Kelet-Magyarország, 1985. február (42. évfolyam, 26-49. szám)

1985-02-14 / 37. szám

1985. február 14. Kelet-Magyarország 7 Úttörőgárda, Tiszavasvárí Ismerkedés a kerékpárral. (M. K. felvétele) Diákboltosok Balkányban Miénk a szó KUVIKMENTÉS Néhány hete egy szárnyán sérült kuvikot hoztak szak­körvezetőnkhöz. Tanárunk ismertette, hogyan kell ápolni a beteg madarat, majd engem bízott meg a folyamatos gon­dozással. Sok-sok egeret fogtunk a kuviknak, de jóízűen elfogyasztotta a húsdarabokat is. Szárnya szemlátomást meg­erősödött és egészségesen engedtük szabadon. Dicső Gábor, Tornyospálca RAJZPÄLYAZAT A Nyírbátori Afész rajzpályázatot hirdetett a kereskedel­mi hetek rendezvénysorozata keretében. Milyennek látják a gyerekek a forgalmat, az áruválasztékot, a kiszolgálást? Ilyen és ehhez hasonló kérdéseket kellett megjelenítenünk a pá­lyamunkákon. Csapatunkból harmincán pályáztak. A leg­jobb munkákat az áruház kirakatában kiállították. A díjki­osztásra a Kakukk étteremben került sor, majd az áfész vendégei voltunk. Pásztor Éva, Bücs Agnes, Nyírbátor, Zrínyi Ilona Üttörőcsapat TIMURI TETTEK NAPJA Szombaton sok rászoruló idős embert meglátogattunk. Egész rajunk akcióba lépett. A még kellemes időt kihasznál­va fát vágtunk, sepregettünk, kiváltottuk a gyógyszereket, behordtuk a szenet és elmosogattunk a községben a magá­nyosan élő néniknél, bácsiknál. Az idős emberek hálás sza­vainak nagyon örültünk. Máskor is szívesen segítünk nekik. Kun Béla raj, 5. c„ Rakamaz MHSZ-GYŰLÉS CSENGERSIMAN Évzáró közgyűlést tartottunk az iskolában, az MHSZ-szer- vezetben. A február 2-án megtartott gyűlésen hetven pajtás nevében adhattunk számot az eddig végzett munkáról. Szól­tunk természetesen a hiányosságokról is. A beszámolót kö­vetően vetélkedőt rendeztünk történelemből és földrajzból. A versenyben Fenyők Marianna és Antal Enikő győzött. Birtalan Tibor, Csengersima EGÉSZSÉGÜGYI NYÍLT NAP Iskolánk egészségügyi szakkörének tagjai nyílt napot ren­deztek nemrégiben. Bemutatták, hogyan kell bekötözni a sérültet, s elméleti kérdésekre is választ adtak. Nagyon sok érdeklődő győződhetett meg róla, milyen szakszerű képzés­ben részesülnek a vöröskeresztesek. A közönség is tehetett fel kérdéseket. Póti Andrea, Géberjén MADÁRVÉDELEM A tél és a szigorú hideg, a csikorgó fagy beálltával mada­raink is igénylik a gondoskodást. Mi, a természetkutató szak­kör tagjai, madáretetőkét készítettünk, s azokat kihelyeztük iskolánk udvarára. Eleiemmel rendszeresen feltöltjük ezeket az etetőket, s ezáltal is szeretnénk hozzájárulni a madarak védelméhez, környezetünk biológiai egyensúlyának megóvá­sához. Lóránt Csilla, Levelek Gyermekrajzverseny Elődök nyomdokain Tiszavasváriban, a Kabay János Általános Iskolában Cs. Nagy Gyula tanár irá­nyításával fél évtizede kezdte meg munkáját az úttörőgár­da. A tevékenységét siker koronázta, mert a gárda tag­jai közül egy év múlva, il­letve az azt követő években Laskai Zoltán, majd Szabó Attila is jól szerepelt az or­szágos versenyen, valamint a nemzetközi iskolakupában. 1982-ben a szakági országos verseny első csapatának tág­jai sorában volt Bódis And­rea is, aki az ország legjobb csapatával eljutott Csehszlo­vákiába, a KGST-országok versenyére. Az úttörőgárda jelenlegi munkájáról — annak két tagjával beszélgetünk. Ráduly Katalin 8. osztályos tanuló: — A városi, illetve a me­gyei döntőn Andi mögött a második voltam. Ez évben is szeretnénk jól szerepelni. Hetente egyszer tartunk fog­lalkozást. Elsajátítjuk a köz­lekedési ismereteket, aminek a gyakorlatban való alkal­mazását az ügyességi és sza­bályossági pályán próbáljuk ki. Ezenkívül községünk köz­lekedési viszonyairól veszély­térképet készítünk, segítjük a kisdobosok és az óvodások közlekedését. A csapatszintű rendezvényeken mi vagyunk az útbiztosítók. Nádasdi Enikő 8. osztályos tanuló: — Jó a kapcsolatunk az if­júgárdistákkal, a rendőrök­kel, és az MHSZ aktivistái­val. A lőszert, a légpuskát, a lőlapokat, továbbá az úttörő honvédelmi pálya akadályait az MHSZ-től kapjuk. Az if­júgárdisták lőpályáját hasz­nálhatjuk, de ők a honvédel­mi ismeretek átadásában is segítenek. Az „Iskolánk köz­lekedésbiztonságáért!” — címmel meghirdetett orszá­gos versenyen másodikok let­tünk. A jutalmul kapott 20 ezer forintból 4 kerékpárt és egy kismotort vettünk, me­lyek megkönnyítik a verse­nyekre való felkészülést. A legutóbbi városkörzetin el­ások lettünk, a megyein pedig a negyedik ,helyen végez­tünk. Az elméleti képzés, meg a járművekkel való ismerke­dés már izgalomba hozta a társaságot. Szeretnék, ha az erőfeszítéseikkel az elkövet­kezendőkben is babérokat arathatnának. Alig egy évvel ezelőtt, amikor a megyei úttörővezetői konfe­rencián a balkányiak küldötte beszámolt az ifjúsági szövetkezet munkájáról, óriási érdeklődés, kíváncsiskodás volt a jelenlevők véleménye. Mi történt egy év alatt? Szeremlei Ibolya, szövetkezeti tag: — Én boltos vagyok, több tár­sammal együtt. Diáktársaim rendszeres vendégek az üzle­tünkben. Tízórai-uzsonna, isko­laszerek, cukorka és sok más cikk eladásából mintegy 180 ezer forintot forgalmaztunk a múlt gazdasági évben. Négyen dolgo­zunk felváltva. A tiszta nyereség, mint a zárszámadásból kiderült, közel 16 ezer forint. Mi Nagy Ibolyával még csak ötödikesek vagyunk, így lesz időnk arra, hogy később is „boltoskodhas- sunk”. Sokan irigyelnek bennün­ket, a szövetkezeti tagokat. Az viszont az elv, hogy „problé­más” úttörő ne lehessen szövet­kezeti tag. Soltész Erzsébet tanárnő, szö­vetkezeti tag: — Harmadik éve vagyok neve­lőtanár a diákotthonban. Mi pe­A róka kedvet kapott a kakashúsra. Nem sokáig töp­rengett, nyomban futásnak eredt és lihegve berontott az egyik udvarra. A kakas — alighogy a róka az udvaron termett — észrevette öt és azonnal felrepült a közeli körtefára. — Ej, ej, bátyókám — szólt nyájas, kedveskedő hangon a róka — mire való ez az ijedtség? Mi állatok éppen az imént kötöttünk békét egy­mással. Mától fogva az álla­tok birodalmában örök idők­re vége van a békétlenség­nek és viszálynak. Mi ketten is mától fogva testvérek va­gyunk. Tulajdonképpen ezért jöttem hozzád. — Igazán nagyon kedves dagógusok — tanítványainkkal együtt — részt veszünk az ifjú­sági szövetkezet munkájában, örömmel tapasztalom, hogy a gyerekek lelkesen végzik mun­kájukat. Persze néha kudarc is van. Próbálkoztak például king galambok tenyésztésével. Sajnos' sikertelenül. A primőrök már nagyobb hasznot hoznak. Para­dicsom, paprika és más zöldség­félék kerülnek ki a fóliák alól. Sertéseket is tenyésztünk. A szö­vetkezet egy felnőttet is foglal­koztat, aki a sertések körüli ne­hezebb, piszkosabb munkát el­végzi. Természetesen mindenről kellő nyilvántartást vezetünk, s tagjainkat tájékoztatjuk a bevé­telekről, kiadásokról. Radványi Sándor, a kollégium, illetve az iskolaszövetkezet veze­tője: — Nem jelenti az iskolaszö­vetkezeti tagság', hogy aki itt a sertések körül foglalatoskodott, az már biztos mezőgazdasági szakmunkásképzőben tanul to­vább. Munkára, az idő hasznos eltöltésére, a pénz becsülésére kí­vánjuk nevelni a gondjainkra bízott gyerekeket. Az egyéni és közösségi tulajdon, a munka sze­rinti bérezés is megvalósul ki­csiben. (m. k.) ez tőled — mondta a kakas — de miért rontottál be ide úgy, mint akit rossz szándék vezérelt, és miért nem úgy, ahogy egy vendég szokott, lassú, halk léptekkel. — Nem érted? — csodál­kozott a róka. — Első akar­tam lenni, aki e kedves, jó hírt hírül hozza neked. — Ja, úgy — bólintott a kakas megértőén. — Akkor hát minden rendben. — Ugyanakkor egy ággal ma­gasabbra szállt. — És így veszünk búcsút egymástól? — kérdezte meg­ütközve a róka. — Te ott fenn, én pedig itt lenn? Ha már a bátyám vagy, úgy il­lene, hogy lejöjj és megcsó­kolj. Vagy talán kételkedsz az általam hozott jó hírben? — Nem kételkedem, elhi­szem, miért is ne hinném — bólogatott buzgón a kakas. — Kétségtelenül igazat mond­tál. Hiszen akkor miért is rohanna ide olyan eszeve­szetten az a két kutya, me­lyeket innen fentről látok. Bizonyára ők is hírül akar­ják adni ugyanazt a jó hírt a megkötött békéről, amit te hoztál. — Kutyák? — kiáltott Té­rültén a róka és az ijedség­től alig tudta merre mene­küljön. — Mi van húgocskám! — kiabált utána a kakas. — Mi történt? Miért e sietség? Hiszen még le se szálltam a fáról! Ekkor felhangzott a ház­tetőről a vadgalamb búgása. — Hallgass ide, komám! Miket hazudtál itt össze­vissza ennek a ravasz róká­nak? Én sokkal magasabban vagyok nálad, és semmiféle kutyákat nem láttam! — Tudod, barátocskám, a hazugságnak fondorlat az ára. Amit főzött, egye is meg. (Szlovákból fordította: Dr. Papp Sándorné) Február 9-én Nyíregyházán Rendezték meg az általános isko­lai tanulók idei megyei rajzver­senyének döntőjét. Ezt megelő­zően az iskolai háziversenyeket és a területi-városi versengés"- ket tartották meg, s innen került a megyei döntőbe harminckét fiatal. Három kategóriában mérték össze rajztudásukat, fel- készültségüket. Az első csoport­ban, ahol tanulmányjellegű, kö­tött témájú rajz- és műszaki jel­legű, ábrázolás volt a feladat. Itt a legjobbnak Bulátki János, a piricsei általános iskola tanulója bizonyult, második Péter Ferenc (Kisvárda), harmadik Lipcsei At­tila (Nyíregyháza, I. számú gya­korló). A második csoportban szaba­don választott témával és tech­nikával dolgozhattak a verseny­zők. Első lett Kaskó Henriette, a demecseri általános iskola tanu­lója. Második Huber Szabolcs (Nyíregyháza, 6. számú iskola), harmadik Kosa Béla (Nyírbátor, 2. számú iskola). A harmadik ka­tegóriában műalkotások elemzé­se és népművészeti kérdések szerepeltek. Itt Tölgyfa József, a nyírteleki 2. számú iskola tanu­lója szerezte meg az első helyet. Második Orosz Katalin (Kisvár­da, 4. számú iskola), harmadik Czeglédl Judit (Fehérgyarmat, 1. számú iskola). A verseny első helyezettjei a nyári zánkai országos rajzverse­nyen vehetnek részt. Tavaly szép sikerrel utaztak haza a szabol­csi deákok: egy arany- és egy bronzérmet és egy ötödik helye­zést szereztek. TÖRD A TEJED! Vízszintes: 1. Megfejtendő (nyolcadik négyzetben: ÉC). 6. Kettőzve: gyerme­kek kedvelt édessége. 7. Vízben él. 8. Szitnén. 9. összevissza les! 11. Jó kés­nek van. 12. Kortyolta. 14. Visszamond! 16. Hivatali helyiség. 18. Félig megy! 20. Női énekhangszín. 21. Vízsodor. 22. Ér- zékszerv. 24. Becézett Aranka. 25. Nemes­gáz. 27. Római 999, 99. 28. Római 501, 1001. 29. Kopogtatást követően hangoz­hat el. Függőleges: 1. 'Nem engedélyez. 2. Kén, hidrogén vegyjele. 3. Lócsemege. 4. Alumínium vegyjele. 5. Takarmánytáro­ló. 6. Megfejtendő (a függ. 15. folytatá­sa). 10. Etus. 11. Léna részlete. 13. Meny­asszony. 14. Betiltott rovarirtó szer, ideg­méreg. 15. Megfejtendő. 17. Az Al-Duna mellékfolyója. 19. Vércsatornái. 21. Ope­radalbetét. 23. Omladék. 24. Vonatkozó névmás. 26. Nikkel vegyjele. 27. Rend­hagyó igerag. Megfejtendő: nagy realista írónk és szülőfaluja (függ. 15, 6, vízsz. 1). Múlt heti megfejtés: SEBES-KÖRÖS — MAROS — BERETTYÓ — SZAMOS. Könyvjutalomban részesültek: Pelyvás Sándor Balkány, Szilágyi Emese Gelé- nes, Csatlós Katalin Kisvarsány, Szepe­si Krisztina és Andrea Nyírbogát, Pi­ros László Nábrád, Nagy Magdolna Fe­hérgyarmat, Váradi Miklós Jánkmaitis, Hadadi Tamás Fülesd, B.ene Sándor Má­tészalka, Fazekas Péter Vásárosnamény III., Bicskei Gyöngyi Komoró, Csikós Péter Nyíregyháza, Tóth Katalin Gyula­háza, Simon Zsuzsanna Tákos, Bakó Do­nna Mezőladány. Csak levelezőlapon beküldött megfej­téseket fogadunk el! A kakas és a róka Incselkedik a kutyával BENŐ MOST LÁTHATOD A TERMÉSZETBEN! A kékes rétihéja Az egykor híres mocsárvilág, a Rétköz maradványai után vizs­gálódtam, s utam a Pátroha—Ti- szakanyár közötti területeken ve­zetett át. Szikrázó, hideg téli délelőtt volt. Valami közeledett a látóhatár nyárfáktól zárt távo­li pontja felől, alig méternyire szállva a havas földtől, szinte siklott a levegőben. Jó száz mé­ternyire aztán letelepedett egy nádbugákra hajló öreg fűz ág­csonkjára. A madárvilág téli kó­borlóként hazánkba látogató egyik madárfaja, a kékes réti­héja hímpéldánya volt. A téli mezőket járók ez idő tájt — ha szerencsével járnak — megfigyel­hetik ezt a varjúnagyságú,, kar­csú testű madarat. A hím toliszíne a balkáni ger­le „galambszürke” színéhez ha­sonló, csupán szárnyai vége hal­vány feketés színű. Farésíkja hasalja fehér. A tojók ezzel szemben barna színezetűek, de fontos felismerési jel itt is a fe­hér farcsík. Főként ez alapján különböztethető meg a hazánk egyes területein rendszeresen fészkelő — de télére melegebb vidékre vonuló hamvas rétihéjá­tól. Tápláléka leggyakrabban ki­sebb emlős és apró énekesma­dár. Védett madár, melynek el­pusztítását a törvény bünteti. Agárdy Sándor

Next

/
Thumbnails
Contents