Kelet-Magyarország, 1985. február (42. évfolyam, 26-49. szám)

1985-02-13 / 36. szám

2 Kelet-Magyarország 1985. február 13. 1 Számvetés a tanács elnökévei Legyen hangulatos kisváros — Most zajlanak települé­sünkön a városkörzeti ta­nácskozások, s mit tagadjuk, jóleső érzés hallgatni a la­kók dicsérő szavait. S ez a fontos: a legjobban érintet­tek, a városlakók elégedetten tekintenek vissza a múlt év­ben végzett munkára. Ter­mészetesen mi, a tanács tiszt­ségviselői sem vélekedhetünk másképp, hiszen legfonto­sabb céljainkat teljesítettük. — Mivel lett gazdagabb 1984-ben Fehérgyarmat? — Kezdjük a leglátványo­sabbal, az építkezésekkel. Eredményesen folytatódott, s folytatódik a városközpont arculatának átformálása, — kezd kialakulni egy igazi, hangulatos kisváros képe. A Kossuth tér keleti oldalán egy tömbben átadtunk har­minckét tanácsi bérlakást, azt hiszem, az épület min­den szempontból jól illesz­kedik a sajátos gyarmati képhez. A buszállomás szom­szédságában szintén elké­szült egy több szintes épület, itt nyolc bérlakást alakítot­tak ki az építők, a földszin­ten pedig egy több, mint 550 négyzetméter alapterületű, minden igényt kielégítő, korszerű gyógyszertár kapott helyet. A városlakók termé­szetesen nemcsak az állam­tól várnak segítséget, igen sokan saját erőből próbálják meg az otthonteremtést. Ta­valy például ötvenöt családi ház épült, ezek jó része Gyarmat nyugati oldalán, a Tunyogi út mentén, ahol lassan egy új városrész nő ki a földből. — Fehérgyarmatnak igen nagy a vonzáskörzete, ez lemérhető az üzletek for­galmán is. Sokan har­minc—negyven kilomé­terről érkeznek ide vásá­rolni. Tudott-e a város enyhíteni az ellátási gon­dokon? — A nagyon szép gyógy­szertárunkat már említet­tem, de legalább ennyire örülünk az új OFOTÉRT- szaküzletünknek is. Gondol­jon bele! Eddig a magoslige­ti vagy kishódosi embernek hatvan, de néha száz kilo­métert is utaznia kellett a szemüvegéért, vagy egy-egy komolyabb optikai cikkért. Régi kívánsága teljesült ez­zel a környékbelieknek, mint annak a kötöttáruboltnak a megnyitásával is, amit az Áfész és a Hódiköt közösen alakított ki. — Visszatekintve a múlt esztendőre, minek örül legjobban a városi tanács elnöke? — Válogatnom kell, sze­rencsére. Talán a fejekben végbement kedvező változás­nak örülök legjobban. Tu­dom, ez a kívülállónak így megfoghatatlan, megpróbá­Az oldalt összeállította: BALOGH GÉZA lom lefordítani a számok nyelvére. A város történeté­ben még soha nem végez­tünk annyi társadalmi mun­kát, mint éppen tavaly. En­nek egy lakosra jutó értéke meghaladta az ezer forintot. S nem kellett noszogatni az embereket az „ingyen mun­kára”, hiszen tudták, amit önként tesznek, maguknak szereznek vele örömet. Így készült el például a sportpá­lya lelátója, s így készült el több száz méter szilárd bur­kolatú út, járda. Ma már el­mondhatjuk, hogy a város területén található utaknak több mint kilencven száza­lékán úgy közlekedhetnek az emberek, hogy nem kell tar­taniuk a hírhedt szatmári sártengertől. A város iránti szeretet egyik szép formája — azon túl, hogy az embe­rek ma már lépten-nyomon megállítanak bennünket, el­mondván véleményüket a városépítő, -szépítő munká­ról —, a parkosítás, virágül­tetés, amelyre nem kell kér­ni senkit. — A városkép az utóbbi időkben rohamosan vál­tozik. Folytatódik-e a lendület az idén is, mit várhatnak 1985-ben a helybéliek? — A korábban megkez­dett munka folytatását. Ala­posan áttanulmányoztuk az idei lehetőségeket, summáz­va: megvan a kellő pénzösz- szeg, s kapacitás terveink megvalósításához. A Kossuth tér nyugati oldalán har­minchét tanácsi bérlakást, mellette pedig huszonhárom OTP-lakást építünk, a föld­szinten pedig Patyolat-sza­lon, húsbolt és falatozó, zöld­ség- és tejbolt talál otthon­ra. Elkészül kilenc szövetke­zeti lakás, s a helyi építő­ipari szövetkezet megkezdi hatvanhat OTP-lakás alapo­zását, a nemrég említett mi­nilakótelep pedig további hatvan—hatvanöt családi házzal gyarapszik majd. Itt egyébként kellő számú elő- közművesített telket alakítot­tunk ki, jó partnerre talál­va az OTP-vel. S megoldó­dik egy nagy gondunk: a volt járásbíróság épületében középiskolai kollégiumot ala­kítunk ki, itt majd száz gye­rek találhat majd otthonra. — Ügy tűnik, gond nélkül indultak az idei évnek. — Szó sincs erről! Itt van például az energiaellátás. A város villamos hálózata már nagyon nehezen viseli el a terheket, s nagyon hiányzik a településről a gáz. Pályá­zatunkat beadtuk, várjuk a döntésre hivatottak megértő támogatását. A múlt évben ugyan mintegy kétszáznegy­vennel nőtt városunkban az iparban foglalkoztatottak száma, ám még mindig na­gyon sokan várnak munka- alkalomra. — A fentieken túlmenő­en, mit vár ön ettől az évtől? — A tanácsi munka szín­vonalának további emelését. Az új szervezeti változtatá­sok során korrekt kapcsola­tot sikerült kialakítanunk a környékbeli községi taná­csokkal, ezt szeretnénk még gyümölcsözőbbé tenni. S úgy dolgozni, hogy továbbra is rászolgáljunk a gyarmati emberek bizalmára. Február közepétől sorra keresik fel a rendőrkapitány­ság dolgozói a körzet iskoláit, hogy a 14. életévet betöl­tőknek szervezett formában, emlékezetes perceket sze­rezve átadják életük első személyi igazolványát. Ké­pünkön: a rendőrség dolgozói köszöntik a város legfia­talabb igazolványtulajdonosait. Hévadó 3 árom a várost, valahol a Matolcsl út környé­kén csatangolok. Mint máskor is — ha csak időm engedi — most is elfordu­lok az országúiról, mert gyö­nyörködni van kedvem. Gyö­nyörködni Gyarmat legújabb városnegyedében, melynek helyén még néhány éve is redves szilvafák, odvas dió­fák görnyedeztek. Most meg szebbnél szebb, az ősi szatmári építkezési módokat is felelevenítő há­zakat lát itt az ember. Ki­csit később, már bent a vá­rosban mesélem tapasztala­taimat ismerőseimnek, akik eleinte értetlenül néznek rám. Szemükben ott a kér­dés miféle lakótelepről be­szélek én ? Körülményes ma­gyarázatom után felderül az arcuk, valóban szép, Gyar­mat legújabb büszkesége az a városrész. Csak éppen neve nincs még. Engedjék meg hát a gyarmatiak, ha az ott lakók nevében komának hívom meg őket. Olyan komának, akik arra is vállalkoznak, hogy nevet is adnak az „új­szülöttnek”. S ha nem sér­tődnek meg, nekem is vol­na egy javaslatom. A régi térképek szerint valamikor Cserehátnak hívták ezt a te­rületet. Azt hiszem, érdemes volna megőrizni, s átmente­ni eme ősi nevet az utódok­nak is. A nagycsaládosokért Lakás, segély, környezet Az utóbbi években sok-sok intézkedés segítette a nagy- családosokat Fehérgyarma­ton. Az egyik legfontosabb a megfelelő lakás. A városi ta­nács 1982-ben elfogadott ren­deletének értelmében, a 3 vagy több gyermekes csalá­dok lakásgondját soron kívül meg kell oldani. Lényeges, hogy a családfenntartó leg­alább 5 éve legyen a telepü­lés lakója, s ugyanilyen idő­tartamú munkaviszonya egy vállalatnál. A lakás-haszná­latbavétel díját — ha az egy családtagra jutó jövedelem 800 forint alatt van — el is engedheti a hatóság. Van mód magasabb jövedelem esetén is arra, hogy mérsék­lési, vagy részletfizetési ked­vezményt kaphassanak a nagycsaládosok. Nevelési problémák esetén az iskolák gyermekvédelmis pedagógusai jelzik a gondo­kat. Tavaly 56 gyermeket ré­szesítettek így egyszeri se­gélyben. Szociális segélyezés­re egyébként mintegy félmil­lió forint áll a város rendel­kezésére. Természetesen min­den esetben megfelelő tájé­kozódás előzi meg a döntést. Ma már sajnos Gyarmaton is elvétve van háromnál több gyerek egy családban. Ná­luk, ha az egy családtagra jutó jövedelem nem éri el a 2000 forintot, ott rendszeres nevelési segély címén mód van az említett összegre való kiegészítésre. Most döntenek négy ilyen család kérelme ügyében. Az államtól kapott pénz komoly segítséget jelent, azonban mindent nem pótol­hat. Elsősorban a szülők be­csületes munkája, igyekezete, s a környezet figyelme eny­híthet a .gondokon. A Móricz Zsigmond nevét vi­selő 142. sz. Ipari Szakmun­kásképző könyvtárában öt­ezer kötet könyv várja az ol­vasókat. Évente közel 12 ezer forintot költenek a frissítés­re. Az állomány több, mint fele szakkönyv, de húszféle folyóirat olvasására is van le­hetőség. IliMimilMHI Negyedszázad Gyarmaton Aranyat érő tapasztalat A gyarmati Győzhetetlen JjL Brigád Termelőszövet­kezet irodája megboly­gatott méhkashoz hasonlatos, egymást érik már hetek óta a különféle tanácskozások, megbeszélések. Nem csoda, hiszen nem mindennapi ese­mények zajlottak, zajlanak mostanában a városban: há­rom nagyüzem — a tunyog- matolcsi és a gyarmati tsz, valamint a helyi SERKÖV — dolgozói mondták ki nemrég az egyesülésre az igent. S nemcsak a házasság előtti készülődés, de a közös tervek kimunkálása is rengeteg munkát jelent az illetékesek­nek. Fokozott szerepet vállalt mindkét tevékenységben a gyarmati szövetkezet párt- alapszervezete, élén Kerekes Lajossal. A zömök, energi­kus pártmunkást azonban nem csak ezért emlegetik a városban mostanában: sok­kal inkább azért, hogy ismét őt választották meg a párt- alapszervezet titkárává. S ez­zel alighanem rekorder a környéken, hiszen 1957 óta áll a gyarmati termelőszövetke­zet pártalapszervezetének élén. Ma már — ki tudja miért — nem igen szokás azt írni KEREKES LAJOS egy kommunistáról, hogy ő igenis egészen fiatalon köte­lezte el magát a párttal. Pe­dig Kerekes Lajos életében ez történt. Apja környékszer- te ismert „tizenkilences” volt, s természetesen nincstelen. Kölese alatt szolgált egészen a felszabadulásig az egyik birtokos tanyáján, egyetlen hold sem volt a Kerekes csa­lád birtokában, majd csak a felszabadulást követően ju­tottak kilenc hold földhöz. Csoda-e hát, ha Kerekes La­jost már a negyvenes évek végén ott találjuk a koalíciós harcok sodrában. — ötvenben lettem párt­tagjelölt, rá egy évre vettek fel a pártba. Közben Gyar­matra kerültem, ötvenhárom­ban pedig beléptem a tsz-be. Néhány hónappal később már a pártvezetőségben találtam magam. Áldott jó ember, egy Papp Zoltán nevezetű csepeli munkás volt akkor a titkár, nagyon sokat tanultam tőle. őt aztán az ellenforradalom idején visszahívták Pestre, s az MSZMP helyi szervezetét már nekem kellett megalakí­tanom. — Egészen a hetvenes évek közepéig két termelőszövet­kezet is működött Gyarma­ton, az Új Elet és a Győzhe­tetlen Brigád. Elaprózott parcellákon, szegényes esz­közökkel, már régen időszerű lett volna az erők egyesítése. Nagyon nehezen ment. Ha­sonlatosak voltak a körülmé­nyek a maihoz, akkor is, most is nagy feladat hárult a kom­munistákra. A mostani igent már ki­mondták, most folynak a részletek kimunkálásai. Leg­alább olyan nehéz a helyi párttagoknak, mint volt az egyesülés előkészítése. S ez még mindig csak a kezdet. Hiszen a termelés indítása, az ütőképes kollektíva kiala­kítása sok-sok próba elé ál­lítja még őket. Aranyat ér majd a Kerekes Lajos-féle régi pártmunkások tapaszta­lata. Az állandó tanfolyamon és szakköri foglalkozásokon túl is változatos program várja a művelődési központba érkező látogatókat. Február 14-én di- ákshow lesz a Zalka Máté Gimnázium fiatalsága rende­zésében. Másnap a helyi Győzhetetlen Brigád Tsz utolsó zárszámadó közgyű­lését tartja. A szabó-varró tanfolyam hallgatóinak dr. Görgényi Lajos bíró Házastársak fele­lőssége címmel tart előadást, február 19-én. A filharmónia a magyar népzene és néptánc műsorában Bige József, So­morjai Paula, Pribojszky Má­tyás lép fel többek között. Február 22-én a nagyte­remben farsang, a klubter­mekben a „Ki tud többet vá­rosunkról?” vetélkedő döntő­sei szerepelnek. Szokásos hétvégi program az antikvár könyvvásár bön­gészdéje a klubban. Itt egyébként játékfoglalkozás, valamint Kónya József ter­mészetvédelmi felügyelő elő­adása várja az érdeklődőket. A hónap végén a város és körzete művelődési szakem­bereinek Károly László, az MSZMP városi titkára tart előadást. DIVATOSAN. A város harmadik középfokú oktatási intézményében a szakmunkásképzőben is megtartották a végzősök szalagavató ünnepségét. Az emlékezetes perceket alkalmi divatbemutató követte. A végzős lá­nyok a HÓDIKÖT és a ruhaipari szövetkezet termé­keiben, illetve a maguk készítette ruhákban arattak nagy sikert, több mint félezer érdeklődő előtt, február 9-én, a művelődési központban. FEHÉRGYARMATON

Next

/
Thumbnails
Contents