Kelet-Magyarország, 1985. február (42. évfolyam, 26-49. szám)
1985-02-09 / 33. szám
1985. február 9. ^ Tisztelt Varázsló! A megszólítás nem véletlen. Hogy miért nem, az pillanatokon belül kiderül. A napokban hallottam, hogy az ön napi elfoglaltsága pontosan 28 óra. Ez a főfoglalkozásból, a mellékfeladatokból, a másodállásokból tevődik ösz- sze. Vegyük ehhez azt is, hogy ön naponta eszik, iszik, egyik munkahelyről a másikra átmegy, s a minden normában bennefoglalódó szükségleti idővel is él, ez legalább négy órával növeli tevékenységi idejét. Miután fiatal, így feltehetően beéri a hatórás alvással, ami így összesen 38 órára növeli mindazt, aminek 24-be kellene beleférnie. Nagyon méltányos vagyok, s már arról nem is szólok, hogy szakmájában továbbképzi magát, olvas, netán hangversenyre vagy színházba is elmegy, vagy uram bocsá — lustálkodik is pár percet. Egy biztos: még e nélkül is bril- liáns teljesítmény, amire képesnek érzi magát. Azaz legyek pontos: amire képesnek vélik önt. Mert az biztos, hogy ha ad szakmai presztízsére, tekintélyére, egészségére, családja boldogságára, akkor udvariasan kivédi ezt a koncentrált támadást. Senki nem vitatja: ön kiváló szakember. Átlagon felüli szervező, roppant dinamikájú egyéniség. Kár elapróznia magát, s főleg kár devalválni tudását. Egyébként anyagilag sincs rászorulva, mert azt ugye senki nem hiszi, hogy akár egyetlen beosztásában képes teljes értékű munkát végezni. Világos, hogy a sok hirtelen döntés, a számtalan, kellően át nem gondolt elhatározás, a sebtében elvégzett munka előbb- utóbb megtépázza tekintélyét, presztízsét. Ha rosszmájú akarnék lenni, akkor azt is megkérdezném: vajon nem ez a célja valakinek? De hát nem vagyok rosszmájú, s ezért folytatom aggodalmaimat. Gondolja el: a hajsza, a rohanás, a siker , és a mind több kudarc állandó feszült- ' sége önt is felérd. idegileg, fizikailag ■’egyaránt. 'Végül - ugjr ját, mint a vesztésben levő játékos, aki fut a pénze után, immáron minden judicium nélkül, híjával a rációnak. S ezt nem szeretném se én, se azok, akik őszintén tisztelik, szeretik, s jobb jövőre szánják. Hogy mindezt miért írom le közügyként? Látszólag ez az Ön saját problémája. Úgy vélem, nem az. Mert ha nem is ilyen mértékben, mint az ön riasztó példája, tanúi lehetünk annak, hogy sokan többet vállalnak, mint ami még értelmes. Szomorúan szemlélem a gyászjelentéseket, melyek mögött fel- felsejlik a hajszában megroppantak megfehéredett arca. Hallom rádióban és televízióban, lépcsőházban és utcán kamaszok sirámát, akik esztelenül hajtó szüléikről szólnak. Találkozom gyakorta infarktust épp túléltekkel, akik a magukra kényszerített, vagy oktalanul vállalt többlet miatt vívták meg élethalál harcukat. Ha ennél is tovább lépünk, még az is idekívánkozik: nem biztos, hogy az egyetlen alkalmas ember minden posztra, amire jelölték: ön. Meggyőződésem, hogy rosszul gazdálkodunk a káderekkel, — hogy ezzel a nem szép szóval említsem a rátermett embert. Ha jól körülnéznek azok, akik mindig csak önt találták meg, bizonyára rábukkannak még legalább öt-tíz olyanra, aki képes1 megoldani a nagy feladatokat