Kelet-Magyarország, 1985. február (42. évfolyam, 26-49. szám)
1985-02-23 / 45. szám
1985. február 23. oe IS H recsenyt, a mángorlót is- •lte át. Szó ami szó: a in jót mulattunk. rliik: a francia pyíregy- )’k, tudniillik a touloni, a a párizsi franciák. Italán a franciák szintén it esznek a főutcán, s na'k franciák, akik nem- jót nevetnek amerikai baikkal eme „amerikai s int ám”, hanem időnként ie is gurulnak. Azt írja iság, vagyis a Magyaror- hogy azt írja á L’Ex- a francia dühbe guru- nár össze is fogtak,' meg- tották a Francia Nyelv nálói Általános Egyesü- : ,,1977-ben alakult a födök érdekvédelmi kö- •gének mintájára. Az a , hogy- egyesítse mind- a.t a franciákat, akik I akarják védeni közös n és kulturális öröksé- t«. A Francia Nyelv Fő- Sságának támogatását él- Az pedig tavaly íebru- n a miniszterelnökség üti főbizottság helyébe t. s jogot nyert arra, bíróság elé állítsa Jó leosztás, komótos parti KÁRTVÁSOK vid csattanós .anekdota arról, hogy a holló a hollónak igenis kivájja tét, ihogy a korsó csak zonyos ideig jár a kútrar- ül a hóhért is felakaszt- kártyások kifosztják a hamiskártyást a' Kártyá- i és az emberi igazságéi-- ignyugszik, a világ helyien. Ez Mikszáthnál négy oldal, „négy papír, meg esi”, ahogy mi mondjuk, tudni, hogy lett belőle iái „egész estes” komé- mit a nyíregyházi színiét felvonásban játszik, tsz első felvonás egyíúí- ;zett előkészület a csat- , ami egyébként előre ó. A második felvonás anó komótos megvalósí- ó húzásokkal igen élvez- egyfelvonásos lehetett belőle, keresni kellett hozzá egy másik kritikai át, vagy egy másik Go- ragy egy másik egyfel- >st, ami kártyásokról i bemutató nem okozott isebb szellemi izgalmat a háromnegyed házat tő közönségnek, akik a löt fokos hidegben rá- k magúkat, és kimozdul- thonról. E sorok író-ja hogy nincs a világon az láz, amelyik a kritikus hlyétől tenné függővé a darabválasztást, a rendező besorolását és o színészek hálás, vagy kevésbé hálás szerepét a legközelebbi darabban. Mégis elmondja véleményét, mert ez a dolga, „erre szegődött”. Salamon Suba Lászlóról^, mint.a Vízkereszt után, megint kiderült, hogy tehetséges rendező, sajátos, egyéni stílusa van. Ennél jobban más se tudta volna megmozgatni ezt az egyszálú, egyhelyszínű darabot. Jó szereposztással mindent kihozott a jellemekből és a helyzetekből. Függőlegesen is tagoló térszervezése, ami a Vízkeresztben kitűnően működött, itt nem találta meg a funkcióját. Az emeleti szoba, ami látványnak ugyan érdekes, dramaturgiailag nem működik. Semmi" fontos nem történik egy szinttel feljebb. Az, hogy a vendéglői inas leskelődik, nem lényeges mozzanat. A komédia egy nagy szerepre, a hamiskártyás Iharevre épül. Éendkívül jó gondolat volt ezt Schlanger Andrásra osztani, aki e rövid szezonban is képes volt már megmutatni, milyen sokoldalú színész. Kitűnő komédiás, elemi humora van, ugyanakkora líra sem idegen tőle; mély emberi gondolatokat és érzéseket képes egyetlen gesztusba sűríteni. Sehol se harsány, a legcsábítóbb helyzetben is finom ízléssel tud mértéket tartani. Társai, a „maffiába” tömörült hamiskártyások elsősorban saját egyéniségükkel, színeikkel és sok ötlettel küzdenek a darab egyszólamúsága ellen. Si- mor Ottó, Szigeti András és Stettner Ottó a tőlük megszokott színvonalon komédiáznak. Gerbár Tibor az idősebb Glov szerepét karakteresen oldja meg, talán az hiányzik belőle, ami a végén kiderül, hogy ő is hamiskártyás és „maffiatag’". Mátrai Tamás az ifjabb Glov huszáros szerepében remek figura. Nagy érzéke van a szatírához, s mozgásteohni- kája is kifogástalan. Ez különösen akkor „hajmeresztő”, amikor partnere a szekrénybe zárja és végigborogatja a színpadon. Zamubriskin (Hetey László) .megjelenésével egy bohóc tréfa veszi kezdetét. Sejtem., hogy ez a rendező és (vagy) a