Kelet-Magyarország, 1985. március (42. évfolyam, 50-75. szám)
1985-03-12 / 59. szám
2 Kelet-Magyiromíj 1985. március 12. AZ ÜVEG művészéi LESZNEK Ajkán, az üveggyárban — ahol gazdag hagyományai vannak a díszüvegek gyártásának — ötven csiszológéppel felszerelt tanműhelyt adtak át a közelmúltban rendeltetésének. (MTI fotó — Arany Gábor felv. — KS) Gyújtógyertya zavarszűrővel Bővíti KLG márkajelű gyújtógyertyáinak választékát a veszprémi Bakony Művek. A legújabb, zavarszűrővel is ellátott típus, szükség esetén korrigálja a gyújtáskapcsoló zárszűrőjének hibáit, hiányosságait, és megnöveli annak hatását. Az újdonságot főként azoknak ajánlják, akik mellékzajok nélkül akarják hallgatni autórádiójukat, magnójukat. A Bakony Művek egyébként évente már mintegy 10 millió gyújtógyertyát gyárt. Kirabolták ax ivócimborát Ha az aikalam csábító... A Nyíregyházi Városi Bíróság a 22 éves Koczka Attila nyíregyházi lakost bűnösnek mondta ki rablás bűntettében, ezért őt kétévi szabadságvesztésre, mint főbüntetésre és két évre a közügyektől eltiltásra, mint mellékbüntetésre ítélte. Elrendelte a még 1982-ben garázdaság és tettleges becsületsértés vétsége miatt kiszabott — és 2 évi próbaidőre felfüggesztett — 6 hónapi szabadságvesztés végrehajtását, s ezek mellett alkoholista életmódja miatt kényszergyógyítását is. NEM HASZNÁLT A FIGYELMEZTETÉS Látható, hogy Koczka Attila esetében a felfüggesztett szabadságvesztés semmit nem ért. Ha ehhez hozzátesszük, hogy garázdaság miatt még 1983-ban is meggyűlt a baja a bűnüldözési és igazságügyi szervekkel — akkor javítónevelő munkára ítélték —, máris igazolt: semmibe nem vette a bíróság eddigi ítéleteit. Noha hegesztő szakképzettsége, jól kereső foglalkozása van (kazánkezelő havi 4200 forinttal), a leveleki Dózsa Mgtsz, véleménye szerint a rábízott feladatokat jól ellátja, mégis olykor és elég gyakran érthetetlen, magatartást tanúsít, kényszergyógyítása ezért is indokolt. Koczka Attila a szintén 22 éves Szabó János nyíregyházi lakossal, mint nőtlen fiatalemberek, céltalanul bolyongtak 1984. május 11-én Nyíregyházán, helyesebben „szórakoztak” a már sok-sok bűncselekmény elindításához „lendületet adó” Márka presszóban. Nyilvánvaló, hogy az ilyen helyekről elinduló bűncselekmények sértettjei is többnyire e területekről valók. Itt szórakozott ugyanis D. J. sértett is. Az italos ember könnyen barátkozó: amíg Koczka Attila asztalától rövid időre eltávozott, Szabó János meghívta asztalához a mellette egyedül búslakodó D. J.-t. Egy ilyen gesztust valamivel honorálni kell: sört kért, és mivel ilyenkor fizetni is kell, belemarkolt a zsebében levő és ott összegyűrt — az egyébként villanyóra szerelésére magához vett — 3300 forintjába és fizetett. Mi kell már ehhez? Az alkalom kínálkozik, pénz is van! Természetes, hogy a sörbarátok között ilyenkor sok mindenről szó esik: jobb munkahelyről, kereseti lehetőségről, avagy más lehetőségekről. Szabó Jánost az különösen is érdekelte, hiszen ekkor állandó munkaviszonya nem volt, alkalmi munkát végzett. Közben azonban elérkezett a záróra, és ezzel együtt jelentkezett az elfogyasztott alkohol hatása is. D. J.-nél is, mert záróra előtt még 2 deciliter Hubertust is vásárolt, amikor ismét marokból fizetett. A Hubertust nem is sokáig vitték magukkal, h presszó Kun Béla utcai oldalán levő tej bolttól alig távolabb már el is fogyasztották. VITA, VEREKEDÉS Az ittas emberek rendszeres vitája következett ezután. A szóbeli vitát azonban tettlegesség is követte. Koczka Attila igazi énje nemsokára az ökölbe szorított kézben és az ütésben jelentkezett: az ütéstől D. J. elesett, ittassága miatt rövid időre eszméletét is vesztette. Koczka meg sem kísérelte észhez térítését, segítését: a már korábban is többször látott gyűrt pénzcsomót kivette a sértett zsebéből és Szabó Jánossal együtt