is. Hitemre mondom: kedvelem önt, s ez íratja velem ezt a levelet. Irigy nem vagyok se anyagi, se pillanatnyi szakmai eredményei nem csábítanak. De önt is és mást is féltek. S mélyen aggódok, hogy a szemlélet, a mentalitás, amely a mindent válallásban fejeződik ki, a mostaninál is jqjaban elterjed. S ez már társadalmilag is káros. A szellemi és termelői szférában egyaránt minimalizálja a hatékonyságot, veszélyezteti az eredményt. Kérem, gondolja ezt végig. S elmélkedjenek azok is, akik nyakló nélkül önre zúdítják a feladatokat. A túl sokat vállalás nem hősi póz. Az erőt meghaladó teher ci- pelése szánalmas. Őszintén mondom: jobb, ha kevesebb munkája sikeréért irigylik, mint az, ha felesleges vállalkozásai miatt sajnálják. Megértését remélve üdvözlöm Márton Lajos megyei parancsnokkal a lakások tűzvédelméről Sokat hallottunk tavaly arról, hogy , a Belügyminisztérium Tűzoltóság Országos Parancsnoksága a lakóházi tűzvédelem évének nyilvánította 1984-et. Nos, ez az esztendő elmúlt — mi az eredmény? Ezt nyilván az Önök statisztikái mutatják legjobban. — Hadd kezdjem azzal, hogy „akcióév” ide vagy oda, mi sem az előző, sem a mostani esztendőt nem tekintjük úgy, hogy a lakóházi tűzvédelem hátrébb került volna a rangsorban. Már csak azért sem engedhető meg ez, mert sajnos, továbbra is a lakásokban, ház körül keletkezett tüzek vezetnek a statisztikában. A múlt évben valóban többet foglalkoztunk e témával a felvilágosításban, a megelőző propagandamunkában, de egy-egy kampány nem pótolhatja a szívós, folyamatos munkát. Ezt mi elkezdtük már évekkel ezelőtt. Fölfigyeltünk ugyanis arra, hogy egyre nagyobb a lakóházi tűzesetek aránya az összes tűz között — mint ahogyan sajnos, az utóbbi szám is növekszik évről évre. Olyannyira tudatában voltunk ennek, hogy 1983 végén egy elemzést készítettünk, mely egyértelműen megmutatta a várható tendenciát: a növekedést. Ennek alapján úgy véltük, hogy 1984-re körülbelül 670 tűzeset lesz Szabolcs-Szatmárban. £ S mennyi lett? — Hétszáz fölött volt a számuk, de a kárral járó tüzeké megközelítette a becslésünket: 691 volt. Ez annyit jelent, hogy tovább nőtt a tüzek száma — immár több, mint húsz éve csaknem állandó jelleggel. Volt egy-két év, amikor valamicskével csökkent a számuk, de nem jelentősen. Azt mondta az előbb, hogy a lakóházi tüzek vezetnek ... — Igen. Az esetek több mint ötven százalékában lakásban vagy melléképületben keletkeztek a tüzek! Elszomorító ez az arány. Különösen akkor, ha figyelembe vesszük, hogy-immár több, mint két éve végzünk rendszeres ellenőrzésekét'1’a' lakóházakban. 1983-ban kezdtük, tavaly főképp a legnagyobb veszélyeket rejtő több emeletes épületekre koncentráltunk a városokban. ^ Mit vizsgáltak a tűzoltók? — Ellenőriztük a pincerekeszeket, a folyosókat, a lépcsőházakat, sőt, a lakásokat is. Néha meghökkentő felfedezéseket tettünk ... Volt, ahol a pincében nagy mennyiségű kál- cium-karbidot talált a tűzoltó. Gondolom, nem kell ecsetelni, hogy mi történik, ha véletlenül víz éri ezt a veszélyes anyagot. Vagy: szinte hektószámra találtunk itt-ott benzint, tüzelőolajat. Mellettük rendetlenül behányt régi