Kelet-Magyarország, 1985. március (42. évfolyam, 50-75. szám)
1985-03-13 / 60. szám
1985. március 13. Kelet-Magyaromig v 3 /Képviselő- és tanácstagi választások Ki a mi emberünk? Átgondoltabb energiagazdálkodás Szükségből erény A NYÁR ELEJEN ESEDÉKES VÁLASZTÁS még kevéssé foglalkoztatja a közvéleményt. Az 1983. évi új választási törvényt az állampolgárok többnyire nem ismerik, noha az előzetes társadalmi vita és a törvényhozás annak idején az ország nyilvánossága előtt zajlott. Élénk eszmecserék témája viszont a választás, pontosabban a kettős és többes jelölés, az országgyűlési képviselők a választott és függetlenített tanácsi tisztségviselők körében és közvetlen környezetében. A változásoknak — ahogyan mondani szokták — nem nagyon tapsolnak. Íme két példa. Elhiszem beszélgető partneremnek, bár az illetőt nem ismerem, hogy a kiváló közéleti ember húsz év után megválik a képviselőségtől, nem jelölteti magát az egyik választókerületben. Pedig aktív és egészséges, szép eredményeket is tud felmutatni. De nem vállalja a „bukás”, a vakrepülés kockázatát. A versenytárs(ak), a vele egy'szavazólapra kerülő jelölt(ek) személye csakúgy, mint az előzetes megméretés próbája, a választás kimenetele ismeretlen. A régi képviselő úgy gondolja, nem tudja „kínálni”, „eladni” magát, ha pedig nem őt választják meg, azzal az elmúlt húsz év teljesítményét is kétségessé teszik. A másik példálózást egy nagyközségi tanács elnökéről hallottam. Fiatal agro- nómus, a KISZ-ben tűnt ki aktivitásával, politizáló kvalitásaival. Nem idevalósi, de a falu többsége befogadta. Határozott, olykor talán túlságosan is rámenős, magabiztos. Vezetői gyengéje; kevés benne a diplomáciai, a taktikai érzék. A népszerűtlen intézkedések vállalásával, szókimondó, némelykor kifejezetten nyers modorával szerzett már magának haragosokat az ügyfelek és a tanácsi ügyintézők közt egyaránt, A falu egészében bízik, de egy választókörzetben esetleg hangulatot szíthatnak ellene. Ám neki valójában nincs visszalépési lehetősége, indulnia kell, a polgártársak egzisztenciájáról döntenek. A két példáról könnyű lenne azt mondani, különleges eset, kivétel az általános szabály alól. De vajon nem ugyanennyire vagy még inkább különleges és kivételes les; azoknak a jelölteknek az esete, akik a nagyközségi tanácselnökkel vagy netán, a mégis indul — a húsz éve ország- gyűlési képviselővel kerülnek egy szavazólapra? Vajon nem eséMelenebbek-e azok a jelöltek, akiket a választók még nem ismernek, illetve ki nem próbáltak? Ök miért tudnák magukat jobban „eladni”, amikor a fellépés is, a beszélőkészség is a gyakorlat, tehát részben a közszereplés függvénye. Hozzá kell szoknunk: nem lesznek egyszerű, kockázatmentes ügyek. A választási rendszer megváltozott: a kettős vagy többes jelölés kötelező minden választási kerületben, körzetben. (Az országos listára a képviselőknek csupán 10 százalékát választják, azokat, akik a politikai, állami életben betöltött szerepüknél fogva pem egy szűkebb régiónak, hanem a nemzetnek felelnek majd.) A KETTŐS ÉS TÖBBES JELÖLTEK HELYZETE — éljük csak bele magunkat — extrém és kivételes. Pontosabban csak annak érezzük, mert az új megváltozott körülményeket a régi választási rendszer beidegződéseivel szemléljük. Logikus tehát az új szemlélet határozott igénye. A jelölteké és a választóké egyaránt. Indokolatlan például a szerencsejátékok szokásos szóhasználata. A jelölt kockáztat, nyer vagy veszít. Nem lehet vesztes, tehát nem is kockáztat az, akit a sokaságból fontos köztisztségre jelölnek. Bár nem minden jelölt kerül a dobogó felső fokára, ám helyezést azért elérhet. Az 1983. évi választási törvényben új tisztség a póttanácstag és a pótképviselő. Így az, aki a szavazatok egynegyedét megszerzi, megüresedés esetén automatikusan a testület teljes jogú tagjává válik. Az új tisztség ezáltal talán segít majd az előítéletek eloszlatásában. AZ ALTALANOS VÁLASZTÁS JELLEGE VÁLTOZIK. Az egykori szavazás helyett érdemi választásra nyílik lehetőség. Az a cél, hogy aktivizálódjék választó és választott, s köztük a kapcsolat közvetlenebbé, mondhatnánk személyesebbé váljék, elmélyítve s egyben nagyobb próbának kitéve a kölcsönös bizalmat. Mivel a nyilvánosság szerepe megnő, nehéz túlhangsúlyozni a népfront és minden illetékes felelősségét a jelölések előkészítésében, a jelölő gyűlések szervezésében. Nélkülözhetetlen a lakó- és munkahelyi felnőtt • népesség véleményének időbeni megismerése. Az aktív politikai munka szerepe, a pártszervek felelőssége megnő az új választási rendszerben. A párt A Gyógyászati Segédeszközök Gyárának nyíregyházi részlegében a megyében lévő orvosi szakrendelők részére évente 1500 gyógyfűzőt és haskötőt készítenek. Képünkön: Dankó Ferencné és Kéri Andrásné. (Császár Cs. felvétele) vezető szerepén azzal nem esik csorba, ha egyik vagy másik titkár jelöltje csupán helyezést ér el a választásokon. De azzal igen, ha nem képes érvényesíteni politikáját meggyőző szóval, kiállással, szervezéssel a jelöléseknél, a gyűléseken, majd a testületek munkájában. A Hazafias Népfront legalább két személyt javasol minden jelölő gyűlésen egy- egy tisztségre. A választó- polgárok további személyeket javasolhatnak. A jelölő listára mindazok felkerülnek, akik elnyerik a jelölő gyűléseken részt vevők egyharmadának támogatását. Természetszerűleg feltétel, hogy a törvény szerint választók és választhatók legyenek. Továbbá, hogy elfogadják a népfront programját. Tehát a választási rendszerben lévő bizonyos garanciák eleve védik a népképviseleteket az oda nem való elemektől. De a jelölések szervezői, a gyűlések résztvevői gondoskodhatnak leginkább arról, hogy a közösségért végzett önzetlen munka, a nép szolgálata, a nemzet, a szocializmus ügye iránti hűség legyen az ajánlás feltétele. A népszerűség, a szimpátia elnyeréséért, a szavazatokért folyó versenyben hol a határ? Nem tekinthetjük követhető mintának, sőt veszélyesnek tartjuk és elutasítjuk az elvtelen udvarlást, a megalapozatlan ígéreteket, a politikát, a nemzeti vagy a szövetségi érdekeket sértő megnyilatkozásokat. (Aligha tűrhető el például a magyarság helyzetének fe- szegetése egyik vagy másik szomszédos ország rovására.) A verseny tehát elvi engedmények nélkül az országos és a helyi politikai célok eredményes képviseletéért, megvalósításáért folyik. S ebben a jelölteknek kellő fórumot, nyilvánosságot, a sajtóban egyenlő esélyt kell biztosítani. MINT MINDEN JELENTŐS ÜJÍTÁS, az 1983. évi választási törvény szintén bizonyos értetlenségbe ütközik. Nem szabad ezeket a félelmeket, veszélyeket, gondokat lebecsülni, hiszen a stílus- és módszerbeli kisiklások káros és kóros beidegződéssé válhatnak, ronthatják az új formák hatásfokát, előidézhetik lejáratásukat. De a veszélyek, félelmek, gondok elhárításában bizton építhetünk az ország minden értelemben felnőtt lakosságára, a mindennapok történelmét alakító kortársakra. Kovács József — Rádiót szeretnék venni — mondtam az eladónak. — Rádiót? — nézett rám határozatlanul. ’— Igen, rádiót szeretnék venni — ismételtem határozottan. A fiatalember felemelte a telefonkagylót. — Főnök, itt valaki rádiót akar ... Igen, igen, tudom már, én is erre gondoltam ... Köszönöm, főnök ... — Azután rámmo- solygott. — Igen, régen valóban rádiónak nevezték. Tehát ön egy receivert szeretne ... Mindaz, amit azután elmondott, zavarba hozott Először ilyesmikről volt szó, mint „first class”, „sound”, „soft line” és „direct drive”, majd „automatic turnable system recorder”. Azután a szelektív lemezcseréről mondott valamit, majd ilyen szavak Nem igazán ösztönző, ha a dolgozó azért kapkodja magát a gép mellett, hogy ne fázzon. Az se fokozza a jókedvét, ha újabb ünnepnapon kell dolgozni. Márpedig mindkettő megtörtént — nem is olyan régen — megyénk egyik igen jól gazdálkodó üzemében, a nyíregyházi papírgyárban. — Muszáj az elején kezdeni — mondja Sárái Sándor igazgató —, hogy minden érthető legyen. Tavalyelőtt a gyár energiaracionalizálási pályázatot nyert, a vele járó hitellel. A múlt év első negyedében el is készültünk a- szükséges munkákkal. Az eredetileg gázolaj és pakura felhasználására épült kazánjainkat földgáz tüzelésűre alakítottuk át. Lesijti meglepetés Nem vitás, ez ésszerű lépés volt. A gáz olcsóbb, vezetéken jön, nincs gond a tárolással, készletezéssel. Mi több, ösztönöznek is a fel- használására. — Lesújtó meglepetés volt az októberi gázkorlátozás — folytatja az igazgató. — Egy napra le is kellett állnunk. Csak ez az egy nap 8 millió forint termeléskiesést jelentett, 50 vagonnyi készáru nem készült el. És mindez a szállítási csúcsok idején. Szerencsére az egyik társgyárunk magára vállalta a ránk mért korlátozást. így nagyvállalati-társgyári segítséggel, a legkritikusabb időt sikerült átvészelni. De továbbra is gázon maradni, óriási rizikó volt, főleg, hogy a hiány megszüntetésére senki semmilyen garanciát nem tudott adni. Eluntét Biztos és vélt veszteség, bizonytalan ideig tartó, feltételezett hiányok közepette. Ez volt az alapképlet, csak be kellett helyettesíteni. Egyszer gázzal, másszor pakuhangzottak el: „Tadpeck super class”, „Quadro Sound”, „hi-fi”, „Stereo- Receiver” és „styling”. — Ne haragudjon, semmit nem értek — mondtam felindultan. — Szenzoros nyomógombok — mondta nyugodtan a fiatalember —, „on and off muting tape, phone monitor”. — Aha — bólintottam sóhajtva. — A soft sound kiváló hangminőségű — folytatta —, mert tranzisztoros erősítői vannak. Ezután modulációról, diódákról, oszcillátorról beszélt és amikor megkérdeztem, tudom-e rával, gázolajjal. Minthogy az utóbbiak szállítása biztosítottnak látszott, a nagyobb bajokat elkerülendő, a gyár vezetősége a 3 millió forintos, de összegében biztos veszteség mellett döntött. Ennyibe került ugyanis a már gázra racionalizált kazánok visszaalakítása pakurára, illetve olajégetésre; A nagy hidegek már így érték őket. — Egy biztos. A rövid idő és a korlátozás miatt a papírgyár nem élvezte a gázzal tüzelés előnyeit, melynek a költségek csökkentésében, majd a nagyobb vállalati eredményben kellett volna megmutatkoznia — indokolta az elhatározásukat az igazgató. — Mindeközben az üzemben és az irodákban mínusz fokokat is mértek. Érthető volt az emberek morgása. Minden tőlünk telhetőt