Kelet-Magyarország, 1985. február (42. évfolyam, 26-49. szám)
1985-02-27 / 48. szám
1985. február 27. Kelet-Magyarország 7 olvasóink leveleiből Postabontás ÍROTT HALASZT? Magyarországon ma már minden harmadik házasság válással végződik. Sajnos mind gyakrabban találunk példát arra, hogy a megváltásként várt bontóper után a kálvária újabb stációi következnek — rendszerint a feleség számára. Három olyan levél is a kezembe került mostanában, amelynek feladóját a kétség- beesés késztette, hogy tollat fogjon. A levelek olvastán Anna Karenina kezdő sorai jutottak eszembe: „A boldog családok mind hasonlók egymáshoz, minden boldogtalan család a maga módján az”. Ezek az asszonyok is „a maguk módján” boldogtalanok. Egyikük szüleinél keresett menedéket három gyermekével az elvált férj brutalitása elől. Most egy szoba-konyhás lakásban élnek öten, s tűrik, hogy az anyának ítélt lakásban a férj fogadja ivócimboráit. Az apa olykor-olykor meglátogatja családját. Utána rendszerint újra kell üve- geztetni az ablakot. A legkisebb gyerek éjszakánként sír álmában, a nagyobbik félrekapja a fejét, ha az iskolában a tanárnő meg akarja simogatni. A másik fiatalasszony a válás után is kénytelen együtt élni alkoholista férjével — nincs hová mennie, a férjnek pedig esze ágában sincs elhagyni a közös lakást. A harmadik levélíró megpróbált talpraállni: telket vett, s most építkezni akar. Az OTP-től azonban nem kaphat kölcsönt, mert a házaspár lakása (ahol most a férj lakik) is hitelből épült annak idején, s persze még nincs kifizetve. El kellene adni és az árát kettéosztani, hiszen a ház fele jog szerint az elvált feleséget illeti. A férj azonban sem erre nem hajlandó, sem arra, hogy kifizesse a feleségének járó összeget. A csapda bezárult. Mindhárom esetben jogerős bírói ítélet szól az asszonyok mellett, akik egyébként nemcsak önmagukért, hanem gyermekeikért is felelősek, hiszen az apa alkalmatlannak bizonyult nevelésükre. Mégis tehetetlenek vagyunk: a jognak ugyan vannak eszközei, hogy érvényre juttassa a törvényt, de ez hónapokba, ha nem évekbe telik. A tanács gyámügyi előadója segélyt adhat; elrendelhetik a kényszer-elvonókezelést, ami aztán vagy eredményes, vagy sem, de mindenképp időbe telik. A körzeti rendőr szabadkozik: családi konfliktusokba nem avatkozhat (kérdés, meddig tekinthető egy- egy, olykor a tettlegességig fajuló konfliktus a család magánügyének)... Az asszonyok türelmére apellálunk, és megkeresünk minden szóba jöhető illetékest, hiszen rendeletek, jogszabályok szolgálják a családok védelmét. Nem szabad, hogy mindez — mint manapság sajnos oly gyakran — írott malaszt maradjon. Gönczi Mária NEM AZÉRT A NÉGY FORINTÉRT... Egy küldeményt kézbesített a posta a minap az Arany János utca 2.—8. számú ház lakóinak. A feladó az IKSZV, a tartalom pedig a következő: „Értesítjük, hogy az épületben, amelynek ön is lakója, központi tv- és rádióantenna került felszerelésre. Az 5 prog- ramos antenna használati díja 14 Ft/hó. Ez ideig 10 forintot fizetett. Kérjük, hogy a havonta fizetendő lakbér összegét 1984. szeptember l-től visszamenőleg 4 Ft/hó használati díjjal megemelve szíveskedjen vállalatunknak megfizetni”. Nem a 4 forintot kifogásoljuk, csak a módszert, hogy megkérdezésünk nélkül, a mi zsebünkre intézkedtek. Mindezt mégis szó nélkül hagytuk volna, ha most jobb lenne a tv-műsor vételének minősége. De sajnos nem így van, sőt. Az említett levél egyébként formanyomtatvány, aláírás nélkül. 