Kelet-Magyarország, 1985. március (42. évfolyam, 50-75. szám)
1985-03-27 / 72. szám
6 Kelet-Magyarország 1985. március 27. Kongresszusi noteszlapok KádárJános találkozott az SZKP küldöttségével Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára kedden a Budapest Kongresszusi Központban találkozott a Szovjetunió Kommunista Pártjának küldöttségével, amely Grigorij Roma- novnak, az SZKP KB Politikai Bizottsága tagjának, a Központi Bizottság titkárának vezetésével részt vesz az MSZMP XIII. kongresz- szusán. Kádár János veteránok körében. Veteránok között Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára a kongresszus délelőtti szünetében találkozott a tanácskozáson részt vevő veteránok egy csoportjával. A szívélyes légkörű bensőséges beszélgetésen jelen volt Németh Károly, a Politikai Bizottság tagja, a Központi Bizottság titkára, valamint Baranyai Tibor, a KB osztályvezetője. Kádár János tolmácsolta a Központi Bizottság üdvözletét, jókívánságait, kifejezte a párt megbecsülését idős harcosai iránt. A KB első titkára hangsúlyozta: a veterán kommunisták múltbeli harca segítette hozzá a pártot, a népet a mai eredmények eléréséhez, s a kongresszus légköre, hangulata is bizonysága annak, hogy érdemes volt küzdeni, harcolni, dolgozni. Az egykori harcosok tapasztalata ma is nélkülözhetetlen a párt számára. Duschek Lajosné: Nagyobb megbecsülést az anyaságnak A vékonyka szabad idő egy szép óráját tölthették el megyénk kongresszusi küldöttei egy igazán nem mindennapi ember társaságában. Farkas Bertalan űrhajós alezredes, a Magyar Népköztársaság hőse, — a Magyar Néphadsereg küldötte — Berecz János társaságában látogatta meg a szabolcsiak szálláshelyét. A Gyulaházán született kozmonauta az első perctől otthon érezte magát köztünk. Nem jegyeztem, hányszor hangzott el e hatvan perc alatt az otthon szó, de nagyon sokszor. Az ország ma is rendkívül népszerű hősét hazai kolbásszal, sonkával, a Nyíregyházi Konzervgyár legújabb termékével, az enyhe alkoholtartalmú alma üdítővel, meg hazai borral és szatmári szilvával kínálták. Autogramot kértek tőle, cserébe ő is kért a csoportról készült fényképből. Alá is íratta mindenkivel, mondván, így teljes az ő kongresszusi hazaija. Gratulált a küldötteknek, s a fiatalabbaknak arról beszélt, hogy az igazán nemes küldetés majd otthon kezdődik, amikor a szűkebb pátriába visszatérve mondják el élményeiket, adják vissza munkatársaiknak, körzetük dolgozóinak e tanácskozás légkörét, programját és a jobbítást serkentő elszánt akaratát. Most sajnálom igazán, hogy nincs nálam filmfelvevő és magnetofon, amelyekkel hűen idézhetném vissza e találkozást, az űrhajós vidámságát a „hazai” földön. Azt a mondatát például, hogy ő most ugyan a hadsereg küldötte, de Szabolcs megyéje is, hiszen mindig is büszke volt rá, hogy az országnak ezen a táján született, nevelkedett. Elmondta, hogy még űrbéli sétája közben is Nyíregyházát, Kisvárdát, meg Gyulaházát kereste, az ismerős házakkal, a rokonokkal, jó barátokkal. Ez ad az embernek plusz szívet és külön energiát a legnehezebb helyzetekben is. Hányszor elhangzott ezen az estén, mit jelent egy ember számára kötődni egy országrészhez! Berecz János is megerősítette. Jó, ha számon tartják az emberről hová is kötődik. Hiszen nagyon szegény az, akinek nincs meg az az érzése, hogy van hely ahová mindig hazamehet. Az adja az élet savát-borsát, ha otthon hátba veregetik. Nemcsak kell, érdemes is ragaszkodni a szülőföldhöz. „Megdobban az ember szíve, ha Magyarországtól tízezer kilométerre azt hallja egy diplomatától; én is Szabolcsból származom...” Az űrhajós azzal folytatja a beszélgetést, hogy ha magunkat jól ismerjük, azt is látnunk szükséges; nagyon sok becsülni való van abban, amit otthon elértünk az elmúlt évtizedek során. Aztán újra Berecz János: „A pártértekezletek már arra mutattak, hogy van egy jelentős belső erőnk. Fontos, hogy ne maradjon a résztvevők titka az, ami ott történt, s ha nem marad, akkor a valóságban is megéljük az elhatározásokat. Amikor elbúcsúztunk, a krónikás arra gondolt, hogy mindany- nyian erősebbek lettünk e rövid órácska által. 