Kelet-Magyarország, 1985. március (42. évfolyam, 50-75. szám)

1985-03-27 / 72. szám

1985. március 27.

Kelet-Magyarország

3

A világbéke fenntartása összehangolt erőfeszítéseket igényel

Teszfaje Dinka, az Etióp Dolgozók Pártja Politikai Bi- zottságának póttagja, pénzügyminiszter, az EDP küldöttségének vezetője tolmácsolta pártja központi bizottságának, Etiópia dolgozó népének szívből jövő, testvéri üdvözletét.

— Az MSZMP XIII. kongresszusának fontosságát erősíti, hogy a tanácskozást a fasizmus felett aratott győzelem 40. évfordulójának előestéjén tartják meg — hangsúlyozta. — Hisszük, hogy a kongresszus — túl azon, amit a magyar népnek nyújt és jelent — nemzetközi szempontból is jelentős: hozzájárul az emberiség szabadságáért, és haladásáért, a világbékéért és az enyhülésért folyó küzdelem sikeréhez.

— A Nagy Októberi Szocialista Forradalom óta zajló forradalmi átalakulások ko-: rában Afrika, Ázsia és Latin- Amerika egy sor országa rázta le magáról a gyarmati igát és nyerte el függetlenségét. Mi több: számos ország — mint például a Jemeni Népi Demokratikus Köztársaság, Etiópia, Afganisztán, Nicaragua, Kambodzsa és Laosz —, amely kizsákmányoló és elnyomó rendszerek alatt sínylődött, a szocialista forradalmak eredményeként a szocialista fejlődés útjára lépett, gyarapítva ezáltal a nemzetközi kommunista és munkásmozgalmat.

A nemzetközi imperializmus — miután a gyarmatok felbomlása és a társadalmi forradalmak eredményeképpen elvesztette kizsákmányolásának, vezető szerepének és befolyásának forrásait — hiábavaló erőfeszítéseit látva hajlamos arra, hogy még agresszívabb és veszélyesebb fegyverkezési politikát folytasson. Hiábavaló törekvésének célja, hogy megakadályozza a társadalmi forradalmi mozgalom előretörését. A nemzetközi imperializmus fokozta felforgató tevékenységét Afrika, Ázsia és Latin- Ameríka azon országai ellen, amelyek a szocialista fejlődés útját választották és azért harcolnak, hogy az igazi nemzeti szabadság és demokrácia alapján teremtsenek új életet.

— Az imperializmus militarista politikája régóta fenyegeti a világbékét — mutatott rá az etióp küldöttség vezetője. — Az Európa több országába telepített nukleáris rakétákkal az amerikai imperializmus tovább növelte a háborús veszélyt Európában és az egész világon. Mi több, a Szovjetuniónak az enyhülést és a leszerelést támogató számos konstruktív javaslata, valamint a világ békeszerető népeinek akarata ellenére az amerikai imperializmus hajthatatlanul folytatja tovább a világűr militarizálásának kalandorpolitikáját.

— Afrikában a szárazság miatt emberek millióit veszélyezteti éhínség, amely jelenleg a kontinens 24 országát érinti. Az én hazámban, Etiópiában több mint 7 millió embert sújt az ország történelmének legtragikusabb aszálya.

Teszfaje Dinka ezután beszámolt arról a küzdelemről, amelyet az új típusú leninista párt, az 1984 szeptemberében megalakított Etióp Dolgozók Pártja létrehozásáért folytattak, hangsúlyozva, hogy az etióp forradalom során a nép széles rétegei hatalmas győzelmeket arattak.

— Az etióp forradalmárok az egész dolgozó néppel együtt nagy erőfeszítéseket tesznek azért, hogy végrehajtsák a párt alakuló kongTeszfaje Dinka

resszusának határozatait, és a ■történelmi alapokmányokban lefektetett elveket. Elsőrendű feladat, hogy létrehozzuk az Etióp Népi Demokratikus Köztársaságot és végrehajtsuk a 10 éves gazdasági és társadalomfejlesztési tervet, amelynek célja, hogy lerakjuk a szocialista gazdaság felépítésének anyagi és technikai alapjait. Az efiópiai forradalom a harcos marxista— leninista párt megalakításával újabb, meghatározó győzelmet aratott és meghiúsította az imperialisták álmát, hogy etióp földön visszaállítsák a régi rendet. A nemzetközi imperializmus — abban a hitben, hogy az aszály okozta gondok Eitópiában újra kedvező feltételeket teremtenek a felforgató propaganda felújításához — kiterjedt propaganda-hadjáratot folytat országunk ellen és támogatja az ellenforradalmi beavatkozást.

Az etióp tömegek, amelyek soha nem engedtek az imperialista agressziónak, készek arra, hogy visszaverjék az imperializmus újabb mesterkedéseit és a párt vezetésével tartós megoldást találjanak az aszály okozta problémák megoldására. Bizonyosak vagyunk abban, hogy harcunk — a testvéri szocialista országok és a világ más haladó erőinek odaadó támogatásával — győzelemre vezet.

— A világ kritikus történelmi helyzetben van, ezért a világbéke fenntartása ösz- szehangolt erőfeszítéseket igényel valamennyi haladó és békeszerető embertől. E küzdelemben meghatározó a demokratikus és a békeszerető erők, a kommunista és munkáspártok szerepe. Biztosak vagyunk abban, hogy az MSZMP XIII. kongresszusa jelentősen hozzájárul a harchoz — hangsúlyozta végezetül Teszfaje Dinka.

A soros elnök köszönetét mondott az Etióp Dolgozók Pártjának üdvözletéért; azt kívánta az afrikai földrész legfiatalabb marxista—leninista pártjának, hogy haladjanak tovább az 1974 szeptemberi forradalomban megkezdett úton, építsék eredményesen az etióp nép javát szolgáló új társadalmat.

Szűrös Mátyás bejelentette: eddig 78 külföldi párt és mozgalom küldött üdvözletét az MSZMP XIII. kongresz- szusának.. Táviratban köszöntötte a tanácskozást a küldöttséggel jelen levő 43 kommunista párt, valamint további 35 kommunista, szocialista, nemzeti demokratikus, párt és felszabadító mozgalom; üzenetet küldött a kongresszushoz a kommunista pártok közös elméleti folyóirata, a Béke és Szocializmus szerkesztősége is. A jókívánságokért köszönetét mondva hangoztatta: az üdvözleteket úgy tekintjük, mint a pártunk, a hazánk iránti megkülönböztetett figyelem, az internacionalizmus megnyilvánulását.

Havasi Ferenc:

Elítérben a gazdaság intenzív növekedése

A szünetet követően az első felszólaló Havasi Ferenc, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a KB titkára volt.

Elöljáróban a XII. kongresszus óta bekövetkezett fejlődést elemezte.

— A népgazdaság — mondotta — a legutóbbi években

— a kedvezőtlen külgazdasági körülmények ellenére — a XII. kongresszus határozatának megfelelően fejlődött. Megteremtettük az ország pénzügyi egyensúlyát, megőriztük fizetőképességünket, az életszínvonal megvédését

— másik fő célunkat — azonban, sajnos, maradéktalanul nem sikerült elérni.

Havasi Ferenc ezután rámutatott a cserearány-romlás következményeire, az 1948 és 1953 közötti gazdaságfejlesztés problémáira, a gazdaságirányítási rendszer továbbfejlesztésében az 1970- es évek közepén mutatkozó következetlenségekre, s arra, hogy 1979-ig a gazdaságpolitika fenntartotta az extenzív fejlődési pálya elemeit, a dinamikus gazdasági növekedést és felhalmozást, a viszonylag stabil árakat. így a világgazdasági változások közvetlen hatását a vállalatok nem érezték, és a lakosság sem érzékelte. Mindezek alapján megállapította: —

Népgazdaságunk jelenlegi nehézségei, egyensúlyi problémái, a növekedés és felhasználás korlátái jelentős részben a legutóbbi évtizedekben gyökereznek. És bár még távolról sem mondhatjuk el, hogy az eladósodottságból származó problémáinkat megoldottuk, jelentős eredmény, hogy úgy tudtuk mérsékelni adósságállományunkat, hogy közben megőriztük a párt és a nép közötti kölcsönös bizalmat, belpolitikai nyugalmunkat.

A fő probléma az, hogy a növekedés lassulása nem járt együtt a szükséges szerkezeti változásokkal. A hatékonyság növelésében sem tudtunk a kívánt mértékben előrelépni. A termelékenység növekedett ugyan, de a munka szervezettsége nem javult a szükséges mértékben, s veszteségforrásaink felszámolásában sem tudtunk érdemi áttörést elérni. A beruházások csökkentésén belül nem érvényesült kellően a szelektivitás, hatékonyságuk, szerkezetük alig változott. Az átlagos megvalósítási idő nem csökkent, a kivitelezés tervszerűsége és szervezettsége sem javult, a géphányad még mindig alacsony. 'Mindebből le kell vonni a következtetést: minőségi változások nélkül hiába állítanánk vissza magas beruházási hányadot a régi struktúrában, ezzel felgyorsítanánk ugyan a növekedést, de számolnunk kellene a korábbi feszültségek visszatérésével.

A legutóbbi öt év teljesítményei és eredményei nemzetközi viszonylatban is elismerést váltottak ki. Olyan időszakban sikerült megőrizni fizetőképességünket, amikor több mint ötven ország vált fizetésképtelenné és kérte adóssága átütemezését. Azt, hogy az ismert kedvezőtlen körülmények között is talpon maradhattunk, több tényező együttes hatása tette lehetővé.

Eredményeink fontos tényezője, hogy ebben az időszakban is támaszkodhattunk a Szovjetunióval és a többi baráti szocialista országgal folytatott gazdasági együttműködésre. A világgazdaság szocialista régiójához való tartozásunk, a KGST-ben megvalósuló együttműködés nélkül terheink és veszteségeink is lényegesen nagyobbak lettek volna.

Magyarország ezekben az években is aktív részese volt a KGST-integráció fejlesztésének, a kölcsönös gazdasági kapcsolatok kiszélesítésének, a sokoldalú együttműködés tökéletesítésének. Hazánk számára mindegyik relációnak megvan a maga sajátos szerepe. Ugyanakkor — mint már többször kifejtettük — gazdaságfejlesztési terveink biztonsága nemcsak a külső piacoktól, hanem a külpolitikai környezettől is függ. Egyenlőségen és kölcsönös előnyökön alapuló kapcsolatokat kívánunk a nem szocialista országokkal is. Nem egy esetben azonban politikai indítékú és célú intézkedések szenvedő alanyai vagyunk. Ezekkel szemben is biztonságot ad a szocialista országokkal, a Szovjetunióval való együttműködésünk. Ezért a jövőben is onnan importáljuk mindazt, ami lehetséges és gazdaságos.

A szocializmus felépítésére a legszélesebb társadalmi erőket egységbe kell fogni, a társadalom igazságosságát ki kell tudni bontakoztatni, s ez a társadalom nem lehet a hiány és a szegénység társadalma. A szocializmus a munka társadalma, amelytől idegen a fegyelmezetlenség, a lazaság, a kötelezettségek elmulasztása. A szocializmushoz vezető út azonban göröngyösebb, sokkal több a kitérő, a kudarc, mint azt korábban hittük. Ezért nem baj, sőt jó, ha illúzióinktól megszabadulunk, s erősítjük hitünket eszméink igazában s elérhetőségében.

A XII. kongresszus felismerte: ahhoz, hogy új lendületet vegyünk, előbb lassítani kell. Most a XIII. kongresszus egyik fontos feladata felvázolni egy élénkebb, egyensúlyi helyzetünket szilárdító, a gazdaság szerkezeti fejlődését segítő és intenzív forrásokból táplálkozó gazdasági fejlődés programját.

A VII. ötéves terv e követelmény jegyében formálódik. A gazdasági növekedés élénkülése, a kedvezőbb folyamatok kibontakoztatása fokozatosan valósulhat meg. Az első években az 1985-re tervezett növekedési ütem, a nemzeti jövedelem 2,5—3 százalékos bővülése irányozható elő. Ez biztosítja a belső felhasználás kismértékű növelését, ezen belül a beruházások és a reálbér szinten tartását. 1987—1988-tól a nemzeti jövedelem növekedése már kismértékben meghaladhatja a három százalékot, s erre alapozva a belföldi felhasználás is valamivel gyorsabban nőhet: először a nemzeti jövedelmet megközelítő, majd azzal lényegében azonos, esetleg azt kissé meghaladó ütemben. Ez lehetőséget ad az életszínvonalpolitika mozgásterének bővítésére: a reálbérek növelésére és a társadalmi juttatások reálértékének szélesebb körben történő megőrzésére.

