Kelet-Magyarország, 1985. február (42. évfolyam, 26-49. szám)
1985-02-09 / 33. szám
1985. február 9. VALÓSÁGUNK KÖZELKÉPBEN A hajó menthetetlenül sodródott a jéggel. Nemrég mutatta meg a víz az erejét, amikor a parthoz vetődött Tiszavirág tanyahajót, a hozzá kötött Szabolcs motorost tucatnyi ember drótkötelekkel akarta megtartani. Kettőt két Véknyabb fához hurkoltak, egy másikat duplán átvetettek egy hatalmas, nyolcvan centiméter átmérőjű törzsön, amit ketten sem értek át. Egyszer csak fentről megindult a jég, éppen csak kiáltani tudtak az emberek a hajón ügyködő Drabant Árpádnak. — Valóságos villámlás volt, szikrázott a sötétben a drótkötél, ahogy pattant el — emlékezik. — Aztán recs- csent a nagy fa is. Tövestül jött ki a fagyott földből. Ahogy ráborúlt a hajóra, szedte le a korlátot, csörömpöltek a betört ablakok. Mit tehettem? A legmélyebb sarokba húzódtam, egy pokrócot borítottam magamra, nehogy kiverje egy üveg a szememet. A jeges ár csak vitte, vitte a magatehetetlen hajót. Itt-ott, a töltésen, felvillantak a fények, az egyedül maradt hajós bízhatott: kísérik társai, még ha nem is tudnak segíteni. Hiába figyelt, kereste a menekvést, mert a folyó közepére sodródtak, egyre gyorsabban indultak lefelé. így érte meg a virradat, találta a reggel, a szerencsére melegen duruzsoló olajkályha mellett. Tiszaszalka határából addigra a lónyai révhez értek. Az átjárónál a kollegák tehetetlenül nézték, ahogy a hajó bukdácsol tovább. Az egyiküknél győzött az akasztófahumor. Odakiáltott: — Gyere ki, Árpád! Várunk egy feles szilvapálinkával ! ■- — Hát,az bizony jólesett volna a nagy ijedtségre. De hát csak reménytelenül integettem nekik. Akkor a másik folytatta: — Már lehagytad éjszaka a Váci-tanyahajót. Ha így sietsz, első leszel Tokajba«. Bennünket nem vársz meg? ★ Pokoraczki András főpilóta azon a péntek reggelen éppen kilépett otthonról, hogy induljon a repülőtérre. Egy vízügyes autó állt meg előtte, öt perc sem kellett, hogy elmondják, mi történt: éjszaka a vásáros- naményi téli kikötőből elszabadult 11 hajó, nem tudják merre járnak, mi van velük, azt se tudják, ember maradt-e a fedélzeten. — Persze, hogy felderítjük őket — ígértem meg. — Aztán a repülőtérre menet dühösen állapítottam meg: jól dolgoztunk, minden helikoptert eltettünk télre. Egyiket sem lehet azonnal indítani, mert ott állnak szétszedve, lezsírozva. ★ Aranyosapátinál a Váci Mihály tanyahajó, a János darus hajó és a Sügér nevű kisebb hajó sodródott a parthoz. A vízügyesek azonnal megpróbálták kikötni őket, kiszabadítani a jég fogságából. Mivel a hajók felcsúsztak a jégtáblára, így a drótkötél mentén hárman indultak, hogy segítenek rajtuk. Köztük Botkó László robbantómester, aki három töltetet helyezett el a Sügér alatt. A robbantás sikeres volt, kicsúszott a jég a hajó alól. Utána akarták kiszabadítani a tanya- •hajót. — Az a recsegés, ropogás, Ahogy kiértem, a kifutó betonján láttam a vékony jeget, az éjszakai ólmos eső maradványát. Onnan se lehet akárkit elindítani. Huszár Tibor kiképzésvezetővel beszéltem meg, szálljon fel, repüljön végig a Tisza felett, derítse fel, hol vannak a hajók. Benne bíztam, róla tudtam, hogy az 5 gépével nyugodtan elindulhat. Az intézkedések gyorsan követték egymást. Tokajban vesztegelt egy műtrágyaszóró helikopter, aznap éppen nem volt munkája. Két szerelőt előreküldött a főpilóta, készítsék elő a gépet. Aztán jelentés a központba, a MÉM Repülőgépes Szolgálathoz. Mert a repülés szigorúan szabályozott dolog, engedély kell ahhoz, hogy valaki felszáll- jon. Az engedélyt megkapta. Főigazgató, helyettes, repülési igazgató tudott róla, mi készül. Kinek, kinek vér- mérséklete szerint jött az utasítás, baráti szó. A tapasztalt így kezdte: — Bandi, rád bízom! Segíts az embereken, ismered a gépet, a körülményeket, tisztában vagy vele, milyen lehetőségeid vannak. A másik féltőn figyelmeztette, a harmadik azt, ami nyilvánvaló (hogy ilyen feladat végrehajtására nincs semmiféle írásos szabályzat) leszögezte: — Csak a saját felelősségedre dönthetsz! Az indulás mégsem volt zavartalan. Mert hiába minden előrelátás, hiába indultak előre Tokajba a szerelők. Ahogyan Pokoraczki András meséli: — Nem találták a helikopter személyzetét, ők aznapra nem terveztek felszállást, így elindultak a környező termelőszövetkezetekbe munkát szervezni. Az utánuk menők úgy jártak, mint az egyszeri ember. Mire beértek az egyik faluba, azok már a másikban jártak, bottal üthették a nyomukat. Én meg azt hittem, mire kiérek, brum- mog a gép. Helyette lekötve üzemképtelen állapotban leltük. Ismét gyorsan kellett dönteni. Huszár Tibor a repülőről rádión jelezte, hogy mindegyik hajót megtalálta. Ez megnyugtató volt. Ami viszont rossz: ha tovább haladnak, Lónyán túl, s valamelyik nekiütközik a vasúti Tisza-híd pillérjének, biztosan elsüly- lyed. Ezért nem lehetett várakozni. Miután szerelőt nem találtak, lefűrészelték a lakatokat. Felnyitották a raktárt is, valamint a Nyíregyházáról hozott eszközökkel Fejes Kálmán területi főszerelővel közösen üzembe helyezték a gépet. így 11 óra után 'néhány perccel Pokoraczki András levegőbe emelkedett. ★ A repülőgépes szolgálat és a vízügyesek kapcsolata régebbi. A rendszeresen ismétlődő légi szemlékkel kialakult egyfajta gyakorlat. Felülről sokkal tisztábban látni a vizek állását, különösen a belvízzel borított területek nagyságát. Még a szakmai tanács is könnyebb ezután, hogyan lehet elvezetni a nem kívánatos vizet. így kötött együttműködési megállapodást a Fel— Itt bizonyosodott be, milyen nagy haszna van annak, hogy nyugodt körülmények között dolgozunk ki egy mentési eljárást. Még ha olyankor érdemes csak alkalmazni — mert megvan a maga kockázata, — amikor nincs más lehetősége az élet megmentésének. S egy ilyen feladatra — hiába vannak rost elindítani. Hátha a part közelébe ér, kiköthetik. Ahogy a hajó fölé értem, integettem, útban volt a kémény. Közben egy magasfeszültségű vezeték miatt feljebb szálltam, mikor újra lejebb kerültem, már eldöntötte az ottani hajós a kéményt. így óvatosan megközelítettem a kormányosfülke tetejét. Annyira, hogy ső-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság és a MÉM Repülőgépes Szolgálat nyíregyházi területi központja. S ebben a kapcsolatban nemcsak a repülősök adtak. A vízügyiseknek ugyanis éppen a szatmári részen jól kiépített rádiós hálózatuk van. A Jármi mellett levő adóval könnyebb a kapcsolattartás. Márpedig az arra dolgozó növényvédő repülőgépeseknek nem mindegy, ha egy hiba elhárításához egy napot kell várni, vagy másfél-két órán belül érkezik a szerelőkocsi, az alkatrész. Aztán a repülősök egy- egy helikopterrel részt vettek az 1983-as és az 1984- es nyári árvízvédelmi gyakorlaton is. A vízből való mentést próbálták. Szabály szerint ehhez fel kellene szerelni a gépet egy - életmentést szolgáló kabinnal és csörlőberendezéssel. A helikopterből egy drótkötelet eresztenek le, hevederekkel. Azokba kell bekötni magát annak, akit mentenek. Ez a mentés biztonságos módja. Csakhogy más az élet, más egy előre eltervezett gyakorlat. Ismét Pokoraczki Andrásé a szó: a*kabinból ki lehessen lépni. A jobb oldali ajtót már előre levettük, hogy köny- nyebb legyen a mozgás. (Nem mondom, a menetszél ugyancsak bevágott a hiányzó ajtó nyílásán, de ki törődött akkor azzal.) — Aztán, indultam egy újabb gépészért. Csak akkor, amikor közel voltam a Tiszához, csodálkoztam el egy pillanatra. Mert a jégtáblák úgy összetorlódtak, három-négy méterre kiemelkedtek, hogy a partok között domború volt a folyó. Ilyet még soha nem láttam. Az erősítésből nem lett semmi. Az eperjeskei fut- ballpályán csodálkoztak legjobban a gyerekek, amikor egy helikopter óvatosan leereszkedett, s kiszállt belőle egy ember. A gép máris lódult tovább, mert rádión jelzést kapott: megindult a jégtorlasz, a tanyahajó és a motoros a vasúti Tisza-híd felé tart, a kiálló pillér könnyen elsüllyesztheti. Menteni kellett az embereket. Tíz percen belül a gépész, s az egy napja sodródó hajós, Drabant Árpád az eperjeskei focipályán szerencsésen földet ért. — Akkor kezdtünk remegni, ahogy hárman örültünk egymásnak — mondja a hajós. Már délután volt, a tanyahajón az egymást váltó személyzetnek minden bekészítve. Ám hiába volt tele a hűtő, mert Drabant Árpádnak talán akkor jutott először eszébe