bútort, papírt, egyebeket. Ehhez sem kell kommentár. Megnéztük, hogy működnek-e a kilenc-tízemeletes házakban a tűzbiztonsági berendezések: a füstelvezető, az úgynevezett száraz felszállóvezeték. Ez utóbbi a lépcsőházakban fut föl, s arra szolgál, hogy tűz esetén az emeleteken rácsatlakozhasson a tűzoltó a tömlővel, miután vizet nyomtak lentről a vezetékbe. Mindezekről csak annyit: sok helyen hasznavehetetlennek bizonyultak a berendezések — elhanyagolták, nem fordítottak gondot a karbantartásukra. Ilyenkor természetesen a ház kezelőjét értesítettük, hiszen az ő dolga ezek karbantartása. A tanácsi házaknál még nem is lenne nagy gond, az OTP- és szövetkezeti társasházaknál már nagyobb a baj — ott a lakóknak kellene megcsináltatni, ellenőriztetni, közös pénzükön. Ettől pedig néhol ódzkodnak. Annak ellenére, hogy világosan tudtukra adtuk: saját érdekükről van szó. Ha már itt tartunk, rögtön adódik a kérdés: mennyire vannak tudatában az emberek, hogy egy tűzeset milyen veszélyeket rejt? Magyarán: mennyire tartanak a tűztől? Nem könnyű a válasz, de... azt hiszem, nagyon félvállról veszik a legtöbb helyen! Belebor- zonganak, ha tűzről hallanak, ha megtudják, hogy egy évben (például tavaly) tizennyolc felnőtt és egy gyerek halt meg tűzeset következtében — de mintha azt mondanák: ilyen csak mással történhet. És így is viselkednek...” zak elektromos hálózata gyakorta nem bír el akkora terhelést, mint amennyit mondjuk egy automata mosógép kíván. Ha a biztosítót cserélik nagyobbra, akkor a ónak ag a vé- :ge, hogy átforrósodik-a vezeték“s^tuz ü£ ki előbb-ütóbb. Vagy amit említettéin: a pincékben felhalmozott limlom. Nem egy példa volt már rá, hogy az itt keletkezett tűz nyomán az egész ház veszélybe került a füst miatt. Hiszen a lépcsőházban a füst fölfelé áramlik — és mérgez. ^ Említette a füstelvezetőket... — Magam kérdeztem meg nem egy helyen az ott lakótól: tessék mondani, mi ez az üveg itt, melyre azt írták, hogy tűz esetén betörni...? Azt mondta: hát betöröm, és jönnek a tűzoltók. Fogalma sem volt arról, hogy az üveg mögött a füstelvezető kapcsolója van. Ez legfelül nyílik meg, s szabadon távozhat a füst, nem válik járhatatlanná a lépcsőház. Lépcsőház... Ha tűz üt ki egy tízemeletes ház közepe táján, akkor mit tegyen a lakó, aki mondjuk a szomszédos, lakásban tartózkodik? — Nyomban értesítse a tűzoltókat! Ez az első. Ne kezdjen fűhöz-fához kapkodni, mert ennél veszélyesebb nincs. Ha ő maga nem tud hívni bennünket, akkor ne futkosson a füsttel teli lépcsőházban, ha nem muszáj. Ha mód van iá, menjen le mielőbb. Ha alatta van a tűz, akkor igyekezzen fölfelé, hiszen az ilyen házakban tetőkijáró van. £ Zárva. — Nos, ez nagy gond. Számtalan helyen találtuk — szabályellenesen — lezárva a kijáratokat. Ott kellene lenni a kulcsnak hozzáférhető helyen, mondjuk üveg mögött. A házfelügyelő viszont lezárja, mert itt- ^ ott csövezők vették birtokba e helyet ... — Nem könnyű a válasz, de ... azt hiszem, nagyon félvállról veszik a legtöbb helyen! Beleborzonganak, ha tűzről hallanak, ha megtudják, hogy egy évben (például tavaly) tizennyolc felnőtt és egy gyerek halt meg tűzeset