Kelet-Magyarország, 1985. március (42. évfolyam, 50-75. szám)

1985-03-27 / 72. szám

1985. március 27. Kelet-Magyarország 5 Tisza László: Mozgósítjuk tartalékainkat, kamatoztatjuk a segítséget Oláh István: Honvédelmi politikánk i nternaciona lista Tisztelt kongresszus! A Szabolcs-Szatmár me­gyei pártértekezlet a legszo- rítóbb gondként és egyben megoldandó feladatként a foglalkoztatást, a megye me­zőgazdasága jövedelemter­melő képességének növelését, az iparszerkezet korszerűsí­tését és a települések — el­sősorban a kistelepülések — ellátási szintjének javítását fogalmazta meg. Meghatá­rozta ezekben a saját fel­adatainkat, hogy tartaléka­ink feltárásával is többet kell tennünk a gyorsabb fej­lődésünkért. Ugyanakkor hangsúlyoztuk, hogy a me­gye továbbra is számít és nem nélkülözheti az ország megkülönböztetett figyelmét és segítségét. A Központi Bizottság be­számolójában azt kerestem — és jó érzés elmondani, hogy megtaláltam —, amely a fenti feladatok megoldá­sában is segítséget jelent. Mint minden területre, így egy megyére vonatkozóan is a legátfogóbb minőségi mu­tató, hogy az mennyire ké­pes népességét megtartani, milyen perspektívát nyújt­hat az ott élő emberek szá­mára. Megyénk is élvezte a 70-es évek viszonylag magas növekedési ütemét. Javult az infrastrukturális ellátás, fejlődött az intézményháló­zat és főleg növekedett a foglalkoztatás. Ezek eredmé­nyeként megállt a népesség­csökkenés, sőt 21 ezerrel nőtt a lakónépesség száma. A 80-as évek országos gondjai természetesén me­gyénkben is éreztették hatá­sukat, de a központi támo­gatás és a megye lakossá­gának növekvő erőfeszítése az életkörülményekben to­vábbfejlődést eredményezett. Jelentős feszültség keletke­zett azonban a foglalkozta­tásban. Ezen belül is legna­gyobb gondunk, hogy az is­kolából kikerülő munkaké­pes korú fiatalokat nem tud­juk munkához juttatni. Saj­nos ismét 2—3 ezerrel csök­ken évente a megye lakóné­pessége. Ezért olvastam örömmel a Központi Bizottság beszámo­lójában, hogy a VII. ötéves tervnek az élénkülő gazda­sági fejlődés programjának kell lenni. A termőalapok bővítésének programja felté­telt teremthet a megyében meglévő szabad munkaerő foglalkoztatására is. Tisztelt kongresszus! Pártunk 1957 óta folyta­tott terület- és településfej­lesztő politikája bevált és az utóbbi években is jelen­tős fejlődést eredményezett. Segítette az arányosabb fej­lesztést, de a térségek kö­zötti szintkülönbségeket ke­vésbé mérsékelte. Megyénk — és úgy hiszem, hogy az ország néhány más területe is — számos sajátos gonddal küszködik. A tanácsi fejlesztési pén­zek csökkenése legnagyobb mértékben a lakásépítésre hatott. A bérlakások aránya a tízszázalékos határ alá csökkent, amit a magánerős lakásépítés növelésével nem tudunk ellensúlyozni. Külö­nösen nehéz helyzetbe kerül­tünk a jelentős anyagi gon­dokkal küzdők, elsősorban a fiatal házasok és nagycsalá­dosok lakáshoz juttatása te­rületén. Nagy örömünk, hogy már 125 településünk kap vezetékes vizet — a fej­lesztés zöme önerőből tör­tént —, de még így is száz településünk vár egészséges 'ivóvízre. Az országosnál jó- vak nagyobb születési arány­szám miatt, a feszítő közép­fokú oktatási helyzet mel­lett, nálunk még az általá­nos iskolai tantermek építé­se iránt is nagy az igény. Sok kórházi ágyat teremtet­tünk, éppen most adjuk át a 450 ágyas kórházat, de a tízezer lakosra jutó ágyszám így is csupán kétharmada, a Tisza László tízezer lakosra jutó orvosi létszám csak mintegy fele az országos átlagnak. ötéves tervünk fő céljait csak úgy tudjuk megvalósí­tani, hogy fejlesztési