Kelet-Magyarország, 1985. február (42. évfolyam, 26-49. szám)
1985-02-09 / 33. szám
4 Kelet-Magyarország 1985.február 9. EGY HÉT A VILÁGBAN O Miről tárgyal a genii leszerelési értekezlet? Genfben ismét összeültek negyven ország — köztük hazánk — képviselői, hogy a leszerelés több fontos kérdéséről tanácskozzanak. Ez _ a testület már jó két és fél évtizede működik, 1960-ban még csak tíz ország vett részt ülésein, később tizennyolcas bizottsággá alakult, majd sorozatos bővítések nyomán érte el mai formáját. A konferencia malmai lassan őrölnek, de őrölnek, hiszen itt dolgoztak ki számos jelentős megállapodást az atomsorompótól a tengerek és óceánok mélyének demili- ■tarizálásán át a környezet katonai célú befolyásolását megtiltó egyezményig. Az enyhülés időszaka kedvezően befolyásolta az értekezlet tevékenységét, viszont a feszültség fokozódása valóságos bénultságot okozott. 1978 óta nem kevés összejövetelre került sor, de gyakorlati előrelépés nem történhetett. A genfi leszerelési értekezlet eredményessége — akárcsak a stockholmi és bécsi konferenciák munkája — alapvetően a nemzetközi helyzettől, a kelet—nyugati, s mindenekelőtt a szovjet— amerikai viszonytól függ. Az újabb startnál is perdöntő lesz, milyenek a külső körülmények, s ez ügyben nem kell messzire menni. A leszerelési értekezlet színhelyétől, a Nemzetek Palotájától légvonalban alig egy kilométernyire tárgyalnak majd március 12-től az új, hármas szovjet—amerikai fegyverzetkorlátozási konferencia résztvevői. A negyvenek testületében elsősorban a vegyi és radiológiai fegyverek eltiltása szerepel napirenden. Különösen a kémiai harci eszközök kiiktatására lenne lehetőség, ha igazi a tárgyalási szándék. Sajnos, amerikai részről eddig több, mesterségesen támasztott akadályt, elfogadhatatlan feltételt állítottak. Elég arra utalni, hogy az ellenőrzésnél teljes kontrollt követelnek minden állami üzem esetében (ez az egész szovjet ipart érintené), viszont kivennék ez alól a magánszektort, vagyis a vegyi fegyverek előállításában érdekelt amerikai vállalatok tekintélyes részét. A moszkvai kommentárok joggal mutattak rá: a leszerelési értekezleten csak akkor és mindig akkor sikerült megállapodásra jutni, ha szem előtt tartották az egyenlőség és egyenlő biztonság elveit. De vajon milyen előjelek vannak március második keddjére, amikor megindulnak Genfben a Szovjetunió és az Egyesült Államok kö- zöti új tárgyalások? Az elő- csatározások máris folynak. Ennek jegyében ítélték ellentmondásosnak az amerikai elnök hagyományos év eleji üzenetét az unió helyzetéről, amely egyfelől a tárgyalási készséget hangoztatta, másfelől azonban a fegyverkezés fokozását sürgette. Kitartott az űrfegyverkezés kutatási és kísérleti síkon való megindítása mellett. Hasonlóképpen visszatetszést keltett a héten előterjesztett rekord- nagyságú, 320 milliárd dollár körül mozgó amerikai katonai költségvetés. Ha várhatólag meg is nyirbálják a kongresszusban, a katonai fölény megszerzésére, a fegyverkezési verseny fokozására irányúló amerikai szándék nyilvánvalónak tűnik belőle. A szovjet külügyminiszternek módja volt a közelmúltban több, Moszkvába látogató amerikai szenátorral eszmecserét folytatni. Gromiko mind Hart, mind Mathias előtt hangoztatta, milyen alapvetően fontos a genfi közös közlemény előírásait valóra váltani.. Márpedig