68 bérlő, Nyíregyháza (Gondoljuk, ez utóbbi miatt nem érezték kötelességüknek a ház lakói sem, hogy nevüket adják a szerkesztőséghez küldött levélhez.) SPÁRGA Mellékelten megküldöm ezt a spárgadarabot, ame- !yet a jósavárosi sütőipari boltban vásárolt kenyérből „operáltunk ki” február 14- én. A spárga kétszer ilyen hosszú volt, de a szeleteléskor elmetszettük, mert ez a valami sehogy sem akart elfogyni. A kenyeret keresztbe vágva aztán láttuk, hogy végig ér benne a madzag. Aznap tejbegrízt vacsoráztunk, visszasírva a nagykál- lói kenyeret. Pedig mindennapi betevőnk ma már egyáltalán nem olcsó, és éppen a kispénzű családok fogyasztanak belőle a legtöbbet. Ezért jobban kellene ügyelni arra, hogy a vásárlóknak ne kelljen a falatokkal spárgadarabokat is nyelniük. B. P.-né Nyíregyháza, Jósaváros „VENDÉGMARASZTALÁS” A Takaréképületben lakunk. Ablakunk a fizető- parkolóra nyílik, így alkalmam van látni, mennyit bajlódnak az autósok a kerékagyig érő latyakban. Valóságos bűvészmutatványnak számít beállni a kocsival, vagy éppen kiszabadítani azt a sár- és hóbuckák fogságából. A Szabol v-s-szálló előtti parkolóban sem jobb a helyzet. Sokszor én szégyenkezem az illetékesek (gondolom, a közterület-fenntartó vállalat) miatt, hogy az ideérkező idegeneket ilyen elhanyagolt belváros fogadja Nyíregyházán. Ezzel inkább riasztjuk, mintsem marasztaljuk a vendégeket. M.-né Nyíregyháza, Rákóczi u. 1. TILOSBAN Az utcánk még három méter széles sincs. „Behajtani tilos!” tábla figyelmeztet arra, hogy a körülmények miatt csak az itt élő néhány család használhatja az utat. Mégis sűrűn előfordul, hogy autóbuszvezetők rövidítik meg útjukat a mi kis utcánk segítségével (tudok olyanról is, aki reggelizni is busszal robog haza), holott épp csak elférnek, gyalogosok számára mellettük nem is marad hely (járda nincs). Ősszel, télen a szertefröccsenő sár és hóié, nyáron pedig a járművek keltette porfelhő bosz- szantja az itt élőket. Az iskolában nem tudnak szellőztetni a tilosba hajtó járművek miatt. Széplaki Bálint Nagykálló, Vár u. 2. CSAK TÜRELEM!? Éppen két éve annak, hogy észrevettük, lakásunk beázik, a fal penészesedik. Panaszunkat követően kaptunk a lakásszövetkezettől egy levelet, amelyben közölték, hogy „többszöri helyszínelés” után megtalálták a beázás okát, és intézkednek, hogy a hibát mielőbb javítsák ki. Végül az idén januárban csakugyan elvégezték a munkát, de sok köszönet nincs benne, mert továbbra is ázunk, most már az ablaknál is. Kérésemre kiküldtek egy szakértőt, aki azt mondta, „várjunk három hetet és majd meglátjuk!” Türelmes ember vagyok, de az én türelmem is fogytán. A sok rossz mellett azért azt is meg kell írnom, hogy nagyon rendesen dolgozott a nálunk járt kőműves; munkáját olyan körültekintéssel végezte, mintha a saját holmijára kellene vigyáznia. A mások értékeit is így megbecsülő ember manapság ritka, mint a fehér holló. Molnár Antalné Nyíregyháza, Kun Béla u. 6. (NEM) CSENGET A POSTÁS Nagyon nehéz kis nyugdíjunkat úgy beosztani, hogy még borravalóra is jusson. Legtöbbször nem is jut. Pedig manapság nagyon sokan tartják a markukat — az a fiatalember is, aki a mi utcánkban kézbesít. Csakhogy nekünk az a néhány forint is számít, amivel egy-egy alkalommal a nyugdíjunkat meg kellene csorbítanunk. A mi postásunk azonban nem tanúsít megértést, és lépten- nyomon tudtunkra adja nemtetszését: ha levelünk jön, nem csönget, a küldeményekért be kell mennünk a postára, mert arra hivatkozik, hogy senkit nem talált otthon. Ügy gondoljuk pedig, hogy kötelességét mindenekelőtt a fizetéséért, és nem a borravalóért kell teljesítenie. Egy nyugdíjas Nyíregyházáról, a Komszomol térről Szerkesztői üzenetek Farkas Zoltán baktaló- rántházi, Farkas Rozália kömörői, Maczinkó György- né nyírlövői, Kovács Imrévé tiszaberceli, Bobik János kéki, Markó Andrásné nyíregyházi, Szegedi Józsefné ófehértói olvasónknak levélben válaszoltunk. Kábái Sándor újfehértói, Csonka Istvánná paszabi, Bulyáki Imrévé nagyecse- di, Laza Lajosné nyírbélte- ki, Balogh Józsefné berke- szi, Tuza Ferencné deme- cseri, özv. Baranyai Józsefné kisvárdai, Gál Ferenc gemzsei, Németh János mátészalkai, Nagyiván Istvánná gyulaházi, Illés István varsánygyürei, Nádas Sán- dorné nyírbátori, Varga József gemzsei, Jakab Mihály napkori, Repka Andrásné borbányai, Opre Miklósné őri, Varga Ernő nyíregyházi, Balogh Lajos dögéi, Nagy Sándorné nyírbátori, özv. Nagy Lászlóvá vásá- rosnaményi, Kozma Józsefné újfehértói, Bihari József kótaji, Farkas Zsigmond nyírbátori, Orsó János oro- si, Molnár Miklósné vásá- rosnaményi, Mércse János- né nagyari, ifj. Farkas Vil- mosné kisari, Nyéki Jenő tyukodi, Huri Józsefné ti- szavasvári, Rácz Miklósné orosi, Szikszai Jánosné nyírmadai, Huszák Jánosné beregdaróci, Róka Balázs tiszavasvári, Kapcsik Tibor kisvárdai, Halász Károlyné nyíregyházi, Gombita Sándor őri, Szabó Sándor nyíregyházi, Fehér László nyíregyházi, Bedő Gyuláné pát- rohai, Szilágyi József nyíregyházi lakos ügyében az illetékesek segítségét kértük. Vatács József fehérgyarmati, özv. Baranyai Józsefné kisvárdai olvasónk köszönő sorait megkaptuk. Örülünk, hogy segíthettünk. Az illetékes válaszol MEGÉPÜL AZ ÜT A rossz útviszonyokra panaszkodott 27 vajai lakos a február 6-i Fórumban, szóvá téve a Vay Ádám utcában uralkodó tarthatatlan állapotokat. Tájékoztatásul közöljük, hogy a nagyközségi közös tanács idei terveiben szerepel az említett utca belvízelvezető rendszerének kiépítése. A munkát az év első felében szeretnénk elvégeztetni. Ezt követően nyílik lehetőség a földút elegyengeté- sére és a járda megépítésére, társadalmi munkában. A szükséges anyagot természetesen a tanács adja. Így tehát megoldódik a Vay Ádám utca lakóinak gondja. Nagyközségi közös tanács vb-titkára, Vaja NEM LESZ „ÜVEGHEGY” Az Ingyen sem címmel megjelent cikkhez szeretnénk néhány megjegyzést fűzni. Tavaly kísérleti jeJleggel helyeztünk üveggyűjtő konténert Nyíregyházán a Szarvas utcai ABC-áruház elé. A konténer éppen azokban a napokban telt meg, amikor a nyíregyházi telep gépkocsijának darus emelőszerkezete elromlott, ezért kényszerű megoldásként kerültek a dobozok a konténer mellé a nem betétdíjas üvegek tárolására. A cikk megjelenése után felhívtuk a telepvezető-helyettes figyelmét, hogy a jövőben más eszközök igénybevételével is meg kell találni a módot a konténer kiürítésére. Kelet-magyarországi MÉH Nyersanyag-hasznosító Vállalat, Debrecen GÁZÜGYBEN Az akadozó pb-gáz ellátást és a cseretelep gyakori zárva tartását kifogásolta január 23-án közreadott levelében Gombos Zoltán újfehértói lakos. Megállapítottuk, hogy az említett időpontban csakugyan kint volt 1—2 óráig a „Betegség miatt zárva” tábla, de nem alaptalanul, hi- szep a tplep vezetője valóban rosszul érezte magát. Aznap egyébként — rajtunk kívülálló okok miatt — nem volt gáz. A panaszos azon állítása, hogy a telepvezető esetenként nem vette át a szállítmányt, nem állja meg a helyét. Mint a TIGÁZ illetékesétől megtudtuk, ilyen egyszer sem fordult elő. Reméljük, válaszunkat, ha nem is megnyugtatónak, kielégítőnek fogja tartani a levélíró, aki hasonló észrevételeit egyébként személyesen is megteheti az ÁFÉSZ-irodá- ban, vagy bejegyezheti a Vásárlók könyvébe. * ÁFÉSZ vezetősége, Űjfehértó Jubileumi jutalom, táppénzügyek Gyuricska Józsefné kisvárdai olvasónk határozatlan időre szóló munkaviszonyát felmondással megszüntette. Üj munkahelyén határozott időben állapodtak meg. Ezen belül 90 nap próbaidőt kötöttek ki. Betegsége miatt azonban csak 16 napot dolgozott, jelenleg is keresőképtelen. Időközben a munkáltató megszüntette a munkaviszonyt, a munkakönyvét és tartozékait postán elküldték. Jár-e ez esetben a táppénz, ha igen, ki köteles azt folyósítani? Amíg a keresőképtelenség fennáll, jogos a táppénz. A körzeti orvostól kapott igazolással keresse fel volt munkáltatóját. Ha a munkáltató egyben kifizetőhely is, akkor ők kötelesek a táppénzt folyósítani. Ha nem, akkor is ki kell állítaniuk egy munkáltatói igazolást, aminek alapján (mellékelve az orvosi igazolást is) a táppénzt az illetményhivataltól vagy a társadalombiztosítási igazgatóságtól megkapja. Varga Józsefné nyírteleki levélírónk a takarítás mellett fűtői feladatokat is ellát. A fűtést azonban nemrég korszerűsítették. Olvasónk véleménye szerint most már csak kazánfűtői képesítéssel rendelkező szakember végezheti ezt a feladatot. A munkáltató azonban továbbra is őt tekinti fűtőnek. Varga Józsefnének csak részben van igaza, mert nem minden kazán fűtéséhez szükséges vizsga. A levélben közölt adatokból arra lehet következtetni, hogy kis teljesítményű kazánról van szó, amelynek fűtéséhez nem szükséges képesítés. Ha a vita másképp nem tisztázható, forduljon a munkaügyi döntőbizottsághoz. Addig azonban neki kell fűtenie. Pokaraczki Andrásné (Nyíregyháza) tanulmányi szerződés alapján két évig havi 760 forint ösztöndíjat kapott. Munkaviszonyát azonban a kikötött idő előtt megszüntette. A volt munkáltató arról tájékoztatta, hogy havi fizetésének 33 százaléka erejéig a le nem dolgozott idővel arányos részt vissza kell fizetnie. Olvasónk azt szeretné, ha ezt havi 760 forintos részletekben, egy év múlva kezdhetné meg. A munkáltató eljárása méltányos, mert szerződésszegéskor a tartozás egy összegben válik esedékessé. Annak persze nincs akadálya, hogy a munkáltatóval ettől eltérően állapodjanak meg. Szűcs Gyula kisari levélíró 1983 áprilisában rokkantsági nyugdíjba ment. Ekkor 23 év és 10 hónap szolgálati ideje volt. Azt szeretné tudni, hogy mint rokkantnyugdíjas most kérheti-e a huszonöt éves jubileumi jutalmat? A rokkantnyugdíjasként eltöltött idő nem munkaviszony. Ebből következik, hogy nem jár a kérdezett jutalom, mert a nyugdíjazás évében még nem volt 25 éves a munkaviszonya. özv. Kindák Józsefné (Anarcs) 22 évi szolgálati idő után ment nyugdíjba. Arra kér választ, kérheti-e a 25 éves jubileumi jutalmat? A 25 éves jubileumi jutalmat akkor is ki kell fizetni, ha a dolgozó nyugdíjazásakor nem, de még abban az évben (ha tovább dolgozna) elérné a 25 éves munkaviszonyt. Olvasónknak nem jár a jutalom. Sárosi György tiszaberceli levélíró fiatal kora ellenére gyakran beteg. Jelenleg is táppénzen van. Művezetője arról tájékoztatta, hogy amint meggyógyul, kezébe adja a munkakönyvét. Szabályos-e vajon az ilyen intézkedés? A munkáltató a dolgozó munkaviszonyát felmondással megszüntetheti. A felmondást azonban írásban kell közölni, és meg kell indokolni (az indoknak valósnak, az idoklásnak egyértelműnek kell lennie). Nem lehet felmondani — többek között — a táppénzes időszak és az azt követő 15 nap alatt, megbetegedés miatt bekövetkezett 50 százalékos munkaképesség-csökkenés esetén. Egy esetleges felmondás esetén tehát olvasónk — a hatályon kívül helyezés érdekében — forduljon a vállalati munkaügyi döntőbizottsághoz. Nagy Mihály