Kelet-Magyarország, 1985. március (42. évfolyam, 50-75. szám)
1985-03-21 / 67. szám
4 Kelet-Magyarország 1985. március 21. Kommentár Rakéták N éhány órán belül két, rakétákkal kapcsolatos szavazás hírét repítették világgá a hírügynökségek és mindkét voksolás meglehetősen baljós gesztusnak tekinthető. Az egyik Nyugat-Európából, a másik a tengerentúlról érkezett. A belga parlament kis többséggel, de jóváhagyta a kabinet döntését, amely szerint a belgiumi Florenhes-ben megkezdődik a NATO-hatá- rozat alapján felállítandó manőverező robotrepülőgépek telepítése. Belga, sőt, brüsszeli NA- TO-körökben sem vonják kétségbe, hogy sem a kormány, sem a parlament döntése nem tükrözi a lakosság tömegeinek ezzel kapcsolatos igazi állásfoglalását. A másik jelentés Washingtonból érkezett: az amerikai szenátus, igaz, ugyancsak kis többséggel megszavazta az úgynevezett MX-rakéták továbbépítéséhez szükséges összeget. Ezt a döntést az Egyesült Államok elnökének és legszűkebb körének szinte páratlan aktivitása előzte meg. Elkeserítő ez két nyomós okból is. Az egyik az új genfi konferencia nyitánya, ami önmagában is indokolná, hogy mindkét résztvevő megpróbáljon jó politilkai-lélektani közeget biztosítani a tárgyalások idejére. A másik az a tény, hogy Reagan elnök, ha felemás módon is, legutóbb kifejezte készségét, hogy találkozzék az SZKP új főtitkárával. Ezek után érthető, hogy világszerte kissé szorongva teszik fel a kérdést: mennyire vehető komolyan ez a készség a québeci „régi típusú”, vagyis szovjetellenes kirohanásokkal. teli csúcstalálkozó, valamint az MX-ügyben voksoló szenátorokra gyakorolt nyomás fémében? Gorbacsov—Raul Castro találkozó Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára szerdán Moszkvában megbeszélést folytatott Raul Castróval, a Kubai Kommunista Párt Központi Bizottságának másodtitkárával, a Kubai Államtanács és a Minisztertanács elnökének első helyettesével, aki Konsztantyin Csemyenko temetésére a múlt héten érkezett a szovjet fővárosba. A találkozón áttekintették a szovjet—kubai kapcsolatok elmélyítésének és tökéletesítésének kérdéseit. Mindkét részről megerősítették, hogy tovább akarják szilár-r dítani a Szovjetunió és Kuba barátságát és együttműködését. Nemzetközi kérdésekről szólva rámutattak arra, hogy a Szovjetunió és Kuba más szocialista országokkal, minden békeszerető állammal és társadalmi erővel együtt továbbra is küzdeni akar a béke és a nemzetközi biztonság erősítéséért, a népek szabadságáért és függetlenségéért, a fegyverkezési hajsza megszüntetéséért, az atomháborús veszély kiküszöböléséért, a konfliktushelyzetek politikai eszközökkel történő rendezéséért, a békés egymás mellett élés alapjainak megszilárdításáért. Berecz János kötete Folyamatosság és megújulás az MSZMP politikájában címmel megjelent Berecz Jánosnak, a Népszabadság főszerkesztőjének kötete a Kossuth Kiadó gondozásában. A könyv közli a szerzőnek azokat az írásait, amelyeket előre le nem írt beszédei, kötetlen előadásai alapján szerkesztett tanulmányokká. A kötet anyaga képet ad az MSZMP politikájának, tevékenységének elméleti alapjairól, nyomon követve társadalmunk fejlődésének főbb szakaszait, a pártnak a folytonos megújulásra való törekvéseit. Részletesen foglalkozik a gazdaságirányítás reformjának korszakával, tapasztalataival és napjainkban végbemenő továbbfejlesztésének kérdéseivel. A továbbiakban a szerző elemzi a pártnak a gazdaságban betöltött szerepét, az MSZMP politikai