Kelet-Magyarország, 1985. március (42. évfolyam, 50-75. szám)
1985-03-16 / 63. szám
1985. március 16. unk!" 45. június 18-án érkezett ílső ezer budapesti gyer- : vonattal Mátészalkára, ín már szekerekkel szállí- ák tovább őket a községek- Csengerbe 80 gyerek 10 :érrel, Gacsályba 30 négy térrel, de Porosaiméra, Pálra is 20—25 gyerek inA fogadó családokat mtatványokon figyelmez- ék, hogy lassan és fokoza- m szoktassák a gyerekeket ipdús ételekhez, egészség- i tudnivalókra is felhívták gyeimet. mikor Csengerbe megérke- délután a csoport, ünnepé- fogadtatásban részesítet- őket, és azonnal finom dét kaptak. A második rmekvonat július 20-án érett szintén Mátészalkára. :or már lényegesen keve- 3 gyereket vállaltak, bár esebb is jött. A csengeri is 120 gyereket kapott. )46-ban az egyre súlyosbo- infláció nehezíti meg a he- Nemzeti Segély munkáját. ügyvezető fizetése néha ’ sem jön, ha megjön, akis értéktelen millpengők- . Ekkor már Sulyok Sándor a Nemzeti Segély csengeri vezetője. Érdekességkép- álljon itt 1946. évi már- fizetésjegyzéke: „A N. S. ígéri ügyvezető elnökének jtése: 2 000 000 pengő, ápri- 1 kg só és 15 kg bab.” Az új Int megjelenésekor a fizeté- .59 forint lett. 146 vége felé egyre keve- b az adomány, az N. S. veiének egyre jelentéktele- b ügyekben kell intézked- A szervezet teljesítette hi- ísát, enyhítette a kezdeti cülözést, és sok ezer buda- ;i gyermek távozott jó erőikkel községünkből, Csen- 3Ő1, a szatmári emberek dégszeretetét megismerve. Fábián László, a csengeri helytörténeti kiállítás vezetője — együtt! erenc: óra r) ‘ne 1954 tavaszán ismer- ; író volt az, aki első noás, a Sokan voltunk, : Újságban, hogy ha túlzóbevezetőjét — „Móricz itott ilyen erővel az akko- taniba a Sokan voltunk” ?y nagy formátumú tehetaz ura nélkül, mert ha em- ■ nincs a háznál, akkor bi- íy az asszonynak tán jobb lenne, ha meg sem szüle- t volna. A virág is elesik a ró nélkül, hát még az asz- íny, ha nincs mellette az i, hogy megmondhassa, gy mit, mikor és mit ho- an. Meg aztán mindent elvezni magának az asszony- k, jobb arról nem is be- ;lni, mert nem lehet azt sZó- I elmondani sem. Nem ér ír annak az asszonynak az :te semmit, semmiden sem- az, amit ér! De hát itt a t árva gyerek a nyakán, se- enek, nem mondhatjuk, út tudnak, a nagyobbik, az ;g igen különösen, de mire ;gy azzal, az ember, a na- obb dolog, az csak idema- 3, az anyjának, a kezére, iháztatni, öltöztetni, koszt- k, hogy tisztességesen meg- ;yen! Amit én megtehetek en idős koromra, azt meg- izem, de nyolcvan felé já- k már magam is, bizony zan nagy időt taposok én ár, s abból is harmincat öz- gyen, mint ez most itt, ez a erencsétlen — megteszem, ;ye, ami tőlem kitelik, hogy A visszakerült Esterházy-kinesek Ismét a Magyar Nemzeti Múzeum tulajdonában vannak azok az Esterházy-kinesek, amelyeket 1948-ban egy betörés alkalmával loptak el a közgyűjteményből. A visszakerült anyag értékelését és feldolgozását most kezdik el a szakemberek, majd áprilisban időszaki kiállításon mutatják be a közönségnek. Forgó, szintén a XVIII. századból. Címerszerű csüngő (XVIII. század). meleg étel jusson minden napra, meg egy kis mosást is, s a tyúkokat, csirkéket etet- getem, de bizony a disznót már nem tudom etetni, hull ki a kezemből a veder, nem emelhetem már, mint valamikor ahogyan emeltem, még két esztendővel ezelőtt is, nem megy a már énnékem, nem megy már semmi sem, ahogyan kellene — a halál, az jö- vöget már, az jön rendesen, azt már el nem kerüli senki. Nem tudom már jószerivel a gallyat sem törni, úgy hasít bele a karomba, ha csak kicsit is erősebben fogok. Nem sok hasznomat látják, de amit tudok