Kelet-Magyarország, 1985. március (42. évfolyam, 50-75. szám)
1985-03-21 / 67. szám
1985. március 21. Kelet-Magyarország 3 A Tungsram Rt. kisvárdai gyárában megkezdték az aszimet rikus autófényszóró lámpák gyártását. Ezt a gépsort Nagykanizsáról telepítették át, a dolgozókat is ott tanították be a munkafolyamatokra. Képünk: Demeter Erzsébet a beforrasztó szivattyú mellett dolgozik. (Elek Emil felvétele) NEB-mérleg Jön a szikkasztó szél Célok, feltételek A gazdálkodás feltételeinek, eredményeinek rendszeres vizsgálata volt a Nyíregyházi Népi Ellenőrzési Bizottság elmúlt három évi tevékenységének legfontosabb területe. Ezt tegnapi ülésükön állapították meg, ahol három év munkáját értékelték, s közben egy sor kedvező tendenciát tapasztaltak, de voltak szép számmal visszatérő gondok is. Az ipari üzemeknél az újításokból, a minőség megőrzéséből, illetve javításából, a kapacitáskihasználás helyzetéről, a gazdasági munkaközösségek tevékenységéről, az energiagazdálkodás vizsgálatából vonhatnak le olyan következtetéseket, hogy a vállalatok nagyon eltérő színvonalon alkalmazkodnak a külső feltételekhez. Mindenhol törekszenek a hatékonyabb munkára, de a műszaki feltételek, a létszámösszetétel, a korszerűtlen szervezet, sokszor pedig a vezetői döntések késése miatt akadozik a végrehajtás, vagy éppen nem kielégítő annak eredményessége. A mezőgazdaságot érintő vizsgálatok a leltár és selejtezési munka ellenőrzésére, a selejtté válás okának megállapítására, a háztáji és haszonbérleti földeik helyzetének vizsgálatára terjedtek ki. Állandó és fontos munkájuk a népi ellenőröknek a kereskedelmi szolgáltató tevékenység ellenőrzése, ám a megállapítások így sem kedvezőek, hiszen a megvizsgált boltok, vendéglátóhelyek 15—30 százalékában tapasztalnak olyan magatartást, amivel megkárosítják a fogyasztókat. Kiterjedt tevékenységük a szociális, kulturális, egészségügyi ellátásra, de tapasztalatokat szereztek arról is: miként gazdálkodnak a tanácsok a megüresedett lakásokkal, milyen hiányosságok fordulnak elő leggyakrabban a házfelügyelők munkájában, miért hosszadalmas a lakásfelújítás, s hogy vizsgálataik eredményesek voltak, bizonyítja: azóta kedvezően változott a helyzet. Kiemelt feladatuknak tekintették a bejelentőkkel való foglalkozást, annál is inkább, mert sok éves tapasztalatuk, hogy a bejelentéseknek csak 15—30 százaléka alaptalan, a többi orvoslásra vár, s ezek többsége nemcsak a gazdálkodás visszásságaira irányítja a figyelmet, hanem azért is megoldást sürget, mert figyelmen kívül hagyásuk politikai károkat is okozhat. Pirul a sár taréja. Langyos időben, jó szikkasztó szél jár a dadai határban. Ennék van ideje. — Ránk hozza a féltséget ez az út — mondja Szántó Sándor főagronómus, ahogy a terepjáróval túljutunk egy „vendégmarasztaló”, veszélyes sárszakaszon. 