Kelet-Magyarország, 1985. március (42. évfolyam, 50-75. szám)
1985-03-27 / 72. szám
2 Kelet-Magyarország 1985. március 27. Grigorij Romanov: A szocialista közösség léte a béke és a haladás biztosítéka Grigorij Romanov, a Szovjetunió Kommunista Pártja KB Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, a szovjet küldöttség vezetője kongresszusi felszólalásában elsőként tolmácsolta az SZKP Központi Bizottságának, a szovjet kommunisták tizenkilencmilliós seregének és az egész szovjet népnek a forró szívélyes üdvözletét a Magyar Szocialista Munkáspárt XIII. kongresz- szusának, a magyar kommunistáknak és dolgozóknak. Ezek után így folytatta: — Nagy hatást gyakorolt ránk Kádár János elvtárs színes és tartalmas beszéde. Az ő személyében a testvéri Magyarország kipróbált vezetőjét, az elkötelezett internacionalistát és leninistát, a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom nagy tekintélyű személyiségét tiszteljük. A magyar nép szoros egységben immár négy évtizede építi az új világot a Szovjetunió és a többi testvéri ország népeivel. Mindaz, amit ezen évek alatt elért, tanúsítja választott utunk helyességét, a szocialista rend vitathatatlan előnyeit iés lehetőségeit. Az elmúlt időszakban valamennyien jobban felismertük, mennyire fontos, hogy megbízható és velünk azonosan gondolkodó barátaink legyenek, milyen felbecsülhetetlenül nagy vívmány a szocialista közösség léte. Ez sajátos közösség, amelyben nincs helye sem az uralkodásnak, sem az alárendeltségnek, sem annak, hogy egymásra erőltessük akaratunkat, sem az azonosság mechanikus kialakításának. ■ Ebben a közösségben az egység alapja a marxista—leninista szemlélet azonossága és az, hogy közösek alapvető érdekeink, azonos az osztályszolidaritás elvei iránti hűség, megvalósul az érdekek kölcsönös, gondos számbavétele és érvényesül a kölcsönös segítőkészség. Munkájukban önök, kedves elvtársak, az eddigiekhez hasonlóan a jövőben is építhetnek a megbonthatatlan szovjet—magyar barátságra, a legszorosabb együttműködésre a Szovjetunió Kommunista Pártjával, a Nagy Október hazájával. A történelmi gyakorlat gazdagította elképzeléseinket az új társadalom építésének formáiról és módszereiről. A közösen szerzett tapasztalatokból levonható egyik legfőbb elvi következtetés azonban az, hogy a testvéri országok fejlődése egy sor általános törvényszerűség alapján megy végbe. A szocialista államok nemzeti érdekeit nem lehet megbízhatóan érvényesíteni másként, csak úgy, ha erősítjük egész közösségünket, követjük Leninnek, a forradalmárok több nemzedékének útmutatását, erőteljesen támaszkodunk a proletár és a szocialista internacionalizmus hagyományaira. A szovjet kommunisták alapállását mindig is ez jellemezte. Ezen alapelv iránti hűséget erősítette meg az SZKP KB ez év márciusi rendkívüli ülése, amely kimondta, hogy az SZKP és a szovjet állam elsőrendű kötelessége a testvéri barátság megőrzése és erősítése a nagy szocialista közösség országaival, s az, hogy megtegyünk minden tőlünk telhetőt a közösség nemzetközi szerepének és befolyásának növeléséért. Ezt hangsúlyozta Mihail Gorbacsov elvtárs, az SZKP KB főtitkára is a Varsói Szerződés tagországai pártós állami küldöttségeinek vezetőivel nemrégiben Moszkvában lezajlott találkozón. Pártunk nagyra értékeli az Grigorij Romanov MSZMP, a népi Magyarország vezető és irányító erejének következetesen internacionalista vonalát. Elvtársak! Az önök kongresszusán sok dicsérő szó hangzott el a szovjet—magyar kapcsolatokról, népeink barátságáról. Teljes mértékben egyetértünk az elmondottakkal. A sokéves gyakorlat, maga az élet teszi lehetővé, hogy megelégedéssel állapítsuk meg: ezek a kapcsolatok nemcsak felfelé ívelnek és szakadatlanul