gyakorlatának időszerű kérdéseit és vázolja a napjainkban ezzel kapcsolatban zajló viták főbb gondolatait. Kínai szóvivő Rrmacost látogatásáról Michael Armacost amerikai külügyminiszter-helyettes pekingi látogatásán a felek véleményt cseréltek a békéről, a leszerelésről, Dél-Ázsiáról, a Közel-Keletről, Délkelet- Ázsiáról, Közép-Ameriká- ról, valamint az amerikai— szovjet és a kínai—szovjet kapcsolatok jelenlegi állásáról. Néhány hetes nyugalom után ismét kiújultak az ellenségeskedések a dél-libanoni Szidon városában. A keresztény és muzulmán milíciák közti összecsapások miatt a libanoni hadsereg katonáit is akcióba kellett küldeni (Folytatás az 1. oldalról) hiszen a cserearányromlás miatt 1970-hez képest negyedével több árut kell szállítanunk. Mindez azt eredményezte, hogy az őszi csúcsban sorolni kénytelenek a szállító vállalatokat. Az idén a behozatal közel kétmillió tonnával csökken, mert jóval kevesebb vasércet igényel a magyar kohászat. Ugyanakkor a záhonyi körzetben 18 millió tonnás átrakókapacitás épült ki. Ezt viszont fel lehet használni a szovjet exportáruk átrakására is. Különösen azért, mert a tavalyi, 4,1 millió tonnás csúcs után az idén ettől húsz százalékkal több árut kell elszállítani. A közúti és a vízi szállítás ebből igen kis részt tud átvállalni, Záhonyban viszont mód nyílik a széles nyomtávú kocsik meg- rakására. Az idei feladatok között legfontosabb az ipari termékek exportjának fokozása, az éves szerződésben rögzített mennyiség 50—55 százalékát az év első felében szükséges továbbítani ahhoz, hogy a nagy tömegű szezonális mezőgazdasági áru — alma, gabona, kon- zervek — szállításában ne legyen fennakadás. Fokozzák negyedével a konténeres áruszállítást is, valamint a záhonyi tengelycserés megoldással közvetlenül a termelő vállalatoktól küldhetik az árukat szovjet exportra. A konferencia ma folytatja munkáját a szervezési kérdések megbeszélésével, majd a résztvevők üzemlátogatáson ismerkednek a záhonyi átrakó berendezésekkel. (I. b.) Film Zsukov marcaliról Jelenet a filmből. — A szovjet filmszínházakban bemutatták a „Zsukov marsall, Egy életrajz lapjai” című dokumentumfilmet. Első darabja ez annak a sorozatnak, amelyet a szovjet dokumentumfilmesek készítenek a második világháború. kiemelkedő szovjet hadvezéreiről. A film a nemrég lezajlott XXVII. lipcsei nemzetközi filmfesztiválon „Arany galamb” fődíjat nyert. Az APN kérésére a filmről Igor lckov szovjet film- dramaturg, Az ismeretlen háború című 20 részes film szerzője beszél. — Filmünk elkészítésében jelentős segítséget nyújtott a híres szovjet író és publicista, Konsztantyin Szimonov. A 60-as években gyakran találkozott Zsukov marsallal. Ebben az időben Szimonov élénk tevékenységet fejtett ki a dokumentumfilmművészet területén. Ekkor vetődött fel a Zsukov marsallról szóló film elkészítésének gondolata, amelyet — már Szimonov halála után — Marina Bábák rendező és én valósítottunk meg. „A háború alatt — írta Szimonov — a nép néhány kiemelkedő hadvezért különösen megszeretett. Közöttük első helyen volt Zsukov, aki e szeretetet országunk történetének legtragikusabb óráiban vívta ki, ezért az erősebb volt iránta, mint bárki más iránt...” Ahhoz, hogy fogalmat alkothassunk magunknak Zsukov tevékenységének méreteiről, elegendő, ha egyszerűen felsoroljuk azokat az eseményeket, amelyekben közvetlenül részt vett. 1939-ben Zsukov volt azoknak a szovjet csapatoknak a parancsnoka, amelyek szétzúzták a Mongólia területén, a Halhiingol folyó térségében katonai kalandba bocsátkozó japán militaristákat. A Nagy Honvédő Háború kezdetén Zsukov a vezérkar főnöke volt. Később a Tartalék, a Lenin- grádi és Nyugati Front parancsnokaként dolgozott. Zsukov nevéhez fűződnek olyan fontos események, mint Moszkva és Leningrad védelme, a Moszkva alatti támadás és az ellenség szétzúzása. 