Kelet-Magyarország, 1985. február (42. évfolyam, 26-49. szám)
1985-02-09 / 33. szám
1985. február 9. o Terence Cooper A Nyíregyházi Konzervgyár új, aszeptikus termékeket gyártó gépsorát az angol APV- cég mérnöke Terence Cooper üzemelte be. Vele itt-tartózkodásának utolsó napjaiban beszélgettünk. Benkóczy István, a konzervgyár művezetője volt segítségünkre. — Cooper úr! Röviden hallhatnánk a munkájáról? — Beüzemelő mérnök vagyok — mondja Terence Cooper. — A különböző helyekre eladott gépek termelésbe állítása a feladatom. Möst a Nyíregyházi Konzervgyárban üzembe helyezendő gépeken, műszereken, elektromos berendezéseken dolgozok. Eddig a világ nagyon sok országában végeztem hasonlókat. — Szeretett volna Magyarországra jönni, vagy kijelölték? — A főnököm azt mondta: Magyarországon itt és itt, van egy ilyen és ilyen munka, elmennék-e elvégezni? Én azt feleltem: miért ne, ott még úgy sem jártam. Ezután meg a Kőbányai Sörgyárban egy gépsort szintén ép fogok beüzemelni. — Mi a véleménye rólunk, magyarokról? — Általában elégedett vagyok az itteniek hozzáállásával, azonban tekintettel a gyár műszaki fejlettségére, néha egy kicsit lassan mentek a dolgok, de amint megszületett a döntés, akkor már olajozottan ment minden. Ügy látom, hogy a műszakiak, az elektromos és a műszerész szakemberek nagyon jól megállják a helyüket. Jó volt közöttük a kolle- gális viszony is. Akikkel a munkából kikapcsolódva találkoztam, azok is kedvesek, udvariasak voltak. Kellemesen éreztem magam, annak ellenére, hogy a magyar nyelv igen nehezen tanulható. De azért már elég sokat értek és beszélek az önök nyelvén. Mielőtt eljöttem, bizonyos várakozással, fenntartással tekintettem a magyarországi tartózkodásom elé. Tudniillik, Nyugaton más a megítélés a keleti országokról. Kellemesen csalódtam. Azon lepődtem meg leginkább, hogy a magyarországi közlekedés milyen erősen hasonlít az angliaihoz. — Visszatérve az emberekre: senkivel sem volt problémám. Valamennyi nyíregyházi kollégának köszönöm a munkáját és mindazt, amivel engem körülvettek. A vacsora után át szoktam menni a Korona sörözőjébe és már ott is sokan barátként, jó ismerősként üdvözölnek. — Az APV-cég hogyan állja a versenyt a mai nem könnyű világgazdasági helyzetben? — El kell mondanom, hogy az APV egy nagy család, hatalmas nagyüzem. A központja Crawleyben van, s Európa majd’ minden országában működik leányvállalata. A jövőben Budapesten is lesz. Számos műszergyártó cég tartozik az APV-hez. Mivel nemcsak élelmiszeripari műszereket gyártunk, ezért ha valamelyik ágazat veszteséges, akkor a többi kisegíti. Ennél fogva az APV stabil cég, garanciákat is nyújt partnereinek. Például, ha a beüzemelés után a géppel bármilyen probléma adódik, akkor az APV-nek mindig van olyan embere, aki a helyszínre utazik és megoldja a gondot. — Egy éve gyógyszergyártó gépeket is tervezünk, készítünk. A cégünk a tervezéstől kezdve, a gyártáson át a gépek beüzemeléséig mindent elvégez. Vannak, akik bennünket keresnek meg, s vannak akikhez mi megyünk szerződésajánlattal. Ha valami probléma adódik, akkor inkább még a szabadságomból is áldozok időt a Nyíregyházi Konzervgyárban működő gép beüzemelésére, de azt szeretném, ha mind az angliai főnökeim, mind a nyíregyházi, magyarországi megbízóink maximálisan elégedettek lennének. — Mi a véleménye a magyar élelmiszer- iparról? — Szerintem azok a termékek, amelyek Magyarországról a nyugati piacokra jutnak, azok jók, Angliában én is vettem belőlük. De az a gond, hogy a géppark elöregedett. Az aszeptikus üzemben felszerelt gép új irányt, új fejlődési pályát, szakaszt jelez. A most beüzemelés alatt levő gépsor egyes elemei a világ több országában megtalálhatók, de így együtt, illetve a vele megvalósított technológia — nyugodtan mondhatom — jelenleg a legmagasabb nemzetközi mércével mérve is egyedülálló. E nyíregyházi