Kelet-Magyarország, 1985. március (42. évfolyam, 50-75. szám)

1985-03-19 / 65. szám

4 Kelet-Magyarország 1985. március 19. Egyiptomi—jordániai csúcstalálkozóra került sor Amman- ban. Képünkön: Mubarak egyiptomi elnök (balra) és Husz- szein Jordániái uralkodó megbeszéléseinek középpontjában az új közel-keleti rendezési terv és Mubarak múlt heti kőr­útjának eredményei álltak. Több napos tanácskozás kezdődött a belga fővárosban Spa­nyolország közös piaci csatlakozásáról. Képünkön: Fernando Moran spanyol külügyminiszter (balra) olasz kollégáját, Giulio Andreottit köszönti, aki az EGK-tanács ülésén el­nökölt. . Kommentár Francia . főpróba B ár csupán a járási ve­zetők egy részének megújításáról volt szó, a megfigyelők mégis fe­szült érdeklődéssel várták a híreket Franciaországból, ahol vasárnap tartották a községtanácsi választások második fordulóját. Az or­szág járásainak felében ke­rült sor a tisztcserékre, ám a voksolás nem érinti az or­szágos hatalmi viszonyokat, s nem változtatja meg a pár­tok parlamenti elrendeződé­sét sem. A bel- és külföldön egy­aránt érzékelhető, megkülön­böztetett figyelem mégis egy­szerűen magyarázható. Hi­szen a két fordulóban, két egymást követő hétvégén le­bonyolított választás jelentő­sége vitán felül túlnőtte a helyi közigazgatás szintjét, s a szakértők egybehangzó ér­tékelése szerint egyfajta „fő­próbának” tekinthető a jö­vőre esedékes általános nem­zetgyűlési választás előtt. A parlament tagjainak megújí­tására várva érthetően min­den időközi szavazás tükrözi a közhangulatot, a kormány ténykedésének megítélését, s ennyiben eleve jóslásokra, erőfelmérésekre ad alkalmat, Franciaországban azonban még ennél is többről volt szó. A közvéleménykutatá­sok, s különösen a tavalyi közös piaci választások ugyanis egyértelműen azt jelezték, hogy az 1981-ben kormányra került baloldali vezetés népszerűsége megin­gott, sőt hanyatlik, s a „ha­gyományos” jobboldal mel­lett meglepő gyorsasággal erősödik a szélsőjobboldal, igy Le Pen hírhedt, fasiszto- fej nemzeti frontja. A mosta­ni voksolás első számú tétje tehát elsősorban az volt, hogy mennyire folytatódik ez az irányzat, milyen esélyei lesznek Mitterrand elnöknek és szocialista pártjának 1986- ban. Nos, az eredmények több­féleképpen is értelmezhetők. Kétségtelen, hogy a jobbol­dali ellenzék aratott sikert, újabb megyéket hódított el, megszerezve — még Le Pe- nék nélkül is — a szavazatok többségét. Ugyanakkor az is tény, hogy a kormánykoalí­ció felbomlása után, s annak ellenére most egy táborban, a jobboldali előretörés^ meg­akadályozásáért küzdő szo­cialisták és kommunisták térvesztése nem olyan mérté­kű, mint amilyet előzetesen sokan vártak. Vagyis — né­mileg persze optimista meg­fogalmazásban — a mérsé­kelt visszaesés valamivel na­gyobb reményekre nyújt ala­pot. önmagában ez nyilván­valóan nem változtat a vere­ség tényén, de távlatilag esetleg módosít az összké­pen. A konkrét, számszerű ered­ményeken túlmenően nem kis jelentősége volt annak is, hogyan működik a pártok közötti megállapodások rendszere, visszalépnek-e a kevésbé esélyesnek bizonyult jelöltek a másik párt jobb helyzetben lévő tagja javára. A tapasztalatok érdekessége, hogy e mechanizmus most nemcsak a baloldali résztve­vők soraiban működött, ha­nem — ami meglepőbb — a nemegyszer egymással szem­benálló jobboldali csoportok között is. Gyakorlatilag te­hát (s ennek megint csak 1986, sőt az 1988-as elnökvá­lasztás szempontjából van fontossága) létrejött a jobb- és szélsőjobboldali pártok előzetesen sokak által két­ségbevont egységfrontja. Mindennek alapján nehéz eldönteni, bukásként értéke- li-e maga Mitterrand a mos­tani szereplést. Nem kétsé­ges viszont, hogy az elnök a tapasztalatok figyelembevé­telével mindent megtesz, hogy a főpróbát sikeresebb előadás