2 Mire büszke a kongresz- szuson egy résztvevő, ha szabolcsi? Táviratok, levelek százai érkeznek naponta e magas pártfórum címére. Felolvasni is lehetetlen a szövegüket. Ezért csak néhányat emel ki közülük a tanácskozás soros elnöke; kik, mivel kívánnak jó munkát a kongresszusnak. Ezek is megerősítik az ott ülőket, hiszen elhatározott útjukat egy nép támogatja. Amire külön is büszke lehet a szabolcsi „stáb”, az egy alig pár soros bejelentés volt. A záhonyi vasutasok szovjet és csehszlovák barátaikkal köszöntötték együtt hét végi munkával a XIII. kongresszust. 3 Váci Mihálynak mindössze két sorával szimbolizálta mondanivalóját az óbudai téesz egy fiatal műszerésze, amely szerint „A bogárka néptől eljutottunk a nemzetig". Megdobbanta szívünk, mint mindig és mindenütt, ha Vácit, a mi költőnket halljuk idézni. Mert bár Váci már nem él, de itt van, s meggyőződéssel hisszük, még nagyon sokáig ittmarad közöttünk szenvedélyes hitével. Méltán érezzük újra és újra, hogy nagyon nagy utat járt be e történelmileg kicsinyke idő alatt az ország, s annak a legnagyobbikát az északkeleti sarok lakói tették meg. Ha féltjük ezt az utat, jó okunk van rá. És jó, hogy tudjuk: nem csupán a kongresszusi teremben ülök, hanem a most is köznapi munkát végzők százezrei is tudják a választ a kérdésekre. Szerencsére mind több az olyan ember, akinek a fejét és a kezét a felelősség, a megújulás szándéka vezérli. Csak így, ezáltal lehet okos minden itt kimondott szó, terelhet jó irányba az igyekezet. 4 Megírtam már, hogy többen készülnek a szabolcsiak közül is felszólalásra. Van köztük olyan, akinek úgymond szakmája a beszéd, bár még őt is el-el kapja a „vizsgadrukk", hát még azt, akinek nem a felszólalás a kenyere, aki inkább vállalná tíz hektár búza levágását kézi kaszával, mint egy tízperces szöveg elmondását az „ország emelvényéről”. Az utóbbiak közé tartozik Moravszki György, a tiszavasvári Munka Tsz elnöke, akit a megyei pártértekezleten elhangzott szavai szinte predesztináltak a hozzászólásra. Ott is megizzadt a homloka, tenyere. Hát még itt, ahol ország-világ látja, hallja az ember minden szavát... Szerencséjére küldött-társai biztatják, s ez láthatóan megnyugtatja. Ha szót kap, nem maga miatt, a megyéjéért, az otthoniakért beszél. Duschek Lajosné, a Magyar Nők Országos Tanácsának elnöke, Budapest küldötte a párt másfél évtizedes nőpolitikái határozatáról szólva megállapította: a döntés helyességét a gyakorlat bebizonyította. Ennek nyomán addig nem tapasztalt fejlődés következett be minden téren, de különösen a gyermekintézmények építésében. — Óvodai ellátottságunk például a világon az elsők között van. Fejlesztése a jövőben is feladatunk, hiszen hazánkban az aktív keresők 45,5 százaléka nő, s a munkaképes korú nőknek 82 százaléka dolgozik. A nők munkavállalása nemcsak népgazdasági szükségesség, hanem az emberi jogok fontos tartozéka, melyet alkotmányunk is rögzít — hangsúlyozta a felszólaló. — Az utóbbi időben azonban konzervatív elgondolások erősödtek fel, amelyek a népesedés kedvezőtlen alakulásának okát, a családban előforduló konfliktusokat a nők munkavállalásában látják. Kár lenne megfosztani a társadalmat a tehetséges nők alkotókedvétől. Nem nélkülözhetjük sehol egyetlen ember nemzetgazdagító munkáját sem. Felszólalásában kifejtette, hogy a nők ma már mindinkább hivatástudattal, emberi képességeik kiteljesedéséért akarnak élni és haladni a fejlődéssel. Ez nem mond ellent annak, hogy minden egészséges szellemű nő jó anya akar lenni. A köztudatban még mindig eléggé él az a szemlélet, hogy a gyermeknevelés az anya dolga — folytatta —, ám a feladatok két szülőre, az anyára és az apára méretezettek. Bizonyos vagyok, abban, hogy szocialista államunk gondoskodása Grigorij Romanov tolmácsolta a szovjet kommunisták, a testvéri szovjet nép üdvözletét, és további sikereket kívánt a XIII. kongresz- szus munkájához. Kádár János és Grigorij Romanov tájékoztatta egymást az MSZMP, illetve az SZKP napirenden