Kelet-Magyarország, 1985. február (42. évfolyam, 26-49. szám)
1985-02-23 / 45. szám
oratórium Az ellenállhatatlan Händel 1685. február 23-án a Saale menti Halle városában született Georg Friedrich Händel, a 18. század legnagyobb zeneszerzőinek egyike. Édesapja, udvari orvos és titkos tanácsos, ellenezte fia zenei pályáját. Az ifjú Hän- delt Szász-Weissenfels hercege taníttatta zenére, miután orgonajátékát hallotta egy ízben. 175 éve született Chopin fénylő és viharzó ««költészet mestere jelentéssel bírtak a feltörekvő brit világbirodalom szívében. A vagyonosodé angol polgárság önmagára ismert az oratóriumok győzedelmes kiválasztott népében, s e monumentális művekben a tulajdon felemelkedését ünnepelte. Oratóriumai keletkezésüktől mindmáig megszakítatlan hagyományként vannak jelen a zene gyakorlatában. E remekműveket angol, majd a múlt század második felétől német muirkáskórusok is a magúkénak érezték, rendszeresen előadták. Eleven erejüket jelzi, hogy a 18. század második felében olyannyira megváltozott közízlés sem fordult el Handeltől. Műveiben hatalmas őserő sugárzik, ellenáll hatatlan zenei fantázia nyilvánul meg, élettel teli dallamvilág, amelyet Hóidéi nem terhelt nagy formai' bonyodalmakkal, jóllehet formáló művészete is páratlan a maga nemében. A szó legjobb értelmében közérthető muzsikát alkotott több évszázados európai tradíciót kiteljesítő kompozícióiban. Zenéje már-már beszédes, nemcsak énekelt, hanem hangszeres darabjaiban is. Műveiben páratlan szépségű természeti képek jelennek meg, hihetetlenül fogékony volt a muzsika érzéki rétegei, a külvilág megjelenítése iránt. Georg Friedrich Händel zenéje méltó helyet tölt be a magyar zenekultúrában. Jelen van hangversenyeinken, hanglemezkiadásunkban. Kiváltképp 1985-ben, amikor az egész világgal együtt születésének 300. évfordulójára emlékezünk. B. J. A hallei egyetemen rövid ideig jogot tanult, majd vándorútra indult, mint a korszak oly sok muzsikusa. Hamburgban, a német operajátszás központjában a színházi zenekar hegedűse lesz, s négy operát ír. 1707—10 között Itáliába utazik, hatalmas sikert aratva operáival és oratóriumaival. Tanulmányozza áz olasz mesterek hangszeres műveit, kivált a concerto grossókat, azt a műfajt, amelyben csakhamar Händel is jelentős alkotásokat hoz létre. 1710-ben rövid ideig Hannoverben udvari karmester. Még abban az évben Londonba utazik, s az angol fővá-. fosban él és alkot 1759-ben bekövetkezett haláláig. Sikereinek és nem egy harsány bukásának a roppant eleven zenei élettel rendelkező brit főváros a színtere. ' Itt keletkezett mérhetetlenül gazdag, majd’ száz hatalmas kötetet megtöltő életművének nagy része. Váltakozó szerencsével alakult kapcsolata az Udvarral. Amikor a hannoveri választófejedelem I. György néven 1714-ben Anglia királya lett, az új uralkodó megbízására írta mindmáig népszerű művét, a Vízi zenét. Később megromlott viszonya a királlyal, viszont utódja. II. György koronázására 1727ben négy nagyszabású kóru- sps művet írt. A 30-as években hatalmas sikere volt concerto grossóinak, orgonaversenyeinek, csemballó- szv it jelnek. Händel számos kompozíciójában köszöntötte Anglia hadi sikereit, győzelmekre írta például Uttrechti és Dettingen! Te Deum-ját. A legnagyobb hatása, legforróbb fogadtatása azonban oratóriumainak. volt. 22 oratóriumot írt, közöttük a mindmáig legnépszerűbb Messiást (1741) mindössze 24 nap leforgása alatt. Oratóriumainak témáit nagyrészt az ószövetségből merítette, a történetek azonban szimbolikus „Ügy zongorázik, ahogy a madarak énekelnek ...” — mondotta a legenda szerint el- érzékenyültcn a rettegett Konstantin nagyherceg, amikor a kilencesztendős, vézna, már akkor beteges külsejű fiúcska. Fryderyk Franciszek Chopin játékát először hallgatta, s akinek lengyel származású felesége sokat tett a „csodagyerek” Chopin tehetségének kibontakozásáért. < Pedig ez a szellemileg bámulatosan konaerett, .rövidre szabott életének törvényét magában hordozó örök fiatalember húszéves korában vegleg elhagyta szülőhazáját, i s rövid bécsi .tartózkodás után Párizsban telepedett le. Varsó .zenei élete ugyanis egy idő után szűknek, vidé- , kiesnek bizonyult számára. De elszól itatta Varsóból az örökös légcsőhurutra hajlamos, s végül tüdőbajtól legyőzött Chopint a kitörőiéiben levő lengyel szabadság- harc vészterhes légköre is. Ennek a különös művészegyéniségnek, nOktürnök, ke- ringők, mazurkák, polonézek, két nagyszabású szonáta, két zongoraverseny, s még számtalan, többnyire csakis zongorára komponált zenemű alkotójának. ennek a hol csöndesen vágyakozó, hol viharosan kigyúló szerelmeket átélt; a híres