Kelet-Magyarország, 1985. február (42. évfolyam, 26-49. szám)

1985-02-21 / 43. szám

1985. február 21. Kelet-Magyarország 3 Több bizalmat A iig van a megyében olyan bolt, áruház, takarékpénztár, ahol ne találkozna az ember gye­rek arcú eladóval, pénztá­rossal. Nincs ez másképp a szövetkezeti szektorban sem, ami nem csoda, hiszen Sza- bolcs-Szatmár fogyasztási szövetkezeteiben csaknem ötezer, harminc-, harminc­öt éven aluli fiatal szakem­ber dolgozik. Az ő tevékenységüket te­kintette át, s értékelte leg­utóbbi ülésén a MÉSZÖV ifjúsági bizottsága, ahol egyidejűleg elemezték a múlt év ifjúságpolitikai te­vékenységét, s összegezték az ifjúsági parlamentek ta­pasztalatait. Itt hangzott el az az örvendetes megállapí­tás, mely szerint ma már szerencsére egyre kevesebb az olyan szövetkezeti veze­tő, aki nem fordít kellő fi­gyelmet fiatal munkatár­saira. Mire alapozhatjuk iménti állításunkat? Nagyon sok példát lehetne felsorolni. Eredményesebb lett a pálya­kezdőkkel foglalkozás, a korábbiaknál jobban meg­válogatják a szövetkezetek­ben a patronáló, idősebb munkatársakat. Ennek is tulajdonítható az, hogy az utóbbi időben csökkent a pályaelhagyás, nőtt a fiata­lok munkahely iránti fele­lősségtudata. A legtöbb he­lyen ma már nemigen gör­dítenek akadályt a tovább­tanulás elé. Sőt, a szövet­kezetek nagy részében pon­tosan a továbbtanulásra biztatják a fiatalokat, de se­gít a megyei szövetség is, egyebek mellett vizsga­előkészítőkkel, különféle tanfolyamokkal. Igaztalanok lennénk azon­ban, ha csak a kedvező je­lenségeket vetnénk papírra, hiszen akad gond is bőven. A szövetkezetek egy részé­nél még mindig nagyon ke­vés a talpraesett, fiatal ve­zető. Mintha nem bíznának a harmincötön aluliak szak­tudásában, felkészültségé­ben. Természetesen talál­hatunk olyan szövetkezetei is, ahol valóban kevés az iménti tulajdonsággal ren­delkező fiatal, azonban ez is a hiányos személyzeti munkát jelzi. Nem szentek persze a fiatalok sem, gya­korta érik őket — sokszor joggal — a vád passzivitá­suk miatt, mely megmutat­kozik egyebek mellett az újítómozgalom mérséklő­désében, a társadalmi meg­bízatások iránti közömbös­ségben. Nem lehetünk tehát ma­radéktalanul elégedettek a kétségkívüli eredmények­kel. S remélhetőleg nem azok a szövetkezetek ille­tékes szakemberei sem, aki­ken nagyon sok múlik: töb­bek között az is, hogy a mai tízen-huszonévesek tovább öregbítik-e majd szövetke­zeteink jó hírét. Balogh Géza Hz elöljáróság joga Még ebben az évbén, az általános választásokat köve­tően 1578 társközségben meg­alakulnak az elöljáróságok — megyénkben összesen 111 te­lepülésen. Tagjai a helyi ta­nácstagokból kerülnek ki, s legfőbb feladatuk az lesz, hogy a lakosság érdekeit kép­viseljék a közös tanács fóru­main és más, nem tanácsi szervek előtt. A Minisztertanács rende­leté értelmében a közös ta­nács a társközség lakosságát közvetlenül érintő egyes ha­táskörök gyakorlását átru­házhatja az elöljáróságra. Az elöljáróságok indítványára a közös tanácsot össze kell hív­ni, s javaslataiknak megvi­tatását a tanácsülés napi­rendjének tervezetébe kell iktatni. Az újonnan megala­kuló népképviseleti és ön- kormányzati testületnek jo­gában áll, hogy újból meg­tárgyalhasson olyan ügyeket, amelyeket a társközség la­kosságának szempontjából sérelmesnek tartanak. A kö­zös tanács köteles végrehaj­tó bizottsági ülésére meghív­ni a társközségi elöljárót, amennyiben a téma az ott élő állampolgárokra is vo­natkozhat. Az elöljáróságok egyéb te­rületeken is jelentős hatás­köröket kaptak. így például tárgyalásra, a tisztázatlan kérdések megvitatására hív­A. Nyírbátori Faipari Szövetke­zet már hosszú évek óta gyárt a Ganz-MÁVAG részére külön­böző vasúti kocsikhoz alkatré­szeket. Képünkön: Nagy Ferenc tuniszi exportra kerülő vasúti, kocsi ajtaját készíti, húsz vonat­hoz. (JL) hatják össze a községben működő nem tanácsi szerve­ket, tőlük beszámolót, tájé­koztatást kérhetnek, s ellen­őrizhetik a lakossági igények kielégítésére irányuló tevé­kenységüket. Felhívhatják továbbá a nem tanácsi szer­vek vezetőinek figyelmét va­lamely észlelt hiányosság megszüntetésére. Az elöljáróságok a Hazafi­as Népfront területi bizottsá­gaival, a tömegszervezetek­kel, illetve a lakosság más szervezeteivel együttműköd­ve részt vesznek majd a helyi tervek és célok meg­fogalmazásában, a közösségi feladatok megvalósításában. Közvetlenül szervezik az önkéntes társadalmi mun­kát és jogukban áll az így befolyt összeg felhasználá­sáról dönteni, önállóan ha­tározzák meg azt is, hogy mire fordítják a nem tanácsi szervek részükre átutalt pénzügyi támogatást, vala­mint a lakosság településfej­lesztési hozzájárulásának összegét. A elöljáróságok munkájuk­ról kötelesek beszámolni a tanácsnak, illetve a falugyű­lések alkalmával a lakosság­nak. S zó ami szó-, nem min­dig irigylem a napon- ! ta utazókat. így té­[ len különösképpen nem. A F közismert szöveg, hogy vo- I nat indul a második, vagy } tizedig vágányról, ilyen­éi kor módosul. Ha tájékoz- ► tatásnak humorérzéke len- [ ne akkor azt harsoghatná ) a hangszóró, hogy vonat [ késik az X-ik vágányról az | Y-odik hatványon. [ Ráadásul hideg van. Ha ) fűtenek is hideg van.. A l vasutasoknak éppen úgy r mint nekünk. No de nekik! i Szemben ülnek. Még az ) irodalomban sem kell jára- i tosnak lenni ahhoz, hogy ^ kitalálják: a fiú és a kis- L lány. Előbb csak nézik egy- } mást. Lopva, éppen csak az unalom ellen. Aztán nézik ^ egymást, most már talán , • egy kicsit a hideg ellen is. ) Persze ettől a fülke nem lesz melegebb, és bennük ► is csak akkor jön jóra a világ, amikor a kislány kí- ? váncsin a kinti világra egy Nyíregyháza: Szántó Kovács János utca. (Császár Csaba felvétele) Csákánnyal a kazal tetején Rozsály, 1985. február 18. hétfő. A közeli Túr partján reggel mínusz 27 Celsius-fokot mértek, a faluban mínusz 25-öt. Lukács Domonkos zajtai mérlegházkezelő fenyőfája alatt napközben sem emelkedett mínusz 13 fok fölé a hő­mérő higanyszála. Pedig mindkét faluban szikrázott a nap, a templomtorony új rézlemezborítására alig lehetett ránézni, úgy fénylett. Igaz, hogy csak a derekáig villogott a vörösréz, mert nem fejezték be a tetőfedők. Amióta ilyen hideg van és szűnni nem akar a metsző szél, senki sem merészkedik a toronyra. — Zárja be gyorsan az aj­tót elnök elvtárs! — kiált ránk idős Tóth Endre állat- gondozó a rozsályi Rákóczi Tsz tehenészeti telepén. Sür­get bennünket, pedig a ku­tya még félig kinn van. — Igyekezzenek, mert megfáz­nak a „kályhák”. Bent legfeljebb a bagoly láthat, olyan sötét van. Egyenként gyulladnak fel a neonégők. Rendkívüli tél Tóth Endre ragaszkodik az „idős” megkülönböztető jel­ző használatához, pedig még csak 62 esztendős. Kérés nél­kül kommentálja tovább a rendkívüli időjárást. — Kérem szépen, április 22- én lesz negyvenöt éve, hogy állatgondozó vagyok, a tehe­nek mellett forgok. Ilyen te­let azonban még nem pipál­tam. Novemberben befagyott az idő, azóta csak egyre rosz- szabb. Ki is költöztem ide, mégiscsak nyolcvanhat hízó­marha sorsáról van szó. Be­raktuk szalmával a nyíláso­kat, az önitatókat állandóan olvasztgatjuk, az ajtót meg csak akkor nyitjuk meg, ha nagyon kell. — Azt is mondja el End­re bácsi, hogy nemcsak ma­ga, hanem a fiai is itt küsz­ködnek a téllel! — figyel­mezteti a deres kucsmájú öreget Kicska György, az el­nök. — Idős Tóth Endrének öt fia van, — emlékezik meg magáról emígy ' harmadik személyben az istálló gazdá­ja. — Mindegyikből állatte­nyésztő lett, büszke vagyok rájuk. A határban térdig érő hó alatt pihen a vetés, azzal nincs gond tavaszig, amikor az olvadás után mindent el­lep a sár. Addig azonban itt van a két községben — mi­ként Szatmárban a legtöbb helyen — a rengeteg szarvasmarha. Több mint hétszáz ropogtatja a szénát a közös istállóiban és még legalább négyszáz a házak­nál. Szinte hihetetlen, hogy egy kétezer hektáros tsz-ről van szó, mindössze kétszáz- nyolcvannyolc taggal. — Nagyon megijesztett bennünket ez a sohasem lá­tott zimankó — tapossuk a ropogó havat Kicska György- gyel a nagyobbik telepen Zajtában. — Hatvan-hatvan­öt ember dolgozik rendes körülmények között az állat­tenyésztésben, azonnal erősí­tettünk. Szó nélkül jöttek az emberek, igaz hogy ebben az időben semmi egyebet nem lehetett csinálni, még met­szeni sem. Szökne a kalória Csákánnyal a kazal tete­jén. Bizarr látvány. A hang sem hallatszik talán odáig a süvítő szélben. Beázott a szalma vagy másfél méterig amikor olvadt egy kissé, meg a szél is közé fújja a havat. Nem is huppan a villahegy- nyi alom a szekéren, hanem koppan. Gyanúsan egyben ÜVEGFÚVÓK parányi karikát lehel a jégvirágok közé. Ügy ku­kucskál, mint cinke a fész­kéből, hogy nem kell-e még tavaszt kiáltani? A fiú se rest. Neki na­gyobb tüdeje van. Óriás ka­rikát fújtat pontosan az ablak közepébe. Az óriás karika már-már eléri a kis­lány parányi karikáját. — Azt meg lassan belepi a jég. Tény az, hogy ahányan a fülkében ültünk vala­mennyien a fiú lehelte ka­rikát néztük az ablakon. Előbb csak mi, aztán a kis­lány is. A fiú pedig per­cenként törölte dühödten a párát. Előbb csak akkor amikor szükséges volt, ké­sőbb mindig, amikor a kis­lány a jégbenyitott ablak­hoz hajolt. Elindultunk. Utazó ember tudja, hogy ilyenkor gyorsabban fagy az ablak. De gyorsabban változik a táj is. Hajolni kellett hát, és lehelni is egyre többször, egyre job­ban, egyre melegebben, egyre közelebbről... A fülke szép , lassan melegedni kezdett. * * Amikor a kislány ha­jolt, a fiú is hajolt, és az a csodálatos a télben, hogy mindig megígéri az ember­nek, a tavaszt. A két arc már majdnem összeért, a fiú változatlanul fújtatott és törölgette a jégbevágott ablakot, de talán a kislány haja volt túl közel, vagy más oka lehetett, de azt a kerek nyílást mégis befed­te a dér. Korábban szálltam le mint ők, ők már együtt. Én néztem az ablakot. A világra nyílott. És Nyíregy­házáig kinyílt rajta egy csodálatosan szép jégvi­rág. Bartha Gábor , marad, nem hordja a szálát a szél. Reszket a ló, didereg az ember. Hajtanak a fvíd.- mérleghez, alig mozdul alat­tuk. Délidőben a takarmá- nyosoké a telep. Behordják a holnapi szilázst, egy nap kell, amíg kiolvad. A növendékek istállójának ajtaját trágyá­val rakták körbe, az melegí­ti. Mindén zárva, óvnak a huzattól, a kalóriák szökésé­től. Az elnök és a tagok itt is a Celsius-okat beszélik, meg­nyugtatják egymást, hogy nem lehet baj. — A tejtermelés a zord idő beállta óta csak ötven litert esett vissza — értékeli mun­kájukat Kicska György. — Ez annyi, amennyi energia a tehenek saját „fűtéséhez” kell. Betegség nem volt, a súlygyarapodás rendes. In­formációnk szerint a háztáji­ban sincs ez másként. Na­gyon a szívünkön viseljük ez utóbbi sorsát. . Nyugodt lehet a rozsályi Rákóczi Tsz szakembereinek lelkiismerete: minden tag megkapta a maga 20 mázsa májusi morzsoltban számolt tengerijét a háztáji fejében, egy tehénre a tizenöt mázsa szénát, növendékre a hetet. A falu élete egyúttal a tsz élete. Még a tüzelőt is a kö­zös viszi haza a tagnak. Az meg teljesen természetes, hogy az értékesítés is a tsz gondja. A hízóbikát már 350 kilós korában megveszik, amikor egyre több abrakot igényelne. A tejpénz pedig egy nem létező családtag lé­tező fizetése. Néhány szám, amelyik ön­magáért beszél: Ignácz György 5760 forintot, Szabó József 6330-at, Drobnyák Miklós 7230-at kapott tavaly októberben a tej fejében. Ä rekorder Magos Mihály, aki négy tehene után 10 239 fo­rintot húzott. Igaz, hogy té­len ez a szám kevesebb. Zárszámadás előtt Rozsályban zárszámadásra készülnek. Az állattenyész­tés a maga tizenhatmillió fo­rintos árbevételével méltó társa a többi ágazatnak. Sa­ját nyeresége kétmillió fo­rint, erre rátéve a gazdaság általános költségeit nulla jön ki. így mérve csalóka, mert itt az emberek ebből pénzel­nek. Munkadíjszínvonaluk ugyanis negyvenhétezer fo­rint, de hozzászoktak, hogy ennél lényegesen többől él­nek meg. Az állatban van a töke, abból a jövedelem, tartják Szatmárnak ezen a vidékén. Most is, tél végén, amikor elmúlt Zsuzsanna-nap, és a népi kalendárium szerint már csicseregnie kellene a pacsirtának, és csorogni a jégcsapnak. Egyelőre azon­ban a jeges északi szél „csi­csereg”, és a tavasznak sem­mi jele. Az emberek azonban türelmesen' várják a márci­ust, a meleget hozó szentek havát. Esik Sándor VÄSÄROSN AMÉNY: Meg­szépítik Ebben az évben 10 éves a vásárosnaményi Esze Tamás Városi Művelődési Központ épülete, amelyet 400 ezer fo­rintos költséggel rövidesen felújítanak. Megszüntetik a krónikus beázásokat, tataroz­zák' az épületet. A bútorok, berendezési tárgyak beszer­zésére ezenkívül 300 ezer fo­rintot költenek, melyhez a városi tanács terémtette elő a szükséges összeget. Elké­szült — 128 ezer forintos költ­séggel — a ház gázfűtési ter­ve is, ugyanis jelenleg olaj- tüzelésű kazán látja el a he­lyi központi fűtést energiá­val. CIDER H a nem láttam volna. - a Nyíregyházi Kon­zervgyár új termé­két, most találgathatnám, mi az? Kérdeztem szak­embert, bor- és sörivót, pálinkafogyasztót, hűsítő italokat kedvelőket, de halvány fogalmuk sem volt, hogy a Cidert eszik, vagy isszák. Elárulom: isszák. Vagy­is ital. A reklámozók cí­mén olvasható, hogy kris- tálykeserű, szénsavas, al­koholt tartalmazó üdítő ital. Szóval ez is, az is. Csak az a kérdés: gondo­lom, mennyi szükséges be­lőle a felüdüléshez s mennyi a szonda elszíne­ződéséhez. Mert akkor a Cidernek is cudar követ­kezményei lehetnek ... Hfc (farkas) DOMBRÁD: Répa­termelők A cukorrépa-termelésbe benevezett szakcsoportok ver­senyét és értékelését a - na­pokban tartották Szerencsen a cukorgyárban. Ott voltak a dombrádiak is. A háztájiban cukorrépát termelő szövetke­zeti tagok itt is szakcsopor­tot alakítottak és beneveztek a nemes versenybe. A ver­seny értékelésének egyik szempontja, hogy milyen ter­méseredményt érnek el. Eb­ben igen kiváló volt a helye­zésük, mert hektáronként a 60 tonnát túlszárnyalták. A szakcsoport képviseletében Szerdi István, Somogyvári Miklós és Sipeki József részt vett az értékelésen, ahol szel­lemi vetélkedőn adtak szá­mot politikai és szakmai tu­dásukról. Ez is jól sikerült, így összesítve a több mint 20 szakcsoportból elsők lettek. A vándorserleg egy évig így a dombrádi Petőfi Termelő- szövetkezetben lesz. (sz. e.) Zimankós állattartás

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents