Kelet-Magyarország, 1985. február (42. évfolyam, 26-49. szám)
1985-02-02 / 27. szám
KID HÉTVÉGI MELLÉKLET Tisztelet a nagy szellemeknek Eredeti Bach-orgona, Arnstadtban. cok füzéreitől kezdve az udvari muzsikáig. De ezek alkotója zseni volt, mintegy bizonyítva: nem a zene funkciója, hanem alkotójának kvalitása tesz valamit maradandóvá vagy ítél múlandóságra. Goethe a nagyszerű költő és barátai az „örök harmónia” s a világteremtés isteni hangjait fedezték fel a Bach- művekben. Pabló Casals, a gordonka királya pedig így írt emlékirataiban arról a csodálatos pillanatról, amikor találkozott a hat gordonkaszvit kottáival: „Hogyan is lehet azt mondani róluk, hogy hidegek, amikor a tér és költészet egész ragyogása ömlik belőlük. Bennük van a Bach- mű igazi lényege, Bach pedig a muzsika lényege.” Nem tagadom, szeretem Bachot. Talán ezért is nem tárgyilagos Ítészként, nem vújja kor A barokk mesterei hozzáértő módon, csak hangulataimtól vezérelve t ab ok róla elmélkedni. Abban a korban, amikor hajlandók vagyunk értéktévesztésekre, s restek gyakorta arra, hogy ráfigyeljünk annak a magányos embernek muzsikájára, melyben az örök ember nyitját keresi, arra a zenére, melyben évszázadok akarata dobban és világtájak órája ver. Pedig érdemes tudomásul venni: Bach nélkül nincs Mozart és Beethoven, nélküle nincs Bartók és nincs Stravinsky. ÉLMÉNY ÉS SZEMBENÉZÉS öntörvényű, lényegében önmaga neveltje, a kialakult hagyományrendszeren belül egy félreismerhetetlenül egyéni nyelv megteremtője. Elméje káprázatos. Reprodukálni lehet, de remekléseit, invencióját nem tudjuk utánozni — felülmúlni még kevésbé.” Ha profán is a megfogalmazás: J. S. Bach ma is sztár. Nemcsak a legnagyobb művészek, zenekarok, orgonisták, kamaraegyüttesek műsorainak állandó szerzője, de mind gyakrabban nyúl hozzá a népszerű pop- és rockzene is. A h-moll szvittet tucatnyi feldolgozásban hallhatjuk. Nemrég csendült fel rockelőadásban a híres d-moll toccata és fuga; a D-dúr szvit Air tétele a szó legnemesebb értelmében vett sláger. De sorolhatnók még a műveket — szvittételeket, orgonaműveket, versenydarabokat —, melyek ma talán népszerűbbek, mint voltak Bach korában. 4 SZÓRAKOZTATÓ ZENE? Bach életútja ismert. Né- ; metországot sosem hagyta el, kántori, zeneigazgatói, udvaJ ri muzsikusi, karmesteri állásokat töltött be. Miután a barokk kor nem ismerte a fióknak komponálást, így Bach zeneszerzői tevékenységét, alkotómunkáját is rendszerint erősen befolyásolták az adott állással járó kötelezettségek. Ebből következik az is, hogy műveinek nagy része a legjobb szórakoztató zene volt korában is, a tánLapunk természetesen szakavatott éirtők tollából származó írásokkal ez év folyamán végigkíséri a barokk géniuszainak útját, s érthetővé teszi a számunkra is szóló, a mát is gazdagító üzenetet. Mert van ilyen bőven. J. S. Bachról olvassuk Szabolcsi Bence már-már költőien szép szavait: világa maga az áradó, a mindent elborító vegetáció — nem a természeté, s nem a gondtalan tenyészésé, de az örök feszülő erőé, a mindig jelenlévő és jelenvaló lényegé, a soha nem lanyhuló, koncentrált akaraté, a szüntelen szembenézésé.” Menuhin így fogalmaz: „Több volt mindennél: olyan zenét alkotott, amely összekapcsolta a művészetet és tudományt, megindította az emberek szívét, és elméjüket arra kényszerítette, hogy itt és most éljék át a lenyűgöző és eleven élményt, ami ekkora léptékben és ilyen erőteljesen mindaddig egyetlen zeneszerzőnek sem sikerült." Ebben van a zene, s Bach muzsikájának mai aktualitása: nemesít, erőt és szembenézni-tudást, szívet és elmét megmozgató inspirációkat ad. Csupa olyat, ami egy teljes élet megéléséhez nélkülözhetetlen. Bürget Lajos NAGY ISTVÁN ATTILA: Mozdulatok Az izmok elvadult ösvényein éjszaka útra kelnek a mozdulatok, messziről, a kamaszkor elhagyott állomásairól, ahol derékig nő a fű a céltalan sínek között, csodára vágyó óvatos tenyerekből, hallgatások ihlető szorongásaiból indul, az első hálószoba falaiból, az elhagyottság olcsó pózaiból. Felparázslanak az elfelejtett mozdulatok, tiltakoznak, gátakat emelnek, vágyakat, csókokat fenyegetnek. Múltam némán tátogó őrei, haláltól menekülő vérerek csatornáiban fuldokló partot nem lelő látomások, ne engedjetek a múltamba visszahullani, fel kell oldódnotok az időben, mert maga alá temet az élet. Géniuszok rand e \ J. S. Bach arcképe abból a korból, amikor VVeimarban működött. Szükségszerű, hogy zeneértő és -kedvelő, a muzsikát hivatásszerűen interpretáló és tanító, vagy csak az egyszerűen zenét hallgató emberek számára az idei esztendő ünnep. Tisztelet a nagy szellemeknek, az alkotóknak, akik nemcsak máig szép zenét alkottak, de működésükkel korszakokra meghatározták e csodálatos hangzásvilágot. Hogy mégis elsősorban Bach, akire a figyelmem irányul, annak oka: úgy érzem, a legközelebb áll hozzám éppen építkezési formáival, arányaival, alkotó szimmetriájával. Johann Sebastian Bachról így szól Szabolcsi Bence zenetudós: „... Bach arcában minden kor azt olvasta, amit önmaga igazolására olvasni akart. De így volt jól; mert Bach és a Bach-zene valóban kétarcú, kétfelé forduló tünemény, óriási vízválasztó két korszak határán, betetőzés és összefoglalás, lezárása az európai muzsika ezer évének és leghatalmasabb kinyúlás az elkövetkező ezer év felé.” Yehudi Menuhin, a kiváló hegedűművész vallomása: „Számomra Bach testesíti meg azt az eszményt, amely felé évezredeken át törekedett az európai zene. Bach A TIZENHETEDIK SZAZAD VÉGÉN, KEREKEN HÁROMSZÁZ ESZTENDŐVEL EZELŐTT ALIGHA TUDTA A VILÁG: SZINTE EGY IDŐBEN SZÜLETNEK MEG A MUZSIKA ÓRIÁSAI. HANDEL, BACH, SCARLATTI, SCHÜTZ — MAJD EGYSZERRE LÉP SZÍNRE, HOGY ÜJ KORSZAKOT NYISSON. MÉG ÉL BUXTEHUDE, EBBEN AZ IDŐBEN DOLGOZIK TELEMANN. A MUZSIKA SZÍNPADÁN VAN MÉG LALANDÉ, DELELÖRE JUT CONPERIN NAPJA, ELEMENTÁRIS FRANCIA SZELLEM RAMEAU, S MÉG VISSZACSENG A KÖZELMÚLTBÓL LULLY ZENÉJE. GÉNIUSZOK NAGY RANDEVÜJA EZ A KOR. Múlt, jelen, jöv Gondolatok az ibrányi I K ilenc évig laktam az Ibrányhoz tartozó Nagyerdő tanyán, a felszabadulás előtt és után. Eleinte mint gyakornok az Amb- rózy-uradalomban, majd mint földosztó bizottsági tag működtem. 1944 őszén, amikor közeledett a szovjet hadsereg, az úgynevezett „urak” közül csak én maradtam ott, a többiek „menekültek”. Ibrányban a román katonák jöttek, pár hétig ott szállásoltak, nyilvánvaló, hogy ha valamiért tolmácsot kerestek, az emberek hozzám fordultak. Mint románul tudó, jártam a katonai parancsnokságra. 