Kelet-Magyarország, 1985. február (42. évfolyam, 26-49. szám)

1985-02-09 / 33. szám

1985.február 9. Kelet-Magyarország 3 MÉRLEGEN AZ EXPORT Hírnév külföldön AZ ÖT VILÁGRÉSZ szá­mos országát lehet fel­sorolni, amikor azt össze­gezzük, hová jutnak el a szabolcs-szatmári üzemek termékei. Lehet ez elisme­rés, hathat dicsekvésnek, de mindenképpen jóleső ér­zés, ha bővülő exportról adunk számot. Arról már kevesebbet szól a fáma, ha egy korábbi üzlet meghiú­sul, ha visszaküldik a ter­méket minőségi kifogások miatt, ha nem tartják az ígért határidőt az üzemek — pedig ez is előfordul a gyakorlatban. Erőfeszítésekkel teljes, de eredményes esztendőt zárt a népgazdaság, amely­ben a külső egyensúlyi helyzet javítását előirány­zó célkitűzéseket sikerült megvalósítani — emelte ki Veress Péter külkereske­delmi miniszter a héten megtartott sajtótájékozta­tóján. S abban, hogy ta­valy 600 millió dolláros ak­tívumot értünk el a kon­vertibilis elszámolású pia­cokon, a megye üzemeinek munkája is benne van. Em­líthetjük példaként az Al­kaloida Vegyészeti Gyá­rat, amely a' múlt év elején szerződést kötött a szak­minisztériummal a tervezett export meghaladására, s hárommillió dolláron felüli többletet ért el. Szólhatunk olyan kisebb tételekről is, amelyek a tőkés piacra va­ló betörést jelentik, mint a Szatmár Bútorgyár NSZK- beli szállításai, a faháncsból készült brikett remélhető­leg felfutó karrierje az ÉR­DÉRT íu£S<jritel£p<y'őIi., ' Má'Valaftol, az éxbóftózál- lításoknál tűnik a legerő­sebbnek az év végi hajrá. A rubelelszámolású kivi­telben például december­ben az éves mennyiség 15 százalékát szállították ki. A záhonyi átrakókörzetben tapasztalhatták, hogy ilyen­kor milyen nagy a nyo­más, mennyire szeretné min­denki az utolsó napokban teljesíteni az exportot. A nyíregyházi üzemek közül korábban a Hajtóművek és Festőberendezések Gyárá­nál fordult elő, hogy na­gyobb hányad az év végére maradt. De említhetünk textilipari, cipőipari üze­meket is, ahol az év végén is csomagoltak. Nem vi­gasztaló, hogy a konverti­bilis forgalomban hasonló a helyzet, itt 17 százalékos volt a decemberi export­arány. Van egyfajta ellentmon­dás a szerződéses kötele­zettségek teljesítésénél is. A megyéből például a ci­pőipari üzemek, a ruhaké­szítők növelték szállítása­ikat, azonban hiába mond­ták, hogy vállalati szinten az elképzelteket teljesítet­ték, sőt túlteljesítették, ami­kor magától az iparágtól többet várt volna a népgaz­daság. A VILÁGPIACI HELY­ZET ' korántsem hlakult kedvezően a magyar áruk számára. Ezért jó tudatosí­tani, hogy csakis a minőség­gel, a pontos szállítással le­het a hazai ipar verseny- képes. A Nyíregyházi Kon­zervgyár például azért haj­tott végre minőségjavító beruházásokat, hogy ennek a követelményeknek meg­feleljen. Azok a ruházati üze­mek — főleg szövetkeze­tek — amelyek bérmunká­ban dolgoznak, olyan áru­házakkal állnak kapcsolat­ban, ahol a nálunk kitűnő­nek kikiáltott női ruha, di­vatholmi bizony csak' tö­megárunak bizonyul. Az exportárak alakulása ugyancsak kihatással van a jövedelmezőségre. Sajnos a világpiacon a mezőgazda- sági termékek ára koránt­sem úgy alakult, ahogy azt > *á’ férrtáí ok* Szferélfek**'? vol­na. Az almafeldolgozást befolyásolta, hogy a sűrít­mény ára különösen ősszel jóval alacsonyabb az átla­gostól. Ráadásul több he­lyen meg kell vívni a har­cot a külkereskedőknek a protekcionista intézkedé­sekkel, import és- és vám­korlátozásokkal. így ért­hető, hogy miért szorgal­mazták például a tejes- és pecsenyebárány értékesí­tést, hiszen