tartalé­kainkat kimerítettük, a he­lyi erőforrásokat maximáli­san igénybe vettük. Jó érzés itt is elmondani, hogy a sza­bolcsi emberek kiemelkedő mértékben járulnak hozzá településeik fejlesztéséhez. Az eddig megvalósult beruházá­sokban közel 30 százalékos a magánerő részesedése, amely az országos aránynak mint­egy kétszerese. Különösen magas a társadalmi hozzájá­rulás a lakásépítésben, a közműfejlesztésben, az út­építésben, az óvodai és ál­talános iskolai fejlesztésben. Mély ellentmondás, hogy a legalacsonyabb jövedelmi szintű szabolcs-szatmári la­kosság a településfejlesztésre a legtöbbet áldoz a megyék között, az egy főre jutó ta­nácsi fejlesztési alapot te­kintve viszont ez a megye a legkevesebbel részesülők kö­zé tartozik. Magyarázat a jelentős lakossági beruhá­zásra ; nálunk a lakossági hi­tel 33 százalékkal haladja meg a betét összegét. (Or­szágosan 18 százalékkal a betét a hitelösszeget.) Ez azt jelenti, hogy egy kereső — akire több eltartott jut az országostól — évente 6500 forint törlesztési kötelezett­séget visel. Ezért jelentett biztatást számunkra az Irányelvek egy mondata, amely szerint a településfej­lesztés terheinek viselésében mutatkozó különbségeket mérsékelni kell. A megye népének nagy erőfeszítései ellenére az el­látottsági szintkülönbségek több területen nem csökken­tek. Ezért is üdvözöljük két­szeresen a Központi Bizott­ság beszámolójának e mon­datát: „A jövőben a hosszú távra kialakított terület- és településfejlesztési követel­ményeknek. megfelelően olyan gyakorlatot kell foly­tatni, amely kedvező feltéte­leket teremt a területi arány­talanságok mérsékléséhez.” Tisztelt pártkongresszus! Ismerve a népgazdaság helyzetét, tudjuk, rövid tá­von nem várható a gondok megoldása. Ezért — a ki- egyenlítés politikája alapján az országban, de egy-egy megyében is — a legnagyobb feszültséget jelentő társadal­mi kérdések megoldására in­dokolt helyezni a súlyt. Ezt figyelembe véve kell meg­hozni döntéseiket a területi, helyi testületeknek is. Nekünk tanácsi területen dolgozóknak meg kell találni saját feladatainkat. Erősíte­nünk szükséges a tanácsi tes­tületi munkát, meg kell te­remteni a testületek valódi önállóságát a döntéshozatal­ban. De ehhez szükséges, hogy a központi szervek is jobban törekedjenek a döntéshozatal feltételeinek megteremtésé­re. Rendkívüli jelentősége van és lesz a jövőben annaik, hogy a megnövekedett taná­csi önállósággal miiként tud élni a helyi lakosság, és a testületek. Ezért is tu­lajdonítunk nagy fontosssá- got a tanácstagi választások­nak. A lakossággal való pár­beszéd során a kongresszusi határozatok megvalósítását i tartjuk a legfontosabbnak. Ezzel együttjár, hogy a tele­pülés népe olyan embereket találjon és válasszon meg, akik a legrátermettebbek, a legvonzóbban, legokosabban képviselik a politikát és ké­pesek mozgósítani minden fellelhető tartalék föltárására és hasznosítására. De az is szükséges, hogy a jelenleginél kapjon nagyobb rangot a ta­nácstagi munka. Eltökélt szándékunk, hogy a jó dön­téshez nélkülözhetetlen sze­mélyi feltételeket megte­remtsük, hogy elősegítsük az eszközök jobb és célszerűbb felhasználását, hogy minden­ki ügyévé váljék a terület- és településfejlesztés. A tanácsok új, önálló gaz­dálkodása — egy kísérleti számítás alapján is — elő­nyösnek ígérkezik. (Remél­jük, lesz is miből gazdál­kodni.) Csakhogy ez sem megy önmagától. Az új gaz­dálkodási rendszer újfajta gondolkodást igényel. Fel kell készítenünk a helyi tanácso­kat arra, hogy a jövőben is elsőrendű fejlesztési forrás a saját lehetőségeink megtalá­lása, saját