Kelet-Magyarország, 1985. február (42. évfolyam, 26-49. szám)
1985-02-25 / 46. szám
1985. február 25. Kelet-Magyarország 3 © KÉRDÉSEIRE l'jlMliil Diczkó József, a nyíregyházi lakásszövetkezet elnöke A Május 1. tér 11. szám alól kérdezik: miért nem fizetik vissza a jogtalanul felszámolt lépcsőházi fűtés díját? — A bíróság jogerős ítélettel kötelezte a távhőszol- gáltató vállalatot a költség visszafizetésére, ám ezt a mai napig nem kaptuk meg. Ezért kezdeményeztük a végrehajtást. A visszatérítést követően a pénzt felosztjuk a lakók között. Több lakóépületben a garázs- tulajdonosok műhelyeket rendeztek be, s a közös költség terhére mossák sokan kocsijaikat is. Mit tesz a szövetkezet ezek megszüntetésére — kérdezik a Kossuth út 59., illetve a Kórház út 11. szám alól. — Ha az ilyen tevékenységet a szövetkezetnek bejelentik, azonnal intézkedünk, sőt a többletenergia-költséget is megtéríttetjük. Az épület-, illetve a házbizottság kérésére a garázsokat külön villanyórával látjuk el, így az ebből eredő gondok megszűnnek. A lakóépület előtt kocsit mosni sem szabad. A fűtési rendszer karbantartása házon belül a szövetkezet feladata, de ilyen tevékenységről ritkán hallunk — teszik szóvá a Garibaldi út 20. számú ház lakói. — A lakóépületek fűtési rendszerét a lakásszövetkezet karbantartó részlege üzemelteti. Minden évben felülvizsgáljuk a rendszert, s a házbizottságoktól az indokolt karbantartási munkákat kérjük megrendelni, egyben javaslatot teszünk a meghibásodott alkatrészek cseréjére. A szövetkezet lakóépületeiben a berendezések jól működnek, ezt igazolja, hogy az idei hosszú télen sem voltak különösebb panaszok. Gondok a fűtési rendszer végpontjain keletkeztek és azokban az épületekben, ahol a kivitelezés során a szigetelési munkákat nem megfelelően végezték el. A Korányi Frigyes út 38. alól kérdezik: miért kell a házgyári lakások után is annyi felújítási alapot fizetni, mint a hagyományos épületekért, hiszen itt külső felújításra nem lesz szükség. — A felújítási alapot az épületek berendezéseinek színvonalától függően határozzák meg a jogszabályok. Így a felvonóval rendelkező épületeknél négyzet- méterenként 1 forinttal többet kell fizetni. A házgyári lakásokban a belső berendezések —. a víz, a villany, a fűtés, a szellőzőberendezések, a felvonók — cseréje, felújítása magas költségekkel jár. Ezt igazolják a tetőfelújítási költségek is. A tagok által fizetett felújítási alap csupán arra elegendő, hogy 30 százalékos saját erővel rendelkezzenek a felújítási hitel felvételéhez. Szövetkezetünknek az elmúlt évben 23, most 25 millió forint felújítási alapja van. Ezt az összeget valamennyi épület tagjainak hozzájárulásával lehet felhasználni. Lesz-e garázs a Szamuely téren, s ha igen, mikor? — kérdezik az Árpád út 87. alól. — A Szamuely téren 130 garázs építési területe áll rendelkezésünkre. A tavasz folyamán újból kezdjük a szervezést, s erről tájékoztatni fogjuk az igénylőket. Ki lehet-e lépni a’ lakásszövetkezetből és kisebb szövetkezetei alakítani? Ezek rugalmasabban oldanák meg a feladatokat — Írják az Oszőlő út 107. számú ház lakói. — A lakásszövetkezetből — csakúgy, mint bármelyik más szövetkezetből — ki lehet lépni. A szövetkezeti törvény, a szövetkezet, alapszabálya erre lehetőséget ad. Többen nagynak tartják szövetkezetünket, olyannak, amelyik nem elég rugalmasan oldja meg a tagok problémáját. Úgy vélik, hogy a szövetkezek nagysága miatt magas a fizetési kötelezettség. Szükségesnek tartom elmondani, hogy a szövetkezet ilyen nagyságrendűvé válása tette lehetővé a költségek kedvező alakulását. Az elmúlt időszakban szövetkezetünk közel 10 millió forintos állóeszközt hozott létre, amely rendelkezésre áll az épületek üzemeltetéséhez. Kis szövetkezetek erre nem képesek. Hogyan védik a tagok érdekeit? Kezdeményezett-e a szövetkezet bírósági eljárást — kérdezik a Korányi Frigyes út 22. alól. — Az elmúlt időszakban 22 épület 1195 családjának érdekeit képviseltük peres eljárásban. Ezek tetőbeázásokból, oldalfalbeázásokból eredő garanciális hibák