egy adott meny- nyiségen belül így lehetett nagyobb hasznot elérni. A KGST-n belül tovább folyik a szakosítás és koo­peráció, amelynek a válla­lati kapcsolatok elményíté- sében is haszna van. Az Al­kaloida így — a magyar— szovjet agrokémiai egyez­mény keretében — bővítet­te számottevően növény- védőszer-exportját. A Ta­urus gumiabroncs gyártá­sának megoszlásában szin­tén szerepet játszik ez a szakosodás. A külkereskedelem irá­nyítási szervezetének kor­szerűsítése szintén a jobb exportmunkát célozza. Üze­mi tapasztalat, hogy * több partnert kereshenek fel, akik jó üzlet reményében kérik a gyártás fejleszté­sét. Újabb vállalatok kap­nak külkereskedelmi jo­gosultságot, ami ugyancsak hozzájárul a rugalmasabb alkalmazkodáshoz. Azzal pedig, hogy kialakult a me­gyékben a Külkereskedelmi Minisztérium megbízotti hálózata, a piackutatás, a kis tételű export növelé­se kapott újabb lendüle­tet. Nálunk cirok szállítá­sára jött létre üzlet, Nyír­bátorból gyertyát küldtek az Egyesült Államokba —, hogy példát hozzunk. AZ IDEI NÉPGAZDASÁ­GI FELADATOK Szintén hangsúlyosán’ - Szérepeltetik á külső egyensúlyi helyzet javítását. Különösen a gépiparra ’ hárul sok ten­nivaló — így érthető, ha a Nyíregyházi Mezőgép is lát reményt a tőkés export növelésére —, de szinte nincs olyan iparág, amely­nél ne lehetne megfogal­mazni a jobb külkereske­delmi alkalmazkodás igé­nyét. Lányi Botond M iután mindenki, aki akarta, szilárdan hitte, hogy a tóba- beköltözött egy tengeri kí­gyó. azonnal tudományos kutatóintézetet hoztak létre a szörny tanulmányozására és esetleges foglyul ejtésé­re. Ez régen történt — úgy tizenöt esztendővel ezelőtt. Azóta Szuran a tiszteletre méltó tudományos intézet vezetője. Most éppen helyettesét, Ahmatbeket hivatta, és megkérdezte tőle: — Elkészítetted a beszá­molót? — Igen, Szuran elvtárs, aláírhatja. És Szuran olvasatlanul aláírta a tudományos be­számolót. De nem is kellett elolvasnia. Tudta, hogy ab­ban a soros tévedésükről van szó: az a kísérlet, hogy a szörnyet különlegesen tar­tós kapronhálóval kifogják, kudarcot vallott. Vagy a halászok gabalyodtak bele egy víz alatti fatönkbe, vagy a szörny dühödött fel, mindenesetre a háló dara­bokra szakadt. — Miről fecsegnek az in­tézetben? — kérdezte Szu­ran hűséges segítőtársát és informátorát. — Mindenki ugyanarról: eßyesek azt mondják, hogy á kígyónak negyven feje van, mások meg azt állít­ják, hogy negyven lába. Hi­szen szemtől szembe nem látta senki . . . — Mit gondolsz, nem fa­ragják le a költségvetésün­ket az elkövetkező öt évre? —r Könnyen megtörtén­het, ha nem állítunk fel valamilyen érdekes hipoté­zist. Szuran azonnal utasítot­ta Ahmatbeket: — -Gyújtsd össze a mun­katársakat. Szadlr Szárigiilov: Tengeri kígyó Mikor valamennyi tudo­mányos fő- és segédmun­katárs megjelent, Szuran kijelentette: — Az elkövetkező ötéves tervidőszakra munkahipo­tézisként negyvenfejű sár­kányt tételezünk fel. Kö­vetkezésképp .,. — Következésképp — folytatta Szuran —, mos­tantól kezdve minden tu­dományos munkatársnak fel kell szerelkeznie egy hosszú és tartós lasszóval. Aztán kezdődik a pecá- zás .. . — Mit fogunk? Halat? — kérdezte valamelyik segéd­munkatárs. — Elhallgass, dinnye — bökte oldalba a szomszéd­ja. — Ki az ördög fog ha­lat lasszóval? Lovakat a ménesből még csak-csak le­hetne. — Helyes — hagyta hely­ben Szuran. — Csakhogy lasszót véve a kezünkbe nem lovakat fogunk fogni, hanem a mi negyvenfejű kígyónkat próbáljuk elcsíp­ni. — Bravó! — kiáltotta lel­kesülten Ahmatbek. r Í gy kezdte el