tartalékaink moz­gósítása. És ha ezeket meg­találtuk, ükkor nagyobb a jo­gunk igényelni további köz­ponti segítséget a jövedelem- szerzési és -ellátási feltétele­ink javításához. Tisztelt kongresszus! A jövő feladatai nagyobb szervező munkát és felelős­séget jelentenek számunkra is, de meggyőződéssel val­lom, ezáltal fokozódik a la­kosság aktivitása. És — egyetértek a beszámolóval — mindez nemcsak az eszközök célszerűbb felhasználását, hanem a terület- és telepü­lésfejlesztés közüggyé tételét is elősegíti. Vallom, hogy ezek alapján mér a VII. ötéves tervben tovább erősödik községeink népességmegtartó képessége és a hozzánk hasonló térsé­gekkel együtt javulnak me­gyénk lakosságának életkö. rülményei is. Felszólalása végén elmond­ta: — Grigorij Romanov elv­társ szólt a szovjet—magyar barátság erősödéséről. Ehhez szeretném hozzátenni: a mi határ menti megyénkben a magyar—szovjet barátság már a hétköznapi életünk szerves részévé vált. Ezt mu­tatja többek között az is, hogy záhonyi vasutasok a szovjet és a csehszlovák vas­utasokkal együtt munkával köszöntötték pártunk kong­resszusát. Oláh István vezérezredes, honvédelmi miniszter, a Magyar Néphadsereg kül­dötte bevezetőben elmondot­ta: — A kommunisták a had­seregben is nagy felelős­séggel vitatták meg az elő­ző kongresszus óta végzett munkát. Jó érzéssel állapít­hattuk meg, hogy a hadse­regben erős, jelentős politi­kai befolyású pártszerveze­tek dolgoznak, amelyek ered­ményesen töltik be szerepü­ket. A kommunista katonák meggyőződéssel támogatják a párt politikáját. A felszólaló a továbbiak­ban rámutatott: ma, amikor a katonai erőfeszítések és lépések szinte meghatározói a nemzetközi helyzetnek, a honvédelem ügye, a védelem helyzete a párt politikájá­nak is fontos része. Honvé­delmi politikánk huzamos idő óta kiegyensúlyozott, re­ális, megalapozott, amelyet társadalmunkban széles kör­ben megértettek és maguké­vá tettek a dolgozó embe­rek. Ennek tudható be, hogy az állampolgárok túlnyomó többsége eleget tesz honvé­delmi kötelezettségeinek; a párt-, állami és gazdálkodó szervezetek aktív, hozzáértő részesei az ország védelmi erőfeszítéseinek. Ezután arról szólt, hogy békénk, biztonságunk oltal­mazása, a haza, szocialista rendünk védelme, legnemze­tibb ügyünk, széles értelem­ben az ország egészének, va­lamennyi állampolgárának senki másra át nem ruház­ható kötelezettsége. — Ugyanakkor honvédel­Szabó István, a Termelő- szövetkezetek Országos Ta­nácsának elnöke, a nádudva­ri Vörös Csillag Tsz elnöke, Hajdú-Bihar megye küldötte rámutatott, hogy a magyar mezőgazdaság egyes részte­rületeken — így például a gabonatermesztésben, az energiagazdálkodásban — in­tenzív fejlődést ért el, és igényes összehasonlításokat is kiáll. Sikeres a legfejlet­tebb külföldi és hazai tech­nikára alapozott gabona­program, és más fontos rész­területeken is évről évre nö­vekvő, nem ritkán minőségi­leg új követelményeknek tett eleget a mezőgazdaság. Az elvonások növelésének hatására a terhek tovább na­gyobbodtak. Mezőgazdasá­gunk először találta magát szembe számottevő értékesí­tési nehézségekkel, melyek­nek hatásait államunk na­gyobb részben ellensúlyozta, de egy kisebb részüket rfiár mi politikánk sarkalatos té­tele — mondotta —, hogy hazánk védelmének ügyét, feladatait a Varsói Szerző­dés szövetségi rendszerében, a testvéri szocialista orszá­gok hadseregeivel szoros egységben lehet és kell meg­oldanunk. Honvédelmi poli­tikánk tehát internacionalis­ta, elkötelezett politika, amelynek kezdettől fogva szilárd tartópillére a magyar —szovjet barátság és a Var­sói Szerződés