Kelet-Magyarország, 1985. február (42. évfolyam, 26-49. szám)
1985-02-21 / 43. szám
4 Kelet-Magyarország 1985. február 21. Kommentár A vaslady Wasliiiigloiban M argaret Thatcer asszony három napon át az amerikai főváros vendége. A brit kormányfőt, aki utazása előtt még személyesen kísérelt meg befolyást gyakorolni a bányászsztrájk befejezésére (részben talán azért is, hogy ezzel is erősítse helyezetét a - Potomac- parton), egyértelműen és félreérthetetlenül kiemelt fontosságú vendégként fogadják Washingtonban. Nem csak arról van szó, hogy a vaslady több ízben is tárgyal vendéglátójával, Ronald Reagan elnökkel, a megkülönböztetett fogadtatásnak egyéb jelei is vannak. Az egyik ilyen jel, hogy az amerikai elnök részt vesz az angol nagykövetség vacsoráján, a másik — még jelentősebb — gesztus a miniszter- elnök asszony beszéde az amerikai törvényhozás két háza előtt. Bár az angol— amerikai viszony meglehetősen komoly hagyományokra tekinthet vissza — éppen most ünneplik a két ország diplomáciai kapcsolatainak kétszázadik évfordulóját —. ez a megtiszteltetés a ködös Albion kevés vezetőjének jutott osztályrészül. (Utoljára Winston Churehillnek 1952-ben.) Az érdeklődő ember jogosan teszi fel á kérdést: mi az oka e valóban rendhagyó figyelmességnek? A válasz egyrészt a kétoldalú kapcsolatok, másrészt Amerika és nyugat-európai szövetségesei viszonyának jelenlegi állásában rejlik. Még pontosabban: a vaslady látogatására olyan helyzetben és időpontban kerül sor, amely több vonatkozásban is precedensértékű. Ez a megállapítás a tárgyalások mindkét fő témájára, a katonapolitikai és a gazdasági „csomagra” vonatkozik. Ami az elsőt illeti, legutóbbi, karácsony előtti útja során Thatcher bizonyos fenntartásokkal támogatta Reagan űrfegyverkezési programját: 1. biztosítékot akart a szövetségesekkel való együttműködésre, és 2. arra, hogy a kozmikus tervek nem veszélyeztetik á genfi tanácskozásokat. Ami a gazdasági régiót illeti, változatlanul a dollár helyzete és a magas amerikai kamatláb okoz gondokat Londonnak. És nem csak Londonnak. Hollandiától Belgiumig és Franciaországtól a Német Szövetségi Köztársaságig (nem is beszélve például Görögországról, vagy az olasz baloldalról) a közvéleménynek, sőt, bizonyos fokig a kormányoknak is megvannak a Genf fel és a Reagan-féle tervekkel kapcsolatos aggályai, valamint — ugyanilyen mértékben —a túlfűtött amerikai gazdaság miatt létező és növekvő nemzeti gondjaikBár mind helyzetükben, mind véleményükben komoly eltérések mutatkoznak, Washington nyugat-európai szövetségesei egyforma gonddal tanulmányozzák a vaslady amerikai útját. Nem is titkolják, hogy amit most Reagan vendége odaát végez (vagy nem végez), az számukra is jelzésként fogható fel. H. E. 148 Áldozata van A SPANYOL LÉGIKATASZTRÓFANAK Véglegesnek tűnő adatok szerint 148 halálos áldozata van a keddi spanyolországi légikatasztrófának. Valószínű, hogy a halottak azonosítását nem tudják elvégezni, mert a megcsonkult, többségükben szénné égett holttestek maradványait két kilo-, méteres körzetből kell összeszedni. Választási gyűlés Moszkvában Mihail Gorbacsov a szovjet kiil- és belpolitikáról A vasárnapi köztársasági legfelsőbb tanácsi választások előtt szerdán Moszkvában találkozott választóival Mihail Gorbacsov. Az SZKP KB PB tagja, a Központi Bizottság titkára beszédében részletesen szólt nemzetközi kérdésekről, megállapítva, hogy a világ népei ma nagy reményeket fűznek a március közepén Genfben megkezdődő, a nukleáris és űrfegyverzetek kérdését érintő szovjet—amerikai tárgyalásokhoz. A Szovjetuniónak őszinte törekvése, hogy e tárgyalások kézzelfogható eredményeket hozzanak. Ugyanez sajnos nem mondható el a washingtoni kormányzat magatartásáról. A tárgyalások megkezdése előtt amerikai részről olyan lépéseket tesznek, amelyek megkérdőjelezik az Egyesült Államok szándékainak őszinteségét. A világ közvéleménye azt várja Washingtontól, hogy konstruktív magatartást tanúsítson a tárgyalásokon, maradéktalanul