1 legfontosabb növény Búzatáblák közt megyünk. Egymást váltva vöröses meg kislibazöld a vetés. — A fagytól nincs rendes színe — magyarázza a szakember. — Nagy volt a tél. Itt van például ez a darab — mutat egy lankás részre —, majdnem minden télen pucér. A szél rendszerint le- kotorja róla a havat, azért ilyen rozsdás a növény most is rajta. Ez különben nem számít, kiheveri. Él a búza, az a lényeg. Ha valahol, akkor a tisza- dadai Kossuth Tsz-ben igazán lényeges, hogy nem pusztult ki, sőt alig károsodott az őszi búza a nagy zimankók idején. Évek óta, ezer hektáron, a szántóterületük harmadán vetik ezt a kalászost. Itt zsíros talajba kerül a mag, de nem is aratnak 50 mázsánál kevesebbet egy hektárról. Megéri a búzával foglalkozni. Fagyos föld Rétnyi tavacskák fodrozódnak a hatalmas táblákon. Belvíz. — Későn enged ki a föld, nem bírja magába szívni a vizet. Pedig megeshet, hogy utóbb szükségünk lenne erre a csapadékra — szól a főagronómus, de mintha megálljt parancsolna a sofőrnek, az lefékezi a kocsit. „Nem érdemes kikezdeni vele.” így ÉL A BÚZA! vélekedik a sofőr, az úton keresztben futó kis árokról. Kiszállunk. A sárba bokáig lehet süllyedni. — Ezeken az árkokon vezetjük el a vizet a táblákról — közli a főagronómus. — Miikor megindult az olvadás, volt olyan nap, hogy harminc ember is ásott. Mert ha a búza tartósan víz alá kerül, azzal a tsz is víz alá nyomja magát. Ügy számítjuk, a mélyebb fekvésű talajokon 15—20 hektáron már nem tudjuk megmenteni a búzát. Bátran remélhetnek Ellensége a zsendülő növénynek a mezei rágcsálók hada. Kísérőm erről is beszél. — Ha ilyen magas a víz, a pockok, hörcsögök nemigen jelennek meg tömegével a környéken. De amúgy is élszaporodtak mostanában az Itt is elkelne már egy kis szikkasztó szél. A z esti lakógyűlésen valóban felfokozott idegállapotban jelentünk meg. Azóta feszültek bennünk az indulatok, hogy megkaptuk a lakásszövetkezettől a papírt az emelkedő közös költségekről. A módosítást a villamos energia árának változásán kívül az indokolja — olvastuk —, hogy beköltözésünk óta (immár hat éve!) nem fizettünk a hideg vízért. Hasonló tájékoztatást kaptak a közelmúltban Nyíregyházán összesen tizenhét tízemeletes lakótömbben. A lakókat az a mondat háborította fel különösen, mely szerint a vízdíj eddig a „tagsági befizetési kötelezettségben sem szerepelt”. Pedig a szövetkezet tagjai egy korábbi értesítés alapján joggal vélhették úgy, hogy a fenntartási, üzemeltetési költV ___________________________ ségek között felsorolt vízdíjra is futja a megállapított forintokból. Amikor a lakógyűlésen ezzel előhozakodtak, a lakásszövetkezet képviselőjének indoka így hangzott: „Az értesítés csak egy stencil ...” Ekkor kapott sebet a bizalom. Hát már a hivatalos papírnak sem lehet hinni? S ezek után mi a biztosíték arra, hogy egykét esztendő múlva nem derül ki újabb hátralék? Lehet, hogy a közös villanyért, a liftkarbantartásért sem fizetünk? A stencilezett felsorolásban ezek a tételek is véletlenül maradtak benne. Megrendült 1400 család bizalma, amit egy esetleges, a felületes ügyintézésért bocsánatot kérő körlevél sem állíthat helyre. (reszler) Köszmétemetszési bemutató Köszmétetermesztő szakcsoport , alakult tavaly a Nyíregyházi ÁFÉSZ szervezésében. Állami támogatással 6 és fél hektáron ezer—ezer négyzetméteres parcellákat alakítottak ki, s telepítették el az egrest. A növény fejlődése szempontjából lényeges az első évi metszés, ami egyúttal a későbbi években a gyümölcs szedését is köny- nyíti. A szakcsoport vezetősége ezért metszési bemutatót tart március 23-án. szombaton 10 órától