levő feladatairól. Véleménycserére került sor a két ország, a két párt együttműködésének fejlesztéséről, valamint a nemzetközi élet néhány időszerű kérdéséről. Kádár János szavaira Sebes Sándor válaszolt. Társai nevében köszönetét mondott a párt régi harcosai iránti figyelmességért, megbecsülésért. Szólt arról, hogy a jelenlevők a párt történetének alakítói voltak, s mindenkor a párt ügyéért, a magyar és a család demokratikus átalakulása végső soron feloldja majd az anyaság és a munkavállalás közötti konfliktusokat. A továbbiakban szólt a nők szakmai és általános műveltségének növeléséről, annak szükségességéről, majd a család felelősségét hangsúlyozta a gyermekek nevelésében. Utalt rá, hogy fejlődésünk kezdeti szakaszán olyan illúziók voltak, hogy a gyermeknevelés, a háztartás szinte minden gondját leveszik a nők válláról az állami intézmények. Ma már jól látjuk, hogy ez tévedés volt — mondta —, mert a szülői ház szeretetteljes és példaadó légkörét nem pótolja semmi, s a gyermek nevelését semmilyen intézmény nem vállalhatja helyettünk. Ugyanez vonatkozik az idős szülőkkel való törődésre is. Lényeges, hogy a VII. ötéves tervben a népgazdaság lehetőségeihez mérten tovább növeljük az állami hozzájárulást a gyermeknevelés költségeihez. Nagyon fontos, hogy a köz- gondolkodásban kapjon nagyobb megbecsülést és tiszteletet az anyaság, a több gyermek vállalása. A jó irányú változásokat tükrözik a kongresszus dokumentumai, amelyekből világosan kitűnik, hogy mindkét szülő felelős a jó családi légkörért, a családösszetartásért, életvitelének megszervezéséért. Feladatunk, hogy gyermekeinkben fokozatosan alakítsuk ki azt a tudatot, hogy rendszeres munka és küzdelem nélkül nincsen semmilyen eredmény. Sok türelemmel és szeretettel kell átsegíteni őket a kudarcokon is. Végezetül kérte, hogy a megválasztandó új Központi Bizottság tűzze majd napiA szívélyes, baráti légkörű találkozón részt vett Havasi Ferenc, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, Szűrös Mátyás, a Központi Bizottság titkárai és Kótai Géza, a KB. külügyi osztályának helyettes vezetője, valamint Konsztan- tyin Ruszakov, az SZKP KB titkára, Alekszandr Homja- kov, az SZKP Tambov megyei Bizottságának első titkára és Vlagyimir Bazovszkij, a Szovjetunió magyarországi nagykövete, az SZKP KB tagjai. nép becsületéért harcoltak. A kongresszus felelősségteljes munkáját látva megelégedéssel tölti el őket, hogy a megkezdett úton a fiatalabb nemzedék is — az idősebbekkel együtt — tovább építi a szocializmust és őrzi a békét. rendre az 1970-es nőpolitikái határozat végrehajtásának értékelését, tekintse át a nők politikai, gazdasági és kulturális helyzetét, különös tekintettel a családpolitikai tennivalókra. ★ A XIII. kongresszus keddi munkanapján felszólalt még Hermán István, a Kőolaj- és Földgázbányászati Vállalat kiskunsági üzemének főfúrómestere, Lukács János, a Baranya megyei pártbizottság első titkára; Dolezsál Károly esztergályos, a Dunai Vasmű küldötte; Klein István, a tamási KOP-KA Áfész igazgatósági elnöke. Ezután Ballai László, a mandátumvizsgáló bizottság elnöke terjesztette a kongresszus elé a bizottság jelentését, amelyet egyhangúlag elfogadtak. A továbbiakban felszólalt még Szűcs László, az egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola főigazgatója, Virág Józsefné, a Kaposvári Ruhagyár varrónője, Horváth Miklós, a Vas megyei pártbizottság első titkára, dr. Cserháti István, a Szegedi Orvostudományi Egyetem rektora, Janzer Frigyes szobrászművész Budapest küldötte, Hegyi Istvánná, a KISZ Szolnok megyei Bizottságának első titkára, Ráduly László, a Bakonyi Bauxitbánya művezetője, Krasznai Lajos, a Pest megyei pártbizottság első titkára, Huszár Andor, a Tiszai Vegyi Kombinát vezérigazgatója, a TVK küldötte. Ezzel az MSZMP XIIJ. kongresszusának második munkanapja — amelyen Szűrös Mátyás, Benke Valéria, Sarlós István és Majoros Károly elnökölt — befejeződött. A tanácskozás szerdán folytatja munkáját. Kopka János Szabolcs-szatmári küldöttek a kongresszusi ülésteremben. J
