Kelet-Magyarország, 1985. március (42. évfolyam, 50-75. szám)

1985-03-27 / 72. szám

Pillanatkép a kongresszus ülésterméből.

Folytatja munkáját a pártkongresszus

Az SZKP üdvözletét Grigorij Romanov tolmácsolta — Havasi Ferenc beszéde a gazdaságpolitikáról — Aczél György felszólalása kulturális és ideológiai feladatainkról Tisza László megyei tanácselnök Szabolcs-Szatmár társadalmi kérdéseiről

Kedden reggel 9 órakor a Központi Bizottság beszámolója, a Központi Ellenőrző Bizottság jelentése, valamint a hétfőn elhangzott szóbeli kiegészítések feletti vitával folytatta munkáját a Magyar Szocialista Munkáspárt XIII. kongresszusa.

Ezen a napon szólalt fel Lázár György miniszterelnök, Havasi Ferenc és Aczél György, a Központi Bizottság titkára, Oláh István vezérezredes, honvédelmi miniszter.

A külföldi vendégek közül Grigorij Romanov, a Szovjetunió Kommunista Pártja, Carlos Brito, a Portugál

LÁZÁR GYÖRGY:

Megújulásra van szükség a gazdaság minden elemében

Lázár György miniszterelnök beszél.

Kommunista Párt, Teszfaje Dinka, az Etióp Dolgozók Pártja képviseletében köszöntötte az MSZMP kongresz- szusáL

A délelőtti szünet eseménye, hogy Kádár János találkozott a tanácskozáson részt vevő veteránok egy csoportjával, s szívélyes légkörű, bensőséges beszélgetésen vett részt.

A kongresszusnak ezen a napon is számos külföldi párt és mozgalom küldött üdvözletét.

A Minisztertanács elnöke bevezetőben kifejezte egyetértését a Központi Bizottság beszámolójával, Kádár elvtárs szóbeli kiegészítőjével, a határozattervezettel, a megerősítésre váró okmányokkal, és javasolta, hogy azokat a kongresszus fogadja el, emelje határozattá, majd így folytatta:

— A kormány az utóbbi években azt tartotta legfőbb kötelességének, hogy a szocialista építés állami irányításában — az igazgatásban, a kulturális életben, a külpolitikában — a nehéz, olykor kritikus nemzetközi viszonyok és a korábbinál bonyolultabb belső feltételek között is érvényt szerezzen a XII. kongresszus határozatának, megfeleljen a bizalomnak.

Feladataink ellátásához számunkra is népünknek g párt politikájába vetett bizalma jelentette és jelenti a legfőbb erőforrást. Ezt az alkalmat sem mulaszthatom el, hogy köszönetét mondjak népünknek azért a megértésért és támogatásért, ami nélkül a kormány aligha tudott volna eleget tenni megbízatásának.

Az utóbbi fél évtizedben a legtöbb feladatot a gazdaság mindennapi, nemegyszer szorító gondjai adták számunkra. Voltak helyzetek, amikor ezeket csak a megszokottnál szorosabb központi irányítással tudtuk megoldani. Emiatt megnőtt az aggodalom, hogy visszatérünk egy korábban már túlhaladott gyakorlathoz. Ügy vélem, ma már világos, ez nem volt szándékunk. A kormány saját döntési hatáskörében és a gazdasági szabályozók célszerűbb érvényesítése közben is a vállalatok önállóságának biztosítására törekedett és törekszik a jövőben is.A XII. kongresszus határozataiból és a Központi Bizottság időközi állásfoglalásaiból kiindulva egyebek között előreléptünk a szocialista demokrácia intézményeinek fejlesztésében. Programokat dolgoztunk ki egyebek mellett az elektronika, a

biotechnika fejlesztésére, az energiával és az anyaggal való takarékosabb gazdálkodásra. Olyan fontos kérdésekkel foglalkoztunk, minta népesedéspolitika, a közoktatás és a felsőoktatás fejlesztése, a szociálpolitikai koncepció, a településfejlesztés hosszú távra szóló irányelvei. Kidolgoztuk a népgazdasági tervezés és a gazdaságirányítási rendszer fejlesztésének komplex programját. Megvitattuk a 2000- ig terjedő időszak társadalmi-gazdasági fejlődésének irányait. Előrehaladtunk a

VII. ötéves terv kidolgozásában és nemzetközi koordinálásában.

Fejlődött a központi és a helyi igazgatás. Jó érzéssel mondhatom, hogy a minisztériumi és a tanácsi köz- tisztviselők nagy többsége hozzáértéssel és becsülettel végzi munkáját, átérzi felelősségét. Ám népünk politikailag igényesebb és kritikusabb lett. Ismert előttünk és nem közömbös számunkra, hogy a közvélemény gyakran illeti bírálattal munkánkat.

