Kelet-Magyarország, 1985. február (42. évfolyam, 26-49. szám)
1985-02-23 / 45. szám
KU HÉTVÉGI MELLÉKLET ‘ - N' ' „Gráci lövészárokban tudtam meg a hírt...” LÁTOGATÓBAN A Tilless műrész házaspárnál Az első demokratikus magyar hadsereg tiszanagyfalusi katonái emlékeznek Budai Balázsi „Megmon Bernáth Béla: ........ez már Munkácsi Mihály: „...peidom, én mire gondol katonaruha volt..sze nem tartott 90 pei tam ..cig...” A 44 őszén Debrecenben megalakult f ideiglenes kormány egyik első intézkedésének híre hamar elért a szabolcsi Tisza-parti falucskába is: ... Szerveződik az el - ső demokratikus magyar hadsereg ... A felhívást kiplaká- tolták a tiszansgyfalui községházán is. — Hírül ment a dolog a faluban — emlékezik vissza Munkácsi Mihály a negyven esztendeje történtekre ... — Aztán összebeszéltünk a magunkfajta tizennyolc-húsz éves legények, nincstelenek és bejelentkeztünk a főj.egy- zpneL.'^.; ,.. ‘.„.“■»•'w*. ~ „Most magunknak harcolunk..." Nyolcán indultak el a hadak útján: legjobb ruhájukat öltötték magukra, bakancsot húztak. Nádasdi Mihály helybeli fuvaros befogott a kocsijába, a lovak közé csapott és behozta az önkénteseket a nyíregyházi tüzérlaktanyába. — Megmondom én, mire gondoltam, amikor jelentkeztem az új hadseregbe — vallja Budai Balázs —; arra, hogy most valamit magunknak harcolhatunk ki a sorstól, italán igazságot tesz velünk, szegényekkel is az élet. Mert eddig nni jutott nekünk? A kisasszony által lerágott csont, olyan, amilyet most a kutyámnak nem adok oda, meg a gazdám 3 éves fiától kapott fenékrúgás azért a 20 pengőért... A nyolc legény közül ma már csak hárman élnek itt. Tisza nagyfaluban. Nyugdíjasok, s ha olykor összeülnek, szívesen emlékeznek a 45-Ös katonaidőkre. — Nyíregyházáról hamarosan továbbindítottak bennünket. Egy újjáépített pálya már vihette a vonatot: Hajdúhadházig utaztunk marhavagonokban. Ott kaptuk az első kiképzést tneg a fegyvert is. A debreceni Pavilon laktanyában nemsokára szétváltak útjaink: hatan itt maradtunk, ketten meg Jászberénybe kerültek további kiképzésre. Levél a menyasszonynak Budai Balázs emlékképeit Bemáth Béla egészíti ki: — Én a menyasszonyomat hagytam itthon Tiszanagyfa- lun, de már a debreceni ki- képzőlaktanyáböl írtunk neki egy szép búcsúlevelet. Aztán ott már levethettük a saját ruhánkat, mert a sok feküdj-fel, meg a lövészet el is rongyolte a hazai öltözéket. — Igaz, ez már katonaruha volt, még a régi horthysta mundér, itt-ott vérfoltokkal, mert sebesült, halott katonáké volt azelőtt, de valamiből fel kellett öltözni a hosszú hadi útra. / A debreceni 18. gyalogezred katonái — köztük a nagyfalusi fiúk — a Tiszántúltól Grázig vonultak a/ felszabadító szovjet egységekkel együtt. Hadi útjuk márciustól májusig tartott. — A szolnoki állomáson szovjet katonavonat legénysége is pihenőt tartott. Itt játszottuk le az első magyar; —szovjet labdarúgó-mérkőzést, ami persze nem tartott 90 . percig,, ipert. ipi- ..hamarább továbbindultunk — idézi fel .emlékéből Munkácsi Mihály. Budai Balázs egy későbbi pihenőre emlékezik: — Celldömölkön jóllaktunk csicsókával. Volt egy katona- társunk, aki hátizsákjában sok hetes száraz kenyeret cipelt. Ö mondta, hogy a kenyér a magyar embert mindenhova el kell. hogy kísérje.... Magyarország felszabadulásának tényét az ország határain túl, Graz alatt tudták meg a tiszanagyfalui katonák. Budai Balázs mondja: — Én az osztrák városka utcáin, lövészárokban, szovjet