Az életszínvonal-politikával szemben azt a követelményt támasztjuk, hogy érezhetőbben segítse elő, jobban ösztönözze a gazdasági fejlődést, mérsékelje a társadalmi egyenlőtlenségeket, tompítsa a szociális feszültségeket, legyen igazságosabb, valósítson meg arányosabb közteherviselést.

A lakossági jövedelmek mintegy kétharmada közvetlenül kapcsolódik a munkateljesítményekhez. El kell érnünk, hogy a törvényes munkaidőben végzett munka legyen szervezettebb, megbecsültebb, a kiemelkedő teljesítmények erkölcsileg és anyagilag kapjanak megfelelő elismerést. Erre a korábbinál jobb lehetőséget nyújt a módosított kereset- szabályozás rendszere.

A fő munkaidőn túl végzett tevékenységekre, kisvállalkozásokra továbbra is szükség van. Ezek bővítése azonban nem öncél, tevékenységüknek a népgazdasági érdekekkel összhangban kell alakulnia. Arra törekszünk, hogy a fő munkaidőben és a munkaidő utáni kisvállalkozásokban elérhető jövedelmek egyaránt a tényleges teljesítményekhez igazodjanak, s különbségük tárHavasi Ferenc

sadalmilag elfogadható legyen. Ennek érdekében nem az általános megszorítás, hanem a rendelkezésekkel, az érvényes jogi szabályozással ellentétes tevékenység megszüntetése a feladat.

Szociálpolitikánkról szólva az utóbbi időben sokan felvetik, hogy miközben a költség- vetés erre fordított kiadásai folyamatosan nőnek, a szociális feszültségek nem mérséklődnek, sőt éleződnek. Jelenleg a nemzeti jövedelem 26 százalékát fordítjuk pénzbeli és természetbeni társadalmi juttatásokra. Ez az arány megfelel az ország fejlettségi szintjének, és a következő években lényegében nem növelhető. A gondot az okozza, hogy a felgyorsult áremelkedés miatt csökkent a juttatások vásárlóértéke. A szociális juttatások színvonala, belső arányai, hozzájutási feltételei, területi eloszlása is egyenlőtlenek. Miközben a társadalmi juttatásokból a lakosság tehetősebb rétege is részesül, addig a szociálisan rászorulók egy része nem kap megfelelő segítséget.

Ezért sok követelmény vetődik fel a szociálpolitikával szemben, de főként az, hogy az elosztás legyen igazságosabb, fokozottan segítse az erre rászorulókat.

A létbiztonság fő pillérei maradnak a jövőben is a munkajövedelmek és a társadalombiztosítási ellátások. A lét- biztonság fontos feltétele, hogy teljesebb körű és társadalmilag elfogadhatóbb mértékű legyen a pénzbeli társadalmi jövedelmek vásárlóértékének megőrzése. Kedvezőbb gazdasági helyzetben egyes juttatások reálértékét esetleg növelni is lehet. A hátrányos szociális helyzetűek segítése, a rászorultsági elv érvényesítése a szociálpolitika fontos eleme. Most nem- tudunk többre vállalkozni, mint jobban figyelembe venni és érvényesíteni a rászorultság elvét és szempontjait együtt az állampolgári jogosultsággal. Hosszabb távon azonban az állampolgári jogosultságot kell fokozatosan uralkodóvá tenni.

A szociálpolitika egyes lakossági rétegeket érintő elemei. közül a következőket tartjuk lényegesnek:

— A gyermekes családok anyagi helyzetére kedvezően hait, hogy a gyermekgondozási díjat fokozatosan kiterjesztjük a gyermek egyéves korán túl a gyermek hároméves koráig; megőrizzük a családi pótlék • vásárlóértékét, a három és többgyermekesek természetbeni kedvezményeit bővítjük. A családalapító fiatallok az első lakás megszerzéséhez és fenntartásához — különösen, ha az önerő és a családi háttér ehhez nem elég — több kedvezményt, támogatást kapnak.