költőnővel, Georg Sanddal romantikus barát- ságban-saerelemben hányódó zenéköltőnek kettős emberi- művészi arculata volt, ahogy azt Jemnitz Sándor, a hazai Chopin-irodalom egyik legkiválóbb monográfusa jellemezte. Egyrészt a szeretet és a szerelem borongósan vágyakozó hangulataiba merülő, feloldottam és elégedetten álmodozó dallamokban, másrészt a pattogó népi ritmustól megihletett eleven^ de korántsem egyszerűen vidám, inkább bánatokból átszőtt, táncoskedívű, fénylő és viharzó zongoraköitószetben őrizte meg önarcképét. > A A gyermek zongoratanulását még csupán három éve irányítja akkor a nagy tudású, öregedő, tubákoló, a zongoraórák alatt néha elbóbiskoló Adalbert Zywmy, de a tehetséges tanítvány máris gyakori vendége a varsói főrangú családok palotáinak, zenetermeinek. 1819-et írpnk. Chopint ünnepük, dédelgetik, főként,, amikor saját szerzeményeit játssza, egyebek közt első ismert zenedarabját, természetesen egy po- lonézt, g-mollban, amelyet még hétévesen komponált... „Amikor az ember Chopin egyik-másik polonézét hallgatja, férfiak szilárd — nem: súlyos — lépéseit véli hallani, akik vitézek merészségével néznek szembe mindazzal, ami sorsukban a legdicsőségesebb vagy a legigazságtalanabb” — írta később Liszt, egyike azoknak, akiknek a következő évszázadban kimagasló szerepük volt Chopin szerzeményeinek megismertetésében. Liszt ugyanis felismerte a hirtelen felfénylett es lázas gyorsasággal elemésztődött művész, a mindössze 39 évét élt Chopin zongoraköltészetében azt a heroikus, és nagyrészt éppen a poloné- zekben megszólaló hangot, erőteljes mondanivalót, amely oly szöges ellentétben állt a sokak által nőiesnek, sőt szenvelgőnek tartott Chopin-portréval. Felismerte, hogy — Jemnitz Sándor szavait idézve — Chopin „nemzeti jellegű muzsikájával a legáltalánosabb nemzetközi hatást fejtette ki, hogy soha el nem hagyott lengyel szószékéről^ mindenkor mindenkihez beszélt”. N em english, manglish. Aki tudja, mi a frang- lais, az sejtheti, hogy mi volna az a legújabb magyar szó, amivel ebben a pillanatban, ám hosszas töprengés, próbálkozás végén gya- rapíthatjuk édes anyanyelvűnket. Aki pedig nem tudja, annak rögtön eláruljuk. A franglais az a francia—angol nyelvkeverék, amely már jó ideje elárasztja a franciákat. . A francais és az anglais ösz- szététele. Könnyű a franciáknak.' A magyar és az angol habarék nyelvre nekünk sokkal nehezebb egy jó kevercs- szót kitalálnunk. Legyen például manglish! Nyomjuk ösz- sze, mint a harmonikát a magyart és az englisht, úgy, hogy a végén .nem magyar, nem english tehát, hanem manglish —- féleg-ineddig magyar, félig-meddig angol. A tatárok hét évszázada betörtek Magyarországra, egy kicsit elidőztek, mintha sohasem jártak volna nálunk. Tatár szóidézés pedig végképp nem esett. A tatár jövevényszavak léte nem túl jellemző a magyarban. Lehet, hogy egy-kettő betört 1241-ben — el is .tűnt egy-kettőre. A-mang- lish kevésbé viharosan csapott le ránk, annál hódítóbban. A manglish. pontosabban az angol, ami aztán ránktelepedett, s ma már az utcasarkokról, rádióból, a televízióból, könyvekből, az újságokba köszön ránk egészen otthoné san. Már a vízcsapból is an goi szó folyik. Nemrég egy amerikai ess lóddal Nyíregyházán jártán Mentünk a nyíregyházi főút cán. Ott állt egy bódé. A volt rá kiírva: goffri. — Goffri? Mi az? — kér dezte fiatal amerikai bars tom. Gondolom, azt gondol ta, valami helyi étel- vág italkülönlegesség, mint a teg nap esti csíramáié (másh< szaladós, vagy csiripiszli né ven ismerik). A goffri pedi nem volt más, mint „amer: kai palacsinta"’. . Viszont leckét kaptak manglish nyelvből. Fiiak amerikai barátom már elé jól beszél magyarul. Nag igyekezettel próbálta meg tanulni a csínamálé, a vert cseny, a vályog, a csigatészl nevét.meg mivoltját, s éri nicásnap a goffri,t is meg ke lett volna tanulnia. Eri azonban egyáltalán nem vo kapható, inkább a csíramáié Szombati galéria Hogy \bármi voltál légyen, annyi se kellett, hogy legyél: a hit gyönyöre maga építi, amit ostromol. S oly laza ia lélek szövete, oly vékony réteg az érző pillanat, s ami — valóság? — rajta áthalad, olyan kétes, és a jelen mögött, — Ivagy előtte — olyan nagy az örök, oly tengersok a többi, iaz, amit a szellem őriz és elevenít, rajtad s máson, perc é§ anyag felett, olyan úr az emlék $ a [képzelet, hogy érzékeid eseményei, a testi 'mámor tűnő tényei, mellette mind csak koldus unalom: Ezerégyéj forog át agyadon • • úgy húnynak-gyúlnak a csillagai, ahogy téged álmodik valaki. (Részlet Szabó Lőrinc Éneklő diákévek ciklusából: Ezercgyéj) Kisfaludy-Stróbl Zsigmondi Fésülködő nő MÁN KM HÉTVÉGI UteUÉKLET az