megtettünk, védőruhát, védőitalt osztottunk. Egy át nem hágható meny- nyiségi energiakorlátot határozott meg erre az évre az Ipari Minisztérium a papírgyárnak is. öt százalékkal kevesebb energiát fogyaszthat, mint 1983-ban. Készül a papírgyár egyik keresett terméke, a csomagolódoboz. alternatív égőfejet szereljünk — vázolta a közeljövőt az igazgató. Az ember azt .gondolja: hány cégnek megoldaná a gondját az alternatív, olajat, gázt egyaránt hasznosítani tudó égő. Csakhát vállalataink — enyhén szólva — nem ragaszkodnak az ilyen, forintért kapható műszerhez. A konvertibilis valutájú piacon beszerezhető égő után ácsingóznak. Jobbnak tartják. Kár, hogy az égető szükség ellenére csak kerülő úton, furfanggal juthatnak hozzá. Sztancs János öbbféle fűtőanyag — Van saját energiaracionalizálási programunk. Erre kisebb hiteleket remélünk. Másutt már kipróbált, megtakarító módszereket kívánunk alkalmazni. Sokat várunk az új energiakímélő technológiánktól. Nagy az esélyünk, hogy a mínusz 5 százalék nem hoz bennünket zavarba. A villamos energiára, melynek korlátozása különben jelentéktelen mértékű volt, semmiféle befolyással nem bírunk. — Ugyanakkor szeretnénk, ha valamely energia- hordozó hiánya a jövőben nem hozna bennünket a télihez hasonló kínos helyzetbe. Ezért azon leszünk, hogy még az idén kazánjainkra majd használni a készüléket, megígérte, hogy ad hozzá „operating contruc- tions”-elemet, majd folytatni akarta véget nem érő előadását, de én félbeszakítottam. — Köszönöm, köszönöm, meggyőzött... — mondtam. A fiatal eladó jóindulatúan nézett rám. — Tehát döntött? — Persze — mondtam —, vagyis .... őszintén szólva még nem egészen ... — Még nem tudja, melyik receivert válassza? — kérdezte az eladó. — Nem — válaszoltam —, azt nem tudom, fizikatanfolyamra iratkozzam be, vagy angol nyelvtanfolyamra. Az eladó értetlenül nézett rám. ‘ Lipcseyné Bánfalvi Júlia fordítása Jelenlét E gy különös és elgondolkodtató véleménnyel szeretnék most vitába szállni. Nem a vita kedvéért, ami manapság elég gyakori az újságok hasábjain, hanem azért, mert évekkel korábban nekem is volt ilyen (vagy majdnem ilyen) véleményem, de sikerült meggyőződnöm helytelenségéről ; s most másokat is szeretnék meggyőzni, ami tudvalévőén a legnehezebb műfaj az újságírás gyakorlatában. A vélemény pedig így hangzik: tulajdonképpen rosszabb a helyzet most, hogy Nyíregyházának önálló színtársulata van, mert amíg nem volt, ide járt Miskolc, Szolnok, Debrecen, Békéscsaba, mindenhonnan a legjobb előadásokat igyekeztünk megszerezni, nem volt műsorpolitika, de voltak jobbnál jobb darabok, s éves átlagban több is, mint mostanában van. A hétfői Kelet-Magyar- országban benne van ugyan, mégis hadd idézzem most más szövegkörnyezetben Csikós Sándor színművész szavait, melyeket a megyei pártértekezleten mondott el: „A színházzal megjelent a városban az értelmiség egy sajátos típusa, aki. . . részt vállal és kér a mindennapi társadalmi gondokból és azok, megoldásából”. Mert eí a lényeg. A jelenlét. Nem vendégségbe, átutazóba jönnek hozzánk jó, jobb vagy rosszabb produkciók, hanem a már eddig meglevő szellemi műhelyek mellé egy újabb született, hatása kisugárzik, s a színház falain kívül is nyomon követhető. Tagjai részt vesznek közéletünkben, mint az idézett példa is mutatja, formálni, alakítani igyekeznek városunk, megyénk szellemi arculatát. Ezzel is gazdagabbak vagyunk. Mester Attila