voltak, amelyekben minden esetbem a tagság számára kedvező döntés született. A neoacid tetőszigetelési perben 1,7 millió forint érték- csökkenést fizetett a kivitelező a szövetkezetnek. Rendszeresen eljárunk a tagság megbízásából olyan kárigények érvényesítésében, amelyet a biztosító nem fizet meg, mert műszaki hiba miatt keletkezett. B. J. A zt megszokhattuk már, hogy gyárainkban, vállalatainknál a munkahelyi vezetők rendszeresen értékelik beosztottjaik munkáját. Fordított esetről azonban még ma is ritkán hall az ember. Pedig jó néhány helyen dívik már megyénkben is ez a szokás amire rendelkezés van. Legutóbb például a szabolcsi nehézipar fellegvárában, a kisvárdai Vulkánban „került terítékre” a gyár három első számú vezetője, értékelte múlt évi tevékenységüket a szakszervezet helyi bizalmi testületé. Figyelve a tanácskozást, nyugodtan írhatjuk: a testület alapos, a részletekre is kiterjedő munkát végzett, nem hallgatva el az első számú vezetők esetleges hibáit sem. A napos oldal: javult az anyagellátás, a korábbinál jobb nyereség- hányaddal rendelkező termékek gyártására sikerült átállniuk, • kedvezően alakult a selejtarány, látványosan nőtt az export, s ezekkel párhuzamosan a Az igazgató bizonyítványa tervezettnél is nagyobb mértékben nyílt lehetőség a bérfejlesztésre — mindezekben nagy érdemeket szereztek a gyár első számú vezetői. Van persze az ő munkájukon is javítani való. A bizalmi testület például szigorúbb ellenőrzést vár tőlük, legyen az munkafegyelem, anyagfelhasználás, munkaerő- és költséggazdálkodás, műszaki fejlesztés. S ha marad energiájuk — már pedig kell hogy maradjon! — fokozott figyelmet kell fordítaniuk a szakmunkás-utánpótlásra, hiszen a gyár generációváltás előtt áll. Végighallgatta a bizalmi testület beszámolóját Her- czeg Károly, a vasas szak- szervezeti főtitkára is, aki egyebek mellett az iparban megkezdett demokratizálási folyamat gyorsítására és ki- szélesítésére hívta fel a figyelmet. Mint mondotta, még néhány évvel ezelőtt is szinte elképzelhetetlen volt az, hogy egy gyárigazgatót vagy főmérnököt ilyen széles, szakszervezeti plénum előtt állítsanak kétkezi munkásemberek „össztüze” elé. Természetesen nem te- temrehívásról van szó, hanem arról, hogy közösen beszéljük meg a közös dolgainkat. S ez a folyamat még korántsem a vég, sokkal inkább a kezdet. Ha belegondolunk, hogy szinte napokon belül új irányítási 'formákat honosítanak meg hazánk seregnyi ipari üzemében, láthatjuk, a kisvár- daihoz hasonló események tulajdonképpen csak az első lépések. Ám jelentőségük nagy, különösen azokon a helyeken, ahol nemrég önállósították magukat, s ahol hamarosan áttérnek az új irányítási formákra. Mert itt már nemcsak dicsérni, vagy szidni lehet az igazgatót, főmérnököt, hanem — például a vállalati tanács tagjainak — egyenesen kötelessége lesz beleszólni az irányítás kérdéseibe. Ha azt akarják, hogy választóiknak, társaiknak az érdeke a korábbinál jobban érvényesüljön. Tagadhatatlan, nagy felelősséggel jár mind az önállóság, mind a megváltozott irányítási módszer. Szemléletes példával élve: eddig az anyagyár, az igazgató tartotta az emberek fölé esőben az ernyőt. Ha elnézték a felhők járását, többnyire ők lettek vizesek. Ezentúl azonban a többiek sem igen viszik el szárazon. Összehangoltan kell tehát kezelni azt az ernyőt, s figyelni a meteorológia jelzéseire. Persze, nemcsak azokra. Sőt...! Balogh Géza Ha leszakad, mi lesz véle...? „Borítékolnak77 egy számlát Beomlással fenyeget a Nyíregyházi Városmajori Művelődési Ház nagytermének mennyezete — adtuk hírül decemberben, amikor kiderült, hogy életveszély miatt be kellett zárni az egy-egy nagyobb rendezvényen vagy mozielőadáson 2—300 embert is befogadó helyiséget. — Mintha csak jégrianást hallottam volna — kezdi a történetet Gere János, a művelődési ház igazgatója. — December 15-én, szombaton dolgozni jöttem be. Hatalmas reccsenés állított meg az ajtóban, a nagyteremből hallatszott. Mikor benyitottam, annyit láttam, hogy kissé meghajlott a mennyezet. A plafont borító lambéria miatt nem lehetett tudni, mi is történt valójában, de rosszat sejtettem, így az első munkanapon, tehát hétfőn beszóltam a művelődési központba, intézkedjenek. ELŐBB A BIZTONSÁG Másnap már kint volt a Városmajorban a kivitelező, a KEMÉV igazgatója, aki maga kapaszkodott fel a létrára, s araszolta végig a termet, a baj oka után kutatva. „A legfontosabb, hogy minél hamarabb biztonságban legyen az épület; vizsgálódni aztán is ráérünk” — döntött Kerekes Imre, és a KEMÉV munkásai napok alatt lebontották az álmeny- nyezetet, majd gondosan aládúcolták a tetőt. — Eközben derült fény arra, hogy a mennyezet 12 paneljából 4 megroppant, egy helyen be is szakadt a beton. Talán gyártási hiba ...? — morfondírozik Gere János. — Rágondolni is rossz, mi történt volna, ha nem hallom meg a zajt, A Nyíregyházi Konzervgyár nyerte el egy osztrák cég pályázatát, amelynek tétje egy automata gépsor megvásárlásának lehetősége. A több tíz millió forint értékű üzletkötésről a szerződést a napokban írta alá Budapesten Dienes Barna, a gyár fejlesztési osztályvezetője. Az íróasztalon angol nyelvű szakmai folyóiratok, a falon újságkivágások: az MNB legfrissebb deviza-, az Állami Fejlesztési Bank kötvény- árfolyamai, egy diploma az USA-ból Dienes Barna szakmai tanulmányairól — egy hónapot töltött ott néhány éve — és egy kis ostor, amit az osztály dolgozóitól kapott, amivel figyelmeztetik. TizenAHéT EMBERE nyolc éve jött a gyárba, végzettsége villamosmérnök, azóta a számítástechnikai rendszerszervezői oklevelet is megszerezte. Villamosmérnökökből, vegyészekből, élelmiszeripari szakemberekből álló teamet, („csapatot”) vezet, feladataik között jelentős helyet foglal el a kutatás, illetve a műszaki és gyártmányfejlesztés, mindig új megoldások keresése. Hogy ez milyen szemléletet igényel, azt hosszan lehetne sorolni, Dienes Barna röviden így érzékelteti: — Lenni kell egy stratégiának: olyan terméket gyártsunk, amit minden piacon el lehet adni, csökkenjenek az előállítási költségek és legyen jobb a minőség. Amellett tisztában kell lenni naprakészen a nemzetközi gazdasági viszonyokkal, jó, ha van nyelvismeret, de a nyitott szem sem árt. Tudni kell például, hol, hová, mikor, milyen pályázatot érdemes benyújtani. — Most például sikerült olyan osztrák céget találni, amelyik olcsóbb, mint korábbi Magyarországra szállító cég. Kedvezményes fizetési .feltételek mellett kapjuk a gépsort, még ki se fizetjük az árát — egyébként 18 millió shilling, több mint 40 millió forint —, máris megtérül. Mutassuk be a gépet is: konzervesüvegekre fedelet gyártó automatikus vonal. Bálában a lemez, a prés kivágja, a.vonalon megmunkálják, kiöntik gumival — és kész. A háziasszonyok számára öröm, egyetlen csavarással nyitható, zárható az üveg. A gépsor nyolcvanmillió fedelet gyárt évente, ennek egy részét a gyár használja föl, a többit értékesíti más konzervgyáraknak. Ez a team már sokszor bizonyította megújulási képességét, számos ötletből született a termelést gazdaságosabbá tevő megoldás. Merre visz a jövő útja? Mostanában különösen ügyelnek a minőség- javító és önköltségcsökkentő tényezőkre, ami pedig a kutatási területet illeti: nyitnak. A konzervgyártáson kívül a sütőipari és az édesipari termékek előállításával kapcsolatban is keresik a korszerű és gazdaságos módszereket. Persze nemcsak az irodában, hanem például Dienes Barna otthon, á családban, este, hét végén, olvas, tanul, beszerzi az új információkat. Mert erre a napi nyolc óra munkaidő nem elég ... Baraksó Erzsébet s nem bontjuk le még időben a lambériát... — Hol találtak helyet művészeti csoportjaiknak, klubjaiknak, a gyermekprogramoknak, a mozinak...? PÓTOTTHONOK — Szerencsére itt van a közelünkben a 17-es, a 20- as iskola, a Váci Mihály diákotthon, ahol készséggel befogadtak minket. A körzeti pártszervezetnek pedig a Széchenyi István közgazdasági szakközépiskola adott ideiglenes otthont. A moziról, a mozgásművészeti oktatásról és a német nyelv- tanfolyamról azonban egyelőre le kellett mondanunk. Itt a művelődési házban is van ugyan még két kisebb helyiségünk, egy klubszoba és a könyvtár, de mondanom sem kell, december dereka óta ott is „telt ház” van... » — Mikor lehet vajon újra megnyitni a nagytermet? — Derűlátó vagyok, mert minden érintett részéről készséges együttműködést tapasztalok, tehát elképzelhető, hogy már júniusban helyreáll a rend. Legrosz- szabb esetben a következő tanév kezdetére tervezzük a megnyitást — de jöjjön, nézzen széjjel. Állványerdő tartja á nagyterem mennyezetét, amely a feltámasztás óta is süllyedt valamelyest. EGYMILLIÓ IS LEHET... — Valószínűleg teljes födémcserére lesz szükség — véli az igazgató. — Amíg fagy, nem tudjuk a vizsgálatot elvégezni, márpedig csak alapos mérlegelés után lehet dönteni arról, hogy a tervező, a kivitelező, a beruházó vagy a panelgyártó cég állja majd az építkezés minden bizonnyal borsos számláját. Nagyjából egymillióba fog kerülni... Addig „borítékoljuk” a címzettet. Egy darabig még téblábo- lunk az állványok körül, majd Gere János kulcsra zárja mögöttünk a siralmas képet mutató helyiség ajta-1 ját. Most veszem észre a kilincsre akasztott táblát: „Építési terület, idegeneknek a belépés tilos!” Gönczi Mária SZERKESZTŐI OOOOOOOO m M egállt ennek a városnak a fejlődése, erről is írhatnátok valamit, ha lesz egy kis időtök — mondja régi, kedves ismerősöm a találkozás örömére, miközben a vasárnap reggeli hóesésben a Kossuth téri újságpavilonnál állunk sorba. Két irányba indulunk tovább, közben ott motoszkál gondolataimban, vajon miért gondolja, hogy megállt. Talán divatból? Talán mert régen volt hosszabb ideig távol, s nem tűnik fel a változás? Érdemi azon elgondo.lkocL- ni, milyen Rgnn^eflén■ is • szünk summás megáTlapításo- ■ kát, ha ,a más dolgairól vagy éppen tágabb környezetünkről van szó. Én is szeretném természetesen, ha ismét olyan látványosan gyors ütemet venne Nyíregyháza fejlődése, mint például 1975 táján volt. Akkoriban ért be nagyon sok minden, az ötletes városrendezési terv, amelynek nyomán körutak épültek, megszépült, megújult a városközpont, s nem jött zavarba a városháza, amikor egy őszi napon telefonértesítés érkezett: épülhetne soron kívül vagy száz lakás, ha át tudnák adni év végéig ... Át tudták, ezért terebélyesedett olyan gyorsan a Szamuely lakónegyed. Most — sajnos — egész évre kell számolni ilyen nagyságrenddel, s az év végi maradványok osztásánál sem érnek bennünket ilyen kellemes meglepetések. Éppen a múlt héten, a városi pártértekezleten hallottam, hogy az utóbbi öt esztendőben a központi hozzájárulások, támogatások összege 25—27 százalékkal csökkent. A meglevő fejlesztési pénzek felhasználása is nehezebb a megkötöttségek miatt, ráadásul az ellátással foglalkozó vállalatok beruházási lehetőségei is csökkentek — eleve szerényebb tehát a terv. Emellett a város fejlődése, működése szempontjából halaszthatatlan, de tervben nem szereplő feladatok is milliókat igényeltek, s ezekre valahonnan el kellett venni a pénzt. Ilyen például az új autóbusz-pályaudvar építése, az új szeméttelep kialakítása, az egy-egy eseményre gyorsan reagáló közérdekű javaslatok megvalósítása, vagy éppen egy iskola- épület éleveszélyessé nyilvánítása. Az igaz tehát, hogy lelassult a város fejlődése. Nem fejeződött be mostanra a városközpont rekonstrukciója^ mint ahogy azt évtizede számítgat- tuk. De azt sem kell elfeledni, hogy az idén záruló ötéves tervidőszakban lett kész a művelődési ház, a színház, félig már „belakták” az új kórházi épületeket, megújult a Korona, átadták a színészlakásokat, a Tudomány és Technika Házát, Nyíregyházára vezették a Tisza vizét, lett több új ABC-áruház, gyógyszertár, újabb két nagy közúti csomópont épül. Tudom, ez persze néni vigasztalja az örökösföldieket, akiknek buszozni kell az élelmiszerekkel, vagy azokat a lakásra várókat, akik előtt lassan fogy a névsor. És sok más, megoldatlan feladat is van. Szerényebbel kell élnie a városnak is. Ám ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy megállt az élet, csak éppen mi sem vonhatjuk ki magunkat a nehezebb gazdasági körülmények hatása alól. M. S.