tartsa tiszteletben az egyenlőség és egyenlő biztonság elvét. A Szovjetunió, miközben nagy jelentőséget tulajdonít az Egyesült Államokhoz fűződő kapcsolatai normalizálásának, s a Washingtonnal minden időszerű nemzetközi kérdésről folytatott becsületes párbeszédnek, egy pillanatra sem téveszti szem elől, hogy a külvilág nem korlátozódik csak erre az egy országra. A Szovjetunió nagy figyelmet szentelt és szentel a jövőben is azoknak a kapcsolatainak, amelyek őt valamennyi békét, egyenjogú és kölcsönösen előnyös együttműködést akaró államokhoz fűzik — mutatott rá Mihail Gorbacsov. Az európai enyhülés kérdéseire kitérve a szónok megállapította: a szovjet emberek hisznek a nyugat-európaiak józan gondolkodásában. Hisznek abban, hogy a kontinens nyugati részén élőknek is érdekük megakadályozni Európa háborús szintérré változtatását, s elejét venni annak, hogy e kontinensen próbálják ki a Pentagon „korlátozott” háborúkra vonatkozó doktrínáját. Szovjet részről elégedetten állapítják meg, hogy sok nyugat-európai ország a politikai párbeszédre törekszik. A Szovjetunió a maga részéről a valamennyi európai állam közötti jószomszédi kapcsolatok politikájának híve volt és az is marad. A Szovjetunió és a szocialista közösség államai, valamint a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom döntő szerepét játszik a béke megőrzésében. Tőlük származtak és tőlük származnak ma is azoknak a jelentős kezdeményezések, amelyek célja a háborús veszély megszűnte- tétése, a nemzetközi együttműködés kiszélesítése, a fegyverkezési hajsza megállítása — állapította meg Gorbacsov. A Szovjetunió belső helyzetéről szólva a Politikai Bizottság tagja, az SZKP KB titkára hangsúlyozta, hogy az ország a párt XXVI. kongresszusa óta gazdasági, társadalmi és kulturális téren hatalmasat fejlődött. Tekintettel a kiélezett nemzetközi helyzetre, megfelelő szinten tartották az ország védelmi képességét is. Az utóbbi két évben egyharma- dával nőtt az ipari termelés évi átlagos növekedési üteme. 1983—84-ben a mezőgazdaság bruttó termelése 9 százalékkal volt nagyobb, mint az előző két évben. A gazdasági fejlődés kedvezően hatott a szovjet emberek életszínvonalának alakulására is. Mihail Gorbacsov kitért az SZKP XXVII. kongresszusának előkészületeire is. Megállapította, hogy a kongresz- szus hagyja majd jóvá az SZKP újjászerkesztett programját és meghatározza az ország távlati fejlődésének fő irányait. Andrej Gromiko Spanyolországba látogat Andrej Gromiko, az SZKP KB PB tagja, a Szovjetunió minisztertanácsa elnökének első helyettese, külügyminiszter február végén — március elején hivatalos látogatást tesz Spanyolországban — jelentették be szerdán Moszkvában. Gromikót a spanyol kormány hívta meg. Egy korábbi bejelentés értelmében ugyancsak február végén a szovjet külügyminiszter Olaszországba is ellátogat. Baleset a dráma végén a Vígszínházban Sir Pierce of Exton a térdeplő király mögött áll, kezében tőr, amellyel lesújt . . . Shakespeare II. Richárd című drámájának utolsó jelenetéhez érkezett az előadás hétfő este a Vígszínházban. A címszerepet alakító Gálffi László meztelen felsőtesttel, arccal a közönség felé térdepelt. A Pierce of Extont játszó Horváth László szúrt, és ekkor történt a baj. A százszor is begyakorlott mozdulat rosszul sikerült, Gálffi László megsebesült. Ezen az előadáson valódi volt a vér, amelyről a haldokló Richárd mondja utolsó szavaival: ,, . . . a király vére országára száll. . .” És a színész nem esett ki szerepéből, végigjátszotta a jelenetet, de már nem tudott kijönni megköszönni a tapsot. Helyette Bolingbroke, azaz Lukács Sándor kért elnézést a közönségtől. Telefonon kérdeztük Horvai István igazgatótól: hogyan történhetett meg a baleset? — Először is egy igen fontos tény: a tőr a színpadi baleset- védelmi előírásoknak megfelelően tompított végű volt. A beállítás szerint Horváth László a tőrt tartó keze öklével ütve imitálja a szúrást. A mozdulatokat* az igen hosszú próbákon