Kelet-Magyarország, 1985. március (42. évfolyam, 50-75. szám)
1985-03-02 / 51. szám
KM HÉTVÉGI MELLÉKLET Garasos Lászlódé konzervgyári szakszervezeti titkárral irányítása alá tartozó ember ott van, egy osztályvezetőnél a bizalmi csoport tagjai előtt ismertetik ugyanezt. S ennek a nyilvánosságnak van olyan hatása, hogy a hasznos javaslatokat nemcsak megfogadják, hanem valóban gyorsan változtatnak. A A kollektíva újabb, s talán még nagyobb hatáskört kap. Megváltozik a vállalati irányítás, a Nyíregyházi Konzervgyárban például vállalati tanács jön létre, amely az igazgatónak is a munkáltatója. Mit várnak ettől az intézkedéstől? Kedves Eladókislány! Bizonyára emlékszák még rám: én voltaim asz a szakállas férfiú, aki nemrégiben Magát megszomorította érthetetlen rmaikacstkodásával, akit bizonyára elmondott halkan Kereskedőszomorító- naik vagy El ad óbosszajntónak, mert költözködött. Hogy ne csaik mi ketten tudjuk, miről van szó, röviden felidézem az apró vitát. Gyönyörű franciakrémesek kínálták magukat a nyíregyházi Kígyó utcai ABC-ben. Négyet kértem a termetes édességből, s kissé csodálkozva figyeltem, amikor elővett egy papírtálcát, kettészakította — és arra kezdte rakni a süteményeket. „Nézze csak, — mondtam — lelógnak a tálcáról. Ennyire takarékoskodnak a papírral?...’’ Maga igenlően bólintott, és azt is hozzáfűzte: „Ö, csak egy kicsit lóg le... Takarékosság van!” Bosszús lettem, s ezt csak fokozta, hogy négy rétegű selyempapírba máris csomagolni kezdte a süteményt. Csendesen, de határozottan megkértem ekkor, hogy legyen szíves egy egész tálcára tenni — sőt, bátorkodtam azt is kérni: a tetejére is tegyem egy papírtálcát, hogy ne nyomódjék össze a képlékeny finomság. Megtette, amit kértem. Így végre nem úgy vittem haza a franciaikrémesit, hogy otthon a csomagolópapírról kellett nyalni a habot. Jól láttam, hogy kékes színű szemüvege mögött haragos szikrák villannak. Hiszen százával viszik naponta a vásárlók a krémest „csak úgy, simáin” becsomagolva. Takarékosságot emlegetett, s én valami olyasfélét is válaszoltam, hogy kiszolgálási színvonal is van a világon. Aztán ennyiben hagytam, mert megbántani nem akartam. Ezért nem tettem hozzá, hogy miiképp egyezteti ösz- sze a takarékoskodásával azt: előttem adott egy fehér köpenyes eladótársának két hasonló krémest — egy egész tálcán. De nem is ez a lényeg. Ha csak egyetlen ilyen esettel találkoztam volna, akkor legyintek. De nem így van. A minap már morgolódtam lapunk hasábjain azon, hogy a zacskós tejet (mely szerintem nagyon ostoba találmány ...) az egyik boltban szép ívben hajigálják ládából ládába, a másikban pedig minden változás nélkül kerül a hűtőpultba — úgy, ahogy van: csúszósain, nyálkásan. Azóta is így van mindez. Mint ahogyan az is változatlan, hogy a korszerű géppel ügyesen fölszeletelik a szalámit-párizsiit a boltban, egy tálcára halmozzák — aztán, ha kér a vevő belőle, akkor megfogja csupasz kézzel az eladó, és úgy pakolja a mérlegre. Valahogy nem tetszik ez a módszer. Sőt, az sem vívja ki lelkesedésemet, ha az elárusító a pult mögött falatozik, s úgy szolgálja ki a vásárlót. Még sorolhatnám ... Kiszolgálási színvonalat emlegettem, és ezt komolyan is gondoltam. Mert igaz: boltjaink teli vannak áruval — csak legyen hozzá pénzünk. De ha van is, valahogy szívesebben vesszük, ha nem mások által összefogdosott szalámit kell ennünk, ha legalább „önkiszolgálva” megtörölgethetjüik a boltban azt a tejeszacskót, ha nem kell tintaceruza nyomait levagdosnunk a sonkáról, mivel az átütött a vékony papíron, vagy: ha nem kés fokával kényszerülünk enni a krémest a papírról kapargatva ... Apróságok, semmiségek — mondhatnák. Miért kell ezekből ügyet csinálni?! Nos: nem csinálok ügyet — csak már annyiszor találkoztam effélékkel, hogy magyarán szólva „nem fér a begyembe ...” Meg azt is be kell vallanom: büszke vagyok magamra. Egyszer a sarkamra álltam én, a Kiszolgáltatott Kiszolgált — s lám, eredménnyel. Mert töredelmesen be kell ismernem: erős kisebbségi érzésem van boltban, hivatalban, hatóságnál — még akkor is, ha nekem van igazam. S úgy vélem, hasonlóképpen éreznek e hazában még pár millióan. Le kellene már szokni erről. S mily nagyszerű volna, ha az eladók kezdenék a leszoktatásunikat. Ügy,‘hogy általánossá válik, amit egyre • gyakrabban tapasztalok e bizonyos ABC-ben is: köszönnek, megköszönik á vásárlást, kedves szót kap a vevő. A legközelebhi krémesvásárlásig maradok tisztelettel: az üzemi demokráciáról A A túlzó vélemények így kezdik: a mun- w kás sokat és sok helyen beszélhet — de minek? Igaz, hogy a termelési tanácskozáson, a szakszervezeti gyűlésen meghallgatják a véleményét, aztán mégis marad minden a régiben. — Nem hinném, hogy ez általános lehet, különösen egy olyan vállalatnál, ahol eredményeket akarnak elérni. Mert a munkások véleménye, tevőleges támogatása nélkül nem megy igazán a termelés, nem jönnek a sikerek. A A Nyíregyházi Konzervgyárat viszont a ~ sikeres üzemek között emlegetik az utóbbi időben. Ebben milyen része van az üzemi demokráciának? — Ha közvetlen, számokkal mérhető részre gondol, akkor ilyenről nemigen tudok beszélni. Ám ha a másik oldalát veszem a dolognak, hogy munkásaink egyre inkább magukénak érzik a gyárat, tudják, az eredmények az ő munkájuk alapján valósulnak meg, akkor ebben nyilván része van az olyan üzemi demokráciának, amely megtanítja a dolgozót arra, hogy éljen jogaival. Van szakszervezeti bizalmi, főbizalmi, ^ nekik testületük, de létezik termelési tanácskozás, műszaki konferencia is, ahol szintén lehet szólni, nem beszélve a párt- és KISZ-alapszervezetekről, amelyek szintén foglalkoznak a termeléssel, a dolgozók egyes csoportjaival. Mit jelent ez a sokféle fórum? — Összességében az üzemi demokrácia gyakorlásának terepeit. S hadd tegyem mindjárt hozzá: mindegyiknek megvan a maga sajátos szerepe, adott esetben jog- és hatásköre, s ha ezzel jól él, akkor végeredményben megvalósul a dolgozók beleszólási joga a vállalat életébe. £ Nincsenek átfedések? — Igyekeztünk kiszűrni őket. Kidolgoztuk a munkahelyi fórumok működési szabályzatát, amiből kiderül, alig van átfedés. A szakszervezeti bizottság például olyan demokratikus fórum lett, amelynek feladata a különböző szabályzatok véleményezése, sok tekintetben az állásfoglalás. A bizalmi testület 1980 óta működik, tulajdonképpen minden lényeges kérdésben állást foglal. De a termelési tanácskozásokon is ott van a szakszervezet, általában a terület főbizalmija vezeti a megbeszélést. S ami fontos: az itt elhangzottakra vagy azonnal kell választ adni, vagy egy hónapon belül írásban felelni. A A bizalmi az a személy, aki egy adott w kis csoporton belül a dolgozók érdekeit védi, ellátja az érdekképviselettel ösz- szefüggő feladatokat. Mennyire felkészült, ismeri területét? — Egyre inkább az. Sokat erősödtek vállalatunknál a bizalmiak. Kezdeményezőbbek, magabiztosak lettek. Némi változás ugyan történt náluk, mert a vállalati átszervezéssel együtt a bizalmiak is változtak. A tyukodi gyáregységben megesett, hogy a bizalmi mór teljesen másutt dolgozott, mint a csoportja, így nyilván másat kellett választani. Vaján új üzem jött létre,, annak megfelelően választottak maguknak bizalmit. Nyíregyházán, tavaly két új üzem létszámát a meglévőkből alakítottuk ki, s így előfordult, hogy a bizalmi együtt ment á csoportjával, mint az ivóléüzeminéL Sokkal lényegesebbnek tartom viszont a bizalmi kiválasztását, a beszámolást. Ennek keretében adtuk meg a lehetőséget a visszahívásra is. Érdemtelenség miatt erre nem .került sor, de volt olyan példa, hogy annyira változott a létszám, több