a januári külügyminiszteri találkozón nem az űrfegyverkezésről, hanem az űrfegyverkezés megakadályozására vonatkozó tárgyalásokról történt megegyezés. © Milyen kubai kezdeményezések történtek a közép-amerikai rendezés érdekében? Fidel Castro újabb javaslattal fordult Washingtonhoz: kezdjenek tárgyalásokat olyan függőben levő, közös érdekű problémákról, amelyeknek megoldása mindkét fél hasznára.. szolgálna. Hiszen van jó példa, amint Havannában fogalmaznak: a komoly, tárgyszerű, kölcsönös tisztelet jegyében folytatott megbeszélések eredménnyel jártak a családegyesítések ügyében. Már most februárban az Egyesült Állomokba emigrálhatnak bizonyos kubai állampolgárok, összesen mintegy húszezer személyről van szó. Ugyanakkor sokan vissza akarnak térni Kubába a korábbi emigránsok közül, s a szigetország visszafogad 2650 olyan személyt, akiknek amerikai jelenlétét nem tartják kívánatosnak. Washingtonban az első szóvivői megjegyzések visszautasították a kezdeményezést. Kuba más erőfeszítéseket is tesz: felajánlotta közvetítését Nicaragua és Costa RiA HÉT CÍMSZAVAKBAN VASÁRNAP: Fidel Castro tárgyalásokat javasol az Egyesült Államoknak — Az ENSZ főtitkárának délkelet-ázsiai útja — II. János Pál pápa Latin-Amerikában. HETFö : Washingtonban rekord összegű katonai költségvetést terjesztenek elő — Általános sztrájk Bolíviában — Közös amerikai—panamai hadgyakorlat — Kim de Dzsung ellenzéki vezető hazaindul Szöulba. KEDD: Genfben megkezdődik a leszerelési értekezlet újabb ülésszaka — Spanyolország megnyitja a gibraltári határt — Nyugatnémet-francia kormányfői találkozó Bonnban. SZERDA: Megkezdődik a Francia Kommunista Párt 25. kongresszusa — Gromiko szovjet és Malmierca kubai külügyminiszter megbeszélései — Reagan üzenete az unió helyzetéről. CSÜTÖRTÖK: Izraeli katonai lépések Dél-Libanonban — Az Egyesült Államok konfliktusa ANZUS-szövetségeseivel, Ausztráliával és Üj-Zélanddal, Hawke ausztrál miniszterelnök a Fehér Házban, elhalasztják a tervezett közös hadgyakorlatokat — Az osztrák kancellár Stockholmban. 4 PÉNTEK: A mezőgazdaság problémáiról tanácskozott az SZKP KB Politikai Bizottsága — Howe brit külügyminiszter bukaresti és szófiai látogatása — Békekonferencia Hirosimában és Naga- szakiban. Genszuikjo, az atom- és hidrogénfegyverek ellen küzdő japán békemozgalom minden évben, hagyományosan az augusztusi hónapban, az első Btombombázások évfordulóján, világértekezleitet rendez Hirosimában és Nagaszafci- ban. Az idén, negyven év múltán, már most februárban sor került az első nemzetközi megmozdulásra és augusztusig folyamatosan tartanak a tiltakozó akciók. Az aláírásgyűjtés mellett a hibakusák (atomsérültek) delegációja felkeresi Európát és az Egyesült Államokat. Ezek a konferenciák, a hely szelleméből is következik, minden bizonnyal felrázzák a világ lelkiismeretét. Serkentőleg hatnak majd a nemzetközi békemozgalomra, s Japánban erősítik a három „Nem” híveinek táborát, hogy a szigetországban ne gyártsanak, ne birtokoljanak és ne állomásoztassanak nukleáris fegyvereket. Géniét követő emlékezetes televíziós nyilatkozatában Gromiko szovjet külügyminiszter hangsúlyosan szólt a nemzetközi közvélemény szerepéről az új tárgyalások előmozdításában. A közvélemény hangja szól ezúttal a két sokat szenvedett és jelképpé vált japán városból is. Réti Ervin Ülésezik az FKP