Jogosak-e a bírálatok, van-e felelőssége a kormánynak abban, hogy a szükségesnél kevesebb történik a gazdálkodás megjavítása, a kedvezőtlen jelenségek visszaszorítása érdekében? Igen, a kormánynak ebben van felelőssége és még inkább tennivalója. Ezt számon tartjuk és a kormányzati munkát úgy kívánjuk továbbfejleszteni, hogy az még következetesebben szolgálja társadalmi törekvéseinket, jó feltételeket biztosítson a szocialista közéletiség, a jobb, az eredményesebb munka anyagi és erkölcsi elismerése számára, kevesebb lehetőséget hagyjon az ügyeskedésre.

Lázár György ezután a szocialista építés eredményeiről, a négy év alatt megvalósult termelő- és kommunális beruházásokról, a nemzeti vagyon gyarapodásáról, a fogyasztás alakulásáról szólott, majd így folytatta:

— Az összes körülményt figyelembe véve a mérleg

pozitív. És talán még inkább az, ha kitekintünk a világba. Mi mégsem vagyunk elégedettek. Mindenekelőtt azért nem, mert ha jobban dolgozunk, többre juthattunk volna. A hatékonyság javult, de a lehetségesnél és a szükségesnél kisebb mértékben. Ennek az egyik, bár nem az egyedüli mutatója, hogy amíg a külkereskedelmi cserearányok négy év alatt 7,5 százalékkal romlottak, a népgazdasági hatékonyság mindössze négy százalékkal, forintban számolva alig többel javult, mint amennyit a cserearányok romlása miatt vesztettünk. Más szóval a világgazdaság számunkra kedvezőtlen alakulásán kívül munkánk gyengeségeinek is szerepe van abban, hogy a nemzeti jövedelem a tervezettnél kisebb mértékben nőtt, hogy fizetőképességünk fenntartása érdekében az előirányzottnál kevesebbet fordíthattunk a belső fel- használásra, főleg a felhalmozásra.

A helyzet ilyen alakulása két olyan következménnyel járt, amit bármennyire szerettünk volna, nem tudtunk

elkerülni. Az egyik az, hogy a fogyasztói árakat az eredetileg tervezettnél ismétlődően nagyobb mértékben kellett növelnünk, a másik következmény a beruházások visszaszorításából származik.

Mivel a külső egyensúly javítását szándékainktól eltérően nagyobb részt csak a belső felhasználás csökkentésével tudtuk biztosítani, van, aki megkérdőjelezi, vajon szükségszerű és helyes volt-e az életszínvonalat és a beruházásokat ilyen mértékben alárendelni a nemzetközi fizetőképesség megőrzésének. Meggyőződésem szerint igen. Mindenekelőtt azért — s ezt sok ország példája mutatja —, mert egy offenzív gazdaságpolitika kibontakoztatásának elengedhetetlen feltétele az egyensúlyi viszonyok rendezése. A döntő lépést már megtettük, de az egyensúly még sérülékeny, a továbbhaladáshoz biztonságosabb egyensúlyra, ennek megalapozásához pedig új növekedési energiák mozgásba hozására van szükség. A Központi Bizottság a kongresszus elé éppen ilyen programot terjesztett elő. A kormány ebben a szellemben

folytatja a VII. ötéves terv kidolgozását.

Egész társadalmunkban tudatosítani kell: az egyensúly megszilárdítása, haladásunk megalapozása nem történhet meg a hatékonyság javításának gyorsabb kibontakoztatása nélkül, a gazdaság korszerűsítésének folyamata pedig elakad, de legalábbis lassul, ha az egyensúly megszilárdításában nem jutunk előre.

Ezzel együtt azt is meg kell értenünk, hogy a hatékonyság növelése, a gazdálkodás intenzív jellemzőinek kibontakoztatása, aminek csak a kezdeténél tartunk nem csupán a szűkén vett gazdasági szféra ügye, hanem annak határait messze túllépő össztársadalmi ügy.

A kérdést azonban úgy i feltehetjük: van-e más választási lehetőségünk, mint erőforrásaink ésszerűbb kihasználásával fokozatosan élénkíteni a gazdasági fejlődést, ha nem akarunk visszaélni azzal a türelemmel, amivel népünk elviselte az élet- színvonal stagnálását, s nem kevesen a csökkenését? Kockáztathatjuk-e, hogy a beruházásokat még alacsonyabb szintre szorítva tovább növekedjen á történelmi okok miatt amúgy is meglévő műszaki hátrányunk? Szerintem a válasz csak egy lehet: ilyen választási lehetőségünk nincs, mert senkitől sem várhatjuk, hogy fizesse helyettünk a számlát. De erre nincs is szükség, ha komolyan elhatározzuk magunkat gazdaságunk ismert tartalékainak kihasználására.

