodott - társadalmi, gazdasági és politikai intézményeink érdekkifejező, érdekképviseleti tevékenységére. Pártunk e konfliktusfeloldó, nézetegyeztető politikája határozta meg a népfrontmunka tartalmát is, amely éppen ezáltal alapvetően eltért attól a leegyszerűsített szereptől, amelyet társadalmi szervezeteink a szocialista építés kezdeti időszakában töltöttek be. A cselekvési tér tágítása, a politikai intézményrendszer hatékonyságának növelése, az erkölcsi viszonyok javítása, a szilárd értékekre épülő követelmények érvényesülése áttételesen bár, de végső soron a gazdálkodás feltételeit is javíthatja. Gazdaság és politika kapcsolatában a felelősség terhe nemcsak az állami szervek vállán nyugszik, hanem a társadalmi, politikai szervezetekén is. A felszólaló szólt a népfrontnak a fogyasztói érdek- védelem területén végzett munkájáról, majd a választási törvényről, s a választások előkészítésével kapcsolatos feladatokról. Az új választási törvény legalapvetőbb új rendelkezése — mondotta — az országgyűlési képviselők és tanácstagok többes jelölésének általánossá tétele. Ez már önmagában is nagymértékben növeli a választások politikai jelentőségét, fokozhatja a választópolgárok aktivitását. Az új törvény nagy előrelépés a szocialista demokrácia fejlesztésében. A választási munka nagy felelősséget ró az arra illetékes párt-, állami és népfrontszervekre. A választásig terjedő időszak mind a népfrontaktivistáknak, mind a választó- polgároknak betanulási szakasz lesz, hiszen három és fél évtizedes megszokással kell szakítani. Minden eddiginél nagyobb és tartalmasabb tájékoztató és propagandamunkára lesz szükség. A gazdaságirányítás továbbfejlesztése — s ez is kapcsolódik választási munkánkhoz — magában foglalja a tervezési, a szabályozási és az intézményi rendszer korszerűsítését. Ebből következően magával vonja a tanácsok gazdálkodási rendszerének és településfejlesztési politikájának az átalakítását is. Ezek a változások a helyi önállóság fokozására, az önkormányzati szervek tényleges döntési lehetőségeit biztosító anyagi-pénzügyi feltételek kimunkálására is irányulnak. A helyi önállóság kiszélesítését intézményi oldalról az elöljáróság létrehozása, valamint a járások megszüntetése jelzi. Az elöljáróságokban a társközségek is érdekképviselethez és bizonyos önkormányzathoz jutnak, a járások megszüntetésével pedig leépült a helyi önkormányzatok és a helyi tanácsok közötti adminisztratív áttétel, ami az igazgatás egyszerűsítése mellett a helyi önkormányzatok politikai rangját is megemelte. Ez nagymértékben növelte a tanácstagok szerepét és jelentőségét is. E szervezeti változtatásokon túl a tanácsi önállóságot szolgálják a helyi feladatok önfinanszírozásának megteremtésére irányuló törekvések is. A helyi bevételi források szerepének bővülése, valamint a pénzeszközök fel- használását korlátozó központi és ágazati kötöttségek jelentős mérséklése megerősíti a településfejlesztés ön- kormányzati jellegét. Kongresszusunk dokumentumai, határozatai megnyithatják a társadalmi egység továbbfejlesztéséhez vezető utat a gazdaságban és a széles értelemben vett település- fejlesztésben mint község- és közösségfejlesztésben. E két nagy terület fejlesztési iránya közös az önkormányzati fejlesztéssel. A termelésben arra kell törekedni, hogy az önkormányzat a nyereség növelésével teremtsen közös érdekeltséget az egész kollektíva számára. Pozsgay Imre ezután a készülő településpolitikai koncepcióról beszélt, majd a következőket mondta: Olyan országban, mint nálunk, ahol következetesen érvényesül a párt vezető szerepe, ahol jól kiépített, megbízhatóan működő államigazgatás van, és ahol a törvény- hozás és az igazságszolgáltatás garantálni tudja az ország rendjét és az állampolgárok jogait egyaránt, ahol a társadalmi-politikai szervezetek segítik a pártpolitikát az érdekek képviseletével, az érdekkonfliktusok feloldásával, az érdekek egyeztetésével, ott biztos alapokon fejlődik az önkormányzat. Nem hihetjük, hogy a tétlen hatalom a jó hatalom. Az önkormányzat kifejlesztéséhez kell a jól működő állam, amely egyetemes érvényű, az egész társadalomra kiterjedő hatalmat gyakorol, s ezt a nagy, egész országra kiterjedő nemzeti programok megvalósításának irányítására és az ön- kormányzatok erősítésére használja fel. Ebben a szerepkörben működik az állampolgár, s oszlik meg a társadalmi felelősség közte és az állam között. Ennek a közéletiségnek az alapján lehetne megértetni mindenkivel, hogy a szocializmus nemcsak akkor lehet az emberek szemében vonzó, amikor sikert sikerre halmoz, hanem a nehézségek idején is. Ha az emberekben sikerül felébreszteni a felelősségtudatot azok iránt az értékek iránt, amelyeket az új társadalom már létrehozott, ha sikerül ezeknek az értékeknek a megvédésében valóságos és személyes törekvéseikkel egybevágó feladatot adni számukra, ha sikerül a nemzeti múlt értékeit a nemzeti jelen és jövő sorskérdéseibe ágyazni, akkor sikerül egy egész országot a nehézségek idején is előrevinni. (Folytatás az 1. oldalról) sadalmi juttatások rendszere nálunk kialakult, a dolgozók megszokták, és a szocialista vívmányok természetes részeként tartják számon. Ennek ellenére hosszú távon tovább kell lépni. Ez a jelen gazdasági helyzetben nehéz feladat. Társadalmunk egyik legfájóbb adóssága a nyugdíjasok helyzete. Azoké, akik egy egész életet becsülettel ledolgoztak, szerencsére sokáig élnek, nyugdíjuk viszont devalválódott, és koruknál fogva jövedelemkiegészítő munkára már nem képesek. Főként ezen a nyugdíjas rétegen kell segítenünk. De el kell érnünk, hogy a munkahely is többet törődjön nyugdíjasaival, és nem utolsósorban, hogy a család — minden társadalmi kényszer nélkül — nagyobb figyelmet fordítson az öregekre. Az eddigieknél jobban kell foglalkoznunk azzal is, hogy a munkaerőt és a béralapot hogyan és milyen módon használjuk fel. Megfogalmazódtak a kongresszusi felszólalásokban — szerintem helyesen — a különböző társadalmi rétegek bérigényeivel kapcsolatos elképzelések. Természetesen szóvá kell tenni nemcsak a pedagógusok, a műszaki értelmiségiek, hanem egyéb társadalmi rétegek vonatkozásában is. Egy dologgal nagyon tisztességesen szembe kell nézni. Amikor mi elkezdtük a szocialista iparosítást, az egész helyzetünk úgy alakult — és ez nem hiba és nem bűn —, hogy a fő törekvés az volt: mindenkinek legyen munkahelye. Kádár elvtárs utalt erre a történelmi áttekintés során. Termelünk, amit termelünk — csak dolgozzon mindenki! Igen! Ezt a helyzet magával hozta, és azt hiszem, a fejlődésnek természetes következménye, hogy akkor elindult egy olyan folyamat, amely még ma is tart, és az egyenlősdi irányába hat. Most gazdaságpolitikánk új szakaszba lépett. Fontos lett a hatékonyság. Az üzemekben van lehetőség, hogy a differenciált bérezés elvét próbálják fokozatosan érvényesíteni. Két póluson gyengék vagyunk. Nem ott használjuk a munkaerőt, ahol a leghatékonyabban lehetne és a rendelkezésre álló béralapot sem tudjuk felhasználni arra, hogy ösztönző legyen. De erről most már ne csak beszéljünk, ezt most már csinálnunk kell! Az üzemekben el kell kezdeni egy tisztességesebb, a mai helyzetnek jobban megfelelő, a termelésre ható, ösztönzőbb bérrendszer kialakítását. Nagy értéke politikai gyakorlatunknak, hogy a SZOT és a kormány együttműködése jelentős eredményeket