Kelet-Magyarország, 1985. március (42. évfolyam, 50-75. szám)
1985-03-02 / 51. szám
4 Kelet-Magyarország 1985. március 2. Brüsszelbe érkeztek annak a négynapos békemenetnek a résztvevői, akik az amerikai rakéták belgiumi telepítése ellen tiltakoztak. A hét három kérdése O Hogyan alakul a kelet —nyugati viszony a genfi tárgyalások előtt? Már csak jó egy hét választ el a genfi szovjet—amerikai tárgyalások kezdetétől. Amint ez ilyenkor lenni szokott, a tárgyalófelek mindegyike igyekszik a maga tárgyalási pozícióit erősíteni, diplomáciai, politikai és propaganda szempontból egyaránt. Ebbe illik bele — legalábbis amerikai gondolkodás szerint — a másik fél ellen ilyen-olyan vádak megfogalmazása. Moszkvában visszautasították a vádaskodást, hogy a Szovjetunió megsértené a fegyverzetkorlátozási megállapodásokban vállalt kötelezettségeit. A szovjet külügyminisztérium nyilatkozata ugyanakkor rámutat, hogy az űreszközöket is magában foglaló rakétaelhárító rendszer kiépítése ellenőrizhetetlenné tenné a fegyverkezési versenyt. ,, jGromiko szovjet külügyminiszter a héten előbb Rómában, majd Madridban tárgyalt. Alkalma volt részletesen kifejteni azokat az elgondolásokat, amelyeket a választások előtt vezető államférfiak ismertettek választóikkal, de végeredményben a világgal. Ugyanakkor a héten a genfi leszerelési bizottságban a szovjet küldött javaslatot terjesztett elő a nukleáris kísérleti robbantások teljes betiltásáról. A másik oldalon az amerikai tervek érdekében mozgósított például Carrington NATO-főtitkár, aki Bonnban arról beszélt, hogy nem lenne bölcs dolog az USA részéről, ha lemondana az űrbe telepítendő védelmi rendszerek > kutatásáról. Szerinte ugyanis épp az indokolja az ilyen elhárító rendszer kialakítását, hogy a NATO-orszá- gokban egyre inkább nő az atomrakéták, a Pershing— 2-ők és a robotrepülőgépek telepítésével szembeni ellenállás. Az amerikai űrfegyverkezéssel kapcsolatos nyugateurópai magatartás kialakítása volt az egyik fő téma a francia—nyugatnémet csúcs- találkozón is. Mitterrand és Kohl közül persze a bonni vendég mondana inkább igent az amerikai tervekre... O Elmozdul-e a középamerikai helyzet a megegyezés irányában? Az elmúlt héten akkora amerikai nyomás nehezedett Nicaraguára, hogy nem egy diplomáciai megfigyelő már küszöbönállónak tartott akár egy fegyveres beavatkozást is. Managuában a sandinista kormány minden előkészületet megtett az esetleges betolakodók visszaverésére. Washingtonban a harcias megnyilatkozások egymást érték. Persze, egyesek ezt azzal magyarázták, hogy március 1-ével kell az amerikai kongresszusnak döntenie a nicaraguai „contrák- nak” nyújtandó támogatásról, a kardcsörtetésnek tehát talán csak az volt a célja, hogy a honatyákat bírja jobb belátásra. A hét közepén Ortega, Nicaragua első embere rendkívül figyelemre méltó ajánlatot tett az USA-val való tárgyalások újrakezdésére, és egyben a Contadora-csoport korábbi béketervének megvalósítására. Bejelentette, hogy Nicaraguából fokozatosan távoznak a kubai tanácsadók, közülük először 50-en hagynák el az országot. Ez nyilvánvalóan a Contadora-terv ama részének felelne meg, hogy Kö- zép-Amerika egyik országában se legyenek külföldi tanácsadók. Végül Ortega szerint a managuai kormány kész befagyasztani fegyver^OK^^^^^nLakásvilágítási cikkek vására 1985.rnarc.4-16. s' 20-40% árengedmény Asztali lámpák .csillárok .falikarok gazdag választékban kaphatók NYÍREGYHÁZA, ÁLLOMÁS TÉR 7. MÁTÉSZALKA JÁRMI ÚT 2. Amíg a készlet tart! L _____________1___!_________) vásárlásait. Ez pedig szintén a Contadora-csoport elképzelései szerinti gesztus lenne, amit követnie kellene a többi közép-amerikai állam egyesült államokbeli fegyvervásárlása beszüntetésének. Az USA politikai köreiben — ha hinni lehet a Washington Post elemzésének — három irányzat ütközik Nicaraguával kapcsolatban. A Pentagon egyes vezetői fenntartás nélküli katonai lépéseket sürgetnek, Weinberger hadügyminiszter maga a térségben az amerikai katonai erő felvonultatását kívánja folytatni, míg egy harmadik csoport a diplomáciai utat javasolja. Sajnos, azonban, ez a harmadik csoport a leggyengébb ... © Megáll-e a dollár árfolyamának emelkedése? Az amerikai valuta a hét elején minden eddigi rekordot megdöntve majdnem elérte a font sterlinggel való paritást, árfolyama Frankfurtban a 4 nyugatnémet márka, Párizsban a 11 francia frank körül járt. Aztán a hét közepére fordult a kocka. A nyugatnémet, az olasz, a francia, a brit, a belga és az osztrák központi bank mintegy egymilliárd dollárt dobott piacra abban a reményben, hogy ezzel lenyomhatják a dollár árfolyamát. Az pedig jócskán esett is! Az események alakulásához hozzájárult az amerikai központi jegybank szerepét betöltő FED elnökének, Volc- kernak a nyilatkozata is. A szenátusban kijelentette, hogy az USA nagy költségvetési hiánya miatt a dollár előbb- utóbb gyöngülni fog. Figyelmeztetett arra, hogy a dollár mai erejét többek között az az óriási külföldi tőkebeáramlás okozza, amelyet a magas amerikai kamat magyaráz. A külföldi hitelezők azonban csak rövid lejáratra fektetik be pénzüket. A külföldi tőke amilyen gyorsan jött, épp olyan gyorsan távozhat is az USA bankjaiból! A valutapiacokon izgalom és nyugtalanság lett úrrá. Az árfolyamok kilengenek... Mindenki azt lesi, vajon nem születik-e Washingtonban olyan döntés, amely az amerikai kamatláb csökkentését irányozza elő. Ha igen, akkor a dollár árfolyama tovább zuhanna... A legravaszabb tőzsdei rókák sem kockáztatják azonban meg, hogy megjósolják: mit hoznak a következő napok, hetek. Viszont minden komolyabb szakértő hosszú távra azt tartja valószínűnek, hogy az USA pénzügyeit rendbe hozzák, mert előbb-utóbb tartanak Washingtonban a hitelekre épült pénzügyi kártyavár összeomlásától. Az U. S. News and World Report legutóbbi számában nyugta- lan-szomorúan állapította meg: az Egyesült Államok nem is olyan rég a világ legnagyobb hitelezője volt, most pedig a földkerekség legel- í adósodottabb állama lett! 1 , .. „ l Jf g r f v Jozsci k KUBAI UTAZÁS (A.) Hemingway kiskocsmájában Hangulatos vendégfogadó a Jázminok völgyében. (A szerző felvételei.) AZ CTKEK nem tartoznának szorosan az úitibe- számolóhoz, ha az nem egy távoli egzotikus országról szólna. Így azonban talán érdemes egy pillantást vetni az itallapra és az ételek sorára. Magam eddig jószerivel csupán Hemingway írásaiból jegyeztem meg egyet s mást a kubai finomságokról. Mivel novellái kedvenc olvasmányaim közé tartoznak ma is, utam természetesen elvezetett az ő kedvenc kiskocsmájához is. Könnyű megtalálni, hiszen csak pár lépés a Ka- tedrális térhez, amely Havanna egyik legszebb és legrégibb tere, ahová szinte mindenki elzarándokol, aki eljut a kubai fővárosba. Árkádos, erkélyes, kovácsoltvas-díszítésekkel ellátott kétemeletes barokk paloták fogják közre a ma is kockakővel burkolt teret, melynek egyik végében magasodik a Colon katedrális. Erről a térről, amelynek szépsége órákra is képes lekötni az ideérkező vendég figyelmét, nyílik egy kis utca, amelyben a harmadik-negyedik ház földszintje ad helyet a Bode- guita del Medio-nak. A név magában őrzi a különlegességet: ez a kocsma nem sarokra épült, mint a legtöbb hasonló hely, hanem az utca belsejébe. Egyszerű kisvendéglő, ha az idegen nem eleve ezt keresné, szó nélkül elmenne mellette. Ma a főváros egyik legfelkapottabb helye — e sorok írója is csak a pultnál fogyaszthatott egy italt —, ülőhelyet kapni, netán egy ételt fogyasztani ritka szerencse. A mai forgalom nyilván a híres írónak köszönhető, aki valami oknál fogva ezt a rejtett helyet szerette meg — mert más különlegessége egyszerűen nincs. Kis söntés, szinte talpalatnyi éttermi részek, amelyekbe a tálalófolyosón keresztül lehet bejutni csupán. Igaz, a gitárosok dala gyönyörű, s a hangulat, amely a nagy írót idézi képben, kéziratban, könyvformában — igazán emlékezetes. Az étlapon csupa olyan étel, amit Hemingway is megkóstolhatott. Elsőnek mindjárt egy „Moros y cristianos” nevű étket ajánlanak (szabadon fordítva Mórok és keresztények), amely szokatlan összetételéről is kaphatta nevét: fehér rizs fekete babbal. Ajánlanák még a párolt csülökszeleteket, a sült banánt, de ülőhely híján egy koktélnál kötünk ki. Ez pedig a Bode- guitában nem is lehetne más, mint Hemingway kedvenc itala, a Mojito criolló. Előbb citrom, cukor, darált jég kerül a pohárba, majd hároméves fehér rumot adnak hozzá, végül friss mentalevelet tesznek bele. A mojitó, amelyet egész Kubában mindenütt készítenek, állítólag mégis a Bo- deguitában a legjobb — talán a hely szellemétől, mert az alapanyag mindenütt azonos. AZ EURÓPAI VENDÉGNEK nem kell félni a kubai ételektől, mert az változatos és ízletes. Fontos persze, hogy minden friss legyen; a trópuson a hús órák alatt megromolhat. Ám a konyha ehhez alkalmazkodik: szívesen füstölik a karajt, a csülköt, aztán párolják, majd igen forró olajban hirtelen sütik. A csirke legtöbbször egészben sütve kerül az asztalra. Vannak persze különlegességek, ami Kubában ugyanolyan egyszerűnek tűnik, mint nálunk mondjuk a sós vízben főtt krumpli. Itt van mindjárt a banán, amely minden falusi ház udvarán megtalálható, szinte egész évben mindig szedhet belőle a háziasszony. Majdnem minden húsételhez kínálnak köretként sült banánt, amelyet félig érett gyümölcsből készítenek. Vékony szeletekre vágják, s forró olajban megsütik, mint itthon például a szalmaburgonyát. Egy másik elkészítési mód a mi rántott szeletünkével egyezik meg. Előfordul az is, hogy ba- nánpürét készítenek, s ebből kis labdacsokat, s mintegy fasírozottként sütik meg. Eleinte szokatlan, de néhány nap után meglepetések nélkül fogyasztja a vendég. Kuba sziget lévén, külön fejezetet érdemelnek az asztalra kerülő vízi állatok, halak, rákok, s társaik. Reménytelen vállalkozás lenne ezek kínálatát csak elkezdeni is, idézzük fel inkább a kubai utazás utolsó napját, a langusztaszafarit. Napok óta lázban égtek a vendéglátóink, vajon si- kerül-e a meglepetés: ebéd a tengeren, saját fogású langusztából. Induláskor annyit tudtam róla (lexikonból), hogy a tízlábú rákok rendjébe tartozó tengeri rák, amelynek henger- ded teste 30—40 centiméter hosszú és csemegeként fogyasztják. A Karib-tengerben gyönyörű példányokat lehet fogni, ha az ember tudja, hol kell keresni, s kellőképpen ügyes és gyors a vadász. Nekünk szerencsénk volt, mert egyórás hajózás után a nyílt tengeren vendéglátóink megmutatták: itt helyezték el a csapdát. (Fogalmam sincs, hogy lehet a nagy vizen egy ötméteres körzetet megtalálni — de hát a helyiek a tengeren nőttek fel...) Előkerültek a szigonyok, a bátrabbak vastag kesztyűt húztak, s megkezdődött a languszták befogása. Mindegy volt, hogy szigony találta el vagy a vadász keze csípte nyakon, egykettőre a csónakban találták magukat a jól megtermett példányok. Menekülésre nem volt lehetőség, s a vég sem volt távol: avatott kezek választották szét a fogyasztható törzset a többi résztől, ami mindjárt került is vissza a tengerbe — gazdag táplálékul más élőlényeknek. A fogyasztásra szánt részeket ügyesen tisztították hamvasfehérre a hajó konyháján, s ki-ki választhatott: egybesütve vagy apróra vágva, tojással készítve fogyasztotta a magafogta langusztát. Az omlós, friss, fehér hús íze — illata aligha feledhető egyköny— nyen. A tengert idézi, s a barátokat, akik megosztották velünk életük tapasztalatát, azt, amit legjobban tudnak, amiből élnek: a langusztavadászat mesterfogásait ... Marik Sándor * (Vége)