munkának már csak azért is örülök, mert ez nekünk referenciának is jó, tehát, ha bárhol a világon érdeklődnek iránta, vagy mi ajánljuk, akkor nyugodtan hivatkozhatunk arra: tessék elmenni Magyarországra, Nyíregyházára, meg lehet nézni..., ott mi már építettünk egy ilyet. — Ezek szerint a termékeinket is fogja ajánlani? — Ez természetes dolog, annál is inkább, mert abban, ha közvetetten is, de nekem, és az APV-nek is része van, azaz érdekünk ... — Hallhatnánk valamit a családjáról? — Nem. Angliában a család és a fizetés magánügy. Cselényi György Szerte a világban rendeznek évente vagy alkalmanként olyan seregszemléket, amelyeken a világ filmterméséből különböző szempontok szerint válogatva állítják össze a programot. A leghíresebbek több évtizedes múltra tekintenek vissza, és rangjuk van, mint a can- nes-i, a moszkvai, a velencei vagy a Karlovy Vary-i fesztiválnak. Aztán évente odaítélik az amerikai filmakadémia díjait, az Oscar- szobrokat. Ezek a díjak a legrangosabbak közé tartoznak. Természetes, hogy a magyar filmátvételi delegációk a kitüntetett filmek legjobbjait átveszik magyarországi bemutatásra. Az idei filmprogram tervezetében harminc díjazott játékfilmmel találkozhatunk, a legkülönbözőbb filmstúdiók produkcióival, amelyek különböző nemzetközi és nemzeti fesztiválokon kaptak díjat. Kezdjük a felsorolást az Aranyoskámmal, nem azért, mert ez a legjelentősebb produkció közöttük, hanem mert tíz Oscar-díj kitüntetettje. Eredeti címe Tootsie, és Dustin Hofmann nyújt benne parádés alakítást — mint nő. Sydney Pollack vígjátékának hőse ugyanis húsz éve színész, és húsz éve sikertelen. Nem csoda hát, ha minden kínálkozó alkalmat megragad. Így lesz Michaelből Dorothy ... Dustin Hofmann partnere az ugyancsak Oscar- díjas Jessica Lange. Maradjunk továbbra is az aranyozott szobrocskánál. Ingmar Bergman Fanny és Alexander című produkcióját a legjobb külföldi filmnek járó Oscarral tüntették ki, megkapta a Cézár-díjat és díjat nyert Velencében is. Oscar-díjas Az eltűnt frigyláda hajszolói cimű, nagyon izgalmas amerikai kalandfilm. Rendezője Steven Spielberg, főszereplője Harrison Ford. Oscar- és Cézár-díjas A tűz háborúja című kanadai film, és a legjobb eredeti dal Oscarját kapta a Flashdance című amerikai produkció. A cannes-i díjazottak között van a Párizs, Texas című NSZK-alkotás, rendezője Wim Wenders, főszereplője Nasstasja Kinski és Harry Dean Stanton. A történet egy férfiról szól, aki a családját keresi. A Narajama balladája című japán produkció ugyancsak Cannes-ban kapott díjat. A Moszkvában kitüntetett filmek közül a Férfias nevelés című szovjet, a Ha már egyszer megesett című csehszlovák, a Vad mező című vietnami, A király és a madár című francia filmet emeljük ki, valamennyi szerepel a bemutatási tervben. A Nyugat-Berlinben a különböző kategóriákban kitüntetett filmek közül láthatjuk majd A bál cimű, szöveg nélküli, zenés francia—olasz produkciót Ettore Scola rendezésében; Az öltöztető című angol filmet, amelynek főszerepeit Albert Finney, Tom Courtenay és Edward Fox játssza, és amelynek színpadi változatát a Madách Színház mutatta be; a Hideglelés című lengyel filmet és az Egy tanév Hakkariban című török produkciót. A Megalexandrosz című kétrészes görög filmet Velencében tüntették ki több díjjal. Az Elefántember, amelynek ugyancsak láthattuk színpadi változatát, szintén többször és több fesztiválon kapott díjakat. Mind a harminc kitüntetett filmet nem soroltuk fel, csupán mutatóban néhányat az 1985-ös filmprogram várható érdekességei közül. E. M. Pierre Richard Kameraközeiben „Magas, szőke férfi...” — így ment át nálunk a köztudatba a göndör vörösesszőke hajú, kissé bárgyú arcki - fejezésű francia színész-rendező, Pierre Richard, miután bemutattuk Magas szőke férfi, felemás cipőben című filmjét. Azóta már jó ismerősként üdvözöljük a moziban, a tévében az egyik legnépszerűbb francia komikust. 1935-ben született. Charles Dullin és Jean Vilar tanította színészetre. Különböző párizsi kabarékban és Antoine Bourseiller színházában lépett fel. A film számára Yves Robert fedezte fel 1967-ben, amikor rábízta a Boldog Alexander főszerepét. A következő években sokat dolgoztak együtt. A játékszer című Francis Weber-filmben nyújtott alakítása nem hozott számára sikert. Kurucz Gyula legújabb regényének a címe sokértelmű. „A veszett ember” jelent elveszett embert, és megveszett embert is. A két fő jelentés további alárendelt jelentésekre bontható: mindkettő egy közvetlenre és egy áttételesre. A regény főhősét veszett róka harapta meg, s a veszettség gyógyíthatatlan betegség: igen rövid Idő alatt végez az emberrel. A kezdeti lappangó időszak után fokozatosan romlik a közérzet. A szükségszerű halál tudata pedig megteremti azt az alaphelyzetet, amelyben a hős szembekerülni kénytelen múltbéli tetteivel. A hős tehát elveszett, halálra ítélt ember is, a szó fiziológiai értelmében. És veszett ember, most már a szó szociális és nem orvosi értelmében is. A visszaidézett múltból megtudjuk, hogy gyakorta vaskövetkezetességgel képviselt olyan erkölcsi és politikai normákat cselekedeteiben, amiért a máshoz szokott környezet önvédelmi reflexszé egyhamar rásüti a deviánsnak tartott személyre a bélye|et: „Ez az ember megveszett”. S tette ezt nem csupán a „nagy dolgokban”, a legfőbb társadalmi igazságok szinterén, de a hétköznapokban is, ahol a következetesség, a morális tartás, kivételes magatartás- forma. Mert tudja a hős, tudja Kurucz, hogy az Ember nem játszhat egyszerre tisztességes és tisztességtelen szerepeket. NemÁ veszett ember csak azért, inert a magánbűnök rontják a közérdem hitelét, és alkalmatlanná teszik az egyént arra, hogy mégoly jó tette is precedensként fejtse ki hatását, hanem azért is, mert az apró, akár önmagunk előtt is titkolt vagy bagatelizált vétségek óhatatlanul úgy kikezdik a személyiséget, hogy az már a „nagy dolgokhoz” is képtelen lesz méltón cselekedni. Ott jelentkezik a legnagyobb veszély is egy ilyen típusú mű megírásakor, ahöl a legjelentősebb érdemek elérhetőek. A morálközpontú esztétikai ábrázolás könnyen átcsúszhat moralizálás- ba. Sajnos a regényben ez olykor meg is történik. Félre ne értsük: Kurucz moralizál és nem moralizálgat; ítéleteit, igazságait végiggondolja és megszenvedi. Mégis, ami „becsületes” és „igaz”, az nem feltétlenül „esztétikus” egyszersmind. Kurucz érzi ezt az esztétikai buktatót, és megpróbálja kivédeni: ám az ezt szolgáló megoldási kísérletek további hibákat szülnek. Egy-egy felismert — amúgy igaz és fontos megállapítást kis példatárral igyekszik logikailag alátámasztani és esztétikailag megemelni. Kurucz fontos, igaz, bölcs, megszenvedett és őszinte írásművet alkotott, de nem minden részelem igazi regény. Gondolataival mint minden tisztességes gondolkodó gondolataival érdemes és szükséges megismerkednünk, s ha letesszük a könyvet, fantáziánkban tovább építhetjük azt a nagyepikát, melynek kitűnő vázlata lehet „A veszett ember”, s amelyet Kurucz remélhetőleg meg fog írni. Kolin Péter ( HAZAI TÁJAKON ) ß £ L K Ő História „monumentum” Heves fővárosa és a kocsiversenyéről immár sole országban megismert Szilvásvárad közötti út mentén idézi a messzi évszázadokat. A bélapátfalvi cisztercita templomról és a kolostorromról van szó, amely a most is folyamatosan bányászott Bélkö tövében testesíti meg a hajdani korok emberének építészeti tehetségét, igyekezetét. Aki elszánja magát az odavezető utazásra, az előbb a bükki palóctelepülések leghiresebbj ébe, Bélapátfalvára érkezik meg. Honnan ez a terjedelmes településnév? Nos, a Bél szócska őrzi annak a Bél nemzetségnek a nevét, amelynek egyik jeles tagja — állítólag — megmentette a muhi csatából menekülő IV. Bélát a szomjhaláltól. Az uralkodó, mivel az a bizonyos Beél vitéz, noha maga is holtfáradt vol^, vizet hozott neki, ráhagyományozta a hatalmas kőszikla körül elterülő jókora birtokot. A bélapátfalvai XIII. századi cisztercita templom. (MTI foto) Így történt-e mindez, nem tudni. Tény viszont, hogy a hegy máig a Bélkő nevet viseli, és az oklevelek is olyan faluneveket őriztek meg, mint Felbél, Középbél, Albél. Az alkalmi szófejtést immár az apátfalva összetétellel kell folytatnunk. Amint megalapította a maga rendjét a francia Clair- vaux-í Szent Bernát, az általa irányított ciszterciták hamarosan Magyarországon is megjelentek. Így jutottak el II. Killit egri püspök — amúgy ő is Bélivadék — meghívására a Bükkbe, s ott is a Bélkő tövébe, ahol azt a máig álló, egyszerűségében is lenyűgöző apátsági templomot megépítették. Az építészettörténészek szerint ez az egyház igen-igen hasonlít a francia földi Fontenay templomára. Ez is a késő román stílus jegyeit viseli magán; háromhajós, keresztházas. Kapui bél- letesek, belső díszítése pedig rendkívül egyszerű. A cisztercita rend tagjai ugyanis a puritánság jegyében éltek és alkottak. Az ő templomaikból hiányzik minden hivalkodás, cifra dísz, elbeszélő jelenet. A figurális, cselekményt rögzítő ábrázolások helyett a mértanias vagy a növényi motívumokat használták. A Bélkő tövében felépült templom mellé kolostorépület is került. Ebben egészen a XVI. századig éltek a ciszterci rend tagjai. Mégpedig folyvást nagy becsben, mert Zsigmond is, Mátyás király is újra megerősítette jogaikat. Menekülniük akkor kellett a szerzeteseknek, amikor Perényi Péter az 1530-as évektől ezen a hevesi tájon is elkezdte terjeszteni a protestantizmust. Az odahagyott épületek pusztulni kezdtek. A kolostor szinte teljesen eltűnt — ma is csak falmaradványai jelzik, hol állt —, a templom pedig beszakadt. Ha nem akad egy bizonyos Baranyi István nevű remete, aki addig járt Erdődy Gábor püspökhöz audenciára, amíg az a fedelet ki nem javíttatta, bizony a három hajóból sem maradt volna valami sok. Ez az imént említett egyházi elöljáró azonban nemcsak a tetőt hozatta rendbe, hanem az egész templomot is. Igaz, részben már barokkos stílusban úgy, ahogyan az ellenreformáció díszes divatja megkívánta. Műemlékvédelmünknek hála, a bélapátfalvi templom ma ismét régi szépségében áll. A legutóbbi helyreállításkor ugyanis minden utólagos és hozzá nem illő díszét eltávolították, és most ismét a maga egyszerűségében figyelhető meg a puritán cisztercita stílus. A barokkizáló időkből mindössze a Szent Imre-oltárt és a szószéket hagyták a helyén. Ezek viszont a maguk nemében olyan szépek, hogy megérdemelték a felújítást és a megőrzést. A. L. Aztán elkészült a Félénk vagyok, de hódítani akarok. Ez idő tájt mondta Richard egy nyilatkozatában: „Nagyon a szívünkre vettük A játékszer relatív sikertelenségét, és elkezdtük, Godard, Annaud és én a Félénket írni. Ebben valami olyanról beszéltünk, amit átéltünk, a film egy kicsit rólam szól”. A kérdésre, hogy milyen az, ha valaki egyszemélyben rendező és színész, így válaszolt: „Nem könnyű megtalálni az egyensúlyt. A kamera mögött állva, rendezőként meg kell találni a szintézist, nagyon objektívnek kell lenni. Színészként, a kamera előtt az ember önmagára gondol és a szerepre. Ilyenkor kell valaki, aki figyelmezteti az embert.” Ebben a filmben Richard egy nagy szálloda pénztárosát játssza, aki első látásra beleszeret a hotel egyik gyönyörű és dúsgazdag vendégébe. Egy pszichológus segítségével szeretne félénkségéből kigyógyulni, és ezzel kezdetét veszik a bonyodalmak. A Félénk vagyok, de hódítani akarok című francia filmvígjátékot február 10-én, vasárnap este 20 óra 05 perces kezdettel sugározza a tévé 1-es műsora. Pierre Richard partnerei Aldo Macci- one és Minni Coutelier. A KM VEHDÉGE| KM hétvégi melléklet Dustin Hoffman — mint nő