Ilona-tanyá- val szemben, a 4-es számú főút jobb oldalán. Erre nemcsak a szakcsoport tagjait várják a szervezők, hanem a köszmétetermesztés, -metszés iránt érdeklődőket is. I „Magyarország tanácsköztársasággá alakult” Egy győzelem emléke „KI VEZESSE A PROLETARIÁTUST A HARCBAN?” — olvashatjuk a kérdést a Kommunisták Magyarországi Pártjának programjában, amelyet a Vörös Újság első száma közölt 1918. december 7-én. És a folytatás a párt fontos feladatát fogalmazza meg: „Azért állunk mi, kommunisták a magyar munkásság elé, hogy őt a szükségszerűen elkövetkező, sőt már itt lévő új, proletár forradalomra előkészítsük. A polgári kormányzat azonban szerette volna megakadályozni a forradalom győzelmét, ezért Kun Bélát, a magyar kommunista mozgalom vezéralakját, és a párt többi vezetőjét a Gyűjtőfogházba zárták, 1919 februárjában. A politikai erőviszonyokat azonban ez az intézkedés nem változtatta már meg tartósan. Amint a történelmi idők egyik résztvevője, Münnich Ferenc visszaemlékezésében felidézte: „A burzsoá uralom akkori helyzetét az jellemezte, hogy képtelen volt számunkra igazi börtönfegyelmet teremteni. A munkásság egyre növekvő határozottsággal követelte szabadon bocsátásunkat. Ezt a követelést számtalan gyűlésen kifejezésre juttatta, s ennek elérésére egymást követték az utcai tüntetések. Olyan nagyszámú küldöttségek kerestek fel börtönünkben, hogy a börtönigazgatóság kénytelen volt azokat beengedni hozzánk. A börtön szinte pártvezetőséggé alakult át... ” Az eseményeket felgyorsította, hogy 1919. március 20-án Vyx francia alezredes, a budapesti -antantmisszió vezetője jegyzék formájában átadta Károlyi Mihály köztársasági elnöknek a párizsi békekonferencia határozatát, amely az ország jelentős részének megszállását helyezte kilátásba. „A legszélsőbb nacionalistától kezdve a legszélsőbb kommunistáig csak egy választ lehetett adni erre a jegyzékre: soha” — mondotta Károlyi Mihály. A koalíciós kormány felbomlott, Váry Albert főügyész kérte a városparancsnokot, szerezzen automobilt, és menjen ki vele a gyűjtőfogházba, nehogy a Gyűjtő előtt növekvő tömeg szabadítsa ki a kommunistákat. A kortársak visszaemlékezése szerint ezúttal megkésett a hatósági intézkedés: „ ... Egyszercsak jön vagy egy tucat matróz, a diktatúrát éltetve. Felkapják Kun dvtársat a vállukra, és úgy viszik a kint várakozókhoz ... Egy hatalmas teherautóra szálltunk, úgy mentünk a tüntető munkástömegek közepette a Visegrádi utcáig...” A csepeli munkástanács parancsára a gyár munkásőrsége elfoglalta a francia gyarmati katonák által őrzött csepeli szikratávíróállomást, és másnap, 1919. március 22-én innen sugározták világgá a híres kiáltványt: „Mindenkihez! Magyarország proletársága a mai nappal a maga kezébe vesz minden hatalmat... A proletárság diktatúrájának döntő alapfeltétele a proletárság teljes egysége. Éppen ezért, a történelmi szükség parancsára teljes egyesülését mondotta ki a Magyarországi Szociáldemokrata Párt és a Kommunisták Magyarországi Pártja. A kormányhatalmat a párt megbízásából a Forradalmi Kormányzótanács veszi át. E tanács kötelessége lesz a Munkás-, Paraszt- és Katonatanácsok országos kiépítése, a törvényhozói, végrehajtói és bíráskodó