repülőgépről szórt röplapon olvastam a nagy hírt, hogy hazánk felszabadult. Megöleltük, megcsókoltuk egymást... Bemáth Béla igy emlékezik: — Harangoztak, azután riadót rendeltek el. Volt ott egy futballpálya. s oda érkezett szép fekete lovon egy magyarul jól beszélő szovjet őrnagy. Az ezredparancsnokot kereste, azután együtt jöttek vissza _ hozzánk. A szovjet őrnagy így szólt hozzánk: ..Bajtársak! örvend-, jünk, felszabadult Magyar- ország!” Újra otthon Május 9. után Ausztriából elindult visszafelé a 18. gyalogezred. Egységeik a Bakonyban teljesítettek őrszolgálatot. A tiszanagyfalusi önkéntesek is őriztek ífct hi-, dakat, utakat, majd hazetér-í lek falujukba. — Én már csak édesanyám temetése után négy nappal érkeztem meg. de menyasz- szonyom várt rám. Azóta is, immár negyven esztendeje a feleségem — mondja Bernáth Béla. * A hazatért önkéntesek a szétosztott nagybirtokból földet kaptak, s ki ezen a pár holdon, ki pedig a közeli városokban kereste kenyerét. Útjuk ismét szerteágazott az elmúlt négy évtizedben, s csak az utóbbi években, hónapokban futott össze hármójuk útja: az obsitot már vagy hat esztendeje megkapták Nyíregyházán, most pedig itt élnek mindhárman nyugdíjasként Tiszamagyfalu- ban: Budai őrvezető (később főtörzsőrmester lett), Bernáth őrvezető és Munkácsi honvéd — az első demokratikus magyar hadsereg egykori katonái. Szilágyi Szabolcs ILLYÉS GYULA: Buda, 1945. május Jólesik itt a rom között ülnöm mégis, az otthonomban. Nap süt, odaát tál csörög, mert csák a ház fele van romban. De én ezt választom, a félig nyílt falú-tetejű szobát. A kerti hármas sír se rémít, * én ástáín nektek, katonák. összedobált, székek és képek földre hányt könyvek, bútorok — Letörölöm a törmeléket egy hű asztalról, így írok. Ládán ütve itt írok és itt olvasók, innen hallgatom a madarak csevetelésit s kislányomét az udvaron. Elképzelem (s ez a valóság) egy ország rom-csúcsán ülök. De enged már a szomorúság — Bár a jajok, bajók, dühök fölcsapnák rám, fröcskölve-zúgva — Ülök a tenger múlt felett s szeretnék énekelni újra, mint a madarak s gyerekek! FURCSA DOLOG a mi ven dégeskedésünk. Meg- hívatjuik magunkat és egy kis enyhe erőszakkal arról beszéltetjük házigazdáinkat, amire kíváncsiak vagyunk. Azaz, amire úgy véljük, az olvasó is kíváncsi lehet. Így történt ez most is, amikor Tilless Béla nyíregyházi képzőművész otthonában és alkotóműhelyéiben jártunk. A művész alkotásaival olvasóink is több alkalommal találkozhattak, egyéni és közös tárlatokon. Érdemes lenne, bár ez lehetetlen, valamilyen belső műszerrel leolvasni a látogató véleményét, rácsodálkozását. amint szemügyre veszi Til- Jess Béla alkotásait. Talán Ilyen és hasonló megjegyzéseket rögzítene e láthatatlan műszer: „érdekes”, „meghökkentő”, ,,szupermodern”, „szenzációs”, „érthetetlen”, „mi akar ez lenni.. Egy bizonyos, a művész meglehetősen egyéni úton jár, amely mellett hűségesen kitart. _A legváltozatosabb természetes és mesterséges anyagokból építkező térplasz- tilkái megállásra, töprengésre késztetik a szemlélődét, elgondolkoztatják az alkotásokat elbírálni hivatott zsűrit. Aka$ yjlyary alkotása is, atflely^, j)észéU hangokat- hallat — és több színben játszik. A modern kor emberéhez kívánnak szólni köztéri plasztikái, lakóhelyi közérzetet formálni a művészet környezetesztétikai hatásával. A művész a nagyobb várost, Debrecent cserélte fel a kisebb, de Tilless Béla szerint is dinamikusan fejlődő Nyíregyházával. Eleinte átjárt, ingázott. Aztán a biztatáshoz — hogy váljék valóban nyírségivé — megkapta az egyik megüresedett mű- vészlakóst a Bethlen Gábor utca 4. sz. negyedük emeletén, a • tetőtérben műterem. Debrecenben is hasonló kÖT rülmények között élt, nem ezért döntöttek Nyíregyháza mellett két és fél évvel ezelőtt. — AZZAL KEZDŐDÖTT a barátkozásunk Nyíregyházával, ihogy nagyon sok munka vár itt egy képzőművészre — mondja Tilless Béla. — Az is igaz, hogy Debrecenben volt néhány konfliktusom a városfejlesztőkkel, mert nem hunytam szemet afölött, hogyan teszik tönkre a város arculatát. De ettől még életem végéig maradhattam volna Debrecenben. Nyíregyházán az tetszett, hogy még abban az állapotban van a város, amikor sokat lehet tenni érte, együttműködve a városépítészekkel meg lehet őrizni a sajátos karakterét ... A művészt azóta is állandó jelleggel foglalkoztatja a megyeszékhely tereinek, utcáinak, bontakozó új negyedeinek formálása. Épp a közelmúltban készült el a város négy lakóterületét felölelő 'környezetesztétikai munkája és már — igaz, csak önszánt tóból, nem pedig megbízás alapján — dolgozik a megyeszékhely legújabb, még csak főbb vonalaiban látható tere, a város felszabadulásának napját idéző október 31-e tér képzőművészeti, tér- plasztikai .tervein. Jóllehet még a tér építészetileg sem készült el, s ez alaposan nehezíti a komplexitásban gondolkodó művész munkáját. . — Megpályázom ezt a munkát, mert sok fantáziáit látok benne. Különben is a szabadúszó, főhivatású művésznek résen kell lenni, minden fontos .pályázatra figyelni kell, különösen, ha az megyén belül születik. De az országos pályázatokon is rendszeresen részt szoktam venni. Ezt éppúgy megkívánja a megélhetésünk, a hattagú család, mint a művészi megméretés. Ezek akkor is tanulságosak a számomra, ha nem én nyerem az első díjat és .nem mindig valósulnak meg a közterekre szánt alkotások, pályamunkák.. . MI TAGADÄS, tilless BÉLA ‘nem"1úr Sók hteg'rendé lést kap á mégVébéh:'Kevés alkotásával találkozhatunk a köztereken, közintézményekben. Pedig a művész termékeny, nyitott, de nem kenyere önmagát reklámozni, ahogyan ő mondja: nem tud és nem szeret senkinek udvarolni és bájologni. Inkább dolgozik, kísérletezik. Igyekszik' mind tökéletesebb biztonsággal ..közlekedni” a maga választotta művészi úton. Megyén kívül az utóbbi egy-két évben számos sikeres pályázaton szerepelt: a zalaegerszegi dísztér, az Országos Haematológiaii Intézet, a Ferihegyi repülőtér új útas- fogadó terme, Leninváros, ezek a színterek jelzik a kiemelt díjazást, elismerést. A megyében — a mátészalkai szakmunkásképző intézet kollégiumának udvarán tavaly helyezték el „Magzat” című krómacél térplasktáká- ját. Eddig ez a megyében az egyetlen köztéren álló alkotása, ha egy kollégium udvarát köztérnek tekintjük ... Köztéri munkáival egyébként a következő helyeken találkozhatunk: krómacélfénymobil: Debrecen, Tanácsköztársaság útja, feszített krómacél térplasztika „Növekedés”, Püspökladány, kettős-spirál-mobil, Szolnok, Leninváros ... — Legutóbb a Hajdú megyei újlétai tsz rendelésére készítettem egy munkát. Igaz, a határidő nagyon szorított, éjt nappallá téve kellett dolgozni. Az is igaz, hogy az összeg egy részét kaptam meg eddig/de ez segített ki bennünket. Előtte előfordult, hogy hetekig kölcsönökből éltünk ... — Néhány hónapja viszont van egy állandó, fix jövedelmem, havi négyezer forintos szerződést kötött velem a Nyíregyházi Konzervgyár. Elég újszerű dolog, hogy egy termelő üzem képzőművészt foglalkoztat. A távolabbi terv, hogy a lehetőségek szerint a gyár termékeinek formatervezésében is részt vennék ... Eddig inkább címkéket terveztem és egy vitrint az üzem előterében. Amíg beszélgetünk, előkerül egy nemrég! katalógus is, amelyből megtudjuk: munkái a következő közgyűjteményékben találhatók: Magyar Nemzeti Galéria, Déri Múzeum, Egyetem Galéria Grafo- tékája, Képzőművészeti Galéria, Debrecen, Pécs, Eger, Debrecen városi tanácsai, Fiatal Művészek Stúdiója Archívuma, Kassák múzeum, Jósa András Múzeum. Külföldön: modem múzeum (Szczecin), nemzeti múzeum (Prilep), városi gyűjtemény, Vaasaa, Amos Anderson Múzeum, Helsinki. Hazaá csoportos kiállításain kívül részt vett munkával lengyel, szovjet, román, jugoszláv, finn, angol, norvég, NDK-beli tárlatokon, biennálékon. Legutóbb a spanyolországi Bil- ba óban rendezett nemzetközi grafikai kiállításon szerepeltek munkái. Megtalálható munkásságának rövid ismertetése egy nemrég megjelent nemzetközi művészeti en-’ ciklopédiiában is. mely Olaszországban jelent meg és a kortárs képzőművészek javát sorakoztatja fel. E|bben az évben Tilless Béla neve nem szerettei a megyében kiállító művészek sorában. Miért? — TÚLSÁGOSAN MÁR NEM lelkesedem a kiállításokért, hiSz volt elég már belőlük. De nem is nagyon ostromolnak. Sok minden függ íaz időtől, helytől, környezettől. Az első egyéni kiállításom Nyíregyházán nem mondható ilyen szempontból túl szerencsésnek. — Remélem, hogy elöbb- utóbb osztani fog a csönd, gpji .mos-tanábap kötülyesz p pvegyÄeiijÄ.yarosb^^.j^.mi p legrosszabb, mert a csendre nem tud válaszolni az ember. Azaz tűd, dolgozik. Ezt tesszük a feleségemmel, aki előadóművész és aki sajnos, szintén csak kismértékben tudja kamatoztatni művészi képességeit. — Ennek most, családi oka is "vari ■-!— mondja Tilless Ág|- nes, a feleség! >'*■ Nemrég született a legkisebb 'gyermekünk, másfél éves és volt egy aggodalomra tokot adti betegsége az utóbbi hónapokban. Most'már bizakodók vagyunk, de úgy tűnik, talán őszig nem mehet bölcsődébe. Eddig gyesen voltam, most pedig táppénzen. De nem szeretném feladni a művészi terveimet sem. Van egy tízéves, mondhatom nyugodtan, kiforrott József Attila-műso- rom, amivel a fővárosban is bemutatkoztam. A „Tükörkép” című összeállítás is szép sikert hozott számomra. Rendszeresen jártam az iskolákat a rendhagyó irodalmi órákra készült műsorommal is Most is vannak terveim: Nem akarok a színház művészeivel konkurrálni, de adódhatnak olyan feladatok, amelyeket ők nem vállalnak. De hát úgy látszik, elég kevesen tudják elképzelni, hogy egy előadóművész létezhet színházon kívül is. Így ha levelet kapok, esetenként a színházhoz címezik a feladók... Ágnes szavaiból csöndes feszültséget érzek, az önálló művészegyéniség és ambíció erejét és jogát érzem, aki a valóságban él. megérti a jelenlegi viszonyokat, alkotótársa, kritikusa és buzdító- ja férjének. De nem adja fet a saját elképzeléseit sem. Abban bízik, hátha talál a városban egy jó munkahelyet — egyébként magyar szakos tanárnő —, ahol ennek tisztességes ellátása mellett az előadóművészetet is művelheti majd ... HOGY ÉRZI MAGÁT a két és fél év után nyíregyházivá lett Tilless művész házaspár? Így. Dolgoznak. Jó lenne hinni, hogy az őket körülvevő csend .nem a közöny, hanem a várakozás, az érdeklődés csöndje. Páll Géza