1942 augusztusában a háború történetének egyik legdrámaibb pillanatában, amikor a fasiszta csapatok Sztálingrádnál elérték a Volgát, Zsukovot kinevezték a legfelsőbb főparancsnok (Sztálin) első helyettesévé. Zsukov Sztálingrádba utazott, hogy összehangolja a frontok tevékenységét azokban a döntő ütközetekben, melyek gyökeres fordulatot hoztak a második világháború menetében ... Zsukov vezette a híres kurszki páncélos ütközetet, a Dnyeper—Kárpát, a beloruszra!, a Visztula—Oderái, végül pedig a második világháború befejező, berlini hadműveletét. Zsukov átlagon felüli személyiség volt. Éppen ezért, amikor filmünket forgattuk, nem elégedtünk meg csupán hadvezéri tevékenységének elemzésével. Érdekelt bennünket Zsukov, az ember is. Zsukovot a háborúban kevés alkalommal filmezték, már csak azért is, mert új kinevezéséről vagy az arcvonalra történő utazásáról igen keveset tudtak. Éppen ezért szenzációként értékeltük azokat az amatőr fénykép- felvételeket, amelyeket Nyi- kolaj Bedov, Zsukov marsall segédtisztje készített. A fényképek különösen azért érdekesek, mert rajtuk Zsukov mindennapi környe- I zetében látható. Egy alkalommal, amikor a j győzelem első napjaiban a Kremlben készült fényké- | pet nézegette Zsukov, me- j lyen a négy év óta először találkozó szovjet hadvezéreket örökítették meg, így szólt: „Mennyire hasonlít ) valamennyi tábornokunk és marsallunk életrajza egy- | máshoz! Csaknem valamennyi egy távoli faluból , származik, többnyire sze- j gény, leggyakrabban szegényparaszti családból. Cső- j dálatos hasonlóság!” E hasonlóság azonban ezzel talán be is fejeződik, hiszen minden egyes szovjet had- j vezér saját megismételhetetlen életútját járta, nagyszerű lapokat írva katonai győzelmeink krónikájába. A \ sorozat következő filmjeiben Vasziljevszkij, Rokosz- szovszkij, Malinovszkij, Me- i reckon, Konyev és Tolbu- hin marsallról, valamint Vatutyin hadseregtábornokról szólunk. APN—KS V /--------------------------------------------------------------------------------------\ Washington blölfjt Peter Thomsen NSZK-beli újságíró cikket írt a hamburgi Stern 1985. 10. számában arról az amerikai állításról, hogy a világűr-fegyverkezés megakadályozza majd az atomháborút a Földön. A cikket az alábbiakban ismertetjük. „Ez az az eszköz, amely csökkentheti az atomháború veszélyét", majd „új reménység gyermekeink számára a XXI. században” — ígérik nekünk. Az atomfegyvereket „el akarja törölni a Föld színéről”. Ronald Reagan amerikai elnök olyan világot helyez kilátásba, amelyben egy világűrben állomásozó rakétaelhárító rendszer visszaveri a meglepetésszerű atomtámadást. Helmut Kohl és Franz Josef Strauss személyében már talált is két szövetségest ehhez a látomáshoz. A bajor miniszterelnök mindenesetre „a világűr militari- zálása” helyett a szebben hangzó „a világűr a békéért” elnevezést ajánlja. Politikusok, akik idáig az atomelrettentést, egész népek kiirtásával való fenyegetést magasztalták legalkalmasabb eszközként a háború elkerülésére, most hirtelen felfedezték az atomfegyvermentes világ előnyeit. Valóban így gondolják? Vagy