hozott. A partnerség természetesen vitákkal jár. Napjainkban ezek a viták — az érdekek felszínre kerülésével, ütközésével — felerősödtek. De felelősséggel, oly módon kell megegyezni, hogy az a közös ügy hasznára váljon. A szak- szervezetek minden állami és gazdasági vezetővel, minden szervezettel valóságos partnerként akarnak dolgozni. Nem akarnak valamiféle, csak végső esetben igénybe vett konzultáns szerepébe visszavonulni. Az MSZMP politikáját jellemezve Gáspár Sándor kiemelte : — Az MSZMP tevékenységét mindig a rugalmasság, a bátor kezdeményezés jellemezte. Volt politikai bátorsága, ereje és hajlékonysága ahhoz, hogy — a tapasztalatok és fájó tanulságok birtokában — újrafogalmazza a párt vezető szerepének érvényesülését, a szövetségi politika alkalmazását, a gazdaságpolitika, a társadalom- politika elveit és gyakorlatát. A párt soha nem vált rabjává az idejét múlt, elavult nézeteknek és módszereknek. Vallotta és vallja, hogy a fejlődés érdekében állandóan tenni kell. A semmittevés megbocsáthatatlan. Visszatekintve az elmúlt 28 évre, megállapíthatjuk, hogy a helyesen értelmezett vezető szerep gyakorlata szüntelenül változott, követte az igényeket. Nem is lehetett másképpen, hiszen a reális politika kialakításához, megvalósításához ez elengedhetetlen. Az MSZMP állandó megújulásra kész alkotó jellegű vezető ereje a szocialista építőmunkának, és ilyen szellemű kezdeményező gondolkodásra, magatartásra biztat más szerveket is. A párt vezető szerepének ilyen értelmezése és gyakorlása ma is életünk kulcskérdése. A párt vezető szerepének elvét ezért fenntartjuk és érvényesítjük. De nem szabad összekeverni az elvet a gyakorlati módszerekkel. Az elv sérthetetlen, a módszereknek viszont szüntelenül tökéletesedniük kell. Ez vonatkozik a szakszervezetek pártirányítására is. A párt vezető szerepének érvényesülése döntően meghatározza a szakszervezetek tevékenységét is. Ez a szak- szervezeti munka eredményességének egyik legfőbb feltétele. Ezért a párt vezető szerepének elvén nem. de a gyakorlatán lehet vitatkozni. A párt vezető szerepének érvényesülése nem azonos a csalhatatlanság hitével, nem azonos a szüntelen helyesléssel. Ezért az MSZMP úgy tekint a szakszervezetekre is, mint saját véleménnyel rendelkező politikaformáló erőre. Mennél pontosabban megfelelnek sajátos hivatásuknak, helyzetüknek és szerepüknek, annál nyilvánvalóbb, hogy olyasmivel tudnak hozzájárulni a szocializmust építő társadalom erőfeszítéseihez, ami nemcsak eltér mások tevékenységétől, hanem — amit a követelményeknek megfelelő módon — senki más nem tehet meg. , A szakszervezetek most világszerte nehéz helyzetben vannak. A kongresszusi dokumentumokban ajánlott program gazdaságpolitikánk folytatására szólít fel. Ez helyes, reális program. Célunk, hogy a lehetséges mértékig növeljük a gazdasági fejlődés ütemét. Tovább kell enyhíteni a tőkés adósságainkból származó terheket. Meg kell állítani a reálbérek csökkenését, hatékonyabbá kell tenni — a jövő érdekében — a termelői beruházást. Célunk változatlanul, hogy szebbé, jobbá, gazdagabbá, emberibbé tegyük életünket. A dolgozók készek ennek a megvalósítására. Támogatnak minden olyan törekvést, amely az eddigi eredmények megszilárdítására, az ország gondjainak mérséklésére, a szocialista fejlődés elősegítésére irányul. Jóleső érzéssel és meggyőződéssel helyeselj ük a beszámolót, a határozati javaslatot, mert a jó politika, a jó szocialista építőmunka folytatását, gondjaink enyhítését látjuk bennük. Ember próbáló, szép feladatok ezek. Kádár János a kongresszus szünetében találkozott Poul Emanuellel, a Dán Kommunista Párt KB PB tagjával. (Középen a tolmács.)