színészei^ találmánya. Nincs -sok köze az előadáshoz, de a szükség törvényt bont. Ezt a minduntalan leülő, perceken át - vontatott darabot csak ilyen és ehhez hasonló trükkökkel lehet nézhetővé tenni. A díszletről már írtunk (Konkoly-Thege Klára munkája), kitűnőek , az idő múlását jelképező forgóajtók. Jók és kifejezők a jelmezek is, Schlanger félmellénye egyenesen humorforrás. Mindent összevetve, egy kicsit mintha „kilazított” volna a színház az „embert próbáló” Ratkó-bemutató után. Rendjén is van: nem lehet mindig "a legmagasabb hőfokon izzani. Mester Attila Olvassuk újra — együtt Földeák János 1945-ben írt verse nyvkötőként indult 1941-ben, egy mun- iiltőket bemutató antológia közölte elő- verseit. Felelősen gondolkodó költő, aki odalom kedvéért sem szakadt el az épí- unkától. A felszabadulás után volt váj- i igazgató, szakszervezeti titkár, felelős esztö és osztályvezető. Versbeszéde nyílt izérthető, egyszerű emberi sorsokat tük- — írja Berkes Erzsébet az Élet és Irodain megjelent születésnapi köszöntőjéldeák János hetvenöt éves ajnali ébredés sönd ébresztett fel. Riasztó volt, ig az óránk ketyegett tldog álommal arcocskájukon szuszogtak a gyerekek, nás és Ivén, mint pontos gépek, négis csönd volt s alvadó őségében szinte égetett ehelykönnyű takaró; mozdulnom kellett: higgyem, hogy élek s tudatos ember, lény vagyok, aki pipára gyújthat s felnyithatja a fény kizáró ablakot — mozdulnom kellett... és tántorogva fölcibáltam a faredőnyt s mint a fuldokló, mohón habzsoltam a hűs hajnali levegőt... Élek örültem — és él az utca! Villamos megy és emberek sietnek munkába. Szél fú s a fák hajladoznak és lengenek . . . Ni! egy kéményből már füst is szökken amott egy kutya kaparász ! ... Megfordultam s — nézett rám a párom és halkan szólt is: •— Mit;csinálsz? Mit csinálok? Még nem tudtam szólni, csak azt éreztem, gyáva és megszeppent múlandó vagyok, kinek menekülés az ébredés; szegtem a fejem, de a páromon . észrevettem, hogy bevallottam: — Azt hittem^ meghaltam — suttogtam és átkaroltam a derekát. Még csak most lenne 75 éves Kohán György, és már 19 éve halott. Élete az átlagos emberi életkor előtt egy évtizeddel korábban zárult le. Életpályája sem volt átlagos. A gyulavári uradalmi kovács fiának első élményeit az alakuló, szikrázó vas jelentette. Tanára, József Dezső ■korán felismerte kivételes tehetségét. Baráti kezek a Képzőművészeti Főiskoláig vezették útját. Itt azonban a drámai erővel, feszültséggel teli növendék Glatz Oszkár osztályán nem találja helyét. Párizs következik nyomorral és ámulásokkal. És még valami: a Győző féle Művészeti Lexikon szerkesztőinek jó szeme, mert a 25 éves Kohán Györgyöt önálló címszóiként szerepeltették már 1935-ben. A 30-as évek közepére esik első vásárhelyi tartózkodása, amikor is megismerkedik az idős mesterrel, Tornyai Jánossal, sőt egyik alapítója !i lesz a Tornyairól elnevezett tudományos, irodalmi és mű- jt vészeti társaságnak. A 30-as " évek végét,‘a 40-es évek eleji jét többszöri katonáskodás szabdalta fel. Ebben az idő- ben több nyarat tölt Holló László társaságában Tisza- kanyáron. Majd következett a felszabadulás, és ékkor új lehetőségek nyíltak — sajnos csak átmenetileg----Kohán György előtt is. Kiállításai következtek Gyulán, Vásárhelyen, és 1948-ban Budapesten is a Képzőművészek Szabad Szakszervezeténél. Utána egy évtized némi csend, kitaszítottság. (A Képzőművész Szövetség 1952-ben mint fejlődésképtelent kizárta soraiból.) A tisztultabb, változott társadalmi, politikai légkör számára is megnyitja az utat: 1959-ben a Műcsarnok ad otthont képeinek. A következő ( évben Munkácsy-díjjal ismerték el munkásságát. 1964- ■ ben műtermes lakást kap Vásárhelyen. 1965-hen meglepetés erejével ható kiállítást rendez a Magyar Nemzeti Galériában: több mint kétszáz, jobbára teljesen ismeretlen művet mutat be, I köztük jelentős számban az általa kedvelt viasztemperá- kat. A következő év meg- | hozza számára • a magyar ; művésznek adható legnagyobb kitüntetést, a Kossuth- díjat. Nem sokáig élvezheti, mert ekkor már súlyos .beteg, és ugyanez év december 16- án Gyulán befejeződik életT útja. Halála előtti végintézkedéssel Gyula városának juttatja hatalmas művészi halj gyiatékát, közel háromezer művét, mintegy hatszáz olaj- íestményt és több mint kétezerkétszáz grafikát. 'Szülő- f városa 1979-ben nyitotta meg az önálló Kohán-múzeumot . Kohán György kifejezet- Hazafelé ten monumentalista vénájú alkotó. Sajnálatos, hogy életében, még a Munkácsy-díj után sem kapott egyetlen négyzetméter falfelületet sem. Hatalmas,háborúellenes kartonja csak halála után került mozaikban kivitelezésre Székesfehérváron. Munkásságát — az évforduló tisztelgő sorain túl — akkor becsüljük meg méltón, ha alkotásait minél szélesebb körűen tesszük közkinccsé. Anyáin mindazokat, akik az 1975. december 31-i javaslattevőiről Bas-Lauriol törvénynek elnevezett jogszabály előírásai ellen vétenek.” Nem akármilyen egyesület tehát. Jogra és törvényre támaszkodik. Már a párizsi operát is bíróság elé állította, mert egy_ műsorfüzetet csak angol nyelven nyomtatott ki. Ennél érdekesebb, hogy egy dohánygyárat is beperelt, mivelhogy egyik cigarettáját úgy hirdette: „filteres”. A többi szó francia volt, s ez azért érdekesebb példa, mert ez az igazi franglais, a félig francia, félig angol nyelv. S amely manglish a magyarban, és amely valóban az anyianyielvet rágja. Egy angol műsorismertető legföljebb anglománja, az angol szavak bekeverése a magyar nyelv szókincsébe azonban már más ítélet alá esik. Nem egyszerű mánia, ha lehet ilyen különbséget tenni, hanem ,már má- niákusság. Mániákusan, gépiesen megyünk az egyenvi- lág után, hogy mi se legyünk kevesebbek a többinél. Amerikai ismerősöm azt mondta, amikor elbúcsúztam tőle Nyíregyházán: — Az tetszett itt, hogy más benne az élet, meg ' "lehet különböztetni, mondjuk Keszthelyitől. Mi amerikában mindenhol ugyanazt esszük, ugyanúgy élünk. L elike rajta, hogyha túlzott. Bár a manglish, azzal a goffrival Nyíregyházára is eljutott már. Persze, hogy eljutott: ez a város csak árnyalatokban különbözik a többi várostól, még Budapesttől ,is. Az egész ország elég egységes abban, hogy fut az angol szavak után. Most ne kutassuk az okát (sok termék, iparág, tudományág angol vagy amerikai eredete, esetleg az idegenforgalom stb.). Ne gurul- . junk dühbe folyton a mang- . habtól, s nyelvvédőképt né ütközzünk meg azon, hogy a L’Express a francia nyelv- óvókat inkvizí toroknak nevezi, ne javasoljuk, hogy alakuljon meg a Magyar Nyelv Használóinak Általános Egyesülete, most csak írjuk le. — ki tudja, hányadszor már a magyar sajtóban —, hogy bizony-bizony túl sok nálunk az angol szó. Ha nem is tehetünk sokat ellene, mint' ahogyan valószínűleg egyesülettel, törvénnyel sem tehetnénk túl sokat, legalább szókincsünket gyarapítsuk egy fél magyar, fél angol sza- vacskával: a manglish-sai, , Gy. L. Tiszakanyáron is alkotott Kohán, akit mellőztek / ZELK ZOLTÁN: / Naptár * 1 Szelekkel vívnak a januári fák, \ I február, március les az ormokon: l zsellérkéményből nem göndörödik füst, J papír vacog a lyultoas ablakon. Nehéz illattal üzennek a földek a szirmait hullató tavaszestbe, gallyak frissülnek és karók száradnak: küszöbön mereng, kinek gond a földje. Miint pucér, játszadozó gyerekeik ) pereg a milliónyi búzaszem. i ‘ Ki tudja sorsukat, ha zsákba rakják s mint áru ringnak vonaton, vizen r.. Ez már az ősz: miként az emberek, leejtik boglyas fejüket, a fák, mint vénhedit, omló maltervakolat: úgy porlik körülöttünk a világ. (1935) ^ * A költő könyvben még meg nem jelent verse. j