fejlődnek, hanem egyre jobban érezhető eredményeket is hoznak az élét valamennyi területén: a politikában, a gazdaságban, a tudományban és a kultúrában. E folyamat lényege az SZKP és az MSZMP szoros együttműködése, a mélységes bizalom és egyetértés, amely pártjaink központi bizottságainak és vezetőinek állandó kapcsolatát jellemzi — mondotta az SZKP küldötte, méltatva a Szovjetunió és Magyarország együttműködésének különböző területeit, majd így folytatta: — Az élet azonban nem állhat meg egy helyben. Üjabb lehetőségeket kell feltárnunk a gazdasági, a tudományos és műszaki együttműködés további elmélyítésére, korszerűsítésére és hatékonyságának növelésére. Erre építünk a jelen időszakban is, amikor véglegesen egyeztetjük az új ötéves időszakra szóló népgazdasági terveinket. E munka távlatai szorosan összefüggnek azoknak a határozatoknak a végrehajtásával, amelyeket a KGST- tagországok tavalyi felső szintű tanácskozásán fogadtak el. Az ott hozott stratégiai döntések nagy gazdasági és politikai jelentőségűek mind az egyes testvéri országok, mind az egész közösség számára. Segítik gyorsabb együttes előrehaladásunkat, a termelés intenzívebbé tételét és a tudományos-műszaki haladás meggyorsítását, e kulcsfeladatok sikeresebb megoldását. E döntések politikai jelentősége abban rejlik, hogy magasabb szintre emelik a közös cselekvést és együttműködést, erősítik gazdasági függetlenségünket a Nyugattal szemben. Ennek fontosságát a jelen körülmények között — s önök kétségtelenül érzik ezt saját tapasztalataik alapján is — nem lehet eléggé hangsúlyozni. Mi természetesen azon vagyunk, hogy a szocialista gazdasági integráció erősítésével egyidejűleg kölcsönösen előnyös alapon fejlesz- szük üzleti kapcsolatainkat a kapitalista országokkal is. E kapcsolatok építése során azonban nem engedjük meg, hogy az imperialista erők a politikai nyomás eszközeként használják a gazdasági tényezőket, és beavatkozzanak a szuverén szocialista államok belügyeibe. E problémákról szólva természetesen nem hagyhatjuk figyelmen kívül a jelenlegi nemzetközi helyzetet, amelynek kiéleződése egyenes következménye annak, hogy aktivizálódtak az imperializmus — mindenekelőtt az amerikai imperializmus — agresszív körei. E körök készek bármely eszköz fel- használására, hogy aláássák szocialista közösségünk egységét, megállítsák a társadalmi fejlődés és a népek nemzeti és társadalmi fel- szabadulása történelmileg visszafordíthatatlan folyamatát. Minden olyan kísérlet, amely arra irányul, hogy velünk az erő pozíciójából, a fenyegetés módszerével tárgyaljanak, kudarcra van ítélve. A szocialista államok minden szükséges eszközzel rendelkeznek ahhoz, hogy válaszolni hídjának a kihívásra és biztosítsák országaik és népeik biztonságát. Megbízható pajzsuk a Varsói Szerződés, amelynek 30. évfordulójáról hamarosan megemlékezünk. Közösségünk szorgalmazza a nemzetközi feszültség enyhülését, és a jövőben is folytatja politikáját, amelynek célja az egység és összeforrott- ság további biztosítása, a külpolitikai lépések egyeztetése. Ma a nemzetközi közvélemény figyelmének középpontjában a nukleáris és űrfegyverzet témakörében, közelmúltban megkezdett új szovjet—amerikai tárgyalások állnak. A Szovjetunió konstruktív és reális tervekkel érkezett Genfbe, azzal a szándékkal, hogy a tárgyalások tárgyára és céljaira vonatkozóan elért korábbi megállapodásoknak megfelelően cselekedjék. Ilyen hozzáállást várunk az amerikai fél részéről is. Most még természetesen korai lenne bármilyen, akár előzetes következtetést is levonni. Ami a Szovjetuniót illeti, az eredmény rajta nem fog múlni. Jóakaratra mindig jóakarattal, bizalomra bizalommal válaszolunk. Ez az alapállásunk a jelenkor