Kelet-Magyarország, 1985. március (42. évfolyam, 50-75. szám)
1985-03-19 / 65. szám
1985. március 19. Kelet-Magyarország 3 Elsózott takarmány a megyei pártbizottság pártértekezleti beszámolójának elgondolkodtató megállapításai közül egy: „nagy tartalékokkal rendelkezünk az állat- tenyésztés és a takarmányfelhasználás minőségi mutatóinak javításában". Legyen ennek igazolása az a tanácskozás, amelyet korábban Nyíregyházán az Állattenyésztési és Takarmányozási Minősítő Intézet munkatársai szakembereknek tartottak. Akkor dr. Fesztóri Sándor hivatalos ellenőrzéseinek tapasztalatait így sommázta: a korszerű állattenyésztéshez megyénknek adottak a lehetőségei, de ma még nem élünk vele. Kialakult az a termelési szerkezet, amely biztosíthatja a szükséges szálas-, tömeg- és abrak- takarmány-mennyiséget, viszont betakarításban, tárolásban, felhasználásban még hiányzik a megkívánt minőség. A megye állatállománya nagy, ennek fenntartásához, a tej- és hústermeléshez évi 615 ezer tonna abrakra van szükség. A tápgyártás 382 ezer tonna. A táptermelés jelenlegi háttere hat GMV üzem, 13 kooperációs üzem, hét tsz, illetve más üzem és néhány kisüzem. Ezeknek kapacitása — különösen az év harmadik negyedében — nem mindig elég. A fogyasztóknál ez mennyiségi és választékhiányban jelentkezik. Káros hatását különösen a kistermelők érzik, azok, akik a takar- mányboltokban nem mindig kapják, amire a tehéntartáshoz, a sertéshizlaláshoz, vagy a kisállattartáshoz szükségük lenne. A pazarlásnak egyik módja tehát az, ha a drága takarmánytápot alacsony hatásfokkal etetik. Márpedig a szükség- állapot, a választékhiány oda vezet, hogy a sertés baromffitápot, a növendékállat hízótápot kap. A megoldás a tápgyártó kapacitás növelése lenne. Kapacitásbővítés és korszerűsítés ez ma már halaszthatatlan. Ezekkel nemcsak a gyártott táp mennyisége növekedne, de számottevően javulna a minőség is. A SZAKSZERŰTLENSÉG már az alapanyagok tárolásánál kezdődik. Rengeteg takarmányt tárolnak fedett, de három oldalról nyitott színekben, így terített asztala van az ég madarainak. Gabonafélékből a madárrajok tonnák ezreit fogyasztják. Ehhez hozzájárul még a hótól, esőtől származó takarmányrom- lás, penészedés. A romlott gabona feldolgozása az előállított táp biológiai értékét csökkenti és mint ilyen, végső soron a felhasználóknál okoz ki nem mutatott veszteségeket. Elhangzott a fentebb említett tanácskozáson, hogy gyenge műszaki ellátottságaí üzemekben is lehet jó termékeket előállítani. Ha a keverőüzemekben az előkészítés gondos és kifogástalan, nem fordulhat elő a receptúrától eltérő tápgyártás. Mert bármilyen furcsán hangzik is, milliós károkat okoz, ha a késztermék nem az előírt mennyiségben tartalmazza a különböző anyagokat. Az, hogy a vizsgált takarmánytápok nyersfehér je-tartalma 19,3 százalékban magasabb volt a szükségesnél, az ablakon kidobott pénz. És lehet sorolni a végtelenségig. Többletet karbamidból, a hiányt aminosavból. Van, amikor úgy elsózzák a tápot — ez olcsó —, hogy a jószág nem győz vizet inni. Ami a legszomorúbb, hogy a mikrobiológiailag kifogásolt mennyiség 43,1 százalék volt (az országos átlag 27 százalék). ABBÖL INDULTUNK KI, hogy a megyében az elmúlt évben 382 ezer tonna tápot állítottak elő és etettek fel az állatokkal. Kevésnek bizonyult, nagyobb volt az igény. Arról is szó volt és ez talán a legfontosabb, hogy az állattenyésztés jövedelmezősége nem megfelelő. Mindkét gondon lehet is, kell is változtatni. Kezdjük úgy, hogy a takarmányfelhasználás tartalékait kiaknázzuk. Az abrak, a takarmánytáp csak egy a sok közül. Seres Ernő Javítják az ellátást Nyugatnémet megrendelésre varrnak divatos női szabadidőruhákat a Nyírség Ruházati Szövetkezetben. Tóth Albertné a kész ruhákat minősíti. (Császár Csaba felvétele) Ékszerdoboz a város peremén A jó kenyér titka Ha valaki gépkocsival Nyíregyháza felől az esti órákban érkezik Vásárosnaményba, akkor a város határában úgy láthatja a kivilágított modern üzemet, mint valamiféle ékszerdobozt. Belépő ez a városhoz, és ha a központig tovább autózás nem is kínál különösebb élményt, a Mátészalkai Sütőipari Válalat vásárosnaményi üzeme megmarad az ember emlékezetében. Messze központtól Ha valaki bemegy az üzembe, és csak a portát, a folyosókat látja, akkor akár azt is hihetné, hogy valamiféle Beregi Múzeumba tévedt. Szőttesek borítják a falat, és ami kívülről az idegennek szép, azt ők meleggé varázsolják önmaguknak odabent. Jóformán be sem mutatkoztam még az üzemben, már elmondták, hogy ami kívülről annyira szép, az bizony a bentieknek keserves valóság. Messze van az üzem a várostól, megoldatlan a Az erdők évévé nyilvánította az idei esztendőt az ENSZ Élelmezésügyi Szervezete, a FAO javaslatára — az eseménysorozat megyei megnyitóját hétfőn tartották Nyíregyházán. Világszerte aggasztó méreteket ölt az erdők fogyása, pusztulása. A fának nemcsak gazdasági baszna igen nagy, hanem fontos környezet-, talaj- és levegőtisztaság- védelmi szerepet tölt be. Erdeink egészségéről, védelméről, beszélgettünk a Felső-tiszai Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaiság- ban dr. Szemerédy Miklós erdőművelési főmérnökkel valamint Dóró Katalin, Mészáros György és Mezei László erdő- és növényvédelmi szakmérnökökkel. Február elején részt vettek azon az erdővédelmi konferencián, melyet az Országos Erdészeti Egyesület és a Mezőgazdasági és Élelmezési Minisztérium rendezett a hazai erdők védelméről. A környezeti ártalmak, bár szerencsére nem olyan nagyok, mint más európai országokban, a magyarországi erdőségeket sem kímélik. Elsősorban az Északi- középhegységben okoz gondot a kocsánytalan tölgyek foltos pusztulása. Az alföldön, így megyénkben sincs kocsánytalan tölgy, mivel az csak hegyvidéken honos, ez a betegség tehát közvetlen nem fenyegeti er- deinket. Akad azonban fáinknak más ellenségük. Az aranyfarú, a gyűrűs és a gyapjas lepkék hernyói lerágják a kocsányos tölgyek leveleit, aminek következtében a fák legyengülnek, más FAO-akció a fákért Erdőink egészsége betegségre fogékonnyá válnak, majd később kipusztulnak. A lepkék előszeretettel olyan erdőket raknak tele petéikkel, melynek egyedei valamilyen más környezeti hatás következtében sebezhetők. A melioráció, a vízrendezések után néhány térségben megemelkedett a talajvíz, a fák ellepett gyökerei megfulladták. A szikre hajló,' kötött talajokra telepíthető egyik fafajta, a kocsányos tölgy sorsát véglegesen a másodlagos kártevők, az említett hernyók pecsételik meg. Tölgyeseinket Fehérgyarmat, Tiszacsege és Püspökladány környékén fenyegeti ilyen veszély. A Felső-tiszai erdőgazdaságban sikerrel próbáltak ki egy úgynevezett bio-prepa- rátumos védekezést. E „fegyver”, a Limantrin nevű szer használatát az Erdészeti Tudományos Intézet mátrafü- redi állomásán kísérleteztek ki, és Mészáros György vezetésével eddig a szatmári és beregi erdőkben a fent említett három lepke hernyói ellen vetették be. A PHILAXIA gyár terméke bacilust tartalmaz, helikopterről permetezik a lombokra. A hernyók a levelekkel együtt megeszik, és egy-két nap alatt a szervezetükben felszaporodó bacilusoktól elpusztulnak. 1982 óta használják a ‘ készítményt, eddig Szatmárban és Beregben 1600 hektárnyi erdőt kezeltek vele. Az idén Fehérgyarmat térségében valamint a Guti-erdőben 1300 hektárt permetez be ezzel a hatásos szerrel a tyukodi gesztorgazdaság helikoptere. A Limantrin előnye, hogy csak a „célba vett” hernyókra veszélyes, más élőlényekre nem. A beteg fák gyógyítása, a rovarkártevők elleni védekezések mellett nagy figyelmet fordítanak a szakemberek a levágott erdők felújítására, erdősítésre. Az erdőgazdaság jelenleg 64 ezer hektár állami erdőt kezel, mely az új telepítésekkel várhatóan 1985-ben 150—200 hektárral növekszik, nem szólva a kitermelt részek újratelepítéséről. Előkészületben van a sóstói erdő továbbfejlesztési terve. Az 1970-es évek elején kialakított parkerdő felújításán túl foglalkoznak egy fenyőgyűjteményes kert létrehozásával. A tűlevelű örökzöldek szabadtéri „bemutatója” a nyíregyházi tanárképző főiskola arborétumához kapcsolódik majd, és oktatási célok mellett az iskolai tanulmányi kirándulások egyik kedvelt színtere lehet a későbbiekben. R. G. bejárók közlekedése. A vállalat a városközponthoz közelebb szeretett volna építeni, de hát akkor más volt a városfejlesztés koncepciója. Mokri Istvánná üzemvezető mondja: — Kívül esünk a városon. Igaz csak térben, mert különben 1979 óta részévé lettünk nemcsak a városnak, hanem a városkörnyéknek is. Amilyen nem szívesen fogadták a kenyerünket a gyár indításakor, annyira elfogadják most. Napi 120 mázsa kenyeret adunk a városnak és a környéknek, 17 községbe, két városi külső kerületbe, és két tanyára szállítunk naponta. Besegítünk Tiszaszalka és Tarpa ellátásába, de ha úgy hozza a sors, ha egy másik üzembe valami meghibásodik, akkor szállítunk távolabbra is. Itt nem okoz gondot, ha valamivel többet kérünk a dolgozóinktól ... Fegyelem nélkül nem megy... Nem az üzemben mondták el, hanem kereskedőktől tudom: a mínusz huszonöt fokos fagyban, a legvadabb hóviharban is elindultak a szállítmányok a gyárból. Pontosan indultak még ha késtek is. Érdekes dolog, de ez mindenkinek így természetes. Az üzemben viszont kiderült, hogy a dolgozók jelentős hányada bejáró. Tízhúsz kilométerről is ingáznak, de az ingázók miatt nem késett műszak, a hiányzók miatt nem nőtt a túlóra. — A mi munkánk olyan — mondja erre Bársony József, a dagasztó csoport vezetője — mint a katonaság. Ezt fegyelem nélkül nem lehet csinálni. Egymásra vagyunk utalva és bizony egy-két ember kiesése már azt jelenthetné, hogy valahova nem jut el a kenyér aznap. Mint szakszervezeti bizalmi tudom, hogy emiatt a fegyelem miatt nincs semmiféle háborgás. Megragadnak a fiatalok Fiatal az üzem, és jórészt fiatalok a benne dolgozók. Mokri Istvánná szerint sikerült úgy szervezni a munkát, hogy a fiatalok mellé mindig kerül egy-egy idősebb, „még a másik pékséget tudó” szakember is. És ez az üzem szerencséje. A fiatalok megragadnak itt, akit katonának visznek, az visszajön. Kérdezem, hogy honnan ez a hangulat? A legfiatalabbak a tizennyolc éven aluli Koncz László szerint azért van jó hangulat, mert jó dolgozni itt. Az idősebbek szerint azért, mert nincs olyan automatizált modern üzem, ahol a kenyér ízébe, zamatéba ne szólhatna bele, ahhoz ne szolgálna a péktapasztalat. Mesterség vagy hivatás? Ebben a zárt közösségben egy ez a kettő. És ez a kis gyár, ami az idegennek ékszerdoboz, valóban rejt szép értékeket. Ez érzik mindennap, a kenyér jó ízében. Bartha Gábor Szövetkezet, versenyben Dombrádon az áfész munkáját, a kongresszusi és fel- szabadulási versenyben elért eredményeket az utóbbi napokban több fórumon is értékelték. Az áfész dolgozói sikeres évet zártak, a tervhez viszonyítva 5,5 százalékkal volt magasabb az árbevétel a nyereség 7,5 millió forintot tett ki. A ^költségeket egy százalékkal csökkentették. Az áfész területén — ez szerves része volt a kongresszusi vállalásnak — 10,5 százalékkal nőtt a termelékenység, á kiskereskedelmi forgalomnövelést elősegítette, hogy a kistelepülések boltjaiban mélyhűtött pultokat helyeztek el, de növelte a bevételt az, hogy a Tisza- parti Vigadó csárdánál nyáron 40 férőhelyes motelt üzemeltettek. Növekedett a szövetkezet taglétszáma, a célrészjegyállomány a tervezett 2 millió forinttal szemben 4 millió forinttal emelkedett. Az áfész-dolgozók k kongresszusi versenyben 100 ezer forint értékkel végeztek több társadalmi munkát attól, amennyit terveztek. Az eredmény és a verseny értékelésekor szó volt az 1985. évi feladatokról is. A Dombrádi Áfész idén 6 százalékkal emeli az árbevételét. Egészségnevelés Filmek—kölcsön Gazdag kínálattal áll az érdeklődők rendelkezésére a megyei KÖJÁL egészségnevelési osztályának filmtára. Nemrég jó néhány új alkotással gazdagodott a készlet, így napjainkban már mintegy félezer film között válogathatnak az ügyfelek. Valamennyi fontosabb egészség- ügyi, egészségnevelési témában találhatók itt filmek a csecsemőápolástól a családi életre nevelésen át a dohányzás elleni küzdelemig. Ezek az alkotások jól hasznosíthatók egészségügyi témájú előadások, vetélkedők, tanácskozások kiegészítésére, s térítés nélkül kölcsönözhetők. Az érdeklődők vagy személyesen a KÖJÁL-ban, vagy az egészségnevelési osztály körzeti megbízottainak közvetítésével választhatják ki, s vehetik kölcsön a szükséges filmeket. Fémhulladék a kohászatban Tizenötezer tonna vegyes vashulladékot sikerült tavaly a megyéből begyűjteni a Kohászati Alapanyagelőkészítő Közös Vállalatnak. Ez a mennyiség kevesebb a tervezettnél. A hiánynak két oka van. Egyrészt a megye vállalatainál kevesebb fémhulladék keletkezik, mint korábban, másrészt az ipari hulladékért a MÉH Vállalattal kiéleződő verseny hátrányosan érintette az alapanyag-előkészítő vállalat munkáját. Rovarirtás Ék házban futótűzéiként terjedt el, *^hogy kötelező rovarirtás lesz, amely kis lakás esetében 50, nagy lakás esetében 90 forintba kerül majd. Mindenki vérmérsékletének megfelelően vette tudomásul a közlést, sokan nem ijedtek meg a kilátásba helyezett 5000 forint büntetéstől sem, s azt mondták, nem eresztik be a rova- rosokat, mert náluk még nem láttak csótányt. Magam szelídebb természetű ember lévén, csak kikérdeztem a kézi permetezőgéppel felszerelt mestert, mire jó ez az egész. — Ha a kedves lakó betartja a garanciális feltételeket, akkor négy hónapig biztosan megdöglik minden csótány és egyéb rovar, ami manapság előfordul a lakótelepeken. — Mégis, mik ezek a garanciális feltételek? — Kérem, nagyon egyszerűek. Először is be kell engednie az ajtón, mért innen nem tudom elvégezni a permetezést. Másodszor, biztosítani kell, hogy mindent elrakjanak a permetezés útjá- ból. Harmadrészt, nem szabad eltávolítani a kipermetezett mérget. — Miért, hogy lehet eltávolítani? — Nagyon egyszerűen. Ha például fel tetszenek mosni a lepermetezett padlót, akkor egyszeriben megszűnik a garancia. — Nem súlyos ez a feltétel? Ahhoz képest, hogy nincs is a lakásban kiirtandó ropar? — Majd lesz, kérem. Ha négy hónapig nem tetszenek padlót mosni, majd lesz! Gőz József
