Kelet-Magyarország, 1985. február (42. évfolyam, 26-49. szám)
1985-02-02 / 27. szám
VÁLTOZÓ ÉLETŰNK Vasárnapi ebéd Déli harangszó árad a Hi-Fi-toronyból vagy a kis japán tranzisztorosból, a keményített damaszt abrosz kellős közepén aranyló sárga húsleves gőzölög, mellette külön tálban főtt marhahús, só, paprika, csillogó étkészlet, elégedett háznépe és ... a ház holtfáradt asszonya. Ez utóbbi személyiségről annyit, hogy az így, menetrendszerű pontossággal kezdődő és a hagyományos fogásokkal (rántott hús, burgonya, savanyúság, töltött káposzta, sütemény) folytatódó magyaros vasárnapi ebéd számára már pénteken elkezdődött: bolti bevásárlás, hazacipelés — majd szombaton folytatódott: piaci bevásárlás, néhány étel előkészítése, a vasárnap kora reggel tetőzött az operáció: levestészta-gyúrás, hús- klopfolás, majd a percre kiszámított, de ősidők óta jól be- idegződött utolsó főzési műveletek zárták, s hogy ezt se feledjük ki az asszonyi tevékenység sorából: közben meg is reggeliztette övéit. S most, hogy túlvannak az ebéden is, jöhet a mosogatás, mert a család többi tagja most nem za- varkodik: ledőltek egy kis ebéd utáni vasárnapi szundikálásra. Magyaros? Hagyományos? Idilli? Hogy is áll a dolog ezzel a hagyományos vasárnapi ebéddel? — Ahány ember, ahány ismerősöm, úgyszólván mind másként vélekedett erről. A legtöbben egyetértettek abban, hogy ez a déli harangszóval induló, damaszt- abroszos, aranyszínű húsleve- ses, rántott húsos és szundikálásba torkolló vasárnap az igazi, de azt már elég sokan elismerték, hogy azért ez nem megy minden vasárnap. „Merthogy a mai árak mellett ...” — „Néha kirándulunk vasárnap, s akkor ...” — „Kint a telken inkább bográcsban ...” — „Legfeljebb, ha vendéget várunk ...” — „Ha a fiú hazajön kimaradásra, akkor természetesen ...” ★ P.-né csodájára járnak a szomszédasszonyok. Irigylik is, meg is szólják a háta mögött, titkát mindenesetre szeretnék ellesni, ha utánozni — mint mondják — nem lennének képesek. P.-né pénteken kora este fél óra alatt bevásárol. Mégpedig szerényen, mértéktartással, de okosan. Megvesz mindent, ami kell, de semmi feleslegeset. A vasárnapi ebédet úgy fél 10-kor kezdi el főzni, s attól függően, hány családtagja tud neki segíteni, el is készül valamikor dél és egy óra között. Leülnek, jóízűen megebédelnek, de számukra az igazi családi együttlétet, a jó dumapartit az ebéd utáni közös séta teremti meg. P.-né szívesen elárulja a titkot: — Valamikor magam is végigsütöttem, -főztem a hétvégét, pontosan, szabályosan elkészítettem a húslevest, a rántottat (legfeljebb a csirkét és a sertéshúst válogattam), meg a többi „kötelező” vasárnapi fogást. De egyszer beleuntam magam is, meg hál’ istennek a családom is. Akkor kaptam karácsonyi ajándékba egy igen korszerű szakácskönyvet, s elhatároztam, hogy sok finomságot, közöttük egészen olcsó és könnyen készíthető ételeket is feltálalok a vasárnapi asztalra. Kitűnő szószok, főzelékek, zöldségsaláták szerepelnek azóta a vasárnapi étlapunkon, szezononként igyekszem alkalmazkodni az árakhoz, tehát nem télen keresem a paradicsomot és a salátát. .. .Persze nem könnyű ez, de megéri a szakácskönyvék tanulmányozása, a tervezge- tés ... ★ F.