kövesse. Sz. G. (Folytatás az 1. oldalról) tosság bevált elveit megvaló­sítva a jövőben is mindent megtesz azért, hogy igazolja azoknak a jókívánságoknak a jogosságát, amelyeket a külföldről érkezett üdvözle­tek .tartalmaznak. — Szeretném ismételten megerősíteni, hogy a Szov­jetunió Kommunista Pártja A lig egy nemzedékkel ezelőtt az egész vi­lág ismerte nevét, ma pedig jószerivel csak évfordulókon emlékezünk meg róla. Élettörténete az egyéni felelősséget példáz­za, méghozzá olyan embe­rét, kinek neve egybeforrt a mesterséges radioaktivi­tás felfedezésével. Frédéric Joliot 85 évvel ezelőtt, 1900. március 19-én született Párizsban. Lelki- ismeretes, jó tanuló volt és kiváló sportolónak számí­tott. Egyetemi tanulmányai idején káprázatos kísérle­tezővé vált. Édesanyja így ír róla naplójában: „Fred készüléket talált fel víz desztillálására a kályhá­ban. Sikerrel fogja házilag eszkábált rádióján az Eif- fel-torony adását.” 1926-toan feleségül vette a tőle három évvel idősebb Iréné Curie-t. (Annak a Curie házaspárnak a leá­nyát, .akik 1903-ban Nobel- díjat kaptak a természetes radioaktivitás felfedezésé­ért. Iréné pedig éppen a rádium felfedezésének elő­estéjén született, 1897. szeptember 12-én.) A fia­tal pár neve gyakran je­lent meg együtt 'az Akadé­miához beküldött tanulmá­nyaik szerzőiként. Ez idő tájt kezdtek Joliot — Cu- rie-iként ismertté válni. 1933-ban a Curie házas­pár meglehetősen élénik vi­és a szovjet állam továbbra is az ország gyors ütemű tár­sadalmi-gazdasági fejleszté­sének, a dolgozók életkörül­ményei javításának, a béke megszilárdításának és a kü­lönböző népek gyümölcsöző együttműködésének útján kíván haladni — mutatott rá üzenetében Mihail Gorba­tát kiváltó tanulmányt is­mertetett a brüsszeli kon­ferencián. Hipotézisük bi­zonyítását roppant kezdet­leges, házilag eszkábált kísérleti berendezésekkel ellenőrizték és igazolták, noha ekkor már egy ame­rikai fizikus (Lawrence)- feltalálta a ciklotront. Egy szó, mint száz, Cu- rie-ék új jelenséget fedez­tek fel, méghozzá a mes­terséges radioaktivitást. Az atommagot elemi részecs­kékkel — alfa-sugár, pro­ton, neutron — bombázva az szétbomlik és az erede­titől eltérő részecskét lök ki. Az így előállított radio­aktív anyagok hasonlóak a természetes radioaktív ele­mekhez. A Joliot—Curie házaspár egy csapásra vi­lághírűvé vált. 1935-tben kapták meg Stockholmban a kémiai Nobel-díjat. A tudomány szempontjá­ból óriásinak számító fel­fedezésük egyre inkább ag­gasztotta Joliot-t. Víziója csakhamar megvalósult, tíz éven belül testet öltött jogos aggodalma, amikor atombombával megsemmisí­tették Hirosimát és Naga- szakit, ahol egy szemvilla­násnyi idő alatt töfob em­bert öltek meg, mint bár­mikor annak előtte az em­beriség történelmében. Jo­li ot-r a a tragédia erejével hatott az atombomba, így hát érthető, tíz körömmel ANGOLAI—AMERIKAI MEGBESZÉLÉSEK Angolai—amerikai megbe­szélések kezdődtek vasárnap a Zöld-foki szigeteken. A küldöttségek a namíbiai helyzetről és a két ország kapcsolatainak rendezéséről folytatnak eszmecserét. A tárgyalásokat angolai részről Alexandre Rodrigues bel­ügyminiszter, amerikai rész­ről Chester Crocker, az Egyesült Államok külügymi­nisztériumának afrikai jgyekkel foglalkozó államtit­kára vezeti. szaüdi gépeltérítés Vasárnap egy észak-jeme­ni géprabló eltérítette a szaú- di légitársaság Dzsidda és Kuvait között közlekedő gé­ljét. A repülőt — hetvenhat utassal és huszonegy főnyi személyzettel a fedélzetén — a géprabló leszállásra kény­szerítette Szaúd-Arábia egyik vidéki városának repülőte­rén. A gépen tartózkodó biz­tonsági emberek agyonlőt­ték a légikalózt. A Boeing 737 összes utasa és a sze­mélyzet sértetlenül vészelte át a hatórás fogságot. HAVAZÁS OLASZORSZÁGBAN Olaszországban országszer­te havazások, esők jelzik a tél visszatértét. Vasárnap Rómában ismét havazott, a hegyvidékeken néhol félmé­teres torlaszokat emelt az erős szél. Olaszország közép­ső részén a mostoha időjárás miatt mentőalakulatoknak kellett több síelőt kimentéül a hó fogságából. A jelentős mennyiségű csapadék föld­csuszamlást okozott az észak­olaszországi Vicenza város környékén. 