kongresszusa. ca viszályában (bár ezt utóbb Costa Rica cáfolta). Kuba támogatja a Contado- ra-csoport béketervét is, a közvetítés pedig éppen azért fontos, mert a managuai incidenst ürügyként használva, Costa Rica a tárgyalásoktól Való távolmaradást fontolgatja. Washington változatlanul ellenzi a Contadora-tervet és nem hajlandó felújítani az egyoldalúan megszakított párbeszédet Nicaraguával. (A mexikói Manzanillóban korábban nyolc fordulót tartottak, külügyminiszter-helyettesi szinten.) Az Egyesült Államok ugyanis egy nica- raguai ellenkormány össze- eszkábálásával van elfoglalva, jóllehet a Miamiban folyó alkudozások elég nehezen mennek előre. Egy ilyen, „törvényes” látszattal fellépő képződménytől várják a Reagan elmondta a kongresszus előtt az unió helyzetéről szőlő beszámolóját. Mennykicsapás — barbár rombolás Drezda pusztulása N éhány perccel este tíz óra után vakító fény árasztotta el Drezda városát: a magasból megannyi lassan lebegő, zölden világító „karácsonyfagyertya” ereszkedett alá. Egykét pillanattal később William Topper angol pilóta megadta a jelt a város elpusztítására: a stadion felett kioldotta a brit légierőnek irányt mutató célzóbombát. Negyven esztendeje, 1945. február 13-án szabadult el a pokol. 243 Lancaster- bombázó dobta le terhét Drezda központjára. Az első húszperces támadást három órával később követte a második. Az újabb 529 Lancaster-gép pilótáinak már nem volt szükség útbaigazításra: az égő városközpont jelezte az irányt. Másnap délben további 311 amerikai repülőerőd és kétszáz Mustang vadászgép jelent meg a város felett: megismételték az előző napi szőnyegbombázást, a vadászok pedig engedélyt kaptak a fedélzeti fegyvereik használatára is. A belvárosban a földdel egyenlővé vált tizenöt km2- nyi terület. Teljesen megsemmisült 75 ezer lakás, tizenegyezer pedig súlyosan megrongálódott. Elpusztult a városközpont valamennyi műremeke és súlyos károk érték a világhírű Zwingert. Drezda több mint 600 ezer lakosából 35 ezren lelték halálukat a kétnapos légitámadásban. A „MennykőcsapáS” fedőnevű akció végrehajtására állítólag Churchill miniszterelnök adta ki a parancsot — olyan időszakban, amikor a második világháború már a végéhez közeledett, a náci rezsim napjai meg voltak számlálva: a Vörös Hadsereg alakulatai hetven kilométerre álltak Berlintől. Miért volt hát szükség Drezda megsemmisítésére ? A válasz a bombázóknak február 13-án kiadott napiparancsban keresendő: „A támadás célja, hogy olyan ponton csapjunk le az ellenfélre, amely a legérzékenyebb — a már felbomlóban lévő arcvonal mögött —, és ily módon megmutassuk az oroszoknak, ha majd elérik a várost, hogy mire képes a bombázó parancsnokság.” A támadást az angolok hivatalosan azzal indokolták, hogy segítséget nyújtanak az előnyomuló szovjet fegyveres erőknek. Valójában — miként néhány hónappal később a Hirosima és Nagaszaki ellen intézett atombomba-támadással is — demonstrálni akarták a nemzetközi közvélemény előtt az angol—amerikai légierő hatalmát. Azt a látszatott kívánták kelteni, hogy a fasizmusra nem a Vörös Hadsereg, hanem az angolszáz légierő koncentrált támadásai mérték a döntő csapást. Erre a célra szemelték ki Drezdát. így a drezdai támadás — éppúgy, mint a hirosimai — nem annyira a világháború egyik utolsó, hanem ugyancsak inkább a későbbi hidegháború egyik első „fegyvertényének” tekinthető. Az is erre utal, hogy — bár működtek a városban hadiüzemek —, ezek jelentősége eltörpült a német birodalom hadiipari mam- mutvállalataié mellett. Ráadásul a támadók még ezeket az üzemeket sem bombázták, hanem csak a városközpontban kerestek célpontokat. Ivan Sztyepanovics Ko- nyev marsall — aki abban az időben a Drezdát legjobban megközelítő 1. Ukrán Front főparancsnoka volt — visszaemlékezésében a következőket írta: „Drezda bombázását nem egyeztették a szovjet szervekkel, és semmit sem tudott róla a szovjet hadsereg vezérkara. A bombázás semmiféle kapcsolatban nem volt a szovjet csapatok akcióival. A város barbár lerombolása később sem jelentett semmilyen támogatást csapatainknak, hiszen Drezda nem volt erődítmény, nem voltak ott különösebben fontos ipari vagy katonai "objektumok, vagy jelentősebb katonai egységek.” A felszabadulás után új város épült a romokból. 1946 elején kezdődött a munka, amelyben szinte teljes számban részt vett Drezda lakossága. Vasárnaponként százezer önkéntes dolgozott a romok eltakarításán. 1979-ben sikerült elérni a lakásépítésben az utolsó békeév, 1939 szintjét, és ma már meghaladja a százezret az 1945 óta épült új lakások száma. A lakásépítés mellett hozzáfogtak a világhírű műemlékek újjáépítéséhez is, és 1964-ben befejeződött a Zwinger-képtár restaurálása. Újjáépültek a templomok, az Albertinum (új mesterek képtára), a Grünes Gewölbe (a kincstár), felépült az új tanácsháza és nemrég végül a Semper operaház is, amelynek ünnepélyes megnyitását a tragikus emlékű negyvenedik évfordulóra időzítették. Az új operaházban — amelyet Gottfried és Manfred Semper terveihez híven eredeti formájában állítottak helyre — Weber „Bűvös vadász”-a és Richard Sta- uss „Rózsalovag”-ja szerepel a nyitóműsoron. kongresszusi többség megpu- hulását, amely hivatalosan elvetette a kontráknak nyújtott segély fokozását. A kép teljességéhez tartozik, hogy szünetelnek a Salvadort tárgyalások is, két halasztás után már újabb dátumot sem jelöltek ki Napoleon Duarte és a hazafias erők találkozójára. A havannai tárgyalási-diplomáciai kezdeményezésekkel szemben Washington a katonai eszközök elsőbbségét pártolja ... O Miért hívtak össze békekonferenciát Hirosimában és Nagaszakiban? A i -M-i peszű, józan értelmű fíj ember elveti a vanda- 1 lizmust. De vajon hol, i mit nevezünk vandalizmus- } nak? E tömör bevezető azért i kívánkozott a megjegyzés I élére, mert az elmúlt hét végén ismét sor került a brit békeharcos asszonyok i tüntetésére a Greenham , Common-i bázis körül. A rendőrség visszaszorította a 1 tiltakozókat, de egyiküket i „vandalizmus” címen rendőrbíróság elé állítják. 1 Részletek nem ismereteVandalizmus sek, lehet, hogy az illető a tiltakozás hevében elragadtatta magát. De vajon mi a vandalizmus: az-e, amikor manőverező robotrepülőgépek támaszpontját építik fel egy másik országban (Greenham Commonban már 32 ilyen amerikai harci eszközt elhelyeztek, s 64 további telepítésére kerül sor), az-e, amikor a másik tervezett bázis, Molesworth közelében felszámoltak iskolástól, templomostól egy egész „békefalut”, vagy az-e, ha szót emelnek mindezzel szemben? A vandalizmus elleni fellépést csak helyeselni lehet. De először megválaszolásra vár a kérdés: mi az igazi vandalizmus a béke és az emberiség érdekeivel szemben? R. E.