1944 novemberében iskolát indítottam Nagyerdőn a do- hánysimítóban. Feltehető, hogy az volt az országban abban az időben az egyetlen „működő” iskola. Egy Tar Balázs nevű sárospataki tanuló volt a tanító, ibrányi fiú, aki később orvos lett. Nem azért indítottunk iskolát az analfabétizmus volt ősi fészkében, hogy büszkélkedhessünk vele, hanem bizonyítani kívántuk, hogy — Ady szavaival szólva — másképpen lesz holnap, másképpen 'lesz végre. Az iskola tantermén kívül a volt dohánysimító kul- túrházi szerepet is betöltött. Délutánonként ott gyűlt ösz- sze a tanyasi ifjúság. Kultúrműsorokkal készültünk, próbákra jöttünk össze. Négy alkalommal rendeztünk azon a télen kultúrműsort, jeleneteket, dalokat, verseket tanultunk. És micsoda lelkesedés volt! Még Ibrányból és Pa- szabról is jöttek, főleg fiatalok. Joggal énekelték, hogy: „A szívünk lángban ég ...” Érezték, hogy a történelmet nemcsak írják, hanem csinálják is, és ők is részesei annak. Amikor elhangzott Petőfinek a „Feltámadott a tenger” és Ady- nak a „Történelmi lecke fiúknak” című verse, zúgott a fergeteges taps. Négy évtized múlt el azóta, sokan azok közül, akik elindították az új élet folyamatát Ibrányból, már nincsenek az élők sorában. Mások meg úgy, mint én, elkerültek a megyéből. Most karácsony előtt az a megtiszteltetés ért, hogy előadást tartottam a községi könyvtárbar a felszabadulás utáni időkről Nagy örömmel mentem égj nappal előbb, hogy találkozhassak egykori barátaimmal ismerőseimmel, bejárjam a falut és a határt. A zúzmarái Tiszatérben, mintha az álmol és emlékek birodalmában jártam volna. Ibrány község arculata — úgy mint sok más községé — nagyon megváltozott, kezd vá rosias jelleget ölteni. Bejárva í község utcáit csak egyet hiá nyoltam: semmit nem talál tam, amely jelezné, hogy ot élt egy kiváló ember, akinél nagy érdemei vannak abban hogy Ibrány község az elsői között volt, amely nagy tömeg gél, szenvedélyesen csatlako zott 1944—45-ben az új élet formához: Földi Emil doktor aki megszervezte a pártot. Amikor beléptem a könyv tárba, ahol több mint hatva nan gyűltek össze — öregek é: fiatalok még Nagyerdőről é Paszabról is jöttek — Vörös marty kérdései jutottak a eszembe: „De hát hol a könyv mely célhoz vezet? Ment-e i könyvek által a világ elébb? Előadásom témája a negyvei év előtti idők visszaidézési volt, de mint mondanivalót ; kultúra szerepét hangsúlyoz tam és ebben a könyvnek mint megbízható útbaigazító nak a jelentőségét. Azt is ér zékeltetni akartam, hogy csal az a nép nem hull ki „az dől rostáján”, amely nyújt vala mit az emberiségnek és hivat koztam Adynak ama szavaira melyek az egykori úri renc igazságtalanságaira vonatkoz tak: „Csörtettek bátran a sen kik és meglapult az igazi em bér.” És arra a jóslatára amely a dolgozó nép fiaira vo natkozott: „Ami csak szépség s ami reménység, mind t Szombati galt Amer Al-Ubaidl iraki művész alkotása: Sivatagi beduinok Hányszor róttam a pusztát baktatva, és terhem Hátamon majd hogy eltörte gerincem. Hányszor kopogtattam az ajtón, s nem törődtem Fáradtsággal, míg metsző hideg és forróság kínzott. Hányszor bújí És a villám c Hányszor feki Fejem a karói (Ma.