magamtól, azt megcsinálom, a többi aztán mind neki marad, ennek a szegénynek. Ez a Jóska, aki most igazgató az uradalomban vagy gazdaságban, ahogyan mondják, az csinált néki helyet, a. tyúkoknál van, odajár minden hajnalon, de oda is pontosan kell menni, s nem érkezik, csak délben haza, akkor meg kapálni kell menni, abba a kicsibe, amit még meghagytak, meg mikor milyen dolognak van a sorja éppen, varrni meg magam sem látok, hát így aztán az is csak reá marad ... Nehéz szegénynek, igen nehéz! Csak elnézem, minek is szültem ilyen nyomorúságra! Rá sem néz a lányára, csak mondja a magáét, peregnek a szavak, azok is szinte hangsúly nélkül, mintha csak ahhoz kellenének, hogy járjon a kés a kezében, és pucolódjon a krumpli. — Ha tudná az ember, hogy mire szüli az ő gyermekét, bizony sokszor nem is engedné a világra jönni... Ennek is, fiatal, még nincs negyvenesztendős sem, oszt itt van magamagának, hogy ne lásson már jót ebben az életben, csak küszködést meg betegséget. Mintha az ura elvitte vón magával ennek is az egészségét ... Az sincs már néki, mintha elment volna az urával az is ... Pedig kicsiny még a gyerek, messzire nő az még fel, s addig csak ő van nékik, senki más, csak ez az anyjuk van nékik, s más senkijük, mert ha számíthatnak is valakire, azért csak az édesanya az, aki ott áll őmellettük mindig, mert az megmarad nekik mindig olyannak, hogy nem hagyja őket, akármi is legyék . .. Pedig szépen élnek, magamnak sem kívánhattam volna jobbat, pedig az én uram is, ennek az asszonnak az apja, az is olyan ember volt, hogy engem meg nem ütött volna soha, s attól én goromba szót nem is hallottam soha, csak: édes lelkem, így, édes lelkem, úgy, vagy Flórám, így, Flórám, úgy, így beszélt az mindig énvélem. S ez meg, ennek az ura, Kocsis Benjámin, az meg éppenséggel úgy, mintha az enyémet láttam volna. Becsülte ez is az asszonyt, soha többet rá nem rakott, csak amit elbírt a válla, nem ütötte, s még halála előtt is két nappal, hogy valami zsákokért voltak, hát olyan szép pár cipőt hozott néki, mert azt vette mindig, nem szólt: csak látta, hogy kellene már valami, hát ahogy kapta a fizetést a gazdaságtól, vette ami kellett... Ilyen ember volt a Béni, nyugosztalja az Isten! Az ilyen ember után aztán duplán marad egyedül az asszony, mert csak jót kapott tőle életében, s eképpen azt már nem pótolhatja semmi sem, s nem jöhet békesség már az asszony lelkére ezentúl. Csak ha utánamén majd maga is, hogy találkozzanak ... Pedig mondom néki: ami már megesett, azon már változtatni nem lehet. Olyan az élet, hogy ami jön, azt úgy kell tőle elfogadni, ahogyan jön, nem az ember ül a bakon, hanem maga csak húzza, s oszt amérre csapják, arra kell néki szelídüljön... így van, s nem másképpen! Michel Dorigny: Pan és Syrinx. Remekmiivek a francia JBW századból” A Louvre kiállítása a Szépművészeti Múzeumban A francia szellem rajongói most nosztalgiájuknak áldozhatnak a Szépművészeti Múzeumban, ahol a virágkor csillantja fel fényét a párizsi Louvre vendégkiállításán. Közel ötven festmény, közöttük a legnagyobbaké — Voueté, Poussiné, C. Lor- rainé, Le Bruné, Mignadé — idézi a „Grand Siecle”, a Napkirály, XIV. Lajos korá- Philippe de Champaigne: C aritas. (Hauer Lajos felvételei nak sugárzását. — KS) A múlt században használt írószereket gyűjtötték össze Vásárosnaményban a Beregi Múzeumban. A régi idők mesterien formázott, majd vasba öntött remekműveiből, díszes használati tárgyaiból képeink segítségével adunk ízelítőt. Tintatartó, itatóspárna. Díszes tűzőgép. Figurális levélnehezékek. (Császár Csaba felvételei) 0 _ ^ • S 8r~ ffa /-Jr JfvlÄr lf a v *&&&&&VW 8Vw