lett a fiatal a csoportban, hogy az idősebb bizalmi kevésbé tudott azonosulni gondjaikkal, így újat választottak. örök kérdés: a bizalmi ellenlábasa, vagy partnere a gazdasági vezetésnek? — Ellenlábasnak. -sem a’ bizalmit, sem a szakszervezetet semmi esetre sem érzem. Mindez nem zárja ki a vitákat,, az eltérő véleményeket. így korábban megesett; a minőségi bérezésről szóló előterjesztést a bizalmi testület nem találta jónak, ezért visz- szaadtuk átdolgozásra. Tulajdonképpen amikor valamilyen probléma adódik, az odafigyelés hiányát állapíthatjuk meg. Azzal, hogy a középvezetők és a bizalmiak oktatását együt; -'...Ásítottuk meg, mindegyik fél tisztában \. n a ,ga jogaival és kötelességeivel, így anr.a . megfelelően cselekszik. „Gyárunkban nagyon sok aktív ember van, aki részt vesz a különböző szervezetek munkájában. Iz ott szerzett mozgalmi tapasztalat lehet az alap, amihez hozzájön a segítség, a felkészülés, hogy megfeleljen a nagyobb feladatoknak. Természetesen fontos, hogy a megválasztásra kerülő munkás élvezze a kollektíva bizalmát.” A Vegyünk egy „izgalmas” területet, a vezetők véleményezését. Olyan újdonság ez, ami sokakat meghökkentett. — Tavalyelőtt a műszaki és a termelési osztály irányítása alá tartozó területtel próbálkoztunk, a műit évben már teljes körűen, valamennyi középvezető munkáját véleményezték. Hatalmas munka volt, hiszen előbb azt beszéltük meg, mire terjedjen ki a szakszervezeti véleményezés. Így elemeztük a gazdálkodást, milyen az eredményesség, ahhoz hogyan járul hozzá a vezetői munkamódszer, mennyire veszik figyelembe a dolgozók véleményét. Szó esett a magatartásról is, hogy a munkahelyi vezető milyen viszonyban áll beosztottjaival, milyen az emberi tartása, mennyire demokratikusak vezetői módszerei. Q Milyen tapasztalatokat szereztek? — Sok mindent hasznosíthatunk azokból a véleményekből, amit tulajdonképpen a dolgozók fogalmaztak meg. Például előfordult, hogy azt a művezetőt, akit a vezetők nagyon jónak tartottak (mert minden utasítást végrehajtott), a dolgozók másként értékelték, mert a hogyant is látták. A műszaki vonalon általában a művezetői szint volt a kritikusabb, míg a termelési vonalon az üzemvezetők, osztályvezetők megítélése. Elemeztük, miből adódik az eltérés. Rájöttünk, hogy attól is függ, kinek a kezében van a premizálás. Egyébként eltérő volt a véleményezés fogadtatása is. A fiatal vezetőknél egyértelműen kedvező visszhangra talált, örültek neki, hogy még időben felhívjuk a figyelmet arra, amin változtatnia kell. Míg azoknál, akik kialakult vezetői stílussal rendelkeznek, volt, aki segítséget látott ebben, másokat viszont sértett, hogy a fejükre olvasták a hibájukat,. És a felső vezetőknél? — Náluk évek óta folyik a véleményezés, nincs vele különösebb gond. Annyi biztos, hogy minden év mindig, újait hozott, végül is hozzájárult az eredményesebb gazdálkodáshoz. * De ha véleményeznek, akkor ki az„ aki mondjuk az igazgató érdekvédelmét ellátja? ' — Természetesen a saját bizalmija. Ugyanolyan szakszervezeti tag, mint' bárki más, azokkal'a'jogokkal és kötelességekkel. S hogy egy példát említsek: két évé azt javasoltuk az igazgatónak, nem lenne baj, ha elmenne pihenni a nehéz évzárás után. Jfc S mi a különbség egy ilyen szakszerve- w zeti véleményezés és egy minősítés között? — Mások a szempontok, nagyobb a nyilvánosság. Égy művezetőről például úgy mondják el a véleményt, hogy valamennyi, — Az természetes, hogy magasabb színvonalú munkát várunk, de nem hiszem, hogy a vállalati tanács létrehozása túl nagy vihart kavarna házon belül. Egyelőre az előkészítő bizottságot hoztuk létre. Elkészíti a szervezési és működési szabályzat tervezetét, amelyet a bizalmi testület véleményez. Utána következik a tanács munkásdelegáltjainak megválasztása — titkos szavazással. Kompromisszumot kötöttünk a lebonyolításban, mert úgy érezzük, csakis tisztességes előkészítés után érhetünk el eredményt. Ezért előbb elkészítjük az idei tervet, lezajlik a bértárgyalás, s csak utána, májusban jöhet a választás, amikor a termelésben is inkább holt szezon van. A Mennyire ismerik a munkások az új vállalatirányítási formát? — Eleve munkásggyűléssel indítottuk az egészet. Az igazgató megindokolta, miért jó az új vállalati irányítási rendszer, míg én arról beszéltem, milyen feladatokkal fogunk találkozni. Sokan meglepődtek, amikor megtudták, hogy a vállalati tanácsnak csak meghívottja, de nem tagja sem a pártszervezet, sem a szakszervezet titkára. Mi erről a véleménye? — Csak magamról beszélek, de azt hiszem, ez értelemszerűen vonatkozik a párt- szervezetre is. Egy rvezeti bizottság titkárának — tét.; .. nem tetszik — nem a maga, hanem egy testület véleményét kell képviselnie. így tanácskozási joggal a véleményét elmondhatja. A Egyesek attól félnek, a vállalati tanács olyan új fórum lesz, amely „keresztbe tesz” a többi demokratikus fórumnak. — Két új pont van a döntési jogkörben: a terv véleményezése, valamint a vállalati alapok felosztása. Nem mindegy, hogy melyik testület mikor tárgyalja ezeket. Eddig ezeknél a témáknál az igazgató egyezkedett a bizalmi testülettel, s végül megegyezésre jutottak, valamelyik meggyőzhető volt. Most ezt a folyarrial'öt1-'yalarfHvel‘ ffehéíéöbé tet- .tük»...'..o ;I ir; *->••• ’ .--.h- >>.,.?• ninrn ,mví A Ezek szerint nem tartja reális veszélynek, hogy a vállalati tanáccsal párhuzamosságok alakulnak ki? — Ha azt nézem, hogy a pártszervezet is megtárgyalja előzetesen a terv koncepcióját, s a szakszervezet már másképpen tárgyal ugyanerről, nem kell félnem a párhuzamosságoktól. A termelési tanácskozások így továbbra is megvitathatják a maguk részterületének terveit, mert a vállalati tanácsnak alapvetően más feladatai lesznek: a stratégiai tervet készíti el, hosszú távra határozza meg a vállalat feladatait. Persze ennek ellenére mondhatom: amikor legutóbb ezeket áttekintettük, azon kuncogtunk, ki az, aki nem véleményezi a tervet? A vállalati tanácsba egyrészt azok a szakértők, egyes területek képviselői kerülnek, akiket az igazgató küld oda. Mellettük a munkások delegáltjai ülnek. Hogyan várhatják el, hogy egy munkás távlati célokról egyenlő esély- lyel szóljon, tárgyaljon? — Az előkészítő bizottsággal már arról beszélgettünk: nem úgy keressük a munkásküldöttet, ki alkalmas azonnal a feladatok ellátására. Gyárunkban nagyon sok aktív ember van, aki részt vesz a különböző szervezetek munkájában. Az ott szerzett mozgalmi tapasztalat lehet az alap, amihez hozzájön a segítség, a felkészülés, hogy megfeleljen a nagyobb feladatoknak. Természetesen fontos, hogy a megválasztásra kerülő munkás élvezze a kollektíva bizalmát. Azonban legalább ilyen fontosnak tartom azt is, hogy érdeklődő legyen, aki alkalmas az új befogadására. S hh ez megvan, akkor már csak tudnia és akarnia kell egy adott szakkérdésben ‘Segítséget, kérnié- a döntés előtt. Azt hiszem, arra kell nagyon vigyáznunk, nehogy elszaladjon a kiscsikó: hanem muszáj, ne hozzunk létre vezetőkből álló vállalati tanácsot, .hiszen a munkás látószöge más, mint a felsőbb poszton lévőké. A Vannak, akik úgy vélik: ilyen felelős- w ségteljes munkát akkor végeznek jól a tanács tagjai, ha ezért díjazást kapnak. Ezt a magam részéről kimondottan károsnak tartanám. A vállalati tanács ugyanolyan demokratikus fórum, mint bármely más a vállalaton belül. Az évi 2—3 ülésezés nem jelent olyan terhelést a tanács tagjainak, hogy ne tudnák tisztességesen tanulmányozni az anyagokat, s annak alapján tiszta lelkiismerettel, csakis a köz érdekeit szem előtt tartva szavazni. Köszönöm a beszélgetést. Lányi Botond 1985. március 2. ^ITERJÜ^