az inté­zet a negyedik öt­éves tervidőszakát. És soron következtek a gyakorlatban még ki nem próbált drótcsapdák, a leg­tartósabb lószőrből készült kelepcék, valamint acél­csapdák. Ugyanis az évek folyamán a szörny egyre nőtt, gyarapodott súlyban, és feltartóztatásához mind erősebb eszközök és egyre növekvő pénzkiutalások kellettek. Az intézet előtt- ragyogó perspektívák áll­tak. Fordította: Zahemszky László Á szabadság négy évtizede Nagyecseden Mérföldkövek a lápon Nagyecsed felé haladunk, s közben azon töprengek, mit is tudok én e Kraszna menti nagymúltú település­ről. Természetesen a láppal kell kezdeni, e több tízezer hektáros természeti csodával, melyből hírmondó se maradt mára, legfeljebb a kotu, mely lángra-lángra kap néha a szikkasztó nyarakon. Hírneves állattenyésztés Illik tudni a „nagy perről” is, mely a lecsapolt, megtisz­tult földek birtoklásáért folyt hosszú-hosszú ideig a Káro­Farkas hordta Pestről a kom­munista sajtó újságjait, az emberek, mint Databos Jó-, zsef, Szakái Kálmán, Mur- guly Gyula s a többiek kint a határban, a fasorokban, li­getekben, meg itt bent a te­metőben olvasták. Nem vol­tak ők persze tudatos mar­xisták, de igazságérzetük eb­be az irányba sodorta őket. Negyvenötben egyébként már harminchárom tagja vőlt a kommunista pártnak, köztük Nagy Jóska bácsi, akit negy­vennyolcban bírónak válasz­tottak, ma is párttag az öreg. Az első tanácselnökünket is az alapítók közé lehet számí­tani, Berki István bácsi in­tézte sokáig a község dolgait. dolgait kell intézniük nap mint nap. — Sajnos 1980-ig, ha nem is látványosan, de folyamato­san csökkent Ecsed lakossá­ga — mondja Biró András. — A község, s a termelőszö­vetkezet, ugyanis. nem. volt képes eltartani az embereket. ■Járt már Vecsé'se'n, vagy Kis- tarcsán? Szabályos ecsedi ko­lóniákat találhat ott. Nyolc­vanban aztán jelentős iparo­sodás kezdődött a faluban — jelentős szerepet vállalt eb­ben a termelőszövetkezet — s ma már négyszáz ipari lyi grófok s az ecsedi gazdák között, melyből végül is a ■nyakas parasztok kerültek ki győztesen. Sarokba szorítot­ták a'grófot, meghódították á lápot. S micsoda jószágot ne­veltek e tájon! Marhát is, de főleg lovat. Ez illett a nya­kas, büszke ecsedi gazdák­hoz. Alig-alig volt porta, ahol ne tartottak volna lova­kat. Még akkor is, ha csak három-négy hold jutott egy- egy családra. S az ecsediek döntő többségének csak eny- nyi jutott. Hiába volt majd’ tízezer hektáros a határjuk, de már jó fél évszázada is jóval több mint ötezren éltek itt. .Lapozom a község króniká­ját, a földbirtok megoszlásá­nál tartok valamikor a két világháború között. Mindösz- sze huszonnégy családnak volt huszonöt holdnál több földje, a nagy-nagy hányad három és tizenöt holdat bir­tokolt. A három-, ötholdasok például több mint ezren vol­tak, a húsz-, huszonöt holda­sok mindössze harmincné­gyen. Rengeteg volt a kispa­raszti gazdaság. S hogy lehe­tett ezen megélni? Szűkösen, csak ha jószággal gazdálko­dott az ember. S az ecsediek jól gazdálkodtak. Nem éltek bőségben, de megéltek. Ezért is volt oly nehéz megszervez­ni itt a felszabadulás után a termelőszövetkezetet, amely­be, mint sok helyütt, elsősor­ban a szegényebbek, az újon­nan földhöz juttatottak lép­tek. — A mai szövetkezetünk elődje, a Vörös Csillag 1949- ben alakult meg, tehát ko­rábban, mint a legtöbb szat­mári-szabolcsi településen — fogalmaz a Rákóczi Terme­lőszövetkezet párttitkára, Da­rabán János. — És a tagok jó része végig kitartott mel­lette, hiába volt a Nagy Im- re-féle beszéd, hiába