80 családot ki kellett telepíteni. ragaszkodott az atomener­gia békés felhasználásához, megtagadta aktív közre­működését az atombomba előállításában. Elítélte, megvetette azokat a tudós kollégáit, mint az USÁ-ban élő magyar Teller Edét, akik e pusztító fegyver tökéletesítésén dolgoztaik. Már korábban csatlako­zott az ellenállási mozga­lomhoz, belépett a Francia Kommunista Pártba, ké­sőbb hazája Atomenergia Bizottságának főbiztosa lett, De Gaulle-nak szük­sége volt Joliot tehetségére ahhoz, hogy Franciaország atomhatalommá válhatott. Hallatlan odaadással te­vékenykedett a békemozga­lomban. Ez irányú fárado­zásait elismerve, a szovjet kormány 1951-ben elsőként neki ítélte oda a Lenin-ibé- kedíjat. Több ízben járt Moszkvában, megbeszélé­seket folytatott az akkori első titkárral, Hruscsowal. 1954-ben, a termonukleá­ris fegyverek első kísérle­teit követően, Joliot annyi­ra súlyosnak érezte a hely­zetet, hogy szükségesnek tartotta a világ tudósainak összehívását. Ebben szere­pet vállalt Einstein is. Az első ilyen tanácskozásra az új-skóciai Pugwash-ban került sor 1957. júliusában. Joliot csalódást érzett a Pug wash-konferenciák cse­kély hatása miatt, hisz nem követte őket semmi­féle valóságos leszerelési intézkedés. Két évvel felesége halála után, 1958-toan gyógyítha­tatlan betegségben hunyt el Párizsban. (s. j.) csov. Fodor László: Sorsfordítói cínü könyvéről Nagy és fele­lősségteljes vál­lalkozás dr. Fodor László: Sorsfor­dítás című köny­ve! A címből arra is következtethe­tünk — a Nép­szavában közölt sorozat ezt erősíti is —, hogy a fel- szabadulás első napjainak, hó­napjainak esemé­nyeit ismerteti a szerző. Nem, nem ezt kapja az olva­só. A könyv olva­sásával szabad hazánk negyven esztendejének — 14 600 napjának — legjellemzőbb pillanatait, leg­fontosabb esemé­nyeit; a sorsfor­dítás jelentősebb állomásait, a győ­zelmeket és vere­ségeket, mind azokat amiből, összeállt ha­zánk történelme, népünk mai élete. Mindezt sajátos műfaj al­kalmazásával végzi el, a szerkesztő-szerző. A napisaj­tó, a folyóirat, a Szovjet, a Magyar Külügyminisztérium anyagainak, a külföldi sajtó szemelvényeinek és sok ed­dig nem, vagy alig ismert fotó felhasználásával teszi hitelessé, izgalmassá, olvas­mányossá elgondolkodtatóvá írását. Dokumentum és em­lékezés egyszerre, amit hasz­nálhat, oktató, nevelő, pro­pagandista illetve tanuló, és a derékhad, amely részese, építője, alakítója volt a negyven évnek. , A válogatás legjobban az 1945—1948-as időszakról si­került. Talán — vagy éppen ezért — meg is bocsátható, hogy a több mint háromszáz oldalas írás egyharmadát ez foglalja el. Emlékezetesen szép, felelősségteljes időszak ez. Ekkor, az «jiső szabad na­pokban, azanjiai megmutat­kozik népünk tehetsége, al­kotás és szabadság vágya. „Mohács óta nem volt ilyen, súlyos helyzetben az ország,’4. Mindezek (.látóra a KoWl^ munista Párt hirdeti: Lefts' magyar újjászületés! Lett, mert összefogott minden iga­zán demokratikusan gondol­kodó, cselekvő ember. Az Ideiglenes Nemzetgyűlés Szó­zatot intéz a magyar néphez, programot ad, egységet akar és egységesen mozdulnak az igaz hazafiak,-kommunisták kisgazdák, Szociáldemokra­ták, parasztpátíiak, fiatalok, idősek, férfiak, nők. Szerve­zi, vezeti a harcot, a munkát a hazátlannak tartott kom­munista, a munkás. Küzd, dolgozik az ezeréves jusson a paraszt, és bizonytalanul fé­lelemmel kezdi el tevékeny­ségét az értelmiségi, ezzel is bizonyítva hovatartozását. Ekkor még nincs éles