Az utóbbi hónapok rendkívüli körülményei sajnos azt jelzik, hogy célunkat csak nagy erőfeszítések árán tudjuk elérni. Az első összegzés szerint az energiakorlátozás miatt bekövetkezett termeléskiesés, a tél okozta többletkiadás, a felbecsülhető károk együttes összege meghaladja a 20 milliárd forintot. Az alkalmat felhasználva a kormány nevében köszönetét mondok a bányászoknak, az energiaszolgáltatás, a közlekedés és a szállítás dolgozóinak, a katonáknak, mindenkinek, aki a tél nehéz napjaiban áldozatos munkával hozzájárult a nehézségek leküzdéséhez. Egyben kifejezem azt a meggyőződésemet, hogy a vállalatok, a szövetkezetek kollektívái, a szocialista brigádok a következő hónapokban mindent megtesznek a kiesések pótlásáért, a szocialista munkaverseny lendülete hozzá fog járulni idei tervünk teljesítéséhez.

Ahhoz, hogy a magasabb követelményeknek eleget tudjunk tenni, az irányítás minden szintjén, minden láncszemében szemléleti megújulásra, több tudásra, nagyobb tudatosságra és korszerűbb munkamódszerekre van szükség. Magunkról, a kormányról szólva ehhez még hozzátehetem: fejlődésünk új igényeinek érvényesítésekor ugyanazzal a következetességgel kell eljárnunk, mint tettük az utóbbi években, amikor az eladósodás folyamatát kellett megállítani és megfordítani. El kell fogadtatni, hogy az áru- és pénzviszonyok következetesebb figyelembevétele, az új vállalkozási és vállalatvezetési formák, a kereseteknek a teljesítménytől függő nagyobb és valódi differenciálása, az igazságosabb közteherviselés szorgalmazása nem jelentenek eltávolodást szocialista elveinktől.

Népgazdasági terveink megalapozásában, mint korábban, most is és a jövőben is pótolhatatlan szerepet töltenek be a Szovjetunióval kiépült gyümölcsöző és bővülő kapcsolataink. A KGST-ben folytatott együttműködés számára nagy távlatokat nyitott a tavaly megtartott felső szintű értekezlet, amelynek határozatát végrehajtva új lehetőségek tárulnak fel ahhoz, hogy gyorsabban haladhassunk nemzeti és egyben közös céljaink felé. A magunk részéről mindent megteszünk, hogy alkotó módon járuljunk hozzá a szocialista gazdasági integráció elmélyítéséhez.

Feladataink megoldásának nélkülözhetetlen feltétele a béke. A fegyverkezési hajsza felszítása, az Egyesült Államoknak és a NATO-nak az a törekvése, hogy katonai erőfölényre tegyenek szert, súlyosan kiélezte a nemzetközi helyzetet. Szilárd meggyőződésünk, hogy a szélsőséges imperialista körök minden mesterkedése ellenére megvan a lehetőség az emberiséget fenyegető veszélyek elhárítására. Ennek legfőbb biztosítéka a Szovjetunió és a szocialista közösség ereje, következetes békepolitikája, a világ békeszerető erőinek összefogása. Külpolitikai tevékenységünket meghatározta, hogy a Magyar Népköztársaság a szocialista országok közösségének szilárd és megbízható tagja, a békés egymás mellett élés elkötelezett híve. Az utóbbi években tovább erősítettük, még szorosabbra fűztük barátságunkat, még inkább kiszélesítettük együttműködésünket a Szovjetunióval. A jövőben is mindent megte szünk azért, hogy a szocialista országok közös védelmi szervezete, a Varsói Szerződés betölthesse küldetését. Teljes mértékben támogatjuk a Szovjetunió békekezdeményezéseit, s mint kedvező új fejleményt üdvözöljük a napokban megkezdett genfi tárgyalásokat.

A miniszterelnök felszólalása befejezéseként hangsúlyozta: — A szocializmus útját járva népünk otthonos hazát teremtett magának, tekintélynek és megbecsülésnek örvend a világban. Pártunk XIII. kongresszusa azzal a vonzó programmal áll népünk elé, hogy a szilárd alapokra építve, nemzeti ösz- szefogással, új lendülettel folytassuk tovább a szocialista társadalom építését.

XLII. évfolyam, 72. szám ARA: 1,80 FORINT 1985. március 27., szerda