hallot­ták innen is, onnan is, hogy felbomlott a tsz. — Ez persze azzal is ma­gyarázható, hogy a .kommu­nista mozgalom csírái már a harmincas években megje­lentek Ecseden — kapcsoló­dik a beszélgetésbe Fehér Károly, a nagyközségi párt: bizottság titkára. — Kain ■ A községi pártbizottság tit­kára egyébként azokban az időkben gyerek volt még, ám később hosszú ideig fodrász-, kodptt,' .rengetegen megfor­dulták ’műhelyében, ’ ahol a nagy idők tanúi szívesen fel­idézték a múlt eseményeit. Információit tehát első kéz­ből szerezte. — Az első szövetkezetei, amely aztán meghatározó lett később a településen, hetvenhárom család alapítot­ta 370 katasztrális holdon — folytatja a múltidézőt. — S nem is dolgoztak rosszul. Hogy mennyire nem, csak egy példa az ötvenes évek közepéről: Szeregnyi Sándor tsz-tag éves jövedelme már akkor megközelítette a 19 ezer forintot' egy régi irat szerint. Sőt! 1958-ban maga a földművelésügyi miniszter járt a községben, hogy átad­ja a szövetkezetnek az orszá­gos versenymozgalomban el­ért második helyezésükért a díszoklevelet, s az 50 ezer fo­rintos pénzjutalmat. Áz ipar hatása Két évvel később aztán megalakult a Rákóczi. Felhí­gult a korábbi mag, rengete­get küszködtek, vezetők jöt­tek, vezetők mentek, mígnem néhány éve végre megszilár­dult a vezetés. Fiatal, helyi és környékbeli szakemberek kerültek a legfontosabb posz­tokra, s ma már a Rákóczit a megye legjobb szövetkeze­tei között emlegetik. Szépen keres a tagság is, s ez meg­látszik a község arculatán. A Krasznán innen, ahol egykor főleg a cselédek, laktak, kor­szerű, minden kényelemmel ellátott családi házak épül­tek, s az új lakás ma már el­képzelhetetlen a fürdőszoba nélkül. Ma több mint nyolcezer lakosa van Nagyécsednek, de mint Bíró András, a nagy­községi tanács vb-titkára mondja, Fábiánházávai é,s Előtelekkel csaknem tizen­egyezer ember ügyes-bajos munkás keresi kenyerét a szülőfalujában. Ám ez mind kevés, hiszen rengetegen jár- 'nak'el még'mindig tőlünk a körnj'efeő városokba'”, különö­sen Mátészalkára a kenyérért. Van persze más gond is Ecseden. Kevés a szilárd bur­kolatú út, járda, de hát ke­vés a tanács pénze is. Igaz, jelentős a társadalmi munka a településen, ám ezzel meg­oldani mindent. . . Ennél is jobban fájlalja viszont a helybéliek egy része azt, hogy megszűnt a gimnázium. Má­tészalkára kell ezentúl kö­zépiskolába járniuk a fiata­loknak. Van az éremnek azonban másik oldala is: az épületet az általános iskola kapta meg, s ezzel megszűnt a tanteremhiány. Beszéljünk az örömökről is! Mérföldkő a városnyi község életében a vízmű, mely be­hálózza az egész települést. Hetvenmillió forintba került, s most két éve készült el. Korábban meg korszerű ét­termet, patikát, egészséghá­zat, óvodát építettek, csak győzze számba venni az em­ber. Diplomával — Ez mind a külső gyara­podás jele — mondja Mészá­ros Gábor, a tősgyökeres ecse­di, a szövetkezet elnöke. — Legalább ilyen fontos a fe­jekben végbement változás. Hol van már az az idő, mi­kor az ecsedi gazdát a mezít- lábra húzott szandáljáról, meg a csizmanadrágjáról, a hagyományokhoz való merev ragaszkodásáról lehetett meg­ismerni. S ebben jelentős sze­repet játszott s játszik az a kétszáz ember, aki főiskolai és egyetemi diplomával szol­gálja ezt a falut. Nem beszél­ve azokról, akik elkerültek ugyan innen, de ma is a Kraszna-paítról álmodnak. Apjukról, anyjukról, ro­konukról, akik megforgatták itt is az egész világot. Balogh Géza Az új Nagyecsed.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents