Kelet-Magyarország, 1985. február (42. évfolyam, 26-49. szám)

1985-02-25 / 46. szám

Kelet-Magyarország 1985.február 25. Az idén jobban szeretjük... Tallózzunk könyvet! Néhány napja jelent meg a hír arról, hogy több mint tíz nagyváro­sunkban tallózó-könyves­boltok nyíltak, ahol állan­dóan féláras könyvek kap­hatók. Megkérdeztük Már- földi Bélát, a nyíregyházi Bessenyei könyvesbolt ve­zetőjét, nekünk lesz-e tal­lózóboltunk? — Pontos választ az időpontra vonatkozóan nem tudok mondani, de keressük a megoldást. A Művelt Nép Könyvterjesz­tő Vállalat eddig ott hoz­ta létre ezeket a boltokat, ahol minden lehetőség adott volt egy ilyen üzlet megnyitására. Mi is néze­getjük az alkalmas helyi­ségeket, de előbb az an­tikváriumot hoznánk be a Szarvas utcáról a város közepébe és annak he­lyén nyílna meg majdan a mi tallózóboltunk. Addig is, amíg ilyen szaküzletben válogatha­tunk majd a féláras köny­vekből, a Művelt Nép időnként ötvenszázalékos akciók keretében kínálja a három évnél korábban kiadott és leértékelhető könyveket. Most is van ilyen vásár a Kossuth té­ren — március 9-ig. Az első hét forgalmából kö­vetkeztetve, az idén job­ban szeretjük a könyve­ket, mint tavaly. (be) Négy évtized távlatából — Történelmet idézett a fénykép Szárnykürttel az első sorban Az a bizonyos régi fotó: a 6. hadosztály csapatainak disz- menete Debrecenben, 1945. április 9-én. Történt, hogy lapunkban közöltünk egy fényképet, amely Debrecen felszabadu­lása utáni időket örökítette meg. A képen a debreceni főutcán katonazenekar vonul. Varga István MÁV-nyugdí- jas, nyíregyházi lakos felke­reste szerkesztőségünket és elmondta: ugyan a képen az arcvonások nem jól láthatók, de ő annak a katonazenekar­nak az első sorában vonult, közben szárnykürtöt fújt. Nem is tudta, hogy erről az eseményről fénykép is ké­szült. Ennek apropóján kér­tük: beszéljen az akkori időkről, élményeiről. - — Amikor Debrecen fel­szabadult, az országban a háború még javában dúlt — mondja Varga István. — A gazdasági helyzet szomorú, kritikus, katasztrofális volt, az emberek azonban már fel­lélegeztek, s a Tiszántúlon hozzákezdhettek az élet nor­malizálásához, az újjáépítés­hez. Én ebben az időben nőt­len fiatalember voltam. Em­lékezetem szerint azokból, akik átálltak, vagy jelentkez­tek a németek elleni harcra — kezdték megszervezni a magyar demokratikus hadse­reget. A katonává válás nem behívóparancsra, hanem in­kább amolyan „fülbesúgá- sos” alapon ment. Egyik fia­tal mondta a másiknak: „gyere te is” ... Alakult a demokratikus hadsereg, de hát zenekar nél­kül nem sereg a sereg. Var­ga István elment, jelentke­zett, felvétetett. Mivel már 12 éves kora óta zenélt — rög­tön a katonazenekarba ke­rült. A vadaspark télen Győrből érkezik a medvepár — Az első felvonulás cso­dálatos, felejthetetlen él­mény volt — emlékezik Var­ga István. — Ezen a felvonu­láson a szovjet alakulatok is a mi zenekarunk játékára meneteltek. Emlékszem, a szovjet parancsnokság a Dé- ry Múzeumhoz közeli épület­ben volt, onnan indultunk. Az Aranybika irányába ha­ladva, a járdán és az út szé­lén álló ezrek álltak és mi