beleestek Washington blöffjébe? Az amerikaiak kétségtelenül komolyan gondolják világűrterveiket, a szovjetek pedig felismerték ezt. A Pentagon máris megrendelt egy kisebb atomerőművet, amelynek feladata az lesz, hogy energiával lássa el a jövőbeli rakétaelhárító rendszert. Tegyük fel, hogy az amerikaiak ténylegesen létrehoznak egy ilyen fegyverrendszert (amiben kompetens kritikusok egyelőre kételkednek), akkor az — Reagan szavai szerint — megsemmisíti azokat a fegyvereket, amelyek az amerikai kontinenst jelenleg a legjobban fenyegetik: a szovjet interkontinentális rakétákat. Ezek a „ballisztikus repülőtestek” ez esetben „hatástalanok és feleslegesek” lennének. Tegyük fel, hogy így van. De Reagan „stratégiai védelmi kezdeményezése” egyetlen bombát sem tart fel, s egyetlen katonát sem, amelyik a hátán atomaknával egy hídhoz oson. Éppígy nem tud ártani egy rakétaelhárító rendszer egy kilőtt 155 milliméteres gránátnak. Csak a Bundes- wehrnek 580 ilyen tarackV______________________ ja van, amelyek ilyen atomlövedékeket 18 kilométeres távolságra tudnak vetni. A távolabbi jövőben nincs kilátás arra, hogy ez a látomásszerű világűr-légvédelem ezeket a földközeli atomfegyverhordozókat cél- bavehetné. így tehát valamennyi elképzelt lézerelem, részecskesugárzó és fényágyú, amely az amerikaiak előtt lebeg, csupán a légüres világűrben képes kifejteni romboló erejét. Egyszóval: az atomháború fenyegetése változatlanul fennáll majd — csak rakéták nélkül, SS—18-asok és Minutemanek nélkül, SS— 20-asok és Pershingek nélkül. Ez a cinikus játék a reményekkel és ígéretekkel kísértetiesen emlékeztet az atomfegyverkezés kezdetére. A második világháború után az amerikai katonák hasonlóképpen érveltek: az „atomkalapács” feleslegessé teszi a hagyományos hadseregeket. Minden parancsnok, minden hadihajó-kapitány, minden vadászbombázó pilóta megkapja a maga atomfegyverét és a hadosztályok hazamehetnek. Akkoriban a hagyományos fegyverek leszereléséről és milliárdos megtakarításokról beszéltek. Hogy azóta mi történt, tudjuk. Az amerikaiak hozzá is fogtak, hogy az egységparancsnokokat és pilótákat atomfegyverekkel lássák el — a „Davy Crocett” nukleáris gránátvetőktől a „Genie" elnevezésű légi- harc-rakétáig. De Koreában és Vietnamban rá kellett döbbenniük, hogy az atomfegyverek nem helyettesíthetik a hadosztályokat. Végül is az adózók nyakát mindkettő szorongatja: drága hadosztályok és drága atomfegyverek. Most is pont ugyanígy történik. Ronald Reagan és utódai — esetleg nyugatnémet támogatással — hadrendbe állítják a világűrtüzérségüket és egyidejűleg továbbfejlesztik azokat az atomfegyvereket, amelyeket a világűrből nem lehet támadni. Végül is nem marad más, mint egy növekvő fegyverkezési verseny: atomfegyver (majdnem) ugyanannyi mint korábban és hozzá a világűrfegyverek. ___________________________> ÉPÍTHET RÁ — HA ALAPOZÁSHOZ nyéklAdhAzi bányakavicsot használ: Ára házhoz szállítással együtt: — Nyíregyházán: 386,50 Ft/m' — Mátészalkán: 436,— Ft/m;i — Vásárosnaményban: 396,50 Ft/m3 áron a városok közigazgatási határán belül. Közigazgatási határon kivül is házhoz szállítunk kedvezményes fuvardíj alkalmazásával. Megrendelhető, illetve befizethető: a TÜZÉP Vállalat fenti telephelyein levő VOLÁN—TÜZÉP közös fuvarvállaló irodákban. Rövid határidőn belül teljesítjük megrendelését. A KAVICSBÁNYA, a VOLÁN és a KELET-MAGYARORSZÄGI TÜZÉP VÁLLALAT EGYÜTTMŰKÖDÉSE BIZTOSÍTJA önnek a KAVICS PONTOS SZÁLLÍTÁSÁT.