begyakorolták a színészek, eddig már harmincnégy előadásunk volt. Hétfőn valami oknál fogva nem volt összehangolva a megszokott mozdulat, s így történt a baleset. Az előadás után nemsokára megérkeztek a mentők, a megsérült művészt kórházba vitték, ahol összevarrták sebét. Horvai István tegnap benn volt Gálffi Lászlónál, beszélt az orvosokkal is. A színművész a körülményekhez képest jól van, várhatóan a jövő héten elhagyhatja a kórházat. A Vígszínház és a Pesti Színház műsorában a következő napokban érthetően változás lesz. (A Népszabadságból) ÖSSZECSAPÁSOK FOKVAROSBAN Összecsaptak kedden is a tervezett kényszertelepítés ellen tüntető feketék a délafrikai Fokváros melletti nyomortelepen a sörétes puskákat, gumilövedékeket és könygázt bevető biztonsági erőkkel. A brutális rendőri fellépés áldozatainak száma a zavargások második napján már tizenháromra emelkedett, a sebesültek számát mintegy kétszázra teszik. Harminchat tüntetőt letartóztattak. JÖ A MÜSZfVES Állapota Jól halad a világ harmadik műszívesének gyógyulása, s valamelyes javulás mutatkozik a második műszívesnél is. A louisvilleM Humana kórház kedd esti jelentése szerint a vasárnap megmű- tött Murray Haydon kedden már televízión nézte a róla közvetített híreket, felült az ágyon és beszélgetett kezelőorvosaival, sőt — igencsak módjával — tornagyakorlatokat is végrehajtott. KÍNA A BIVALY ÉVÉBEN Kínaiak milliói pontban éjfélkor elszakadtak a tv- től és az asztaltól, petárdák, apró rakéták felröppentésé- vel köszöntötték a (hivatalosan nem használt) holdnaptár szerinti új évet. A holdnaptárban minden évnek megvan a maga állatvédjegye: Kína éjfélkor a patkány évét búcsúztatta és belépett a bivaly évébe. Krónika a fesztiválról Húszezer fiatalt várnak Moszkvába A „Fesztivál Híradót” a XII. VIT Világifjúsági és Diáktalálkozó szovjet előkészítő bizottsága adja ki Moszkvában hat nyelven. Az eddigi fesztiválokon még nem jelentek meg hasonló kiadványok. A „Fesztivál Híradó” képes havi folyóirat, az egész világon terjesztik. Az újság feladata az előkészületek bemutatása. Eddig három szám jelent meg. Miről ír a harmadik szám? Beszámol a Demokratikus Ifjúsági Világszövetség és a Nemzetközi Diákszövetség moszkvai közös üléséről. Riport szól a Komszomol szombati önkéntes munkaakciójáról, amelynek bevétele a VIT- alapot gazdagítja. Ezen mintegy ötvenmillió fiú és lány vett részt. Alevtyina Fedulova, a szovjet béketanács titkára a szovjet fiatalok békeharcáról számol be. A háborúellenes rendezvények a „Szovjet fiatalok békemenete” keretében zajlanak le. Nagy visszhangra talált az „Európai fiatalok nemzetközi békestafétája” és az iskolások „Békeóra” elnevezésű szeptember elsejei akciója. 1985 nyarán a Szputnyik Nemzetközi Ifjúsági Utazási Iroda több mint húszezer szovjet és külföldi turistát fogad házigazdaként, akik részt vesznek a fesztiválon. A „Fesztivál Híradó" a VIT-mozgalom történetét is megismerteti az olvasókkal. És természetesen írnak Moszkváról, az idei fesztivál helyszínéről. Száz éve született Rudas László A z 1919. július közepén megtartott kongresz- szuson a Magyar- országi Szocialista Párt tizenhárom tagú vezetőségében a kommunistákat Kun Béla, Pór Ernő, Vágó Béla és Vántus Károly mellett Rudas László képviselte. Második napja ülésezett az egyesült párt kongresszusa, amikor Clemen- caeu, a párizsi békekonferencia elnöke újabb jegyzéket intézett a Tanácsköztársasághoz, amelyben követeli a Vörös Hadsereg visszavonását, és kijelöli Magyarország új határait. Ezzel nemcsak szentesítette a nemzetiségek elszakadását, hanem jelentős, 3 millió magyar lakta területeket is a szomszéd országoknak ítélt. A jegyzék intervencióval fenyegetett, ha a Vörös Hadsereget nem vonják vissza az új határok mögé — a követelés teljesítése viszont egyet jelentett a Vörös , Hadsereg morális egységének megbontásával. A pártvezetőség hosszas vita után döntött a Clemen- ceaunak adandó válaszról. Végül csak Rudas László szavazott a kompromisszumos határozat ellen, amely elvben hozzájárult a visz- szavonuláshoz. Ki volt ez a megalkuvást nem ismerő politikus, akire születésének századik évfordulóján emlékezünk? Szegénysorból küzdötte fel magát az egyetemig, tanításból tartotta fenn magát. A baloldali diákok Művelődési körének egyik ve-* zetőjeként tartott először előadásokat a forradalmi harcról, az osztályküzdelmekről, vezetett munkás- tanulóköpöket. Tanári és bölcsészdoktori oklevelet szerzett a budapesti egyetemen, majd 1905-től a Népszava munkatársa lett. Rövid időre, mert a jobboldali érzelmű szerkesztőknek kényelmetlen volt a mindig vitára, küzdelemre kész fiatalember. Az első világháború éveiben Szabó Ervin baráti köréhez tartozott Rudas László, a szociáldemokrata párt baloldali erői a maguk legjobbjai között tartották számon. 1918 végén egyike volt azoknak a magyarországi baloldali szocialistáknak, akik felismerték egy önálló forradalmi munkáspárt megteremtésének szükségességét. Már 1918. november 18-án is részt vett a Kun Bélával folytatott megbeszéléseken; majd a KMP-nak alapító tagja, és a párt központi bizottságának megválasztott tagja lett november 24-én. A képzett marxista filozófus tudását a Vörös Üjság vezércikkeiben osztotta meg az olvasók tömegeivel. Lengyel József visszaemlékezése szerint a legaktuálisabb, legfontosabb kérdésekre Kun Béla hívta fel Rudas László figyelmét, így készültek a Vörös Újság legjobb vezércikkei. Kun Béla is elismerte ezt: „így ezt senki más meg nem tudja írni”, — mondotta. A Vörös Újság mellett a párt elméleti folyóiratának, az Internacionálénak is szerkesztője volt Rudas László, és ő fordította le — még a Tanácsköztársaság kikiáltása előtt — Lenin Állam és Forradalom című művét. Élete nagy élménye volt, hogy — Mészáros Gábor társaságában — őt küldte a KMP a Kommunista Internacionálé alakuló ülésére Moszkvába. Veszedelmes úton vere- kedték át magukat a fehér- és ellenforradalmi csapatokon, mire Kijevbe értek, már be is fejeződött a Komintern kongresszusa Moszkvában. Rudas László mégis "folytatta útját, és találkozott, személyesen beszélhetett Leninnel. Hazatérve a Tanácsköztársaság mindennapi munkája, harcai várták. Tanított is pártiskolán, és részt vett a proletárdiktatúra vezető szerveinek munkájában. Ott volt 1919. június 24-én a Budapesti Központi Műnkástanács ülésén is, amikor híre jött az ellen- forradalmi puccskísérletnek. A nagy kavarodásban, amikor egyesek már a kijárat felé tartottak, hogy mentsék magukat, felállt Rudas László, s az ülésről készült jegyzőkönyv tanúsága szerint így szólt: „— . . . Nem méltó egy forradalmi testülethez, hogy ebben a nehéz percben elveszítse a fejét. Valameny- nyiünknek fegyvert kell fogni, és kimenni fegyverrel védeni a Tanácsköztársaságot. Akinek van fegyvere, az menjen rögtön, akinél nincs, az hozza ide! (Helyeslés, felkiáltások.)” A forradalom védelmére tett gyakorlati harci javaslat jellemző Rudas László egyéniségére. Ám a Tanácsköztársaság veresége után ő is emigrációba kényszerült. Bécsben részt vett a KMP újjászervezésében. 1922-től hazánk felszabadulásáig a Szovjetunióban élt, marxista filozózusként és egyetemi tanárként fejtett ki tudományos tevékenységet, nyerte el a tudományok doktora címet. M ár hanyatló egészséggel érkezett haza 1945-ben, de akaratereje még évekig dacolt a súlyos betegséggel. Irt a Szabad Népbe és p Társadalmi Szemlébe, tagja volt a kommunista , párt központi vezetőségének, a központi pártiskola igazgatója, majd a Közgazda- sátudományi Egyetem rektora. A Magyar Tudományos Akadémia is tagjai sorába választja, 1949-ben pedig Kossuth-díjjal tüntetik ki. 1950 áprilisában halt meg, de emléke még sokakban él.. Harcostársai, olvasói, tanítványai idézik fel születésének századik évfordulója alkalmából megalkuvás nélküli szenvedélyességét, amelyel a marxizmust védelmezte. Véleméhye természetesen tükrözte a korszak elméleti hibáit is, de szándékában, tetteiben mindig hű maradt a párt ügyéhez. Mindig vitára, küzdelemre kész