-éknél beavattak a családi költségvetés rejtelmeibe. S mert ők a vasárnapi nagyevők közé sorolják magukat, a következő kiadásaik vannak: mind a négy családtag (két felnőtt, két gyermek) munkahelyén üzemi konyhán és iskolai menzán étkezik egész héten, s ez összesen havi 800 forintjukba kerül. Napi 50—60 forintból jön ki a reggeli és a vacsora, s ez felkerekítve havi 1800—2000 forint kiadást jelent. És most jön a vasárnapi ebéd, amire — véleményük szerint — nem túl sokat, egy-egy hétvégén 500 forintot költenek, mert falusi rokonságuk mindig kiegészíti az éléskamrát hol egy tyúkkal, hol egy disznótoros kóstolóval meg krumplival is. Így azután a négy vasárnapot „megússzák” kétezerből. F.-ék ketten keresnek: a férj ötezret (ezt pontosan elviszik az étkezési kiadások), a feleség tisztán háromezret hoz haza, s ehhez jön a családi pótlék a két gyermek után. Ezek a tények, s még valami: F.-ék hétköznapi étkezési kiadásai napi 112 forintot tesznek ki, a vasárnapi ennek több mint ötszörösét igényli a családi kasz- szából. ★ — Csak nem képzeli, hogy lemondunk a vasárnapi ebéd öröméről? Egész héten úton vagyok, hol hideget eszem, hol bisztróban kapok be valamit ... Nem is magyar család az, ahol nem ül együtt a család a gazdagon terített vasárnapi asztalnál. (Kérdés: mitől magyar a magyar család? A nagy trak- tától ?) (A választ adja meg ki-ki ízlése, étvágya, felfogása szerint.) ★ Az egészségnevelés hivatásos szakemberei és a belgyógyászok, kardiológusok minduntalan figyelmeztetnek: egészségtelenül étkezünk, túltápláltak vagyunk, sok, rendkívül sok a táplálkozás rossz szokásai és a mozgáshiány miatt keringési panaszokkal (infarktus is!) jelentkező páciens. Ennek ellenére nehézkesen terjed a kalóriaszegény, a nehéz, zsíros ételektől mentes táplálkozás szokása. ★ D-éknél ugyan „megadják a módját” a vasárnapi ebédelésnek, de nem az ebéd maga, hanem a külsőségek teszik meghitté ezt a családi szertartást. — Egyszerűen örömet szerez nekem a szép terítés, tudom, hogy így a szerényebb fogásokat is nagyobb gusztussal fogyasztja a család — mondja a középkorú asszony A férj egyetért. Neki más gondja van: — Eleinte mi is csináltuk az igazi, nagy vasárnapi ebédeket. Én még a húst is hússal ettem volna, de amikor az orvos veszélyt jelzett, abbahagytuk és most a lehető legkönnyebb ételeket főzzük. Csakhogy most drágult a tej, a tejtermékek, meg a mirelit zöldségféle is többe kerül. Ez bizony kissé nehezebbé teszi az egészséges táplálkozást is ... ★ Ny-ék és még három értelmiségi család jó tíz esztendeje a közös vasárnapi ebédnél találkozik. A férfiak — azonos szakmájuk és hasonló életelveik miatt — szívesen jönnek össze ilyenkor, az asszonyok és a gyerekek, ahogy az lenni szokott, ugyancsak megtalálják a közös nyelvet. Ez a népes baráti társaság nem is oly régen, úgy két éve még a város másodosztályú éttermében jött össze, de a vendéglátóipari áremelések véget vetettek ezeknek a találkozóknak. — Eleinte nem akartunk lemondani a közös ebédekről, megpróbáltuk úgy, hogy felváltva főztünk, s minden vasárnap másik családnál ebédelgettünk, de ez csak pár hónapig ment. Egyszerűen ezt a strapát már egyikünk sem vállalta. Most minden család otthon ebédel és délutánra kávéra jövünk össze valahol. ★ — Ha faluról bejönnek a férjem szülei, havonta egyszer, akkor tetszik, nem tetszik, jókora lakomázást kell csapnunk. — Fiatal hivatalnoknő vall így. — Mert képzelje, egyszer megtörtént, hogy a gyerekek kedvéért, merthogy nagyon szeretik, paradicsomleves és mákos tészta volt a vasárnapi ebéd és épp akkor jöttek apósomék. Gondolhatja, milyen botrány volt belőle. A fiúknak még azt is mondták, hogy hova tette az eszét, amikor engem elvett. Istenem csak ez a havi egy vasárnap ne lenne a húslevesekkel meg a rántott húsokkal... ★ Volt osztálytársam, az egykor nyeszlett-cingár fiú ma 40. életéve fölött 95 kilójától szenved ... — Pedig hidd el, egész héten alig eszem valamit nap közben, legfeljebb este kapok be egy kis meleget. Hogy vasárnap ... ? Na ez igaz, vasárnap van idő, akkor szép kényelmesen, nyugodtan végigeszem az asszony főzt- jét. Mert azért enni szeretek ... (Barátom rendkívül hálás volt, mert megajándékoztam a francia MAYO-klinika fogyókúrás receptjével. Pedig talán egyszerűbben is lehetne ...) ★ K-ék: pályakezdő, albérletben élő, gyermektelen házaspár véleménye: — Semmiben sem szeretjük a formaságokat. Az egyetemi menzán megszoktuk a tálcás önkiszolgálást meg a tejivók, büfék gyorsaságát, ceremóniamentességét. Most is így élünk. Néha abból vesszük észre, hogy vasárnap van, hogy elfogyott a kenyerünk és rájövünk, hogy nincs nyitva a bolt. Akkor felszaladunk a Korona mellé és megeszünk négy franciakré- mest. A vasárnapi ebéd íz- és ízlésskálája a déli harangszóhoz tálalt aranyló húslevestől a zene nélküli süteménybá- rig terjed — a szokások, a pénztárca tartalma, tehát az igények és a lehetőségek által formálva (deformálva). Sem ezt sem azt nem illeti megszólás, kritika, s a legkevésbé beleszólás. Aki e témában követelőzhet, az nem más, mint az egészség. Szilágyi Szabolcs Sok vagy kevés? Gondolatok a megyei kiadványozásról M ielőtt a címben feltett kérdésre válaszolnék, járjuk körül a megyei kiadói tevékenységet. A könyvkiadás az anyagi erőforrások szűkössége miatt és a feladatszférában elfoglalt helye szerint, a művelődésben sem tar- . tozott a preferált területek közé. Mindezek ellenére születtek jelentős eredmények. A Nyíregyházi Kiskönyvtár sorozat kötetei a gyorsan fejlődő város közösségigényeihez jól kapcsolódnak. 1968-ban nem sikerült kiadni a város sokszerzős monográfiáját, ezért a művelődés irányítói megkezdték a rendelkezésre álló kéziratok közlését. A cél jó alapkiadványok megjelentetése volt, amelyeket a szakma megvitat, s azok alapján egységes keretben elkészíthető a város monográfiája. Eddig 13 kötet látott napvilágot (Negyedszázada történt, Nyíregyháza örökváltsága, A régi Nyíregyháza, Fejezetek Nyíregyháza művelődéstörténetéből, Nyíregyháza művészettörténeti emlékei, Tanulmányok Nyíregyháza újabb-kori történetéből stb.). A Bessenyei György Tanárképző Főiskola 1965-től megjelenő Tudományos Közleményei a felsőoktatási intézmények kiadványainak sorában is rangos helyet foglalnak el. 1973-tól már nem egyetlen kötetben jelenik meg a sorozat, hanem szaktudományi bontásban. A kötetek azt mutatják: a főiskola a tudományterületek fontos kutatóhelye. Sok megyei vonatkozású témát elemeznek, kapcsolódnak országos kutatási programokhoz.- A megyei intézmények (könyvtár, múzeum, levéltár, művelődési központ, színház, kabinet) profiljuk szerint jelentetnek meg kiadványokat: évkönyvek, bibliográfiák, dokumentum-kötetek, olvasókönyvek, helytörténeti kiadványok, kiállításvezetők, ismertetők, módszertani füzetek stb. A színház a darabfelvezetők sorában önálló kiadványokkal is jelentkezett. (Pláton Szókratész védőbeszéde, Ratkó József: Segítsd a királyt!). A sorozatok és a folyóiratok mellett a tájegység múltját és jelenét jól bemutató egyedi kötetek is kerültek az olvasók kezébe: A munkásság és parasztság élete és mozgalmai Szabolcs-Szatmár megyében I—II, Sza- bolcs-Szatmár megyei történelmi olvasókönyv, Szabolcs-Szatmár megyei földrajzi olvasókönyv, Szabolcs-Szatmár megyei hely- történét-irás, Szabolcs-Szatmár megyei történeti-etimológiai helységnévtára, Találkozás Bereggel stb. Említést érdemel a megyei könyvtár sokat vitatott Tiszta szívvel sorozata, mely pályakezdő költőknek nyújt megjelenési lehetőséget. Az utóbbi években csökkent a megyében megjelenő kiadványok példányszáma. Emiatt is sajnálatos, hogy több olyan alkotás is megjelenhetett, amely iránt alig van érdeklődés. Ezek után válaszoljunk a feltett kérdésre: sok vagy kevés a megyében megjelenő kiadvány? Kevés, mert hiányoznak a megyében olyan alapkiadványok (monográfiák, a megye művelődéstörténete, földrajzi névgyűjteménye stb.), amelyekkel minden megyének rendelkeznie kell. Sok, mert egynémelyikből a kelleténél több marad raktáron. Sok, mert akad olyan is, amely iránt alig van érdeklődés. Sok, mert egyes kötetek nélkülözhetők az intézmények működésében, vagy máshonnan egyszerűbben is beszerezhetők. Jó kiadványainknál nem kísért a provincializmus veszélye, csak a kiadványok fogadtatásában, minősítésében jelentkeznek időnként ilyen buktatók. Az igényes és időben megjelenő műkritika is sokban segítheti a kiadott művek szakmai és olvasói fogadtatását. Mit adjunk ki? — tehető fel a következő kérdés. Ideológiai, szakmai igényességgel készülő, művelődéspolitikai, vagy gazdasági szempontból fontos kiadványokat. Olyan műveket, amelyeket az olvasók megvásárolnak, tehát nem ráfizetésesek. Olyan műveket, amelyek — ha ráfizetésesek is — a megye szempontjából fontosak. A megyei kiadványokat a kiadói tanács fogja össze, összegyűjti az igényeket, egyezteti a szándékokat és lehetőségeket. Igény, hogy ez a „szerv” ne csak szelektáljon, adminisztratív feladatokat lásson el, hanem magas szintű tartalmi munkát és koordináló tevékenységet végezzen. M últ évi decemberi ülésén a megyei pártbizottság agitációs és propagandabizottsága javasolta, hogy az évtizedek óta tapasztalt hiányok megszüntetésére készüljön hosszú távú feladatterv. Megvalósítása érdekében szükséges az anyagi források megteremtése, illetve koordinálása, a szellemi erők összefogása. Szükséges a gondos előkészítő és terjesztő munka, a rendelkezésre álló intézményi erőforrások tervszerűbb felhasználása. Tóth László KIEGÉSZÍTÉST célzó hozzászólás II „ik-Wiüfcl - kéMjÉkkcl" című cikkhez Páll Istvánnak napilapunk január 5-i hétvégi mellékletében megjelent írása egészséges türelmetlenséggel sorol fel számos hiányosságot a diák-honismereti mozgalomban. Jóval KlSZ-korosz- tályon túli felelősként magam is sorolhatok további kérdőjeleket, de eredményeket és megújítandó formákat is egyúttal. Páratlan években — így 1985-ben is — jelentkezik a KISZ-bizottságok irányító és szervező közreműködésével a középiskolások kulturális és művészeti aktivitásának gazdag fórumaként a Sárospataki Diáknapok. Ennek részét képezi a megyei KISZ- bizottság pályázati felhívására érkező középiskolai honismereti gyűjtőpályázatok rendszere. Megyénkben hosz- szú évek óta az a sajnálatos tapasztalat, hogy 4—5 vidéki és egy-két megyeszékhelyi középiskola pályázatán kívül egyedül a nyíregyházi Zrínyi Ilona Gimnázium 20—25 pályázata jelenti a megye középiskoláinak a részvételét ebben a jeles honismereti gyűjtőmunkában. A Zrínyi gimnázium külön érdeme, hogy tanulóinak pályázatai a tudatos szaktanári irányításnak is köszönhetően mindig színvonalas írások. Segítené talán itt az előrelépést, a résztvevők hálózatának a bővülését, ha a nyaranként! nyári honismereti diáktáborok főleg a páros években a Sárospataki Diáknapok pályázatának az előkészítését is szolgálnák. A nyíregyházi Jósa András Múzeum honismereti kiadványokat és helytörténeti kiállításokat feldolgozó vetélkedői — úgy vélem — jó szolgálatokat tesznek mind a benne résztvevő általános és középiskolás korú diákok, mind az üzemek KISZ fiataljai honismereti kérdések iránti érdeklődésének a felkeltésében és bővítésében. Ezt a szolgálatot a megyeszékhelyi múzeumok a Tájak — Korok — Múzeumok szervező bizottsága 1980/81-es országos — KISZ-szel közös — vetélkedőjébe való bekapcsolódásával gazdagította. Jó volna, ha az országos szerv a KISZ- bizottságokkal karöltve ismét szervezne ilyen országos — megyénkben is eredményesnek bizonyult — honismereti vetélkedőt. Érdemes volna a többi múzeumban is alkalmazni a mátészalkai Szatmári Múzeum Szavak és tárgyak elnevezésű — általános iskolások körében szervezett — játékát. Ez a kis vetélkedő a néprajzi .fogalmak ■ megismerését segíti a helybeli városi könyvtár közreműködésével. Jó alápozást ad ez a kulturális játék az általános iskolai és a majdani középiskolai honismereti szakköri munkához. A Tájak — Korok — Múzeumok országos honismereti mozgalomban részt vevők hálózata megyénkben is egyre nő és a családokon belül általános iskolásokat éppúgy érint, mint középiskolásokat és KISZ-korú felnőtteket. A mozgalomban részt vevők és a múzeumok tervszerű kapcsolata viszont laza vagy egyáltalán nem is jelentkezik. Az évenkénti megyei Luby Margit honismereti gyűjtőpályázati felhívás eljut a megye általános és középis kolai hálózatába is. Pályázattal való jelentkezés viszont a felhívás hatására nem elégséges mértékű. Itt is a Zrínyi Ilona Gimnázium tesz ki magáért elsősorban, mesz- sze megelőzve az összes többi középiskolát. Az állandó résztvevők között kell említeni a rohodi és gyulaházi általános iskolák honismereti szakköreit is kiváló szaktanári közreműködéssel. A nyári honismereti táborokban fel-. készített és foglalkoztatott szaktanárok számának gyarapításával bizonyára nőne a honismereti témával felelősséggel és a diákközösségekre hatni tudóan foglalkozó nevelők Hálózata a megyében. Az éves honismereti pályázati rendszer negatív jellemzői közé tartozik a tanárképző főiskola hallgatóinak közönye a hozzájuk is eljuttatott pályázati felhívás iránt. Két-, háromévenként kapunk csak tőlük egy-két pályázatot. Pedig ezekre leendő tanárokra, tanítókra vár a honismereti kérdésekkel való általános iskolai és itt-ott művelődési házakban is bevezetett szakköri foglalkozás szervezése és irányítása. Jó volna ha az általános iskolák leendő nevelői a honismereti gyűjtőmunkában való részvétellel növelnék a honismereti témakörben szerzett felkészültségüket. Papp Ágoston KM HÉTVÉGI MELLÉKLET 1985. február 2. ^