továbbálltak. Szabó Jánosról úgy tűnik, hogy mindeddig passzív volt: nem bántott és nem is akarta a pénz elvételét. Ki lát azoixban bele korábbi gondolkodásukba? Tény, hogy a sértettől elvett 3 ezer forintból — érthetetlen okokból — az osztozkodásnál Szabó János 2 ezer forintot kapott meg. A pénzt természetesen másnap együtt elverték. Ez volt a tényállás a bírósági eljárás előtt. A tárgyalás során azonban már váltakoztak a vallomások. Koczka Attila szerint itt nem volt erőszak! Valóban volt köztük valami vita, és verekedtek is, de D. J. ezt követően, hogy a további bántalmazást elkerülje, kezébe nyomta a nála összegyűrt állapotban levő bankjegyet. Máskor pedig azt mondta, hogy a sértett bántalmazásában Szabó is részt vett. Koczka Attila és Szabó János tehát a tárgyalás során egymásnak ellentmondó és eltérő vallomásokat tettek. A városi bíróságnak azt kellett vizsgálnia, hogy miért (ez könnyű volt) és kinek és mikor mondott szavai az igazak. AZ ÍTÉLET A bírói mérlegelés során elsősorban Szabó Jánosnak a nyomozás során tett vallomása és D. J. sértett elmondása került előtérbe. A városi bíróság Szabó Jánost — akit hasonlóan tettestársához már fiatalkorúként 1980. május 9-én garázdaság, könnyű testi sértés és kóros szenvedélykeltés vétsége miatt végrehajtásában felfüggesztett szabadságvesztésre, majd 1984. szeptember 27. napján tartás elmulasztásának vétsége miatt ugyancsak felfüggesztett szabadságvesztésre ítéltek — most orgazdaság vétsége miatt 6 hónapi (2 évi próbaidőre felfüggesztett) szabadság- vesztésre ítélte. Az ítélet nem jogerős. A Nyíregyházi Városi Ügyészség Koczka Attilával szemben hosszabb tartamú szabadságvesztés kiszabása, Szabó Jánossal szemben pedig a kiszabott büntetés végrehajtásának elrendelése miatt nyújtott be fellebbezést. Dr. Toronicza Gyula városi vezető ügyész Ojdoiságik, változások a SZOT-keotalóknál Az iiiiilők kényelme Mindazok, akiknek kezébe már idei üdülőjegy került, két újdonságot is tapasztalhatnak. Az egyik változás, hogy a korábban külön csatolt „Értesítés-lap” a beutalójegy kilyuggatott részévé, annak mintegy szelvényévé vált. Ezt az értesítő szelvényt postai bélyeggel ellátott borítékban, az üdülő címére kell küldeni úgy, hogy az tíz nappal a beutalás megkezdése előtt megérkezzék. Az értesítő szelvényen a néven kívül szerepel: mikortól meddig érvényes a jegy, hány fővel, melyik napon és várhatóan hány órakor történik az üdülőbe érkezés. Emellett még az életkorra is szükséges választ adni. Különösen az utóbbit olvasva, felmerülhet, miért szükséges az életkor feltüntetése. Előre kell bocsátani, valamennyi adat pontos közlése nemcsak az üdülő, hanem a vendégek érdekét szolgálja. Bizonyításként elég, ha csak arra utalunk, a szobák elosztása életkor figyelembevételével történik, és ha van rá mód, a hasonló korúakat együtt helyezik el. Az idősebbek, ha lehetséges, a földszinten, vagy az alsó emeleteken kapnak szobát. Gyakorta megesik, hogy egyes vendégeknek két-há- rom nappal előbb kell az üdülőből távozni, mivel nincs már annyi szabadságuk, vagy valamilyen ok nem teszi lehetővé a kéthetes tartózkodást. Ha a következő csoportba jelzett később érkezőknek a korábban távozók szobáját tartják fenn, még az is előfordulhat, hogy a helyiség — mivel a korai távozás és a későbbi érkezés ideje ösz- szegződik — egy hétig is üresen maradna. Ilyenkor az előre jelzett későbbi érkezés lehetővé teszi, hogy az üdülővezetők arra a hétre önköltségesen értékesítsék a szobát. Az önköltséges üdülést sokan szeretnék igénybe venni — a jelzések szerint egyre többen. A korábbi években — mivel az „Értesítőlap” megküldése csak kérés és nem kötelező jellegű volt — az önköltséges beutalást nem lehetett előre tervezni, mindig csak az érkezés utáni nap derült ki, hogy hány szoba maradt átmenetileg üresen. Januártól az előrejelzés