virágesöben lépdeltünk. Manapság is gyakran hall­ható indulókat játszottak. Szinte nem volt olyan ren­dezvény, amelyre a zenekart ne hívták volna meg. Annak különösen örültek, amikor a szovjet alakulatok kérték őket zenélésre, mert náluk a zenészeket terített asztal vár­ta. alkalmazkodóképességén kíviil az állatgondozóknak is nagy sze­repük van; a kemény időben a 35 faj több mint kétszáz egyédét a szokásosnál több és jobb mi­nőségű takarmánnyal, étellel táp­lálják. A vadak a gondoskodást szép fejlődésükkel, szaporulatuk­kal honorálják; ez utóbbival különösen a vadrécék örvendez­tették meg a park dolgozóit, lá­togatóit. Hogy a vízi szárnyasok vízhez jussanak, a gondozók a sóstói tó jegét naponta több he­lyen betörik. A lékeknél elő­bukkanó vízben a környéken ta­nyázó vadkacsák is megmártóz­nak. A hattyúk igen önzők egy­mással sze'mben, mert ha egy- egy pár megszáll egy léket, ak­kor a kacsákat, libákat még megtűrik maguk mellett, de a hattyútársaikat már aligha. Az emberek a tél, a hideg elle­nére is látogatják a vadasparkot és az állatok nézegetése közben a havas erdőben egészséges sétát is tesznek. A vadaspark hétköznapokon 8 órától 16 óráig csoportosan, szombaton és vasárnap pedig 10 órától 17 óráig egyénileg is láto­gatható. A vadaspark szomszéd­ságában található egy kis ter­mészetrajzi múzeum, melynek nyitvatartási ideje megegyezik a vadasparkéval. A természetrajzi múzeumban hazánk erdőin, mezőin élő álla­tok preparátumait állították ki. A múzeumban látottak különösen az általános iskolásoknak hasz­nos, jelentősen segíti a biológia­órákon tanultak elmélyítését. (cs. gy.) A toborzási felhívás. — A megélhetés még na­gyon keserves volt. A csalá­dosok, családfenntartók a katonaságtól kaptak bizo­nyos élelmiszer-juttatást, pél­dául kukoricalisztet, ritkán búzalisztet, hagymát, szalon­nát, zsírt. Ekkor mindezek ínyencségnek számítottak — folytatja Varga István. — Az emberek mégsem kese­regtek. Mi fiatalok pedig örültünk annak: eltörölték a kiváltságokat. Az lebegett előttünk: itt vagyunk, élünk, neki kell látni dolgozni... Varga Istvánt 1947-ben hívták a nyíregyházi vasutas­hoz. 1984. július 31-ig hol vezetője, hol tagja volt a nyíregyházi vasutas zenekar­nak. Nem főállásban, mert a kenyerét jegyvizsgálóként, il­letve vonatvezetőként keres­te. 1964-ben Budapesten, a Népművelési Intézetben kar­mesteri vizsgát tett. A zene­karral bejárta az országot, fesztiválokon lépett fel. Ta­valy Csehszlovákiában is be­mutatkoztak. — Ma, amikor az emberek valahogyan ridegebbek, ke­vesebb bennük a melegség. Ezért talán még kellemesebb, mint valaha azzal a negyven évvel ezelőtti virágesővel a szívemben élni — fejezi be gondolatait egy idős muzsi­kus. Cselényi György n sztriptízgörl Keidőzetlen riport egy volt szabolcsi lánnyal Évával egyazon gimnáziumi év­folyamon, de más­más iskolába jár­tunk az ötvenes évek utolján. — Amiről be­szélgetünk, meg is írhatom? — Nyugodtan, nem titkolom, hogy fotómodell, revű kartáncos,» majd sztriptízgörl voltam... — És a neved is adod hozzá? — Igen ... illet­ve mégsem . . . csak a keresztne­vem használd a riportban. — Ezek szerint mégiscsak megta­gadod a múltadat? — Szó sincs ró­la, de a szűkebb hazám napilapjá­ban nem akarok szenzáció lenni, pláne, hogy már... . Éva már nem él itt. Hu­szonhárom esztendeje elke­rült megyénkből, s ma az ország távoli sarkában él: óvónő, kétgyermekes család­anya, szabad idejében köny­vet ír saját sorsáról. — Hogy is kezdődött? —. Felfedeztek. Reklámfo­tók, szerelmi vallomások, újabb fotók, újabb randevú meghívások. És én közben egyetemi felvételire készül­tem. — A csinos lány gyors kar­rieréért kétes értékű önfel­áldozásra volt szükség? — Nem. Állítólag hibátla­nul csinos voltam, így csak a művészi- szándékú ajánla­toknak kellett eleget tennem. — S az egyetemen? — Kevés volt a pontom, s a tudásom is a földrajz szak­ra. — Ma jobban felvételiz­nél? — Két okból is: mert azóta bejártam a világot, életben ismertem meg a földrajzot, mint sok külföldi színpad, kabaré, night-lokál táncos­nője. És azért is, mert ha új­ra visszatérhetnék a balla­gásunk percéig, onnan más­ként folytatnám az utat. — Ezek szerint megbántad. — Nem is tudom ... In­kább elfáradtam. Inkább úgy mondanám, az érettségi utá­ni első tíz évben legalább húszat öregedtem. — Bocsáss meg a kérdé­sért: a morális megpróbálta­tások öregítettek? — Nem. Akár hiszed, akár nem, a sok csábítás, az éj­szakai élet elég rossz híre el­lenére talpon tudtam marad­ni. A szerelem számomra igazi szerelem volt. És kü­lönben a modell és a táncos­nő nem tévesztendő össze a legősibb szakma ledér műve­lőjével. — Nem akartalak megsér­teni. — Nem is tudsz, de ezt én annak idején megszoktam, ha nem is tudtam megbarátkoz­ni az ilyesfajta gyanúsítá­sokkal. Éva közel másfél évtizede nem táncol, nem áll modellt. — Nem hiányzik? — A tánc igen. A művé­szet igazi kedvelőinek tapsa igen. Az éjszakai élet nem, s a kétértelmű megjegyzések sem. Néha ezekről rosszat ál­modom, s ezekről írogatok a naplómban is. — Férjed, leányaid ismerik ezt a kéziratot? — Természetesen, sőt, fér­jem, akinek jobb a stílusa, néha bele is javít. Míg beszélgetünk, Éva ré­gi képek, újságkivágások kö­zött keresgél... — Ha nagyon akarod, ezt a régi, talán 1963-as külföl­di címlapfotót kölcsön ad­hatom ... De most aztán tényleg ne írd meg a veze­téknevemet, meg különben is ehhez az alakhoz már vagy tíz-tizenöt kilót hozzá kell adni. — És ha akarsz még egy kis érdekességet, elmondom, hogy egyszer, úgy a hatvanas . évek végén a nyíregyházi Columbia bárban is táncol­tam. Ez volt számomra a leg­izgalmasabb fellépés: csak fel ne ismerjenek! Ugyanis valami francia néven, talán Janett vagy Nicolette vagy talán Polette volt a művész­nevem ebben a számban, s elhitték, hogy francia va­gyok. Hát kérem, ilyen életút is van... Szilágyi Szabolcs KOSSUTH RÁDIÓ 8,20: Hogy tetszik lenni? Nyugdíjasok műsora. — 9,00: A hét zeneműve. Richard Stra­uss: Macbeth. — 9,30: örök út. Fodor József versei. — 9,40: Ki kopog? A Gyermekrádió műsora. — 10,05: Nyitnikék •— Kisiskolások műsora. — 10,35: Házy Erzsébet operettfelvéte­leiből. — 11,05: Przemysli his­tória. Szabó László hadtörté­nésszel beszélget Vadász Sán­dor. — 11,25: Szovjet dalok, j— 11,40: Jókai Mór élete és kora. Mikszáth Kálmán írása rádió­ra alkalmazva XVIII/3. rész: Űjra Komáromban (ism.) j— 12,30: Ki nyer ma? — 12,45: Jogi arcképcsarnok. — 13,05: Magyar előadóművésziék albu­ma. — 14,10: Schubert: VI. szimfónia. — 14,42: Nők zenéje. Krúdy Gyula novellája. — 14,55: Édes anyanyelvűnk (ism.) — 15,00: Világablak. — 15,30: Holnap közvetítjük ... A Szegedi szimfonikus zenekar hangversenye a Magyar Nem­zeti Galériában. — 16,05: Ug­róiskola. — 17,00: Eco-mix. Gazdasági magazin. — 17,30: Az új zene szolgálatában XI/ 10. rész, — 17,50: Külföldről ér­kezett. — 19,15: Hívja a 33—43— 22-es telefonszámot! — 20,45: A Philharmonia zenekar két Offenbach-nyitányt játszik. — 20,55: Á Rádiószínház bemuta­tója. Egy fölkelő árnyéka. Tragikomédia. — 22,20: Tíz perc külpolitika. — 22,30: Kap­csoljuk a 6-os stúdiót: Tusa Erzsébet zongorázik. — Kb. 23,30 : Nótacsokor. PETŐFI RÁDIÓ 8,05: Népzene Kuvaitból. — 8,18: Népdalcsokor. — 8,50: Délelőtti torna. — 9,05—12,00: 1985. február 25., hétfő Napközben. — 12,10: Indulók, táncok — fúvószenekarra. — 12,25: Kis magyar néprajz. — 12,30: Ifj. Sánta Ferenc népi zenekara játszik. — 13,05: Pop­hullám. — 14,00—17,00: Kettő­től — ötig. — A rádió kíván­ságműsora. — 17,05: Újdonsá­gainkból. — 17,30: ötödik se­besség. — 18,30: Tipp-topp pa rádé. — 19,05: Nóták: Dóry József énekel, Jáger Balázs János gordonkázik. — 19,30: Sporvilág. — 20,03—23,00: Show, ami show. Változatok a szóra­kozásra. — 23,20: „Téli szere­nád". Könnyűzene éjfélig. — 24,00—4,30: Éjféltől — hajnalig. , NYÍREGYHÁZI RÁDIÓ 17,00: Hírek. — 17,05: Hétnyi­tó. Hétfői információs magazin. Közben: Hallgatóink leveleire válaszol dr. Orosz Gyula. — Fé­szekrakás ’85. Házról házra Debrecenben. Riporter: Kolláth Adrienne. — 18,00—18,30: Észak­tiszántúli krónika. Lapszemle. Müsorelőzetes. (A nap szer­kesztője: Kolláth Adrienne.) ' SZLOVÁK tv 13,00: A bratislavai gyerekek szünidei műsora. — 14,55: Hí­rek. — 15,00: A szocialista em­ber neveléséről (ism.). — 15,30: Iskolatévé. — 15,55: Ünnepi nagygyűlés a februári győze­lem 37. évfordulója alkalmából. — Közvetítés Prágából. — 17,00: Iránytű. — Katonák műsora (ism.). — 17,55: A szocializmus világa. — Képek a baráti népek életéből. — 18,20: Esti mese. — 18,30: A haladó tapasztalatok iskolája. — 5. résiz. — 19,10: Gazdasági jegyzetek. — 19,30: Tv-hiradó. — 20,20: A piros he­tes. — Tévéjáték-sorozat. 2. rész: Utak. — 21,35: Februári emlékek. — Dokumentummű­sor. — 22,00: Februári dal. — Zenésóirodalmi műsor. — 22,40: Hírek. MOZIMŰSOR Krúdy mozi: ARANYOS­KÁM. A varos hercege I—II. Béke mozi: délelőtt: BÁ­TORSÁG, FUSSUNK! Délután: YERMA. Móricz mozi: NEVEM: SEN­KI. . ■ í~\ MEGYEI CS VÁROSI J MŰVELŐDÉSI KÖZPONT 25-én 19,00 órakor hangver­senyterem: CSAK MA! Fride- rikusz Sándor műsora. J ___ engedi, a győri állatkertből egy medvepárt hoznak. Jól telel a sóstói vadaspark állatállománya. Ebben a vadak Üj lakótársai érkeznek a sós­tói vadasparkban kilenc éve ,,lakó”, Magdi névre hallgató bamamedvének. Amint az idő MUljiij ■allcassbnkES ™ NÉZZtNK MBG ■»

Next

/
Thumbnails
Contents