párt­küzdelem, az ellenség még lapul, ezért is van naponta győzelme városnak és falu­nak. Épül a nép országa, fel­éled a Tanácsköztársaság hazafias szelleme. Népőrsé­get, nemzetőrséget szervez­nek a kapott szabadság, a munka első eredményeinek védelmére. A Szovjetunió Vörös Had­serege bíztatása, segítése növeli az erőt, hidat, vasutat épít, élelmet ad, támogat az első lépések megtételében. Nem reflektál udvariaskodó és hízelgő megnyilvánulá­sokra, csak azt kívánja, hogy Magyarország az el­nyert szabadsággal egészsé­gesen és külső gátlások nél­kül gazdálkodjék, és azt szé­les népi tömegek javára for­dítsa. Népünk élt a lehetőséggel, dolgozott, tanult, alkotott, az infláció megszüntetésével, az újjáépítéssel csodát mű­velt. Megteremtette a népi Magyarországot. Jó alapok képződtek a fej­lődés folytatásához: most már újat építettünk. Űj vá­rosok — Komló, Dunaújvá­ros — új emberek, élmunká­sok, születtek. Hírünk ter­jedt a világban: a helsinki olimpián, majd két tucatnyi aranyérem. Áldozatvállalás­sal naponta aratunk győ­zelmet, de az ezzel való visz- szaéléssel, a lelketlenséggel Á világhír után elfeledve? Frédéric Joliot születésnapjára naponta okozunk bánatot, elkeseredést. Nehéz időket éltünk. Az állandósult normarendezés, az adóval, a begyűjtéssel való állandó zaklatás, az ért­hetetlen büntetés, a kitelepí­tés megtöri a korábbi lelke­sedést, lendületet. A hűvös, hideg emberi viszony, a tör­vénysértés hamis képet ala­kít ki a szocializmusról. Hi­szünk és hitet vesztünk, megdöbbenünk. Nem igaz, hogy kém voltam, nem igaz, hogy összeesküdtem. Igaz, hogy bizonyos kérdésekben eltért véleményem Rákosi Mátyás álláspontjától. Ezt soha sem titkoltam: a Füg­getlenségi Front kérdésé­ben ... azon kívül a jugosz­láv kérdésben. Nem hiszem, hogy Tito áruló. Végzetes­nek tartom azt, hogy szaka­dást idéznek elő a szocialis­ta táborban . . . Igaz az, hogy valóban össze akartam hi­vatni pártkongresszust vagy legalább pártkonferenciát és ott kiiejteni álláspontomat. ... az a szörnyű, hogy e köré az igazság köré annyi ha­zugságot kevertek...” — mondotta Rajk László a tö- kéleteken megrendezett per technikai hiba folytán kelet­kezett szünetében vádlott társának, Jusztus Pálnak. Nemcsak Rajk-per volt. Bé­kekölcsön jegyzés megtaga­dása miatt munkából elbo­csátás, padláslesöprés, in­ternálás. Fodor László köny­vében ez az időszak kissé egysíkon ábrázolódik, de el­fogadható és igaz, hogy a szocializmus épült. „Szabad hazánk negyven esztendeje” — háromnegyed részének a könyvbeli útján nyújtott lépésekkel haladunk előre. 1950 után már a nem­zetközileg is tanulságos je­lentős eseményeket is egy- egy példával illusztráljuk. Helyesen, hitelesen mutatja be az ellenforradalmat. Kül­földi újságokból vett szemel­vényekkel bizonyítja, nem a munkások, nem a dolgozók, hanem a csőcselék, a lum­pennek, a hazaárulók voltak a főszereplők, a hangadók. A szocializmushoz hű erők ere­jüket, hovátartozásukat a „gyors konszolidáció megte­remtésében mutatták meg. Helyet kapnak az MSZMP munkásosztállyal, a szak- szervezetekkel való kapcso­latának elvi, gyakorlati kér­dései. A szövetkezeti közös gaz­daságok megteremtésével megvalósul a szocializmus alapjainak lerakása, ame­lyért ezrek áldozták életü­ket, viselték az üldözést. Át­alakul a társadalom oszta- gozódása, megváltozik a fa­lu arculata. Új embertípu­sok a szocialista brigádok­ban formálódnak, erősödik a nemzeti egység, és „ha ki­tartunk a Szovjetunió mel­lett, a szocializmus győzel­me visszavonhatatlan.” A magyarság egész jövő­jét meghatározó változást követő időszak anyagaiból megismerjük a legfontosabb döntéseket, az ezek megva­lósításáért végzett munkát. A Népszava Lap- és Könyvkiadó méltóan emlé­kezik a 40. évfordulóra szép kiállítású kiadványával. Jakab Sándor

Next

/
Thumbnails
Contents