szervezetéhez való tartozás, a szövetségben vállalt kötelezettségek hi­ánytalan és jó szellemű tel­jesítése. A ránk kényszerített fegy­verkezési versenyről ezután a következőket állapította meg: — A magyar nép, egész közvéleményünk bizo­nyos lehet abban, hogy mi, a Magyar Néphadsereg ka­tonái éppúgy érdekeltek va­gyunk a fegyverkezési ver­seny korlátozásában, a béke intézményes garanciáinak kiépítésében, a tárgyalások sikerében, mint hazánkban bárki más. Történelmi ta­pasztalataink és a józan ész azt követeli a szocializmust építő népektől, hogy őrizzük meg az utóbbi évtizedekben létrejött katonai erőegyen­súlyt a két szemben álló tömb között — mondotta Oláh István. A Varsói Szerződés egyesí­tett fegyveres erői, s azon be­lül a szovjet nép óriási áldo­zatvállalása a Szovjetunió hatalmas gazdasági, tudomá­nyos és katonai potenciálja volt és marad a fő tényezője az esztelen és féktelen impe­rialista fegyverkezés ellensú­lyozásának. A magyar nép a tőle elvárható reális mérték­ben járul hozzá a Varsói Szerződés egyesített katonai erejéhez, rajta keresztül a mindenkori erőegyensúlyhoz. A felszólaló ezután arról beszélt, hogy egész társadal­munkat foglalkoztató kérdés a felnövekvő nemzedék szo­cialista szellemű nevelése, s ebben mindienkor fontos sze­rep hárul a hadseregre. E feladatnak a hadsereg pa­rancsnoki állománya, politi­kai munkatársai, a kommu­nisták az elmúlt években is felelősséggel tettek eleget. Majd rátért arra, hogy a ka­tonák huzamos idő óta dol­goznak a nagy népgazdasági beruházásokon, részesei a la­kásépítési program megvaló­sításának, a közlekedés fej­lesztésének. Sokat dolgoznak a mezőgazdasági munkacsú­csok idején, jelentős társa­dalmi értéket hoznak létre. Közvéleményünk megbecsüli, számon tartja a gyakran éjt nappallá tevő szolgálatot és munkát — mondotta. A jövőről szólva kijelen­tette: — A következő idő­szakban — szövetségeseink­kel összehangoltan és a körül­mények figyelembevételével — tovább folytatjuk a nép­hadsereg fegyverzetének, fel­szerelésének, a hozzá kap­csolódó infrastruktúrának a fejlesztését, a szervezeti kor­szerűsítést. A jövőben még nagyobv hangsúlyt adunk az emberi tényezőknek. Ennek pedig döntő feltétele, hogy néphadseregünk mindenkor s minden tekintetben ráter­mett és felkészült hivatásos állománnyal rendelkezzen. 16 nyelvű Magyarország Növelhető mezőgazdaságunk jövedelemtermő képessége H étfő délelőtt óta tizen­hat nyelven szól a vi­lághoz az ország: az MSZMP XIII. kongresz- szusát ennyiféle nyelven su­gározza a tolmácsgárda. Ti­zenhárom fülkében cserél nyelvet a gondolat. A beszé­deket ezekben a tolmácsfül­kékben ültetik át a magyarul nem értő, de Magyarország iránt érdeklődők százmilliói nyelvére. Méghozzá azonnal, hiszen mind a tizenhárom nyelven szinkrontolmácsok fordítanak. Az MSZMP Köz­ponti Bizottsága külügyi osz­tályának részéről Magyar Lászlóné irányítja a csapatot: Valamennyien magyar ál­lampolgárok — mondja. — Nincs közöttük úgynevezett nyelvzseni, aki tucatnyi nyel­ven tud. Meggyőződésünk ugyanis, hogy a negyedik, ötö­dik nyelvet általában már nem lehet tökéletesen megta­nulni. A legtöbb munkatársunk egy-három nyelven tolmácsol, de azon szinkrongyorsasággal és egymást váltva. — Végül is tizenhárom vagy tizenhat nyelven szól a világ­hoz a magyar pártkongresz- szus? — Tizenhaton! A magyaron kivül tizenhárom nyelven: oroszul, németül, angolul, franciául, spanyolul, bolgárul, csehül, lengyelül, románul, vi­etnámiul, szerb-horvátul, to­vábbá portugálul és olaszul továbbítjuk a kongresszus szö­vegét. Ezenkívül két kisegí­tőt kaptunk két