következtében — de mintha azt mondanák: ilyen csak mással történhet. És így is viselkednek ... Azt szokták mondani: manapság a lakás veszélyes üzem. — Így igaz! Gondoljunk csak bele: menynyi gyúlékony anyag halmozódik egy-egy lakásban — és mennyi elektromos háztartási eszközt használunk, nem is beszélje a fűtőberendezésekről, a gázról. Egy lakótelepi épületben egy falunyi ember lakik viszonylag szűk helyekre zsúfolódva. Egy kis lakásban, ha vasalni akar a háziasszony, akkor beviszi a vasalót a szobába, mert másutt nincs rá helye. Centiméterekre van a forró vasalótól a ruhanemű. Vagy: a régebbi há— Akkor más megoldást kell találni! De az lehetetlen állapot, hogy hermetikusan elzárják a menekülési utat! Itt persze egy sor „ha” vetődik föl. Ha működnének a kaputelefonok, akkor napközben is zárni lehetne a bejárati ajtókat. — Van rá példa! Ha mindenki kiírná a nevét a kaputelefonra, ez megoldható lenne. Ha mindenki tisztában lenne azzal, hogy mennyire fontos ez a „vészkijárat”, akkor rávennék a házfelügyelőt és a lakótársakat, hogy helye legyen a kulcsnak. Ha mindenki elolvasná a lépcsőházi tűzvédelmi tudnivalókat, a kiürítési tervet... és így tovább. Ezeket a tűzoltóság nem tudja megoldani a lakók helyett. A De folytassuk ott, hogy tűz ütött ki. ^ Nagy a füst a lépcsőházban, nem lehet elindulni. Mi a teendő? — Be kell zárni az ajtót, s ha lehet, kimenni az erkélyre. A tűzoltók pedig lentről ellátják a szükséges utasításokkal a lakókat, ha kell, mentik őket. Ehhez viszont hozzá tartozik, hogy az ajtóknak jól kellene szigetelniük ... Nemcsak a fűtés miatt fontos ez! Ilyen ajtó mellett nincs közvetlen veszély. De még egyszer hangsúlyozom: a legfontosabb a pánik elkerülése! 0 Nos, ha már a mentést említette ... — Tudom mit akar kérdezni: hogyan mentünk? Itt el kell mondani, hogy a tűzoltóság technikai eszközei nem elsősorban a mentést szolgálják, hanem a tűzoltást. Nem kell félreérteni... Arról van szó, hogy a létra és más eszközök segítségével elsősorban a tűzoltónak kell eljutnia a tűz fészkéhez, hogy oltson. Ez persze nem jelenti azt, hogy mentés nincs! A kiürítési terv arra szolgál, hogy minél több lakó hagyja el az épületet baj nélkül, saját lábán. Aki mégis bentreked — gyerekek, mozgásban gátoltak, esetleg alvók — azokat kell menteni. Idén tovább fejlődik az ehhez szükséges felszereltségünk: vásárolunk egy emelőkosaras mentőjármüvet, mellyel egyidejűleg — tűzoltó irányításával-segítségével — négy felnőttet lehet lehozni, akár a tizedikről is. De a technikának határai vannak. A legfontosabb egy ilyen házon belül a tűzbiztonsági berendezések épsége, és a lakók tudatossága, fel- készültsége. Enélkül lehet akármilyen magas létra vagy mentőkosár ... S még egyszer ismétlem: az efféle füzeknél nem a lángok, hanem a füst jelenti a fő veszélyt! A legjobb védekezést pedig a lélekjelenlét. Egy példát mondok: egy jósavárosi tűznél — a pincében égett sok minden — megtelt füsttel a lépcsőház. Egy anya kétségbeesetten keresgélte lent a ház előtt a kulcsait, mert a pár hónapos kisgyereke fent volt a lakásban. Három tűzoltó várta a kulcsot indulásra készért, de a nagy