a kiállt izgalmak után, hogy aznap egy falatot sem evett. nálunk tapasztalt oktatók, berepülő pilóták — másnak utasítást nem adhattam. Szerencsésnek mondhatom magam, mert ámikor kezdtem a repülést, a tokaji terepen dolgoztam helikopterpilótaként. Ott megtanulhattam* mindent, amire ^ a gép képes. AÍacsonyan repülni, a szőlők felett, egy mozdulattal kikerülni a váratlanul felbukkanó akadályt. Majd gyakorolhattam az éjszakai repülést, voltam berepülő pilóta. Olyan ember vagyok, aki szenvedélyesen szereti a repülést, aki végigcsinált mindent, ami egy helikopterrel lehetséges. Térjünk vissza ahhoz a két héttel ezelőtti péntekhez: — A Tisza fölött láttam, hogy Lónyánál, egy jégmezőnél megakadt a Tiszavirág tanyahajó és az oldalához kötött Szabolcs motoros. Egy ember integetett a hajóról. Repültem tovább, sorra vettem a hajókat. Meglehetősen zilált állapotban találtam őket. A Zbo- rai Károly nevű vontatón szintén láttam két embert, a hajó ismételt kikötésével bajlódtak. Ugornyánál leszálltam, felvettem egy gépészt, hogy legyen, aki megpróbálja a Szabolcs motoLányi Botond: légmezök lovagjai ahogy megemelt bennünket a jég. Az volt a szörnyű — borzad el ismét. Már csak inteni tudtak a parton állóknak, mert pattant a drótkötél, tövestől * szakadt ki a fa, amihez kötötték a hajókat. — Piszkosul fújt a szél, a tanyahajó meg lezárva. Ráadásul a csizmánk is belemerült a vízbe, nem a legjobb érzéssel voltunk, mindenféle szerszám nélkül. Aztán az egyik ütközésnél kitört az egyik kis ablak. A legvéknyabbat tolták be, próbálja belülről kinyitni az-ajtót. Sikerült. Az emlék most is dermeszt: — Nem telt el sok idő; de az érzés, hogy elfelejtettek bennünket, az volt a rossz. Nem hallottunk se helikoptert, se repülőt. Aztán kutatni kezdtünk a hajón. Volt vagy egyhónapos félkifli, amit megtaláltunk. Becsületesen három felé osztottuk. Majd került egy ujjnyi kolbász. Azt is szétvágtuk. Végül már tüzet is csinálhattunk, megtaláltunk mindent. Mégis legjobban az éjszakától tartottunk. Hál’isíennek nem került rá sor. ★ — Rádión kaptam a hírt — folytatja a főpilóta. — A Váci Mihály tanyahajót elragadta a víz, három emberrel. Még volt elegendő benzinem, visszafordultam. A három összekötött hajó közül a Jánost viszonylag biztonságosan lehetett megközelíteni. Integettem az embereknek, oda menjenek. Az elsőt könnyen felvettem, 10—15 centiméterre közelítettem a hajóhoz, csak át kellett lépnie. De a második... — a hajába túr Pokoraczki András, ahogy emlékezik. Minden másodpercek glatt zajlott le. A helikopter már ott kelepeit.a hajó mellett. Egy méternyire lehetett, amikor Botkó László felegyenesedett, hogy belépjen. Ám a síkos fedélzeten abban a pillanatban megcsúszott. A főpilóta mondja: — Az nem létezik, hogy itt vagyok és a szemem láttára esik a jeges vízbe — villant át rajtam. — Durva mozdulattal szinte odalöktem a helikoptert a hajó oldalához. Fél testtel szinte bezuhant a kabinba, ő kapaszkodott, én is elkaptam fél kézzel és berántottam. Három perc múlva már a parton voltunk. Utána csak attól ijedtem meg, a harmadik ember majd fél belépni a helikopterbe. Másnap, amikor újra találkoztunk, mondta a robbantós: „Hát főnök, ha maga nincs, este a család aligha kérdezhette volna, hol voltam.” ★ A repülősök napokon keresztül segítőtársai voltak a vízügyeseknek. Kilépett a. hullámtérbe a Tisza, a jég közé szorult hajókat, uszályokat csak úgy lehetett megközelíteni, ha helikopter viszi az embert, az eszközt. Ez a mentés már nyu- godtabbnak tűnt. Visszaadták a mezőgazdaságnak a Tokajból „ellopott” helikoptert, és a további munkákhoz egy jobban felkészített gépet vettek igénybe, amelyhez egy hatüléses kabint szereltek fel. Sasvári Ottó berepülő pilótával együtt indultak a jég ellen. — Ilyen feladatot csak akkor lehet végrehajtani, ha feltétel nélkül megbízik az ember műszaki kollegáiban — mondja búcsúzóul Pokoraczki András. — S hadd hencegjek egy kicsit: nálunk több tucat olyan ember van, aki szenvedélyesen szereti a repülést, így tudtunk Kántor Péter főszerelő és Molnár Mihály csoportvezető szerelő irányításával úgy kiállni, hogy akár életet mentsünk. KM HÉTVÉGI melléklet