legnagyobb kérdésének megoldásában, az emberiséget fenyegető nukleáris veszély elhárításában. S mi minden tőlünk telhetőt megteszünk azért, hogy biztosítsuk bolygónkon az emberek békés életét. Belpolitikai kérdésekről szólva Grigorij Romanov elmondta, hogy a Szovjetunióban a népgazdaság számos ágazatában, így az iparban is észrevehetően meggyorsult a termelés növekedésének üteme. Javultak a minőségi mutatók. Biztató eredmények mutatkoznak az agráripari komplexum fejlődésében. Sikeresen megvalósulnak a szociális program céljai. Az SZKP-tól távol áll, hogy miközben értékeli a népgazdaság területén végzett munkát, ne vegye észre a megoldatlan problémákat. Inkább arra figyelmeztet, hogy nem szabad megelégedni az elért eredményekkel. Ily módon értékeli az SZKP KB a káderek munkáját is, megkövetelve tőlük az alkotó és kezdeményező magatartást, a fokozottabb felelősségvállalást, a magasabb szintű szervezettséget és fegyelmet a párt-, a tanácsi és a gazdasági munkában, s bármely más munkaterületen. Az SZKP szükségesnek tartja a népgazdaság valamennyi tartalékainak mozgósítását. Pártunk hangsúlyozza, mennyire fontos realista módon meghatározni a napi és távlati feladatokat. A tartalékok hatalmasak. Ide tartoznak: a gazdasági mechanizmus további korszerűsítése, a vállalatok jogkörének, önállóságának és felelősségének kiszélesítése a magasabb színvonalú termelés érdekében, a dolgozók egyre szélesebb részvétele a termelés irányításában és a munka szerinti elosztás elvének következetesebb érvényesítésében. A párt egy pillanatra sem hagyja figyelmen kívül, hogy a további gazdasági növekedés hatalmas tartaléka az emberek tudata. Ezért fokozott figyelmet fordít az ideológiai munkára, arra, hogy az ifjú nemzedéket a szovjet nép forradalmi, harci és munkahagyományai szellemében nevelje. Napjainkban pártunk a XXVII. kongresszusára készül. Ezen a kongresszuson tervezik a párt programjának új fogalmazásban történő megvitatását és elfogadását. Az SZKP Szervezeti Szabályzatán elvégezzük'a szükségessé vált módosításokat. A kongresszus a soron következő öt évre és 2000-ig szólóan jóváhagyja az ország gazdasági és társadalmi fejlesztésének alapvető irányait — mondotta az SZKP küldötte, majd befejezésül hangsúlyozta: a szovjet kommunisták mélyen meg vannak győződve arról, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt, a Magyar Népköztársaság a jövőben is méltóképpen járul hozzá a szocialista világ- rendszer megszilárdításához, a szocialista közösség erejének és összeforrottságának növeléséhez, mert ez a társadalmi haladás, a tartós és igazságos béke legfőbb biztosítéka a földön. Szűrös Mátyás, a tanácskozás soros elnöke megköszönve Grigorij Romanov felszólalását, az SZKP KB jókívánságait. Hangoztatta: a magyar kommunisták, népünk eredményes munkát kíván a szovjet kommunistáknak, a testvéri szovjet népnek az SZKP XXVI. kongresszusán kitűzött céljaik eléréséhez, a fejlett szocialista társadalom tökéletesítéséhez. A kongresszus elnökségének egy csoportja. Carlos Brito Carlos Brito, a Portugál Kommunista Párt PB és az Állandó Politikai Titkárság tagja, a portugál küldöttség vezetője pártja központi bizottsága és az ország kommunistái nevében tolmácsolta forró és testvéri üdvözletüket a Magyar Szocialista Munkáspárt XIII. kongresz- szusánalk, és sok sikert kívánt munkájához. — Szeretnénk kifejezni pártunk nagyrabecsülését és háláját azért a szolidaritásért, amelyet a magyar kommunisták, a magyar nép mindig is tanúsított népünk harca iránt; s kifejezni a portugál kommunisták cselekvő, töretlen szolidaritását a Magyar Szocialista Munkáspárttal és a magyar néppel, a szocialista társadalom felépítéséért folytatott tevékenységükben. Ez a minden