izgalomban az csak nem került elő. Mire mégis, addigra kiderült, hogy a szomszédban lakó tízéves kisfiú átment, s kivitte a picit az erkélyre, a friss levegőre: a veszély tehát elmúlt. Csak gratulálni lehet a fiúcskának. A Amit eddig elmondott, abból az derült ” ki: minden tűznél közrejátszik az emberi felelőtlenség. Veszélyes anyag a pincében,“túlterhelt elektromos hálózat, figyelmetlenség, nemtörődömség ... — Tavaly csak tíz tűzre mondhatjuk azt, hogy védhetetlen volt: a villámcsapásokra. De talán még ott is lett volna védekezés. Mindenesetre ha megnézzük a tüzek keletkezési okait, akkor elszomorító eredményt kapunk. Több, mint száz esetben történt tűz „gyermeki tevékenység” miatt, ahogyan mi hivatalosan bejegyezzük. Mi ez, ha nem a szülők felelőtlensége? Ugyanennyi volt a dohányzásból eredő tüzek száma! Ehhez nem kell több szó! i.rúodaooíg n xuäj a -Látom itt a statisztikában, 'hogy meg-’ w ugrott a járműtüzek száma. — Tavaly 72 ilyen tűz volt, 1983-ban csak negyven... Összefügg vajon ez a gépkocsiállományunk fokozatos elöregedésével? — Örülök, hogy megkérdezte, mert ez komoly gond! Sajnos, több eset bizonyítja, hogy az idősebb Ladákban a karburátor egy idő után meghibásodik, elöregszik az anyag, s ez tüzet okozhat. De térjünk vissza a lakóházakhoz. Azt mondta: sorozatos ellenőrzések voltak. De vajon csak annyiból állt ez< hogy közölték, mi a hiba, és — ahogyan mondani szokták — „ejnye-bejnye”? — Bármilyen furcsának találja: zömmel igen! Elsősorban figyelmeztettünk. Nem az a célunk ugyanis, hogy minél több embert büntessünk meg — hanem az, hogy felhívjuk a figyelmet minden lehetséges módon a veszélyre, az óvatosságra, s azt is megmondjuk, hogy miképp lehet megelőzni a tüzet. De — és itt jön a legfontosabb! — semmiképp nem megyünk el szó nélkül a kirívó esetek mellett. Büntettünk — még ha viszonylag keveset is. Ehhez hozzá kell tenni, hogy 1983 szeptemberétől helyszíni bírságot is kiróhat a tűzoltóság arra felhatalmazott szakembere! 100—500 forint lehet az összege. Nemrég tűzoltókat és „civileket” láttam a Jósavárosban, a házak környékét vizs- gálgatták. Mi célból? — Bizonyára emlékszik arra, hogy a nyíregyházi Kossuth utcai 14 emeletes épületnél volt egy próbariadó — találkoztunk a helyszínen. Nos, ott láthatta, hogy milyen rendetlenség uralkodik az épület körül — a tűzoltóság járművei szinte nem tudták megközelíteni a házat a szabálytalanul parkoló gépkocsiktól... Sajnos, sok helyen hasonló a helyzet, ezért teSzünk most lépéseket arra, hogy a kijelölt helyeken tiltó táblákat állítsanak vagy más módon jelezzék az autósoknak: ide nem lehet állni, mert ez a tűzvédelem szempontjából fontos hely. No, de jól tudjuk, hogy a tábla önmagában nem elég — az lenne a legfontosabb, hogy mindenki megértse: ez az ő érdekében történik. Ha valaki a ház lakói közül ilyen helyen áll meg estére, mert esetleg csak távolabb találna parkolót, akkor jusson eszébe: lehet, hogy tűz esetén éppen ő vagy a családja kerül veszélybe, mert a tűzoltók nem tudnak hozzáférni az épülethez... £ Köszönöm a beszélgetést. Tarnavölgyi György rHÉTVÉGIjj L INTERJÚ M HM HÉTVÉGI MELLÉKLET