A nyugdíjasok helyzete, életkorük, állapotuk, aktív tevékenységre való alkalmasságuk, nyugdíjuk és kiegészítő jövedelmük nagysága, valamint családi és vagyoni helyzetük szerint rendkívül differenciált. Az idősebb, aktív tevékenységre már nem képes, egyedül élő, alacsony nyugdíjban részesülők szociális helyaete azonban nehéz.

A nyugdíjasok közül több mint félmillióan egyedülállóak. Segíteni ’ mindenekelőtt azokon kell, akik nem támaszkodhatnak családjukra. A legsúlyosabb gondok enyhítésére még az idén sor kerül.

Az a fő törekvésünk, hogy a nyugdíjrendszer jobban vegye figyelembe a végzett munkát, legyen rugalmasabb, s nyújtson nagyobb szociális biztonságot is.

A módosítások — ha ezekre sor kerül — nem érinthetik hátrányosan a jövőben nyugdíjba menőket. Elképzeléseink szerint a mai és a korszerűsített nyugdíjrendszer — tehát mindkettő — néhány éven át joghatályos, egyidejűleg és párhuzamosan létezik. A nyugdíjba menő a kettő közül a számára előnyösebb megoldást választhatja.

A KB titkára ezután az árpolitikáról szólott, hangsúlyozva, hogy az áraknak a gazdasági folyamatok alakulását befolyásoló, sokoldalú szerepéről a jövőben sem mondhatunk le.

— A VI. ötéves terv időszakában a termelői és a fogyasztói árak egyaránt a tervezettnél gyorsabban emelkedtek. A termelői árak öt év alatt — az 1985. évi emelkedést is figyelembe véve — 31—32 százalékkal, a fogyasztói árak pedig mintegy 38 százalékkal nőnek, egyidejűleg az átlagkeresetek több mint 30 százalékkal emelkednek. Az indokolatlan ártámogatásokat ennek ellenére nem sikerült jelentősen csökkenteni.

Arra törekszünk, hogy az

árs zínvon a 1-emel kedéseket érzékelhetően, mintegy öt százalékra mérsékeljük, ezért megfelelő inflációellenes program kidolgozását tartjuk szükségesnek. Az áremelkedés mérséklése fokozatosan •érhető el. A következő években sem zárhatjuk ki, hogy fogyasztóiár-emelésekre — ezen belül központi áremelésekre — kerüljön sor. A helyes árarányok kialakítását azonban úgy kívánjuk elérni, hogy az árszínvonal emelkedése társadalmilag elviselhető mértékű legyen.

Havasi Ferenc ezután gazdaságirányítási rendünk továbbfejlesztéséről szólott.

A gazdasági növekedés belső és külső feltételeinek gyökeres megváltozása, az intenzív típusú növekedés előtérbe kerülése a többi szocialista országban is napirendre tűzte a gazdasági mechanizmusok fejlesztését. Ez a felismerés nemcsak a KGST felső szintű értekezletét jellemezte, ez nyilvánul meg abban is, hogy jobban megértjük egymás gondjait. Ha egyszerre többen merünk szembenézni a változtatás igényével, ha adottságainknak, nemzeti sajátosságainknak és a szocialista közös érdekeknek is megfelelő gazdaságpolitikát folytatunk, ennek megfelelően fejlesztjük a népgazdasági tervezést, közgazdasági eszközrendszerünket, a tervkoordinációt, gondolkodásmódunkat, akkor ez garancia lehet arra, hogy közös erőfeszítésekkel gyorsabban tudunk helyes irányba kibontakozást találni.

A gazdaságpolitika nehéz és összetett területe volt a legutóbbi öt esztendőben is politikai életünknek. Most is , bonyolult feladatok előtt állunk. Ezeket úgy szeretnénk megoldani, hogy a politikai, ideológiai szféra egésze támaszkodhasson, erőt meríthessen, segítséget kapjon a gazdaságtól. A gazdaság területein dolgozók vállalják és teljesítik a kongresszus határozataiból rájuk háruló feladatokat. Ehhez kérjük a tisztelt kongresszus és dolgozó népünk támogatását.