Kelet-Magyarország, 1985. március (42. évfolyam, 50-75. szám)
1985-03-28 / 73. szám
Tegnap folytatódott a vita a beszámolókról Felszólaltak: a Hazafias Népfront főtitkára, a KISZ Központi Bizottságának első titkára Külföldi testvérpártok üdvözlete a magyar pártkongresszusnak — Munkásvélemények megyénkben a tanácskozásról Tanácskozik a pártkongresszus Szerdán reggel 9 órakor a Budapest Kongresszusi Központban folytatta munkáját a Magyar Szocialista Munkáspárt XIII. kongresszusa; napirenden továbbra is a Központi Bizottság beszámolója, a Központi Ellenőrző Bizottság jelentése, valamint a szóbeli kiegészítések feletti vita szerepelt. A tanácskozás szerdai munkanapján szólalt fel Gáspár Sándor, a SZOT elnöke, Pozsgay Imre, a Hazafias Népfront főtitkára, Hámori Csaba, a KISZ Központi Bizottságának első titkára. Ezen a napon kapott szót a kongresszuson Juhász Ildikó, a nyíregyházi tanárképző főiskola hallgatója. A kongresszuson egyébként eddig 199-en kértek szót, s szerda estig 58-an mondták el felszólalásukat. A kongresszuson részt vevő szovjet delegáció szerdán Székesfehérvárra látogatott. Kádár János a kongresszus délelőtti szünetében a tanácskozáson részt vevő közéleti személyiségek képviselőinek egy csoportjával találkozott. Szerdán Fock Jenő nyugalmazott miniszterelnök nyitotta meg a tanácskozást, s adott szót elsőként Gáspár Sándornak, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának, a Szak- szervezetek Országos Tanácsa elnökének. Gáspár Sándor: A szakszervezetek segítik az alkotóerő kibontakozását Gáspár Sándor kifejezvén egyetértését a beterjesztett dokumentumokkal, azzal a kérdéssel foglalkozott, hogy a szakszervezetekben dolgozó kommunisták és az egész szakszervezeti mozgalom — hivatásának megfelelően — hogyan tudja minél eredményesebben szolgálni a dokumentumokban megfogalmazott Célok elérését. — A szakszervezeti mozgalom tevékenységéről az elvek tisztázottak, egyértelműek — mondotta. — Ezeket megerősítette a párt Központi Bizottságának 1983. októberi állásfoglalása. Ez az állásfoglalás — véleményem szerint — nemcsak nekünk, de még az utódainknak is biztos elvi alapot ad a szak- szervezeti munkához. De, hogy hagyományos feladatainkat még színvonalasabban tudjuk végezni, az újakhoz pedig hozzá tudjunk igazodni, ahhoz most, gondjaink közepette újra át kell gondolni dolgainkat. Természetes, hogy a töprengésben a jó és hasznosítható javaslatok mellett születnek olyan ötletek és gondolatok is, amelyeket nem tudunk használni. Az olyan ajánlásokat például, hogy a párt vonuljon ki a gazdaságból, és a különböző társadalmi-gazdasági folyamatokat minden beavatkozás nélkül hagyjuk öntörvényeik szerint érvényesülni. Az ellenkező végleten viszont olyan ajánlásokkal is találkozunk, hogy a feszesebb vezetés érdekében a párt irányítson közvetlen eszközökkel minden folyamatot. Az ilyen véleményeket természetesen nem tudjuk elfogadni. Szélsőséges követelményeket fogalmaztak meg a szakszervezetek címére is. Ügy is, hogy mit csináljunk, úgy is, hogy mit Gáspár Sándor ne csináljunk. Ezekkel a nézetekkel sem tudunk mit kezdeni. A szakszervezeti mozgalomnak van megfelelő hivatása, azt kell teljesítenie. A szakszervezeti mozgalomnak megvan a maga pályája, azon kell haladnia. A szak- szervezeti mozgalom a mai helyzetben a társadalmi fejlődéshez igazodva hatékonyabban lássa el a maga feladatát. Ezt az igényt a dolgozók, a szakszervezeti tagok határozottan megfogalmazzák, és ez az, amire komolyan figyelnünk kell. Ezt követően Gáspár Sándor beszélt a szakszervezeti mozgalom legutóbbi 40 esztendejéről, hangsúlyozva az időszak tanulságait, majd így folytatta: Készülünk a szakszervezetek XXV. kongresszusára. Ez azt jelenti számunkra, hogy pontosan ki kell dolgoznunk a munkahelyi, az alapszervezeti tennivalókat, területi szerveink, valamint az iparági, ágazati szakszervezetek tevékenységi körét, s az or/- szágos szintű tennivalókat is. Ebben a munkában nagy segítséget jelent a XIII. kongresszus határozata, de természetesen használni kell a saját tapasztalatainkat is. A szakszervezetek hivatása bonyolult. A beszámolóban is jelzett gazdasági és szociális problémák vitáiban az életszínvonallal összefüggő kérdések kapcsán a dolgozók szóvá tették: ezekben a folyamatokban hol volt a szakszervezet, mi volt az álláspontja? Jogos a kérdés. Nálunk a szákszervezetek nélkül egyetlen olyan kérdést sem lehet eldönteni, amely a dolgozók élet- és munkakörülményeit érinti. Ott voltunk tehát ezeknél a döntéseknél. Az ilyen döntés sohasem könnyű. Ezek kényszerintézkedések voltak. Az ország jövője érdekében a nagyobbik helyett a kisebbik rossz mellett döntöttünk. Ezt az utat kellett választanunk. Ilyenkor vizsgázik igazán a szak- szervezetek kettős funkciója: az, hogy egyrészt erősítjük a munkáshatalmat, másrészt képviseljük és védjük a dolgozók érdekeit. Ezért a legszélesebb értelemben részt vállal a szakszervezet a szocialista építésben. Téves az a felfogás, hogy ha a történelem megadta a lehetőséget a szocialista társadalom építéséhez, akkor már minden megy magától. Szükség van az érdekek felszínre hozására, ütköztetésére, azok szintetizálására a döntés előtt, hogy minél kisebb legyen a tévedés veszélye. A szakszervezetek érdekvédelmi tevékenysége iránt ma konkrétabban fogalmazódnak meg az igények. Ez érthető. A munkásosztály annak idején érdekeinek képviseletére és védelmére hívta életre a szakszervezeteket. Az érdekvédelem ezért egész története során a szakszervezetek egyik jellegadó központi feladatát jelentette és jelenti ma is. Időnként ennek módszerein is igazítani, változtatni kell. Teszi ezt abból a reális felismerésből, hogy a gazdaságpolitikától, a gazdaság eredményességétől, a végzett munka színvonalától elszakított érdekvédelem nem létezik. A szocialista társadalomnak a juttatások szélesebb körét kell biztosítania, kiterjedtebb szociálpolitikát kell megvalósítania, mint bármely más társadalomnak. A tár(Folytatás a 2. oldalon) Kádár János találkozója közéleti személyiségekkel Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára a kongresszus délelőtti szünetében találkozott a tanácskozáson részt vevő közéleti személyiségek, a pártonkívüli szövetségesek képviselőinek egy csoportjával. Kádár János a párt Központi Bizottsága nevében üdvözölte a megjelenteket, a munkásokat és az értelmiségieket, az idősebb és ifjabb nemzedék képviselőit, az elméleti és gyakorlati szakembereket, az irodalmi és művészeti élet kiválóságait. A Központi Bizottság első titkára köszönetét mondott a szövetségeseknek a szocializmus építésének mindennapjain nyújtott támogatásukért. Ez nagy és nélkülözhetetlen hozzájárulás terveink megvalósításához. A közvetlen hangú találkozón Keresztúry Dezső akadémikus a fényes szelek korszakát felidézve utalt arra, hogy — a magyar pártnak köszönhetően — hatalmas változás ment végbe az országban, az emberek gondolkodásában. A párt következetes politikájának eredményeként a magyar nép visz- szanyerte önbizalmát, minden nehézség ellenére hisz jövőjében és mérhetetlenül büszke elért eredményeire. Az MSZMP XIII. kongresz- szusán már eddig is kifejezésre jutott, hogy a párt és szövetségesei együttműködésével épülhet, szépülhet tovább az ország, boldogulhat a nép. A szovjet küldöttség Székesfehérváron A Szovjetunió Kommunista Pártjának küldöttsége, amely Grigorij Romanovnak, az SZKP KB Politikai Bizottsága tagjának, a Központi Bizottság titkárának vezetésével részt vesz az MSZMP XIII. kongresszusán, szerdán Székesfehérvárra látogatott. A vendégek elsőként a VIDEOTON Elektronikai Vállalatot keresték fel. A gyárlátogatást követően a szovjet küldöttség barátsági gyűlésen vett részt a VIDEOTON oktatási és művelődési központjában. XLII. évfolyam, 73. szám ARA: 1,80 FORINT 1985. március 28., csütörtök 1 Grigorij Romanov (középen) a VIDEOTON új termékeivel ismerkedik. (Kelet Magyarország telefotó) I