miatt már biztonságosabban kiadhatók az üresen maradó szobák. Ritka mű, nagy élmény A Miskolci szimfonikus zenekar hangversenye Nagy érdeklődés, telt ház mellett került sor a Miskolci szimfonikus zenekar hangversenyére, melyet az Országos Filharmónia bérleti sorozatában rendeztek meg március 6-án Nyíregyházán a Váci Mihály Művelődési Ház nagytermében. A nagy érdeklődés annak is köszönhető, hogy a hivatásos miskolci zenekar az utóbbi években hangversenyeinek színvonalával rangot szerzett magának városunkban. A műsor első felében Csajkovszkij közismert b-moll zongoraversenye hangzott el Hegedűs Endre fiatal zongoraművész tolmácsolásában. Játékát lelkiismeretesség, a precízségre való törekvés jellemezte. Az igen hosszú és nehéz művet korrekt előadásban hallottuk. Szünet után Muszorgszkij: Egy kiállítás képei című zongoraciklusának Ravel által zseniálisan meghangszerelt zenekari változata került bemutatásra. Ennék különösen örültünk, mivel a darabot nehézsége és csaknem minden hangszert felvonultató — hárfa, cseleszta, harangjáték stb. — nagy apparátusa miatt Nyíregyházán évtizedek óta nem került előadásra. A vendégegyüttes — néhány zavaró rézfúvós állás kivételével — derekasan helytállt. Különösen dicséretet érdemel az utolsó két tételben a vonósok által nyújtott virtuóz teljesítmény. A művet a zenekar vezető karmestere, Kovács László vezényelte. A mű sok, különböző karakterű tételei alkalmat adtak arra, hogy zenei tehetségét, karmesteri tudását megmutassa, és ez sikerült is. Babka József ívisszJIFVM Érdeklődéssel olvastam a Kelet-Magyarország február 27-i számában az „Érdekek összhangja” című cikket, melynek szerzője dr. Gombás Sándor, a nyíregyházi szakmaközi bizottság elnöke. Elöljáróban egy kis kiigazítás: tudtommal a szakmaközi bizottságok jóval korábban alakultak, mint ahogy az az írásból kitűnik. Gondolom, a szerző a szakmaközi bizottság jelenlegi felállására utalt, mely az utóbbi évek közigazgatási változásaival függ össze. Véleményem szerint a szakmaközi bizottságnak nem az az elsődleges szerepe, hogy a városban lévő 120 alapszervezet több mint 50 ezer szervezett dolgozóját „irányítsa”, hiszen erre megvannak a megfelelő formák. Miként a cikkíró helyesen veti fel, a szakmaközi bizottság kiemelt feladata az volna, hogy a közel 17 ezer nyugdíjas és ebből a 2 ezer szak- szervezeti tag gondjaival, NEM KITALÁLT A mikor eldőlt, hogy a nyíregyházi Autóklub felépíthet a megyeszékhelyen egy műszaki állomást, 1982-t írtunk. Tervezőt és kivitelezőt kerestek hozzá, de nem nagyon kapkodtak az építőipari vállalatok a munkán. Végül azért a KEMÉV elvállalta. A hely adott volt — a Debreceni út és a Tünde utca sarka — ahol az építkezés megkezdéséig egy szép nagy üres terület volt. A tervezés hosszú ideig tartott. Az Autóklub szerint, mert a KEMÉV nem vette komolyan őket, a KEMÉV szerint pedig, mert állandóan módosításokat kért tőlük az Autóklub, de azért végül is elkezdődött az építkezés. Már álltak a falak, amikor kiderült, hogy a diagnosztikai műhelyből hiányzik a szerelőakna. Mivel a műszaki folyamathoz ez nélkülözhetetlen, az Autóklub utólag arra kérte a kivitelezőt, hogy készítse el ezt a szerelőaknát is. A vállalat szerint ekkor már másfél méter mélységben lebetonozták az épület alapját, másrészt pedig statikai okok miatt a KEMÉV közölte, hogy nem készíti el a szerelőaknát. Mivel az aknára az Autóklubnak feltétlenül szüksége volt, elhatározták, hogy ha a KEMÉV nem vállalja, elkészíttetik valaki mással. Tavasztól őszig az egész épületen jószerint semmi nem történt, ezért szereztek egy kőműves kisiparost, aki elvállalta, hogy két hét alatt elkészíti a szerelőaknát. A műszaki vezető bevezette a munkanaplóba, a kisiparos hozzálátott a munkához, tíz napot dolgozott, elvégezte a munka 80 százalékát, ám a tizenegyedik napon, amikor a KEMÉV vezetői tudomást szereztek arról, hogy mi történik, elrendelték az akna betemetését. Az Autóklub vezetői személyesen keresték meg a vállalat igazgatóját. Elmondták, hogy a 130 ezer forintot érő munka szinte kész, ám az igazgató hajthatatlan maradt, aztán megjelent egy dózer és betemette a már csaknem elkészített szerelőaknát. Az indok természetesen most is az volt, hogy ez statikailag nem engedhető meg. Az Autóklub vezetői nem akarták ezt tudomásul venni, ezért egy debreceni statikustól szereztek be szakvéleményt, aki egyértelműen azt nyilatkozta: semmilyen gondot nem okoz az épület statikai állapotában a szerelőakna megépítése. A műszaki állomás átadása azóta megtörtént, a KEMÉV elvonult a területről, így az Autóklub hozzáláthatott a betemetett szerelőakna újbóli elkészíttetéséhez, illetve a korábban már majdnem kész szerelőakna „exhumálásához’*. Az esetnek tulajdonképpen itt a vége. Bár az Autóklub vezetői nem akarnak belenyugodni, hogy a pluszban kifizetett 130 ezer forintos munkát betemettette a KEMÉV, a KEMÉV viszont nyilvánvalóan hallani sem akar kárpótlásról, hiszen alighanem példátlan eset, hogy egy építési területen a kivitelező tudta és engedélye nélkül, vagy inkább annak ellenére idegen tevékenykedjen, hiszen ennek munkavédelmi, jogi következményei lehetnek. Mit mondhatunk akkor ezek után mi? Azt, hogy mindkét fél nagyot hibázott, ennek következménye a szerelőakna betemetése. Az Autóklubnak határozottan kellett volna igényeit közölni a tervkészítés időszakában, bár volt már más építkezésen is példa a mun- kaközbeni tervmódosításra. A KEMÉV-nek pedig — ha már szabálytalanul is járt el a megrendelő — nem lett volna szabad a betemetéssel kárt okozni, legfeljebb az épület statikai állapotáért nem tartoztak volna ettől az időtől kezdve felelősséggel. Mert most utólag ugyanis olyan szépséghibája is van a dolognak, hogy az Autóklub az akna betemetését nem egy jogi, mégcsak nem is presztízslépésnek tartja, hanem összefüggést lát az építkezésről készült első számla negyedmilliójának lehúzása és a szerelőakna betemetése között. Ha történetesen nem lenne ilyen összefüggés, a KEMÉV-nek ez akkor is erkölcsi kár. Balogh József nese egy „exhMnálf szerelőaknáról Szakmaközi bizottságok örömeivel foglalkozzék, főként azokéval, akiknek nincs üzemi, intézményi kötődésük. Mert az üzemekben az intézményekben dolgozó szakszervezetek és tagjaik irányítása a szakmai szak- szervezetek és az SZMT feladata; ezek védik az ott dolgozók érdekeit vállalaton belül és azon kívül. Magam is nagyra értékelem a szakmaközi bizottságok munkáját, s mint nyugdíjas, érthető módon az idősebb korosztály érdekét hangsúlyozom. Kutatni kellene például, hogy miért lépnek ki az emberek a szak- szervezetből oly sokan, amikor nyugdíjba mennek? Szívesen olvastam volna bővebben a cikkben azokról a hézagokról, a szakszervezeti munka hiányosságairól, amelyek érzékenyen érintik a sehová nem tartozó, nyugdíjas szakszervezeti tagokat, az öreg, a beteg, az egyedülálló, rossz lakásviszonyok között élő, alacsony jövedelmű, vagy szociális gondozásra szoruló embereket. Helyeslem a nyugdíjasklub szorgalmazását, indokolt az is, hogy több napközi otthon jöjjön létre. Társadalmi ösz- szefogással el kellene érni, hogy a nyugdíjas szakszervezeti tagok még kedvezményesebb kirándulási, üdülési, utazási kedvezményhez jussanak; ha valamelyikük beteg, gyógyszert kapjon, orvoshoz kerüljön. Ezek már- már ötletek is lehetnek a szakmaközi bizottságnak, mert így lehet elérni, hogy az idős emberek egy évben ne csupán egyszer, szend- vicsvendégelésen érezzék a gondoskodást. Tenni kell a még aktív munkára képes emberekért is, hogy hasznára váljanak társadalmunknak. Szerintem ez is és még sok minden más szintén a szakmaközi bizottság munkájához tartozik. Hajdú Sándor nyugd. váll. ig.