követségtől, így koreaira és Kambodzsa khmer nyelvére is lefordítják. Ez összesen tizenhat nyelv. — A világ milyen tájaira jut így -el a tájékoztatás Magyar- országról? — Európában a legtávolabbi ország Portugália, az újvilág­ban Kuba, ' frikában Mada­gaszkár, Mo. tnbik, Angola, Ázsiában Korea, Vietnam. a gazdaságoknak kellett el­viselniük. Az elmúlt öt év növekvő követelményei terhelési pró­bának is tekinthetők — hang­súlyozta a TOT elnöke. — Ezt a szövetkezeti parasztság — értékelve a . jó politikai légkört, hasznosítva a ház­táji többletmunka lehetősé­geit — kitűnően, mezőgazda- sági üzemeink és azok veze­tői azonban már változó színvonalon, nagy többségé­ben azért megfelelően állták ki és viselték el. Ez is igazol­ja, hogy agrár- és a szövet­kezetpolitikánk teljesen egy­bevág a parasztságunk ér­dekeivel. Pártunk politiká­jában megfelelő helyet, ész­szerű távlatokat kapott me­zőgazdaságunk, termelőszö­vetkezeti mozgalmunk is. Hasznos az a gyakorlat — hangoztatta Szabó István —, hogy a szövetkezetek önál­lóan és mindenekelőtt saját felelősségükre gazdálkodnak, szervezik a háztáji és a ki­segítő gazdaságok tevékeny­ségét, egyre kevesebb kö­töttséggel alakíthatják az ér­dekeltségi viszonyaikat. Erő­síthetik a szövetkezés lénye­géhez tartozó elemeket, tag­jaik vagyoni hozzájárulását és közreműködését, a köl­csönös támogatást. A termelőszövetkezetek fejlődése igazolja azt is, hogy a közgazdasági eszközökkel történő szabályozás, a piaci viszonyok ésszerű mértékű kifejlesztése jelentős alkotó erőket szabadít fel és hasz­nosít. Az elmúlt öt esztendő ar­ra is megtanított bennünket, hogy hazánk természeti adottságai még a mi színvo­nalunkon álló mezőgazdaság­nak is hozhatnak meglepe­tést. A két aszályos eszten­dőre gondolok — folytatta —, amely felhívta a figyel­met mezőgazdaságunk érzé­kenységére, nehezítette jól megválasztott programjaink teljesítését. Ez az aszály to­vább növelte a termelőszö­vetkezetek differenciáltságá­ból eredő gondokat. Napjainkban a termelőszö­vetkezetek egyharmada gaz­daságosan hasznosítja a tech­nikát, jól kamatoztatja erő­forrásait, jövedelemtermelé­sük viszonylag stabil. A kö­zépső harmad megrázkódta­tások nélkül, de látványos eredmények híján küzd a fel- jebbjutásért, illetve az alsó harmadba való lecsúszás el­len. Nagyüzemeink kisebbik része mintegy 300—350 gaz­daság — a megkülönböztetett állami támogatás ellenére is — részben a gyenge ter­mőhelyek, részben az aszály következtében nehéz helyzet­be került. Ebből többségük nem képes önerővel kikerül­ni. E termelőszövetkezetek sorsának megkülönböztetett kezelése saját erőfeszítései­ken túlmenően azért is indo­kolt, mert gazdálkodásuk si­kere vagy kudarca szorosan összefügg az ott élők sorsá­nak javításával. A kérdések kérdése a me­zőgazdaságban is a jövede­lemtermelő képesség. Én is azt vallom — állapította meg —, hogy ez a lehetségesnél és a szükségesnél egyaránt kisebb. Ez alól a jó adottsá­gú és a jól működő gazdasá­gok sem kivételeik. Sőt, a mozgósítható tartalékok és a lehetőségek nagy része gyak­ran épp ott összpontosul, ahol jó a föld, vastag a humusz, és ahol „menetrendszerűen” beköszönt az elismerés. — Mint termelőszövetke­zeti elnök hiszem azt, hogy a mi agrárpolitikánkkal a me­zőgazdasági ágazat jövede­lemtermő képessége növel­hető. Ehhez olyan gazdasági, szabályozási, műszaki fejlesz­tési és piaci feltételek szük­ségesek, amelyek normatív alapon, a gazdálkodás min­den résztvevőjét a teljesít­mények, az eredmények nö­velésére ösztönzik — hang­súlyozta Szabó István. Szabó István:

Next

/
Thumbnails
Contents