hatalmat a Munkás-, Paraszt- és Katonatanácsok diktatúrája gyakorolja. Magyarország Tanácsköztársasággá alakult. A forradalmi kormányzótanács... kimondja a nagybirtokok, a bányák, a nagyüzemek, bankok és a közlekedési vállalatok szocializálását. A földreformot nem törpebirtokokat teremtő földosztással, hanem szocialista termelőszövetkezetekkel hajtja végre...” Aláírás: a Magyarországi Szocialista Párt — A Forradalmi Kormányzótanács. A nemzetközi közvélemény élénken reagált a magyar eseményekre. Lenin őszinte üdvözletét küldte és tolmácsolta az Oroszországi Kommunista Párt kongresszusának mérhetetlen lelkesedését. Wilson, az Egyesült Államok akkori elnöke viszont keserűen jegyezte meg: „Senki sem tudhatja, mi a helyes magatartás a bolsevistákkal szemben.” A FORRADALMÁR CLARA ZETKIN igy méltatja a történelmi sorsfordulót: „a magyarországi proletáriátus győzelme tüzes nyelvvel szól a világ bérrabszolgáihoz. A magyar proletáriátus merész cselekedete ugyanakkor erősíti a ki- uzsorázott dolgozó tömegek önbizalmát, harci szellemét, teremtő elszántságát. Meggyorsítja a forradalom menetét mindenütt, ahol az már rohamra indult a polgári rend ellen...” Egy szem borsó — Kimegyek a pusztába — tette le Éliás próféta a kávéspoharat egy vasárnap délután, és ablakomon át a messzeségbe nézett. — Hétfőn kora hajnalban indulok. — Minek mégy a pusztába, Ó próféta? — kérdeztem tőle. — Szavakat akarok kiabálni bele. — És az segít? — nézett búsan rá Don Quijote de La Mancha lovagja, aki szintén nálam szokott kávézni vasár- és ünnepnapokon. — Én is megpróbálkoztam már valami hasonlóval és a szélmalom lapátjai majdnem összekaszaboltak. — Valóban kár hasztalan dolgokra erőt pazarolni — bólintottam én is, hogy jeles barátaim lássák, milyen bölcs vagyok. — S te nem koptatod-é olykor hasztalanul a tollad? — kérdezte a próféta. — Minden cikkednek foganatja lészen? Ezen elgondolkodtunk egy kicsit, míg a modern panellakást körülvevő sártengerre ráborult az alkony. — Ne keseredjetek el — szólalt meg ekkor egy borsó a falon. — Engem is évekig hánytak ide, sok ezer társammal együtt, míg nekem végre sikerült felragadnom. Egymásra néztünk, aztán barátaim szedelőzköd- ni kezdtek. Kinn az előszobában felhúzták lábbelijüket (Don Quijote a combig sáros csizmát, Éliás a szétázott sarut), a kanyarból még visszaintegettek, s eltűntek egy homokkupac mögött. Az egy szem borsóra néztem, s valami halvány reményfélével tettem magam elé az üres papírt, hogy ebbe az írásba belefogjak. Mester Attila egerésző ölyvek. Ezek kipucolták a vidéket a rágcsálóktól. Hanem több kárt okoznak az őzcsordák. Egy jókora táblánkban tavaly cukorrépa volt. Betakarítása után óhatatlanul maradt termés a földön. Az őzek tallózni kezditek, azóta csapatostól idejárnak... Visszafordulunk. Az égről egy vitorlázó madár figyeli, hogyan nyűvi magát zajos autónk a sártengerben. Érezzük a lábunkkal, amikor meg - megcsikol ja a terepjárónk hasát az anyaföld. — Még azt sem lehet tudni, hogy megkésett-e a búza — elmélkedik Szántó Sándor. — Attól függ, hogy ezután milyen idő jön. Nekünk gyors szifckadás kéne, napsütés. Egy biztos, a telet baj nélkül átvészeltük, bátran remélhetünk. Sztancs János Csak stencil?