körülmények között kifejezésre jutó kölcsönös szolidaritás is kitűnően tükrözi kapcsolatainkat, amelyek a testvériségen, az eszmék és a célok azonosságán, a megértésen és a kölcsönös megbecsülésen, valamint a proletár interna- cionálizmus szilárd elvein alapulnak. Kifejezzük elvtársak Önöknek és a magyar népnek harcuk, munkájuk és elért eredményeik iránti nagyrabecsülésünket. Helyzetük természetesen nem mentes a nehézségektől, ahogy itt a kongresszusukon is hallhattuk, de ugyanakkor bizonyítja a szocializmus felsőbbrendűségét is, tanúsítja, hogy milyen fejlődésre képes egy ország, ímelyet a dolgozók irányítanak, s ahol megszűnt az embernek ember általi kizsákmányolása. Portugáliában a kormány — amely egy magát szocialistának nevező és egy szociáldemokrata pártból áll — folytatja és erősíti azt az immár kilencéves politikát, melynek célja az áprilisi forradalom nagy vívmányainak a megsemmisítése, a monopóliumok, a nagybirtokok és minden hatalmuk visszaállítása. A jelenlegi kormány a társadalmi, gazdasági átalakulások ellen indított támadás mellett — fokozza az állampolgári szabadságjogok és a politikai demokrácia elleni támadását. Ennek ellenére nekünk, portugál kommunistáknak megalapozott reményünk, hogy a dolgozók és a hozzájuk csatlakozott egyéb társadalmi és politikai erők erőteljes mozgalmával megvalósítjuk a jelen nagy, népi célkitűzéseit: a kormány megdöntését, és az intézmény- rendszerben egy olyan folyamat elindítását, amely demokratikus alternatívákhoz vezet. A portugál ellenforradalmi folyamat még hangsúlyozottabbá tette országunknak az imperializmustól való függőségét, gazdasági, politikai, diplomáciai és katonai alárendeltségét. Osztjuk azokat az aggodalmakat, amelyek a Központi Bizottság kongresszusi téziseiben és Kádár János elvtárs beszédében hangot kaptak a jelenlegi nemzetközi helyzetben rejlő veszélyekkel, a békét fenyegető reális veszélyekkel kapcsolatban. A fegyverkezési verseny, az új amerikai rakéták telepítése Európában, a világűr milita- rizálására vonatkozó tervek felidézik egy nukleáris világégés veszélyét. Éppen ezért megértjük és szükségszerűnek tartjuk — mind a szocialista országok biztonsága, mind pedig a világ és Európa békéjének szempontjából — mindazokat a lépéseket, amelyeket a Szovjetunió és a Varsói Szerződés más országai tettek a fegyverzetek hadászati egyensúlyának megőrzéséért, valmimt azokat a tárgyalás1 és békejavaslatokat is, amelyeket a szocialista országok, köztük Magyarország közösen előterjesztettek. A Magyarországot is magában foglaló szocialista közösség léte a béke és az emberiség haladásának a legszilárdabb biztosítéka. Ám a békeharc minden dolgozónak, Európa és a világ minden népének közös ügye, olyan halaszthatatlan központi feladat, amely magában foglalja a fegyverkezési hajsza beszüntetéséért, a leszerelésért — elsősorban a nukleáris leszerelésért —, valamint a világűr militarizálásának a megakadályozásáért folyó harcot. Az imperializmus agresszív kísérleteit fel lehet tartóztatni és meg lehet hiúsítani. Ehhez alapvető jelentőségű a nemzetközi kommunista mozgalom egységének védelme és erősítése, a szocialista országok, valamint a tőkés országok munkásosztálya, a nemdeti felszabadító mozgalmak és a haladó országok közötti együttműködés és kölcsönös barátság erősítése. Carlos Brito befejezésül sok sikert kívánt a XIII. kongresszusnak, valamint a magyar kommunistáknak és a magyar népnek. Az elnök megköszönte a portugál testvérpárt üdvözletét, s tolmácsolta a magyar kommunisták szolidaritását, azt a kívánságot, hogy védjék meg az áprilisi forradalom vívmányait, sikerüljön megteremteni az országban a demokratikus alternatíva feltételeit. Erősítjük egész közösségünket
